Anglia:
Az Y és Z-generációk mindössze 50 százaléka tervezi család alapítását valamikor az élete során – derül ki a Study Finds cikkéből. Az anyagi nyomás mellett a globális válságok, kiváltképp a sajtóban rendre reflektorfényt kapó klímakatasztrófa hírei is eltántorítják a fiatalságot a hagyományos társadalmi szerepek felvállalásától.
A megkérdezett 18-34 év közöttiek negyede a házasság mellett a gyerekvállalás tervét is örökre sutba dobta. Ez azt jelenti, hogy kerek perec elutasítják utódok nemzését vagy világra hozatalát. További 20 százalék bizonytalannak mutatkozik e kérdésben, így mindössze 55%-nyi válaszoló látja úgy, biztosan belefér még az életébe még egy vagy két gyerek.
A közvélemény-kutatás végzői konklúzióként megfogalmazzák, hogy a legtöbben kizárólag családi vagy társadalmi nyomásra törnek lándzsát a gyerekvállalás mellett, így a fentebbi lesújtó statisztikánál is alacsonyabb arányt mutat azok száma, akik a gyereknevelés öröme végett vágnának bele a babaprojektbe.
Kína:
A Reuters jelenti, hogy Kína termékenységi rátája a 2021-ben mért 1,15-ös szintről tovább zuhant 2022-ben 1,09-re. Ezzel a 100 millió fő feletti populációt magukénak tudó országok közül Kína abszolút az utolsó helyen áll.
Kína mellett minden, a nyugati világ elé követendő példaként állított munka alapú társadalom a kihalás küszöbén áll. Dél-Korea, Tajvan, Hongkong és Szingapúr egyaránt lesújtó számokat produkál gyerekvállalási kedv szempontjából.
Hongkong ugyan Kína része, közigazgatásilag azonban autonóm területnek minősül, így az külön bejáratú statisztikákkal dolgozik az anyaországhoz képest. Ezekből megtudhatjuk, hogy míg 2017-ben ugyan a szintén nem túl rózsás 1,3-as átlagot mutatta az anyák termékenysége, ugyanezen szám 2022-re tovább zuhant egészen 0,9-ig.
A Kína utolsó generációjának hívott fiatalság 85%-a nem akar házasodni, 60%-uk pedig a gyerekvállalást sem tartja elfogadható mozzanatnak.
A fiatalok egyetemi képzésekbe menekülnek az összeomlófélben lévő munkaerőpiac elől, ám a tartós bebörtönzöttséget biztosító felnőttség kitolása és a munka alapú társadalom megdönthetetlen hegemóniája végleg megakadályozza az eredményes párkeresést.
A tömeges felsőoktatás és eladósodás következtében a friss diplomás fiatalok 80%-a nem talál állást, míg a kevés számú foglalkoztatásba helyezett szerencsétlent csökkenő nomináljövedelmek várják. A magas munkanélküliségi arány kényszervállalkozások alapítására erőszakolja a fiatalokat, mely intézmény egyben totális létbizonytalanságot is jelent.
A dolgozó társadalmak velejárója, hogy az embereknek sem idejük, sem pénzük olyan luxusok felvállalására, mint házasodás, gyereknemzés, saját lakás vásárlása.
Kínában a válság további súlyosbításához járul hozzá a pártállam által mesterségesen meghatározott szaporodási ráta, aminek hála a valóságban még lesújtóbb arányszámok létezhetnek, mint ami a hivatalosan bevallott. A diktatúra végett minden újonnan született csecsemő a Kínai Kommunista Párt tulajdonába kerül, miközben a társadalom tökéletesen atomizálódván zakatol a végső elmúlás felé.
Japán:
A Nikkei állami közvélemény-kutató szervezet jelentése szerint a felnőtt korú női populáció 42%-a nyilatkozott úgy, hogy soha életében nem szeretne gyereket.
