Nem terveztem, most mégis a Kaló Jenő nevű sötét jelenségről van kötelességem írni, merthogy ez a figura a legutóbbi két videójával túlszaladt a józanság és épelméjűség minden határvonalán.
Az olimpiával és az augusztusi bolygóállásokkal kapcsolatos dumálmányait kívánnám elemezni, ám előbb néhány gondolat róla.
Kaló Jenő egy nyugdíjas asztrológus, aki a maga YouTube-csatornáján 50 ezernél több követővel és videóin jellemzően tízezres nagyságrendű nézővel bír. Ez a fazon takarózik azzal, hogy ő csupán véleményeket közöl, holott beszédstílusán tökéletesen egyértelműen érződik az autoriter hatni akarás, a közönsége befolyásolására való törekvés, továbbá hogy videóiban soha nem vélemény-jelleggel közöl állításokat, hanem univerzális és megcáfolhatatlan tényekként.
Mialatt rendre hergeli a népet egyre nagyobb ostobaságaival, az előtte térden csúszni-mászni és vele feltétel nélkül egyetérteni nem kívánó kommentelőket kitiltja a videói alól, miközben nagy fölényesen kioktatja őket, hogy az ő csatornája egy szabad csatorna.
Az efféle figurák leleplezésére igazából egyetlenegy kérdés feltevése elegendő volna, de nyilván az igényesség és alaposság jegyében mégiscsak illendő hangyányit részletesebben foglalkoznom az ő dolgaival, mert nagyon sok megtévesztett áldozatot kábít el a fellengzős monológjaival.
Egyébként a leleplező kérdés így hangzana: „Mikor teljesült be magának akármelyik jóslata?”. Mert ilyenre példát nem látok. Rendkívül problémás részemről folyamatosan írni a rendszer folyamatos omladozását visszaigazoló – olykor fél napokat követelő és részemről roppant fáradtságot igénylő – eseményekről, de meglátásom szerint mégis úgy tisztességes, ha már magam is temérdek jóslatot tettem ez évre vonatkozóan, hogy szállítsam is a bizonyítékokat ezek igazságának visszaigazolására.
Kaló Jenőn meg azt láthatjuk, hogy soha a büdös életben nem reflektál a maga megmondásaira. Így voltaképpen egyebet nem tesz, mint véletlenszerűen ide-oda dobálgatott varázsigéivel, melyeket ő különféle bolygóállásoknak és azok fényszögeinek tud be, okkultista ráolvasást, fekete mágiázást végez az általa elbűvölt nézősereg felett.
Innen pedig – Kaló Jenő személyes véleménye ide vagy oda – nagyon sajnálom, de az ő kártékony ténykedése egyáltalán nem magánügy, hanem nyilvános közügy, és azonnali beavatkozást kíván, nehogy még többen essenek áldozatául ennek a sötét figurának.
Ha annyira magának gyártja a kis monológjait meg személyes véleményeit, tessék szépen odahaza motyogni egy sötét sarokban kamera nélkül, ahogy a hozzá hasonszőrű nyugdíjasok teszik. Az is ugyanúgy működik, csak esetleg nem fertőzne össze több ezer másik embert a félelemkeltő huhogásaival.
Szóval Kaló Jenő két új videója igazán kihúzta a gyufát nálam, ezért alaposabb elemzés alá vetem őket.
Indítsuk a sort az olimpiáról szóló felvételével.
Kezdjük egy kis ténybeli alapozással. Az olimpia pogány eredetű ünnepség, tehát nem vonatkoznak rá a kereszténység erkölcsi-morális követelőzései. Ebből kifolyólag, hogy ott mit látunk – állítólagos aranyborjút, utolsó vacsora paródiát, apokaliptikus lovasokat – az leginkább az ostoba képmutató keresztények mentális állapotáról tesz tanúbizonyságot, akik immár mindenhova jeleket meg szimbólumokat vizionálnak. Mint a paranoid skizofrének.
