Ez az év temérdek radikális változást hoz a Revolife s vele a magam életébe. Ezek nagyjából az olvasók, ha minden jól megy, semmit nem fognak észrevenni, viszont e magazin és a magam élethelyzetének egyedisége végett néminemű incentívát érzek, hogy nyilvánosan beszámoljak a háttérben zajló folyamatokról.
A tavalyi évben sikerült totális időzavarba kerülnöm, olyannyira, hogy messze elmaradtam a cikkek írásával és beszerkesztésével. Sőt, akárhogy igyekeztem eme bakit kompenzálni, az még súlyosabbá tette a késést. Habár a környezetem mindent megtesz a visszavetésem érdekében, most az egyszer nem a többiek által generált pokol volt a fő oka a jelentős zakónak.
Ama fogadalommal indítottam a tavalyi évet (nyilván magamban), hogy ideje volna tiszta lappal zárni az esztendőt, hogy 2025-ben már kizárólag aktualitásokkal és az elmúlt évek során felhalmozódott új elképzelésekkel foglalkozzak. Oly erővel torlódtak ugyanis fel az események, s oly gyorsan kezdett szállni az idő, hogy a 2016 óta folyamatosan tornyosult témakörök a Revolife tematikai feltöltésére kezdték bizonyos részben elveszteni aktualitásukat. Másik felük pedig évek óta befejezetlenül porosodott a cikkek mappájában, de még továbbra is megvolt a maguk relevanciája és eléggé bántam volna, ha a rendbe szedésük és beszerkesztésük helyett végképp töröltem volna őket a publikálandó tartalmak listájából.
Ezért aztán minden írást, melyeket a 2020-21-es COVID-karantén és a 2022 vége óta megállíthatatlanul ömlő rendszerösszeomlás-hírek végett kénytelen voltam félrehajítani, igyekeztem befejezni és mielőbb be is szerkeszteni.
A nem várt nehézségek java része ebben a szituban keletkezett: sokukhoz olyannyira nem jött az ihlet, hogy órákon át ülvén felettük sem jutottam előrébb velük. A másik részük ama – szintén magamnak tett – ígérvényem ellenére, hogy kerülöm a 4 ezer szavasnál hosszabb esszéket, a becsült terjedelem, s vele írásra szentelt időm két-három-négyszeresét emésztette fel.
Így aztán a temérdek esszé jellegű iromány végett rendre elmaradtak a friss érdekességek, októberre pedig több mint két hónapos elmaradásba kerültem az ütemtervvel. Ezt behozni szinte lehetetlen művelet.
Hogy idén ugyanez ne eshessen meg, kénytelen vagyok magamon is erőszakot vévén alaposan visszafogni az esszéirományok számát, s kiegyensúlyozottságra törekedni a kisebb terjedelmű tartalmakkal. Egyszersmind továbbra is maradtak befejezetlen írások a megelőző évekből, melyeket ezúttal nem fogok erőltetni, ha nem jön valamilyen oknál fogva az ihlet, inkább egyenlően osztom be őket erre az esztendőre.
2025-re több szórakoztató és szabadidős tartalmat tervezek publikálni, továbbá a visszavezetem a tavaly kissé elhanyagolt mesterséges intelligenciát a kevésbé fontos, viszont SEO szempontjából hasznos irományok kreálására.
Az MI összességében nem sokat javít a cikkírás hatékonyságán: mintegy 15%-nyi időt takarít meg ebben a szegmensben, miközben pont az időpazarló összetett tartalmak kreálását nem lehet rá bízni.
Az MI generálta illusztrációknak már sokkal nagyobb hasznát látom, kiváltképp mivel hiányt szenvedek a cikkek aláfestéséül szolgáló stock fotókból, ám ezek sajnos nem takarítanak meg nekem semmi időt.
