Mértéktelenül rühellem, ahogy a politika beavászkodott a közvetlen életvezetésünkbe. Első ízben 2018 táján figyeltem fel erre a jelenségre, amikor hirtelen roppant fontossá vált drága nemzetvezetőink számára annak megmondása, hogyan éljük négy fal között a magunk életét. Régen is megvolt persze az indíttatásuk erre, de korabeli attitűdjük szerint inkább konkrét cselekedeteket (szolgálat, munka, szavazás) vártak el tőlünk a hálószobánk magányában abszolválható békénkért cserébe. Szabadság kis körei ugye.
2018 óta ez nem így van. A politika közvetlen beleszólási jogot követel elménk tartalmába, a gondolatainkba, a napi szintű rutinjainkba. Azt hisszük, egyénileg választjuk sorsunkat, miközben láthatatlan madzagok által úgy befolyásolják életünket, hogy objektíve az égvilágon semminemű esélyünk ne maradjon önálló döntéseket hozni. Azért a bünti az alanyi jogon ránk rótt finom kötelezettségek teljesítésének hiányáért nyilván megjár.
2020-ban immár az alapvető testi funkcióink feletti kontrollt is átvette a hatalom. Meghatározta, hova léphetünk, milyen ruhadarabot vagyunk kötelesek viselni az arcunkon, marad-e jogunk levegőt venni. Csicsikálni küldött minket, miután a maci megmosta a fogát, végül a testünk feletti teljes körű irányítást is magához ragadta az igazolatlan összetételű vakcinák vérereinkbe eregetésével és az ezért járó papírfecnik osztogatásával. Már aki hagyta ugye.
2022-23-ban a COVID-világháborúban vesztessé lett karhatalom a sebei nyalogatásával foglalta el magát, a háttérben azonban szorgosan készült az emberiség leigázásának végső mozzanatára. Ennek az ideje most eljött.
Olyannyira beerőszakolták tehát magukat a politikusok a személyes auránkba, hogy már konkrétan nem létezik olyan médiatermék a nagyvilágban, pénzügyi portáloktól a táplálkozási tanácsadókon át a fitneszblogokig bezárólag, amelyek ne volnának kénytelenek ezen aktorok néppusztító tevékenységét bonckés alá helyezni. Egy spirituális alapokon álló életmódmagazinnak, mint az enyém, 2020 óta abszolválhatatlan luxust jelent a politikától való távol maradás. Ha tetszik nekünk, ha nem, akár elmegyünk szavazni, akár nem, a politikai alapú életmód-diktatúrát egész egyszerűen erőszakkal lenyomják a torkunkon, a diktátorok fenekének fényesre nyaldosására hivatott pártállami propagandistáik segedelmével.
Ezért fontosnak tartom kifejteni a Trump személye köré kerített soha nem látott felhajtás fényében, miképp lesz az ő terminusa közvetlen behatással a személyes életvezetésünkre. Mert lesz, még itt Magyarországon is, ezt garantálom!
Trump második beiktatásával – pusztán eddigi nyilatkozatait figyelembe véve – nyilvánvalóvá lett részemre, hogy itt és most a szabad gondolkodás, döntés és cselekvés végnapjait éljük – melyek mind elsöprő tapsvihar közepette szállnak alá az alvilágba.
Ez a Trump-elnökség más lesz, mint az előző volt. Ennek a rezsimnek a hatását mind meg fogjuk érezni a bőrünkön – rövidesen kifejtem, miért.
Az első Trump-terminust (2016-20) a geopolitikai feszültségek eszkalálódása jellemezte, ugyanakkor a folyamatok kordában tartására szemlátomást elegendőnek bizonyult néhány gazdasági szankció kivetése a renitens országokra. Trumpnak egy-két esetben sikerült a békebíró szerepét is magára öltenie, például jelentősen csökkentek a feszültségek Észak-Koreával és ideiglenesen az oroszokkal szemben.
2020 óta viszont a tálibok kiverték az amcsikat Afganisztánból, kitörtek az orosz-ukrán és Izrael-Hamasz konfliktusok, a kitalált COVID elbaltázott kezelésének hála összeomlottak a nagyvilág gazdaságai. Mindennemű prosperitás-propaganda ellenére az újabban globális délnek hívott harmadik világbeli nemzetek végső leszakadásukat szenvedik el a fejlett nyugattól, egyre több diktatúra formálódik újra ezekben az országokban, Haiti és Kuba totális összeomlásának hála pedig illegális migránsok milliói árasztották el az USA területét. Európa identitásválságban agonizál. Amerika pedig Biden elnöksége alatt megszűnt a globális világ erkölcscsőszének lenni.
Akad e felsorolásban 1-2 örvendezésre indokot nyújtó tény – például a legutolsó – de ideje volna észhez térni, mert Amerika globális hatalomvesztésének ténye nem fog csak úgy ellenállás nélkül lecsúszni az imperialista nagyhatalom torkán. A kontroll visszaragadására indított offenzíva véghez vitelének Trump a lehető legmagasabb fokú garanciája lesz.