Az olimpia ennél sokkalta primitívebb tákolmány. Istentelen ünnep, tehát egy keresztény vagy befogja a pofáját és bámulja tátott szájjal a drag queen-ek produkcióit, vagy szépen kikapcsolja azt, és esetleg imádkozik a szerencsétlen megvezetett áldozatok lelkéért, akik Jézus Krisztus szerint nem tudják, hogy mit cselekednek.
A kamukeresztények felháborodása és szemforgató hörgése viszont totál nyilvánvalóvá tette, mely urat szolgálják ők, akik egy pogány ünnepre ítéletet, pusztulást, halált követelnek – ahogy maga Kaló Jenő is.
A hisztiző keresztényeknek elmondanám, hogy olimpiai nyitóműsor nézése helyett talán kezükbe kéne venni azt a pókhálós, dohos Bibliájukat, és elkezdeni olvasni, mi Isten véleménye az efféle szeánszokról, nem pedig hisztizni meg rinyálni. Elmondom: a földiek a rendszer uradalma alatt állnak, az állam törvényeit, jogszabályait, paragrafusait, erkölcsi-etikai követeléseit kell betartaniuk, nem a bibliai parancsolatokat. Ha tehát a francia kormány megengedi, hogy félpucér szörnyecskék kornyikáljanak egy sertéstálaló tálcán, egy valóban keresztényi életet élő úriember / hölgy vagy azt mondja, hogy de szép látvány, ez nekem is tetszik, vagy pedig elkapcsol.
A Kaló által emlegetett aranyborjú ráadásul baromira nem pogány szimbólum, hanem nagyonis vallásos. Ugyanis a bálványimádó zsidó nép egyik szent szimbóluma volt, melynek kifaragására Áront (az egyik legelső zsidó papot) rákényszerítette a Mózes hosszas hegyen tartózkodása végett a hörgő, lincselő tömeg. Úgy viselkedtek, mint most a keresztények.
Az aranyborjú, mint kézzel faragott vallásos szimbólum nagyon is fontos szerepet töltött be a bálványimádók életében, mivel tőle várták a hívők a bőséges termést, a busás gazdagságot. Ugyanez volt a funkciója pepitában később Baálnak és a Molochnak is, akiknek a bőséges eső és termény reményében gyermekeket áldoztak, Molochnak akár csecsemőt is égettek a hívők.
újszülött csecsemőt, aki így halálra égett. Közben a „hívek” heveny hajlongással és zenés kísérettel tisztelegtek a kezükkel faragott istenség előtt.
Nagyon fontos a distinkció a pogány és a bálványimádó népek között, mert a Biblia szerint egy ateistának van esélye az üdvösségre akkor is, ha egész életében nem hitt Istenben. A másik meg, hogy Jézus ezer éves királysága idején is ugyanúgy élnek majd pogányok a Földön, mint most, csak ők a mennyekből leereszkedő Jeruzsálem falain kívül lesznek (míg az üdvözültek bent laknak), és onnan még bőséggel marad esélyük a megtérésre és az üdvösségre.
Tehát ezek a rosszindulatú, primitív keresztények egyenesen antikrisztusi magatartást tanúsítanak, amikor egy szerencsétlen travi vonagló láttán inkvizícióért kiáltanak. Tudtommal semmiféle rituális bálvány-áldozati szertartás nem zajlott az olimpián, csecsemőket nem égettek el a Moloch kielégítése érdekében, úgyhogy a képmutató álkeresztények pofájába tolt szőrös transzvesztiták istentelenek ugyan, de nem istenellenesek. És ez fontos distinkció.
Ily jellegű ideológiai megalapozást követően vessük hát bele magunkat Kaló Jenő ostobaságaiba, ki bár a bolygómozgásokat tartja az univerzumot alakító erők alfájának és omegájának (ellentmondva Krisztusnak, aki szerint ő maga az alfa és az omega), merő rosszindulatúságból bőszen hivatkozik a maga által amúgy megvetett keresztény értékekre – hogy hamis bűntudatot keltsen a megvezetett áldozataiban.