Mindennemű hátrányaiktól függetlenül az esszéknek szerintem hatalmas nagy hasznuk van ezen a weboldalon, mivel olykor 2-300 oldalas könyvek vagy 3-4 órás dokumentumfilmek tartalmát sűrítem bele tizedannyi idő alatt átolvasható irományokba. Szóval ha én magam nem is, az olvasók temérdek időt takarítanak meg, s mellé olyan műveltség birtokába juthatnak, amely tudást intézményes keretek közt szigorúan tilos elsajátítani. S nem létezik fősodratú rémhírportál, mely hajlandó volna ily igényességű tartalmak összeállítására energiát áldozni.
A fentiek mellett temérdek adminisztrációs teher, ház körüli teendő és természetesen a háztartási lelki terror is hátráltatta teendőimet, hiszen az évenkénti tűpontos előrejelzéseimben tett világesemények hatálya alól magam sem nyerhetek felmentést. De mindez legyen az én bajom.
Térjünk e terjengős felvezetést követően a 2025-ös évre tervezett tartalmi és működésbeli újításokra.
Ez vár 2025-ben a kedves olvasókra tartalmi szempontból
Észrevettem, hogy az olvasóközönségem nagyja 35 év felettiekből áll, amit a magam részéről bár nem sérelmezek, ugyanakkor tartalmaim többségét inkább a huszonéves fiataloknak szánom, akik még naivan elhiszik az angyali hatalom és a tökéletes rendszer meséjét, ugyanakkor ez a rendszer még nem korrumpálta meg őket menthetetlenül. A későbbiekben várható elkerülhetetlen kiábrándulás és mélydepresszió kiküszöbölése végett inkább nekik volna érdemes az írásaimat fogyasztaniuk. Az idősebbeknek majdhogynem mindegy, mert vagy eleve tudják már azt, amit én, vagy vérmesen gyűlölik az igazságot s annak minden szószólóját, tehát menthetetlenek.
Tisztában vagyok vele, hogy ez a korosztály az iskolarendszer áldásos tevékenységének hála jobbára sutba vetette az olvasás készségét. Ezért az idén olyan lépés megtételére leszek kénytelen, melyet egyébként hosszú évek óta halogatok: muszáj lesz YouTube-on, illetve TikTokon terjesztenem az igét a potenciális fiatal törzsolvasók bevonzására.
A 25 év alattiak többsége a Google helyett immár a TikTokot, YouTube-ot vagy Instagramot használja kizárólagos keresőjeként, az ő figyelmüket tehát tökéletesen elkerülik az egyébként jobbára részükre szánt tartalmaim. Még a kikapcsolódás céljából íródott cikkek java része is inkább az ő szórakoztatásukat szolgálja az idősebb olvasókhoz képest.
Első körben a publikált cikkek interaktív és hol zanzásított, hol kibővített változatát szándékozom e platformokon terjeszteni, aztán majd meglátjuk, mekkora nézettségnek fognak örvendeni. Külföldön már bejáratott és jobbára sikeres működési forma az esszé jellegű tartalmak mozgó illusztrációkkal vagy élő előadásmóddal tarkított közlése, de idehaza nagyon kevés hasonló jellegű tartalom keletkezik, s azok nézettségét sem mondanám igazán bizalomgerjesztőnek. Itthon inkább a komplett, vágatlan előadások, mélyinterjúk és közéleti aktualitások boncolgatása számít sikerműfajnak, amikkel meg én nem szeretnék foglalkozni.
Mindezek ellenére, ha már ennyire sok olvasóm termett a 35+-osak táborából (2024 nyarára már napi 7-10 ezer!), őket sem szeretném elhanyagolni. Az ő köreikben minden bizonnyal nagy sikernek örvendnek majd a további igényes és tartalmas, 1-1 világjelenséget alaposan boncolgató esszék, az eleddig viszonylag szűk gyeplőre fogott “konteós” tartalmak (melyek számomra is érthetetlen módon rekord olvasottságot tudhatnak maguk mögött, ellentétben a valóban intellektuális, filozofikus és spirituális cikkekkel…) számának bővítése, illetve a rendszer végeláthatatlan hanyatlását igazoló híradások tömkelege.