Rögvest győzelmét követően meghirdette Trump az “America first” agendáját, ami így első blikkre okésnak hangzik, hiszen minden elnöknek végső soron a maga népét kell fontossági sorban az első helyre pakolnia. Csakhogy a szelektív hallással felvértezett európai, kiváltképp a magyar rajongótábora (Helló, álspirituális sarlatánok!) nem vette észre, hogy Trump ezt a szlogent nem a bel, hanem a világpolitikájára értette!
Az “America first” nem Amerikára vonatkozik elsősorban, hanem America first legyen az Európai Unióban, Magyarországon, a közel-keleten, Kelet-Ázsiában, Dél-Amerikában és az Északi-sarkon egyaránt! Trump visszakolonizálná a világot az USA totális egyeduralma alá.
Ez a húzás a nyitott szemmel járkálók számára egyáltalán nem meglepő. Amerika nem is feltétlen az imperializmusa visszaszorulását kísérő területi veszteségeit siratja: kulturális alapon csúszott ki kezeik közül a kontroll a globális népesség rabigájuk alá hajtására.
Az Amerika-barát propaganda hatása az Európai Unióban a végét járja, mert egyre inkább kezdenek rádöbbenni még a szellemi sötétség mételyében vergődő EP-képviselők is, hogy a komplett kontinens Amerika vazallusaként és kapcarongyaként süllyed alá a civilizációk sírjába. Amerika ugyanis Európa gyakorlatilag minden pénzügyi erőforrását önhatalmúlag elvonja a maga globális technológiai hegemóniájával, amelynek hála az európai lakosság minden egyes tagjának munkaereje, lelke és alkotóképessége immár az amerikai gazdaságot táplálja, miközben odahaza az anyaországokban egyre inkább tömködhetetlen rések keletkeznek az államok költségvetésében.
Nem létezik ugyanis az online térben olyan európai vállalat, amely ne egy Szilícium-Völgyből üzemelő platformon lenne kénytelen hirdetni, ha szeretné megszólítani a fiatal generációk fogyasztó rétegeit. Minden létező számítógépben és laptopban Intel processzor és Nvidia vagy AMD videókártya dohog. Még az államok is gyakorta kénytelenek a maguk törvényei és jogszabályai érvényesítését alávetni az amerikai jogalkotók akaratának. Bírságot végrehajtható módon kivetni az online platformokra pedig gyakorlatilag képtelenség, hiszen fizikailag elkülönülnek a szolgáltatási helyeiktől.
A nagyvilágban Amerika kulturális hegemóniája kezd végleg szertefoszlani. A bukdácsoló Hollywood immár temérdek konkurenciával kénytelen vetélkedni akár koreai drámák, akár japán animék, K-pop együttesek és európai elektronikus zenék képében, melyek rendre egy-egy szeletet kicsippentenek a Los Angeles vonzáskörzetéből irányított globális médiaipar tortájából. A japán fiatalok immár nem is tanulnak angolul, mert nem kívánnak amerikai propagandafilmeket és popslágereket fogyasztani, tökéletesen megfelelnek nekik a maguk szellemi termékei.
2023-24-ben a videójátékok globális toplistáját letarolták az ázsiai fejlesztésű termékek, míg az odahaza hegesztett cukkok akkorákat buktak, mint az ólajtó.
Nyilvánvaló, hogy mindezen folyamattal szemben tenni kell valamit, mert korábban (mondjuk szüleink-nagyszüleink idejében) a mindenki másnál profibb módon űzött amerikai imperialista propaganda akár egy komplett hidegháború végkimenetét eldönthette. Ennek hiányában az emberek még véletlen megismerhetnének más perspektívákat is az Amerikához láncolt gyarmati léten kívül, s felébrednének a második világháború vége óta szünet nélkül zajló hipnózisukból.
Természetesen ezek a soft power stratégiák önmagukban még nem garanciái a sikernek, szükséges az USA-nak újra bekurbliznia az iraki háborút követően kissé partvonalra sodort hadigépezetét is.
Trump már ki is jelölte ama frontvonalakat, amelyek meghódításával Amerika totalitárius gazdasági, politikai és kulturális hegemóniáját újabb évtizedekre szavatolhatja.
Először is elrabolná a Panama-csatornát annak jogos tulajdonosától <feszült várakozás, dobpergés>: Panamától. A közép-amerikai kis országot roppant könnyű bullyingolni, mivel egyrészt a világ legnagyobb hadsereggel nem rendelkező államáról van szó, tehát gyakorlatilag szabad préda, másrészt 1989-ben már tapostak annak területén amerikai tankok, hogy puccsal leváltsák a törvényesen megválasztott miniszterelnököt. A roppant stílusosan “Operation Just Cause” (“Mert Csak” hadművelet, de a Google szándékosan “Igaz ügy” hadműveletként fordítja félre) névre keresztelt katonai akció keretében az idősebb George Bush kormánya elvitte Panamába a demokráciát, hogy az import áruk újabb évtizedeken át zökkenőmentesen érjék el az USA kikötőit.