A Japán népesedéspolitikai intézet szerint trendfordulást a fiataloktól sem várhatunk: már most körvonalazódik a statisztika, mely szerint a 2005-ben született lányok egyharmada biztosan nem fog gyereket vállalni, de a legoptimistább becslések is közel 25 százalékra teszik ezt az arányszámot. Ha azt hisszük, lesújtó a japán lányok mentalitása, hát biggyesszük ide a férfi nézőpontot a téma kapcsán: a 18 éves japán férfiak fele hallani sem akar gyerekvállalásról.
Japán termelékenységi rátája jelenleg az 1,34-es számot mutatja. Csak az elmúlt évben 800 ezer fővel csökkent az ország népessége, s mindez annak ellenére következett be, hogy az egyébként meglehetősen zárt és idegenellenes ország rekord számú bevándorlót jegyzett.
Dél-Korea:
Dél-Korea „büszkélkedhet” jelenleg a világ legalacsonyabb termékenységi rátájával: 0,78.
Ahogy más keleti társadalmakban, úgy Koreában is az aberrált munkakultusz, teljesíthetetlen társadalmi elvárások és a fiatalság lehetőségeit szabotáló családmodell tehet a népesség hanyatlásáról.
Koreában oly gyilkos versenykultúra uralkodik, hogy a kisiskolás diákok este 9 után érnek haza az iskolából, s olykor mindössze 3-4 órát alszanak. Mire ezek a lelkileg hulla fiatalok kikerülnek az egyetemről, gondolni sem bírnak többé a további elvárások kielégítésére.
A munkahelyeken természetesen kötelező érvénnyel elvárt a túlóra és Kína 996 kultuszához hasonló munkarend felvétele annak ellenére is, hogy ebben az országban látszólag helyükön vannak a munkavédelmi törvények. Azok érvényesítésére azonban semmi esélyük a kenyérkereset kényszere által kiszolgáltatott tömegeknek.
Aki nem akarja gyermekét hajléktalan sorsra juttatni ebben az össznépi Squid Game-ben, az a mindennemű megtakarítását felporszívózó és bőrét csontszárazra facsaró árszínvonalú magániskolákba íratja csemetéjét.
A tradicionális családmodell itt is ugyanazt jelenti, mint bárhol máshol. Az emberek, ha házasodnak is, nem szeretetből teszik azt, hanem hogy vagizhassanak Instagramon párjaikkal meg kölykeikkel, a szülők pedig természetesen kizárólag abba az irányba presszionálják csemetéiket, hogy egy jó gazdag pasit vagy vékonyka és fiatal menyecskét fogjanak ki maguknak, minden egyéb elképzelés szemétbe való.
Mivel az emberek birtokolt tárgyakként kezelik egymást, s az élettelen tárgyak nem szaporodnak, nyilvánvaló, mi idézi elő Dél-Korea minden negatív rekordot megdöntő születési számait.
Amerika:
Amerika sokáig a nyugati társadalom csodájának számított, mivel a legutolsók között váltott át a termelékenységi arányszám a populáció létszámát fenntartani vagy növelni képes 2,1 feletti szintről ez alá. Hozzá kell tenni, hogy a populáció növekedése itt azért inkább a felfokozott bevándorlás által volt szavatolható.
Jelenleg a termékenységi mutató 1,64-es értéket mutat, ám a párkapcsolatok és házasság intézménye végérvényesen felszámolódott az országban (lásd a Magyarországot követő fejezeteket).
Amerikában 1970 óta 60%-kal csökkent a házasságkötések száma. A 21 év alattiak körében még lesújtóbb ítéletet mondanak a statisztikák a házasság intézményéről: míg 1980-ban a 21. életévüket be nem töltött amerikai fiatalok egyharmada már férjnél volt vagy megnősült, 2021-ben mindössze 6 százalék szánta el magát a korai házasságra.
Magyarország:
Magyarország negatív termékenységi rekordja 1,23, melyet 2011-ben sikerült elérni.