Tavaly a korábban kutya által sem olvasott Hardbeats rovat tartalmai iránti érdeklődés is megnőtt, nyilván ama okból kifolyólag, hogy Magyarországon nem létezik másik médium, kiváltképp egy magazin keretein belül, amelyben a hosszú évtizedek partvonalra vetettségét követően újfent mainstream sikernek örvendő hard dance műfajok kedvelői tájékozódhatnak kedvenc zenéik megjelenéséről, vonatkozó eseményekről, illetve az elektronikus zenei kultúrával kapcsolatos érdekességekről. Ennek mindenképp nagyon örülök, hiszen a hard dance zenék iránti rajongásom végett ennek tartalmai készülnek a legnagyobb lelkesedéssel, s a többi rovathoz képest töredék időt vesz igénybe ennek istápolása!
Sajnos ugyanez nem igazán mondható el a Cubehead rovatról, gondolom mert a technológia-isten megváltó erejébe helyezett vakbuzgó hit kikezdése totál inkompatibilis a szilíciumvölgy-rajongó ateista és autista, képzelőerő nélküli mérnökök gondolkodásmódjával. Kik a szemfelnyitó információkra való igény helyett boldogan beérik az IT Café színvonalú, fogalmazóbotok által kreált semmirekellő hírportálokkal.
Tartalmi szempontból tehát egy egészséges balanszot szeretnék abszolválni az idei évben, ami tavaly a terjengős és ihletszegény esszék erőltetése végett sajnos nem jött össze. Az idén ezekből visszaveszünk, s helyükbe visszavezetem egyrészt a COVID-ármány óta hanyagolt tudományos-pszichológiai jellegű írásokat – ugyanis az olvasottsági statisztikákból látom, hogy ezekre is nagy igény mutatkozik –, továbbá a korábbi életéveim során megismert alternatív életmódokat – Red pill, MGTOW, többfázisú alvás, speciális edzésprogramok és táplálkozási módozatok – vegyítem a Z-generáció körében újonnan terjedő jelenségek és fogalmak boncolgatásával, mint e nemzedék működését jelentékeny mértékben meghatározó reményteljes nihilizmus, hiper-individualizmus, rizzelés, IRL streaming és a többi lefordíthatatlan szójáték. A Skibidi Toilettel és társaival egyelőre hadilábon állok, majd meglátjuk, mi lesz. 🙂
Célom, hogy az utóbbi 3-4 év rendszerkényszerekből eredő radikalizmusának hangtónusából kissé visszavévén, ugyanakkor annak filozófiai-spirituális alapjaiból csöppet sem engedvén játékos és könnyed módon adhassam át az olvasóközönségnek olykor meglehetősen komplex s nehézkes jelenségek magyarázatát. Egyszersmind összeköttetést teremtvén az egymástól totálisan elidegenedett generációk, továbbá a fehérköpenyes áltudományos világ és a köznép laikus, ugyanakkor éles eszű rétegei közt, hogy többé ne lehessen a lakosságot olyan vérmes és erőszakos ármányokkal átverni, mint az tapasztalható volt az elmúlt évek során.
E változások mindegyike április-május környékén élesedik, mivel a magam életét is fenekestül felforgató reform-intézkedések végrehajtása előtt mégiscsak szeretném befejezni a tavalyi évben eleddig elmaradt írásokat, s ezekhez természetesen hozzátenni a január-februárra időzített tartalmakat is. Továbbá temérdek magánjellegű adminisztrációs teendőm akad, melyeket szintén letudnék minél előbb, ugyanakkor ezek némelyike egész sok időt rabol el tőlem. Hogy csak egyet mondjak: újra kell válogatnom a 8 év leforgása alatt összegyűjt stock fotóimat, mert ezek száma lassan kezdi a kezelhetetlenség szintjét ölteni.
