Eljött hát, rekord sebességgel loholtunk bele a 2025-ös esztendőbe, még pislogni is alig maradt időnk. Szinte épp most vetettem képernyőre a 2024-es év jóslatait, s máris egy újabb esztendő várható eseményeit szükséges megejtenem.
Ne is szaporítsuk a szót feleslegesen, vágjunk bele, mert nagyon sok a feldolgozni való.
Első körben, ahogy immár harmadik éve szokásommá lett, reflektálnék a 2024-es évre vonatkozóan bevált vagy felsült jóslataimra. Ezt ugyanis semelyik álspirituális guru nem teszi meg a saját tartalmai kapcsán. Tavaly kissé rendhagyó összeállítást rántottam össze, hiszen egyfelől címszavakban soroltam az esztendő várható eseményeinek pontjait (ebből kifolyólag egyszerű és könnyen átlátható lesz a visszatekintés), másrészt több évre, egészen pontosan 2026 végéig bezárólag hirdettem meg az események bekövetkeztét, mivel nem konkrét, egyszeri kataklizmákról van szó (ilyesféle predikciókra ép elméjű ember nem vállalkozik), hanem folyamatok, tendenciák leírásáról, melyek nyilván hosszú esztendőkön át zajlanak, mire beteljesedésük pontjára jutnak.
Ebből következik, hogy az idei előrejelzés tartalmai és pontjai, melyet a következő oldalon ejtek meg, hozzáadódnak az előző évihez, kiegészítik azt, de nem nullázzák le! A 2024-es jóslatom pontjai az asztrológiai aspektusok kivételével érvényesek maradnak az idei és jövő évre is!
Lássuk most tehát legelső körben, mi minden zajlott le, indult be, eszkalálódott tavaly, melyek ebben az évben biza tovább folytatják hatásaik kifejtését.
A munka bukása:
Ezt a pontot majdhogynem féltem megfogalmazni, illetve beszerkeszteni, hiszen a többség ma is ama aberrált mantra bűvkörében ténfereg, hogy a munka követelményének kiszolgálásáért az embernek még az életét is köteles feláldoznia, bárminemű feltétel nélkül!
Nem szabad ilyent mondani, hogy a munka halálos métely, mely semminemű pozitív jellemformáló hatással nem bír, hogy ez a fertelem lélekgyilkos munkavilág halálra ítéltetett! Hát mi lesz, ha valamelyik leendő főnököm meglátja, milyen csúnyákat írok az isteni erkölcsöt is önhatalmúlag felülbíráló munka társadalmáról. Hát még a végén kirúgnak, vagy nem válaszolnak az önéletrajzomra! Nem szabad szidni a gyilkosokat, a végtelen lehetőségek liberális demokráciájában és szabad piaci kapitalizmusában kizárólag az örök és soha le nem járó munkakényszer akarása lehet minden életben maradni szándékozó őszinte kizárólagos szíve vágya!
Ehhez képest a munka társadalma egyik pofont kapta a másik után! Alig bírtam tartani az iramot a tonnaszám beérkező hírekkel, amelyekből a legütősebbnek ama év végén befutott híradás bizonyult, mely szerint az elmúlt 12 hónap során százmilliók menekültek el végleg a munka világából.
A magyar kormány a 2022-es népszámlálás után még azt propagálta, hogy 150-200 ezer, ún. munkaerőpiacról kiesett személyt szeretnének visszatessékelni az álláspiacra, akik eltűntek a foglalkoztatási statisztikákból. Karácsony környékén olvastam, hogy immár félmillió ember párolgott el Magyarországon a mesés munka alapú társadalomból, kiknek kapcsán a karhatalomnak egész egyszerűen sejtelme sincs, hol a fenében lehetnek.
Akik megmaradnak rabszolgának, azok fokozatosan süllyednek bele a dolgozói mélyszegénységbe, mivel létfenntartási költségeik nagyobb ütemben növekednek a jövedelmeiknél. 2020-24 között a hazai dolgozók átlag reáljövedelme a 2019-es érték negyedét vesztette el, gyakorlatilag negatívba taszítván a 2016-19 között úgy-ahogy növelni sikerült bérek értékét.
A rabszolgatelepek folyamatos leépítéseket eszközölnek, mivel a mérgező akkugyárak nyakló nélküli tenyésztése és a feudális röghöz kötés modellje a kemény munka kötelezvényének és CSOK + babahitel kombók erőszakolásával végérvényesen csődöt mondott. Az elektromos autók megbuktak. A magyar GDP-t éppenhogy sikerült nem kevés statisztikai kozmetikázás által pluszban tartani.