Azonban a 2010-es években Kína több kikötőt húzott fel a csatorna környékére, amit Trump úgy értékel, hogy hamarosan a komplett csatorna is az ellenőrzésük alá kerül. Ezért az elnök kötelességének véli újabb demokrácia-leckékkel bombázni a kis közép-amerikai nemzetet.
Trump másik szíve választottja Grönland, melyet állítólag a Dániához tartozó autonóm területen áthaladó orosz és kínai kémtengeralattjárók végett szükséges Amerikának bekebeleznie és NATO hadállásokkal teleszórnia. Habár a szemfüles bloggerek és közgazdászok szerint inkább Grönland eleddig feltáratlan ásványkincseire fájhat a foga.
Ugyanezt a trükköt már eljátszották egyszer az 1800-as években, amikor szinte szó szerint néhány lyukas fillérért vásárolták meg Alaszkát az Orosz birodalomtól, mondván jégen és megmászhatatlan hegyvidékeken felül nincsen ott semmi. Aztán néhány év elteltével a világ akkori egyik legnagyobbjának számító olajforrást fedezték ott fel.
Akad még egy terület, melyet szívesen látna Trump bácsi a hasában, ez pedig a Komplett Kanada területe, melynek kapcsán felajánlotta Trudeau-nak, hogy az csatlakozzon ötvenegyedik tagállamként a birodalomhoz. Micsoda nagyvonalú ajánlat!
Eközben a NATO is serényen dolgozik a maga totalitárius katonai uradalma visszaállításán. Az afganisztáni kudarc óta terítékre került a NATO felbomlásának lehetősége, kiváltképp miután e bohóc szervezet működését Orbán Viktor egy teljes éven át szabotálni tudta Svédország csatlakozásának megvétózásával.
Néhány kósza esztendőn át a NATO védelmi tömbökre osztásának terve is keringett az internet ilyen-olyan zugaiban. Eszerint a szó szerinti értelemben vett NATO tevékenysége korlátozódna Amerikára, ezzel párhuzamban az Európai Unió egy önálló védelmi szövetséget gründolna, akár a tagállamok által közösen működtetett hadsereggel.
Amerika kelet-ázsiai vazallusai nem részei a NATO-nak, ugyanakkor a kínai és orosz fenyegetés megfékezésére, illetve Tajvan kínai anyaország általi bekebelezésének megállítására felmerült itt is egy külön bejáratú védelmi szövetség alapításának lehetősége, melyet Japán, Dél-Korea, Tajvan, a Fülöp-Szigetek és talán még Szingapúr meg Ausztrália alkotna.
A NATO most mindezeket az önállóskodásokat beszünteti. Az idei évre előirányzott terveik szerint szorosabbra fognák a gyeplőt az európai államokban, a komplett szövetség tevékenységét alárendelnék Amerika érdekeinek, továbbá központilag diktálnák az országoknak a fegyverkezés ütemét, melynek kapcsán eleddig inkább csak ajánlásokkal bírtak.
Trump emellett újraindítja Kínával szemben a rég elfeledett vörös riogatást, ami a hidegháború idején a kommunizmus veszélyével való napi szintű fenyegetést és félelemkeltést jelentette. A TikTok betiltása, a palesztin-párti tüntetések leverése és a woke szekták visszaszorítása pontosan e célt szolgálja. A Kína-ellenes propaganda nem feltétlen marad működőképes, miután az átvert lakosság rádöbben, hogy Kína Amerikát és Európát nem szocializmusban, hanem kapitalizmusban győzte le, ám néhány éven át (mondjuk a Trump-elnökség végéig) nyilvánvalóan kitart majd a hazugság.
Mindezek mellett a vállalatok sorban vonják vissza a maguk DEI és zöld transzformációs programjait. Még a fél világot birtokló Blackrock is bejelentette, hogy visszavonja a maga ún. ESG-befektetéseit a piacról, melyek célja a profitmaximalizálás kényszerétől mentes, viszont fenntartható és a szociális jólétet biztosító befektetések eszközölése lett volna.
Trump tehát Dél-Amerika után magát az Európai Uniót gyarmatosítja. Michael Hudson amerikai közgazdász szerint Európának többé nem lesz beleszólása, milyen hadi eszközöket gyártson vagy vásároljon, mennyi pénzt szánjon ezek beszerzésére és kitől vegye azokat. Mindent a központi NATO-elosztástól leszünk kénytelenek beszerezni, ama elviselhetetlenül magas árakon, melyeket az amerikai hadiipari komplexum megszab számunkra.