A Revolife egyéb újdonságai 2025-ben
Néminemű fejlesztésre szorul maga a portál is, mert az utóbbi években a biztonságtechnikai megerősítések követelményeinek hála nem maradt időm például a régóta esedékes plugin-frissítésekre, kiemelt tekintettel a szociálismédia-boxra.
Nem jelentettem be, de a Revolife tavaly kiment a fediverzumba. Ez egy olyan decentralizált közösségi média, amely a jelenlegi központosított, agyoncenzúrázott és százmilliárdos hadurak kezében lévő platformok helyett önállóan igazgatott és saját szabályzatokkal működő szerverek felhúzását forszírozza, amelyek aztán egymással is tudnak kommunikálni.
Ennek lehetőségeiből egyelőre nem sok minden realizálódik, viszont akad a fediverzumnak egy roppant érdekes tulajdonsága, melyet egyelőre nem bizonyult lehetőségem kipróbálni. Ha valaki kommentet küld be egy cikk alá a Mastodonról vagy bármelyik kompatibilis fediverzum portálról, az egyben megjelenik itt a Revolife-on a vonatkozó cikk alatti hozzászólásként.
Nem tudom, ez működik-e, mivel az itteni komment regisztrációt igényel és eleddig magyar felhasználót egyet sem láttam a fediverzumban, így ki sem tudom próbálni ezt a lehetőséget. A Revolife viszont így az első hazai orgánum, mely alapjaiban teljes körű fediverzum-támogatással bír.
A fediverzum egyelőre a jövő technológiája, mely folyamatos fejlesztés alatt áll, tehát idő kell annak terjedéséhez. Magyarországon egyelőre sem a fediverzum, sem a Twitter leváltására szakosodott új platformok, mint a Bluesky nem ismertek. Itt még mindig a Facebook és Instagram dominál.
A cikkek nyilvántartásában kisebb változások lépnek életbe. Ezentúl a legnagyobb részt MI-generálta írások nem kerülnek külön megjelölésre, ehelyett a VanessAI szerző nevét viselő cikkek nyomán tudja az olvasó, hogy azok szerkesztéséhez 50 százaléknál nagyobb mértékben igénybe vettem a mesterséges intelligenciát.
A Lopombot egy másik virtuális szerző, akit csak a Revolife korai 1-2 évében vettem igénybe, aztán kukáztam. Most visszahozom őt is, s a neve alatt azon tartalmak jelennek meg, melyek úgymond hozott anyagból készültek, mint szabad tartalmak átvétele, idézetek, könyvekből kiemelt fejezetek, stb.
Tavaly többféle böngészőben is elkezdtek problémák felmerülni az egyes oldalak betöltési sebességével. A Firefoxon olykor több másodperces késéssel töltődnek be az oldalak, az Opera böngésző pedig szeret egy-egy másodpercekre lefagyni. Mivel a szerver villámgyors, ezért a probléma nem azzal van, hanem nevezett böngészőkkel. Időközben temérdek más (jobbára) mainstream portálon vagy szociálismédia-felületen észleltem ugyanilyen jellegű fagyásokat, sőt, kiakadásokat és oldal-összeomlásokat egyaránt, melyek a Revolife-on egyáltalán nem fordulnak elő.
Szükséges fejlesztések az idei évben
Eléggé kritikus mérföldkőhöz érkeztünk. Szükséges a szervert 1 éven belül bővítenem, ugyanis a rendelkezésre álló tárhely kezd betelni. Mivel a szolgáltató a szimpla tárhelybővítést szinte semmi kedvezménnyel nem honorálja, ezért érdemes volna a komplett szervert fejleszteni, ami egész egyszerűen a teljesítmény, memória s mellette a tárhely megduplázását jelenti.