A rendszerben ragadt jobbágyokat a totális átverés munkáshitel, a még tovább és tovább eszkalálódó lakhatási válság, illetve a számlavezetési, biztosítási díjak sztratoszférába lövellése fogja ránevelni a rendszerbe vetett feltétlen hit és bizalom megkérdőjelezésére.
Aki eztán is makacsul kitart a munka szentségének férgesült mantrája mellett, fröcsögő pofával neisegyékezik az ártatlan áldozatai felé, az a fentiek mellett személyes traumákkal, mentális leépüléssel, súlyos, akár hosszú időre becses személyét ágyba döntő betegségek összeszedésével lesz kényszerítve a józan megfontolásra.
2023 telén láttam első ízben olyan elzombiasodott munkásokat (elsősorban a kereskedelmi egységekben), akiknél szemmel láthatóan örökre elhagyta a lélek és az életerő a házat. Erre fel most októberben belefutottam egy Psychology Today cikkbe, amely pontosan ezen témakört feszegeti: tele lettek a munkahelyek, irodahelyiségek kóválygó zombikkal, akik azt se tudják, hol vannak, s semmi viszonyuk az általuk végzett munkához. Ezek aránya a 73%-ot is meghaladhatja a munkahelyeken.
Elsősorban a Z-generáció körében megszülettek az első olyan hangok, melyek szerint a hajléktalanság vagy az éhhalál is vállalhatóbb alternatíva a teljes munkaidős állásnál, s nem tudok nem egyetérteni. Akad szörnyűbb a lustaságból, dologtalanágból eredő mélyszegénységnél: ha ugyanezen eredményért még keményen meg is kell dolgozni. Márpedig a hatalom folyamatosan ármánykodik azon, hogy életet gátló büntetgetéseivel, személyes fejlődést akadályozó intézkedéseivel, mesterséges hiánygenerálásaival és jobbágyaik feletti mentális terror alkalmazásával ellehetetlenítse a lakosság megélhetését, hogy mindenki negatív jövedelem mellett legyen kénytelen halála napjáig robotolni.
Egy angol lány egész véletlen virálissá lett videója arról értekezik, milyen elviselhetetlenül bánik a rendszer a munkakényszer által felőrölt mentális betegeivel, mennyire nem nyújt senki valós segítséget a szokásos aberrált pofázmányokon felül (egyéni felelősség, mindfulness meditáció, szabadulj meg a negatív emberektől meg a többi hasonló hányingerkeltő baromság).
Nehogy azt higgyük, kizárólag a taposott jobbágyok menekülnek a munka világából: 2024-ben több CEO hagyta ott a vállalatokat, mint az eleddig abszolút rekordnak számító 2019-es esztendőben.
S mindez még csak a kezdet! A munka haláltusája tovább eszkalálódik a következő években.
A hülyítési, züllesztési rendszer csődje:
Körülbelül egy évtizede kongatják a beszélő fejek a vészharangot, hogy az iskolás gyerekek kognitív képessége és szövegértési készsége folyamatosan süllyed lefelé. Tavaly kiderült, hogy a tendencia világszintű, nem korlátozódik Magyarország és a nyugati világ „elkényeztetett” zoomer fiatalságára. Ugyanez megy pepitában Kínában, Japánban, Dél-Amerikában, csak kissé más mintázatok mentén.
Természetesen mi mást okolnának kórusban a tanárok és pártállami pribékek egyaránt, mint azokat a fránya okostelefonokat, melyeket aztán tavaly jól ki is tiltottak a tantermekből.
Az okostelefonok butító hatásának harsogása féligazság. Valójában a tanulás, szorgalom és meritokrácia szólamainak csődjét láthatjuk valós időben kibontakozni.
A gyerekeket szó szerint elpusztítják a semmirevaló, viszont legalább megnyomorító mennyiségű tananyaggal, melyet évről évre tovább srófolnak újabb hordaléknyi szemétre való információval.
A mi generációnk (Y) fővesztés terhe mellett erőszakolt hasznavehetetlen adathalmának a nyelvtanulás kötelezvénye számított, már amikor nem a depresszív matekversenyeikkel nyomorítottak minket agyon, mivelhogy – kiváltképp Magyarország uniós csatlakozásának árnyékában – az ide települő külföldi rabszolgatelepek irányítóival tudnunk kell szót érteni. Nehogy mán a vendégnek kelljen a magyar nyelvet elsajátítania, ha már méltóztatik hozzánk települvén kizsákmányolni minket, majd mi krákogunk nekik németül a németországi jövedelmek negyedéért.
