Kimondta a kanadai bíróság, hogy illegálisan fagyasztatta be Trudeau a hős kamionos tüntetők adománygyűjtő számláit és hirdetett önkényesen vészhelyzetet

0

Ez a következménye annak, ha egy demokratikus maskarába bújtatott diktátor kívánja felszámolni a szólásszabadságot és a gyülekezési jogot.

Egy kanadai bíróság kimondta, hogy a Justin Trudeau által 2022 februárjában kihirdetett vészhelyzet foganatosítására semmi jogalapja nem volt a kabinetnek. Így voltaképpen egy jogállam-ellenes puccskísérletet nézhettünk végig Trudeau részéről.

A spontán hisztériát azért keltette a diktátor, mert a vakcináci COVID-terror által sújtott kamionosoknak elegük lett a kanadai kormány diktátumából, hogy oltás nélkül nem léphetnek az ország területére és nem végezhetik a dolgukat. Úgy döntöttek hát az egyre sűrűbb áruhiány áldásos hatásait bőrükön érző lakosság jó részének támogatásával, hogy elkocsikáznak az ottawai parlament elé, eltorlaszolják a kanadai fővárost és addig nem tágítanak, míg Trudeau vissza nem vonja az emberiségellenes diktátumait a kötelező COVID-intézkedésekre vonatkozóan.

Eddigre már totálisan összeomlott a COVID-narratíva, így a népesség bárminemű józan észt magáénak tudó hányada nem hitt többé a hivatalos ukázoknak, ugyanakkor ezek felszámolására irányuló akaratának nyilván nem volt képes érvényt szerezni.

Freedom Truckers

Így hát a kamionosok fehér lovon nyargaltak be Ottawába. Ott sikerült Trudeau-t oly heveny beszarásra ingerelniük, hogy az végül az 1988-ban törvénybe iktatott, ám korábban soha nem alkalmazott vészhelyzeti protokollt léptette életbe. Ennek nyomán törvényi tilalmat helyezhetett a szabad gyülekezésre, szétverethette a kamionosok sztrájkját, továbbá einstandoltathatta az azok élelmezése és üzemanyag-ellátása céljából nyitott adománygyűjtő számlákat.

Egyedül a hadsereget nem merte bevetni Castro törvénytelen fia, pedig nyugodt szívvel megtehette volna azt is.

A diktatúra kibontakozása immár azok szemét is felnyitotta, kik egész addig a vakcinák bódító hatásának bűvkörében fetrengvén aludtak téli álmot.

A diktátor természetesen fellebbez a döntés ellen. Szerinte morálisan a helyes döntést cselekedte, mikor statáriumot hirdetett a szabadságáért kiálló néppel szemben.

Trudeau miniszterelnök-helyettese az alábbi mondattal védekezett a spontán diktatúra bevezetésének jogosságát igazolandó:

Nagyon biztos voltam benne, hogy abba a pillanatba értünk, amikor ez a helyes döntés, és… megtettük.

Így megy ez néppusztítóéknál, akik a rájuk alkalmazott törvényi korlátok ellenére a vezérlőpult közelébe jutnak. Nem annak ellenére kezdeményeznek önkényuralmat, hogy ilyen-olyan paragrafusok, jogszabályok útjukat állják valami vastag kódexben. Azért diktatúráskodnak, mert megtehetik. Próbáld őket meggátolni, hülye paraszt, majd rád is repül az inkasszó.

Rögtön a „pandémia” kezdetén kihirdetett tömeges vészhelyzetek kapcsán a következő bölcsességet volt szerencsém szinte minden szabadságszerető sajtóorgánumban lencsevégre kapni, ami roppant csattanós lezárását nyújtja a fenti hírnek:

Ha a hatalom vészhelyzetet hirdethet a szabadságjogaink felszámolására, akkor a hatalom vészhelyzetet fog hirdetni a szabadságjogaink felszámolására.

A szétbomló hivatalos narratíva kedvenc háttérhatalmi kupaktanácsunk, a World Economic Forum beszélő fejeinek is roppant mód piszkálja a csőrét.

A Wall Street Journal meghívott szerkesztője következőképp jellemezte rohamosan eszkalálódó tekintélyvesztésüket:

Mi birtokoltuk a híreket, mi voltunk a kapuőrük, és a tények is a mi tulajdonunkban voltak. Ha fellapoztad a Wall Street Journal vagy a Washington Post lapjait, azokban szerepeltek a mindenki által elfogadott tények. Napjainkban azonban az emberek többféle hírforráshoz is mehetnek a hírekért, és jobban megkérdőjelezik, amit mi mondunk.

Nagyon nem tetszik a szerkesztő asszonynak, hogy míg régebben a hasraütéssel kifundált meséiket feltétel nélkül mindenki elhitte, addig az újonnan felemelkedő alternatív médiumok végett cikkeiket rendre forrásokkal kell ellátniuk és részleteiben kibontaniuk, mi módon is jutottak a bennük megfogalmazott következtetéseikre. Ez a több befektetett munka mellett nagyobb fokú transzparenciát is kíván részükről. Ettől nyilván rettegnek, amikor a számonkérhetetlenség privilégiuma jelképezi részükre a fennmaradás zálogát.

De hiába vergődnek, hamarosan rájuk is lesújt az igazság kalapácsa. 🙂

Visszajelzés
0 hozzászólás
Beágyazott kommentek
Minden hozzászólás