Mindez már meghaladja a jelenlegi anyagi lehetőségeimet, 2022 óta ugyanis elképesztően megdrágult a hosting ára. Ezért kénytelen leszek adományt kérni a kedves olvasóktól, amelyek által első körben a szerverfejlesztés megvalósulhat, de további lépcsőként szeretném a további tevékenységem lefolytatásához szükséges eszközök, például a már említett videók felvételéhez elengedhetetlen fejlettebb technikai apparátus beszerzését is megejteni.
Az adományozási lehetőségeket még az idén felfrissítem és bővítem, de ez csak akkor fog megtörténni, ha megkezdtem a YouTube és TikTok videók publikálását, mivel a személyesség az efféle célok sikeréhez nélkülözhetetlen.
Végre ne csak az ilyen Telex-szintű szennyportálok élhessenek meg, mert ezek támogatása lefolyóba öntött pénz. A Revolife-on keletkezett igék terjedésén az egész emberiség jövője múlik, a napi szintű politikai cicaharcok által meg csak a halál napjához jutunk egyre közelebb és közelebb.
Szintén régóta van terítéken a COVID-riogatás végett kukázni kényszerült ötlet, hogy saját rendezvényeket vagy akár partikat tartsak, kezdetben a Revolife neve alatt, de a későbbiekben más márkanevek mellett is. Ehhez lennének segítőim is, és a folyamat logisztikai részét is viszonylag könnyen tudom abszolválni. A Revolife szerves részét képezi egy egyelőre beélesítetlen jegyértékesítési felület.
Már a Revolife eredeti koncepciója ez volt, amikor 2016-ban a magazin tervét lefestettem, hogy ez megmarad ingyenes és hirdetésektől mentes portálnak, egyúttal a saját termékek, rendezvények, illetve későbbi projektek marketing-felületévé válik, mivel már ekkor láttam a folyamatot, hogy az antiszociális médiától ne sok jóra számítsunk az azokon kifejtett reklám-tevékenységek sikere kapcsán.
2019-től 23-ig összesen 18 fesztivál-ötletem készült el, ezeket az idei évben itt ezen a weboldalon publikálni fogom az egyéb ötleteimmel együtt (elsősorban videójátékok, szoftvertermékek, néhány fizikai produktum), aztán meglátjuk, sikerül-e valami befektetőt szerezni hozzájuk.
Állítólag annyira keresik a kreatív vállalkozókat a kormány és magántőke képviselői egyaránt, akik alig várják, hogy önfeledten szórhassák a csilliárdokat az ötletgyárosok felé. Csak hát hogyhogynem senkit nem találnak, ezért a legfantáziadúsabb ötletük CSOK-kal, babahitellel meg munkáshitellel leláncolt rabszolgahad kitenyésztése a Kárpát-medencében.
Hát én eddig nem ezt vettem észre, hanem hajszál pontosan az ellenkezőjét: minél többet kreatívkodsz, annál inkább igyekeznek belerugosni a totális egzisztenciális kiszolgáltatottságba, vagy taszítanak ki a rendszerből, hogy kreatív alkotó-teremtő személyként legjobb esetben is valamely mérgező akkugyár rabszolgájaként végezd, rosszabb esetben meg közmunkás vagy hajléktalan sorsra juss, esetleg menekülni légy kénytelen itthonról.
Lehet tehát bizonyítani, hogy ebben az országban is emberszámba van véve az ember, nem pedig kizárólag használati tárgyként kerül sorszámozásra.
Szóval majd meglátjuk, mi lesz, mindenesetre ha a felfedett ötleteimre nem érkezik érdeklődő, az tökéletesen nyilvánvaló és megcáfolhatatlan bizonyítéka ama ténynek, hogy ebben az országban nincsenek lehetőségek, és nem érdemes ezt az emberiségellenes rendszert életben hagyni.
Zsír már nagyon várom hogy végre fent legyenek Podcast mixek az oldalon 🙂