Ama csekélyke logikai bakit egyetlen lángész oktatási ombudsmannak sem sikerült feloldania, hogy akire 8-10 év felesleges szenvedtetés után mégis ragad valami a koszon kívül, ugyan miért maradna itt németül jópofizni a német bér töredékéért, amikor Stuttgartba vagy Hamburgba vándorolván ugyanazért a végzett munkáért sokszoros jövedelem illeti?
S akinek volt valamire való esze, az a következő évtizedben, kiváltképp az uniós munkaerőpiac 2011-es megnyitását követően elment innen, nem pedig idehaza makogott mogyoróért az ostorcsattogtató külföldi idomárjának.
A nyelvtudás szintje a 90-es / 2000-es évek heveny fellendülését követően a 2020-as évtizedben világszerte belefúródott a földbe. A legnagyobb hanyatlást ama hangyaszorgalmú és élethosszig tartó tanulás doktrínáját erőltető nemzetek szenvedték el, melyek példáját a Magyarországhoz hasonló szolganépek rendszerint elirigylik. Kiváltképp azok munkaszervezési elvét, ami napi 12 óra munkát jelent heti 6 napon át.
A manga és kawaii kultúrájának hála mindannyiunk nagy kedvence Japán szenvedte el a nyelvtanulás évszázadok óta nem tapasztalt süllyedését, ahol az angol nyelvismeret szintje a fiatalság körében az országot világranglistán 2011-ben elfoglalt 14. helyéről 2024-re egészen a 87. placcig taszította vissza.
Az angoltudás heveny erőszakolása ellenére felmérések szerint a japán lakosság alig 25%-a beszél valamicskét angolul. Ugyanez Dél-Koreában és Kínában még siralmasabb eredményt mutat, mely országokban 10, illetve 1 százalék az angol nyelven ténylegesen is kommunikálni képes népesség aránya.
Az amerikai tinédzserek immár 20%-a depressziós, miközben a felsőoktatásban részt vevők létszáma folyamatos zuhanórepülésben van. A méregdrága totó-lottó szerencsejátékká züllött felsülőoktatásból immár többen esnek ki, mint ahányan képesek elvégezni a semmirevaló képzéseket, többeknek a diákhitele dől be, mint ahányan képesek visszafizetni azt. Mindezek mellett az egyre megfizethetetlenebb tandíjak ellenére is rekord számú egyetem ment csődbe 2024-ben. Magyarország legnagyobb egyeteme, az ELTE súlyos válságban vergődik.
A tudomány halála:
A tudományos csalások járványának hála az emberek többé nem bíznak az ún. szakértőkben. Az akadémiai szaklapok sorra húzkodják lefelé rolóikat, miközben tízezres nagyságrendű kamu kutatást vontak vissza csak az elmúlt évben.
A replikációs krízisnek hála komplett tudományágak, mint a pszichológia és pszichiátria vergődnek agóniában. A COVID-dal átvert tömegek nem hiszik el többé a klímaváltozás agendáját. Az emberek immár inkább hisznek a mesterséges intelligenciának, mint az orvosi diagnózisoknak.
Lám, a tudomány halálának ténye is visszaigazolást nyert.
Globális sokkok, pénzügyi összeomlás, éhínség, áruhiány:
Na itt aztán minden történt! Felsorolni is sok volna a temérdek eseményt, úgyhogy kivételesen csak szemezgetek az elmúlt esztendő legfontosabb híreiből.
Rögtön az év első negyedévében pestis módjára kezdett terjedni a recesszió az egész világon. A fokozódó tenziókra a globális pártállamok a háborús eszkaláció és fenyegetőzés fokozásával reagáltak.
A politikai válságok az év második felére alaposan felfutottak, illetve sok katasztrófa is történt (Észak-Korea áradás, Kuba áramkimaradás, Crowdstrike, Kína, Japán megaföldrengés veszély, Németország kormánybukás, Dél-Korea belső puccs, Szíria eleste, Libanon, Francia kormány bukása, Trump újraválasztása).
Az év egésze során tovább eszkalálódott Kína gazdasági válsága, a 3-6 százalékos növekedés és soha nem látott aranykor ígérvényének bűvkörében vergődő magyar gazdaság pedig egyik KO-t szenvedte el a másik után.
Pénzügyi szempontból a Bitcoin ismét megdöntötte korábbi árfolyam-rekordját, ugyanakkor a digitálispénz-kísérletek mindegyike csúfosan megbukott. A Blackrock visszavonta az ESG befektetéseket, a munkáltatók meg a DEI programokat. Természetesen az infláció is tovább szedte áldozatait.
Idén januárban Los Angeles-t minden eddiginél súlyosabb tűzvész emésztette fel, ami végül 250 milliárd dolláros anyagi kárt hagyott maga után hátra, számos emberélet kioltásával karöltve.
Tavaly egyedül a bankcsődök újabb felfutását nem tapasztalhattuk meg – sajnos az államok nekiálltak újból pumpolni őket a biztos összeomlás elkerülésére. Viszont a technikai problémák, leállások száma rekord szintet verdesett, és a számlavezetési díjak is pofátlan mértékig eszkalálódtak. De nyugalom, ami késik, nem múlik! Mint említettem, a 2024-es predikciókat 3-4 évre vonatkozóan tettem, messze még a vég. 🙂
Személyre szabott terror és zsarolás:
Na ez nálam bejött. Tavaly a saját háza népe lett az ember ellensége, ahogy azt ígérte kétezer éve egy koszos rabbi, akire bár mindenki egyre gyakrabban hivatkozik, senki nem hallgat rá.
Tavaly felfokozódott a családtagok, ismerősök, rokonok, (egykori) barátok és egyéb közeli személyek részéről érkező nyomás, ugyanakkor a személyes mentális leépülések és egzisztenciális bizonytalanságok is alaposan megszaporodtak.
Ugyanebbe a témakörbe tartozik még az életünk pokollá tételén mesterkedő hatalmi erőszak is, akik biza egyre inkább siettetik a digitális állampolgárságot.
Magyar Péter felbukkanása kapcsán olvashattam, hogy a hatalom pszichikai hadviselés által kívánja őt idegösszeroppanásra kényszeríteni.
A mentális hadviselés egész újszerű módja a hatalom terrorjának, melyet a COVID-karantén óta egyre intenzívebben gyakorol.
Jelek, csodák, megtévesztések:
Földöntúli jelenségek, valós jelek és csodák helyett ugyan jobbára a csillagos eget leígérgető földi messiásokat és MI generálta garnéla-Jézusokat kaptunk, de azért jutott egy-két érdekesség is a kalapba.
Erre az évre hihetetlen földi mennyországot ígért be nekünk a Viktorka, folyamatos megélhetési válság és gazdasági hanyatlás közepette.
Decemberben fura drónok lepték el Amerika égboltját, januárban pedig titokzatos köd ereszkedett az országra, plusz fél Európára.
Tavaly első ízben ismerték el karhatalmi aktorok hivatalosan is a chemtrail-lel való kísérletezgetéseket, amelyeknek csak a puszta említése is alusisakos futóbolondként való bélyegzést von maga után.
Világháborús provokáció:
Hát ez gyakorlatilag folyamatos volt az év során!
Irán meg akarja hódítani a Déli-sarkot, Észak-Korea totális katonai offenzívában győzné le a délt. Kína bekebelezné végre Tajvant, de fojtó belső válságai elfedésére még India és a Fülöp-Szigetek meghódításával is kacérkodott. Az EU is fokozta a maga fegyverkezését, habár konkrétumokat ennek kapcsán nem nagyon láttam. Azt viszont igen, hogy mindennemű igyekezetük ellenére nagyon csehül állnak a nemzeti hadseregek a szükséges létszám feltöltésével.
A legütősebb hír idén januárban érkezett, amikor Trump bejelentette, hogy kívánná keresztben lenyelni Panamát, Grönlandot meg Kanadát is.
Mindezek mellett a korábban kipattant orosz-ukrán és Hamasz-Izrael háborúk sem mutatták enyhülés jelét.
A koordinálatlan tömegmészárlás ebben az évben megvalósulhat, öngyilkossági, elmebomlási hullámok jöhetnek (az emberek elhullnak a félelemtől és annak várásától, ami e világra következik).
Családi és társas viszonyok romba dőlése, demográfiai katasztrófa:
Hú, ez mennyire bejött!
Egyértelműen felfokozódott a háztáji terror. Egyre gyakrabban hallhatunk megint saját házastársukat halálra késelő személyekről, agresszív, követelőző nyugdíjasokról, felfutó válásokról.
A lényeg azonban a demográfiai összeomlás. Az idei évben a magyar anyák termékenysége 1,37-es szintre zuhant. Dél-Koreában abszolút negatív rekord született (országszerte 0,65, Puszan városában 0,31). Kim Dzsongun élő tévéadásban sírdogált az észak-koreai asszonyok előtt, hogy tessenek több babát szülni, mert fogy a magyar koreai. Az USA évszázados negatív rekordot döntött meg a 2023-ban született csecsemők számát tekintve.
Kínában hatalmas botrány lett abból, hogy a korrupt helyi kormányzatok a minél több állami támogatás bezsebelése végett jelentősen felülbecsülték a születésszámokat, s lehetséges, hogy immár 1,0 alatt tartózkodik a nők termékenysége. Olyant is hallottam, hogy a komplett ország népessége jelentősen túl van becsülve, a hivatalos 1,4 milliárdos lélekszám helyett valahol 850-1150 millió fő közt lehet a kínai lakosság valós száma.
Egy másik, általam nem szemlézett hír szerint a következő termékenységi számoknak örvendtek 2023-ban az EU országai, zárójelben összehasonlítva a megelőző esztendő adataival: Németország 1,35; Ausztria 1,32 (1,41); Észtország 1,31 (1,41); Finnország 1,26; Franciaország 1,67 (1,79).
Mindezek mellett a randizás és házasságon kívüli párkapcsolatok intézménye is a végső haláltusáját vívja.
Spirituális tévtanítók és sarlatánok bukása:
Rájuk egy komplett szeánszot szántam az év során, annyira elment ezeknek az önjelölt kamumessiásoknak minden maradék eszük.
Kiemelten foglalkoztam az év során bodó attilával, kit önkényes törvénykezése és szexellenes perverz pedofíliája mellett a 11-es erősségű földrengésre tett befürdött jóslata kifejezetten méltóvá teszi őt az év sarlatánja címre.
Érdekes, hogy a fene nagy kifinomult érzékelésével egyikük se látta Magyar Péter színre lépését, viszont többségük rendíthetetlenül vakbuzgó Orbán-seggnyaló.
Nagy örömömre szolgál bejelenteni, hogy egyre fogyatkoznak ezeknek a jóhiszemű embereket becsapó bajkeverőknek a padsorai. Golenya Ágnes őszi előadásán arról hisztizett, hogy nem keltek el a jegyek a műsorára, pedig legutóbbi alkalommal annyira igyekezett Klaus Schwab-ot túllicitálni a hálószobánkba pakolandó kontroll mértéke kapcsán.
Legjobban Szedlacsikon lepődtem meg, kinek eddig jobbára mindig sikerült telt házat produkálnia, mostanra azonban az ő udvartartását is megérintette a válság szele. Nehezen robban így be az aranykor a Kárpát-Medencében. 🙂
Ez az ökörpörkölt jól le is leplezte magát a panaszával, hogy még saját tanítványai sem járnak az előadásaira, pedig az ő vezetőképzésén egy éven belül 6,4 milliárd embert kellene oktatni, és a tanfolyamait otthagyók saját állítása szerint meghalnak. Na de hát akinek ez a szellemi nívója, az fizetgesse tovább nyugodtan a sok tízezer forintokat a semmirevaló szófosásaira.
Kozma Szilárd meg, az élősdiző élősködő, aki szerint nem is vehető emberszámba, aki nem kíván Viktor istenség számára minimum 4-5 purgyét a világra szarni, ama rendszerpribék gyermekvédelmiseket szidja a saját fórumán, akik szerinte szabotálják a Viktor atyuska törekvéseit a Kárpát-medencei babaparadicsom megteremtésére. Totál elmentek otthonról az ürgének.
A rendszer porba hullása, emberiség felszabadulása:
Ez ugye jelenleg is folyamatban van, és lesz is még egy pár évig. Ami késik, nem múlik. 🙂
A jelek egy része azért már beérkezett az éterbe. A kapitalizmus végstádiumban agonizál, az online cenzúra kezdi felmondani a szolgálatot, megbukott a hazug „tényellenőrzés”.
Mi vált hát be az előző évre vonatkozó jóslataimból? A szállított bizonyítékok szerint, ahogy lenni szokott, természetesen minden!
És a folyamatok nem torpannak meg, hiszen említettem, hogy a 2024-es év csak a kezdetét jelképezi egy több esztendőn át megnyilvánuló pusztulási hullámnak, és a jóslatok hatása az ezt követő esztendőkben, minimum 2025-26-ban is még megmutatkozik!
A következő oldalon böngészhető predikciók a 2025-ös évre vonatkozóan tehát nem felülírják, sem el nem törlik, hanem kiegészítik és tovább bővítik az eddigieket!