Rövid idejű minimális fellendülést követően a születésszámok ismét csökkenőben vannak, ám a legnagyobb hanyatlást a házasságkötések mennyisége mutatja:
2023 júliusában 7744 gyermek született és 9240 fő halt meg, egy évvel ezelőtthöz képest 7 százalékkal kevesebb gyermek született, ugyanakkor 15 százalékkal kevesebben is haltak meg. A természetes fogyás a tavalyi 2523-mal szemben 1496 fő volt.
Ugyanakkor 2287-tel kevesebb pár kötött házasságot, összesen 5682, ami 29 százalékos visszaesés 2022 júliusához viszonyítva.
A pártállami propaganda által sikerült két, egymással semminemű viszonyt nem ápoló kategóriára szabdalni a társadalmat. A bevezetett CSOK és babahitel úgy megnövelte a lakhatás költségeit, hogy valaki vagy adósrabszolgája lesz az államnak, vagy a puszta létezés jogából is kihajításra kerül.
Azon kevesek, kik a szisztéma haszonélvezői, előbbre hozhatták ugyan a gyerekvállalást, s így néhány éven át növekedhetett a termelékenység, ám a rendszerben rejlő tartalékok máris kifulladtak. A karhatalmi megosztás következtében ugyan egy szűk csoport tagjai többet szültek, ugyanakkor a kárvallott többség naptárából örök életre száműzésre került a családalapítás és gyerekvállalás megvalósíthatatlan vágya.
A tartalékok kifulladásával Magyarország vissza fog regresszálni a korábbi, kipusztulásunkat garantáló szintre, miközben a CSOK-ot és babahitelt felvevők jól pórul járnak a bedőlő hitelekkel meg a csak azért is jönni nem akaró babáikkal, mert a születésszámok hanyatlásához nem kizárólag a lakosság deprivált állapota járul hozzá, hanem férfijaink és asszonyaink terméketlensége.
Világszintű jelenség, hogy a férfiak spermaszáma 60%-kal hanyatlott le az elmúlt évtizedek során. Ahogy az emberek többsége meddő munkába, az aberrált rendszer feltétel nélkül való kiszolgálásába, beadványok és kérvények küldözgetésébe, családi perpatvarokba, „önfejlesztésbe”, „tanulásba” öli minden rendelkezésre álló idejét, úgy az értelmetlen és meddő tevékenységek sokaságát hűen követi a népesség terméketlenségének felfutása.
Világszerte nagy a baj, már a keleti konzervatív és iszlám társadalmak sokasága is demográfiai válsággal küzd
A népességcsökkenés problémája egyáltalán nem országhoz kötött, a fentebb sorolt nemzetek csupán egy-egy zaftosabb példáját nyújtják az amúgy világszinten tomboló válságnak.
E tény azt sugallja, hogy a jelenség nem emberspecifikus, s nem lehet azt kizárólag az egyéni viselkedés manipulációja, homályos pénzügyi támogatások, nyilvános megszégyenítés, konzervatív eszmények propagálása által visszafordítani.
Ama pszichológusok, szociológusok, tanácsadók is tévúton járnak, kik rendre az egyéni viselkedésre apellálván kívánnak mindenféle cselekvést, viselkedést, attitűdváltást kicsikarni az emberekből. Igazából ezek az ún. szakértők csak felgyorsítják az összeomlást, mivel eltúlzott díjazásaik és haszontalan tanácsaik által még több szükségtelen szenvedést plántálnak a lakosság elméjébe.
A demográfiai összeomlás temérdek problémája szemlézésre került a fentebbi bekezdésekben, alább a kiváltó okok újabb dimenziói kerülnek taglalásra.
A rendszer szolgálata letaszította az emberiséget az élet útjáról
A rendszer legfőbb hazugsága, hogy annak feltétlen és kötelező szolgálatát mint az egyéni igények és szükségletek kielégítésére irányuló létmódot láttatja. Holott az emberiség egy ténylegesen fiktív, nem is létező entitásba öli bele minden idejét és életenergiáját. A folyamat következtében a népességnek nem marad energiája az élet dolgaival foglalkozni.
A munka alapú társadalomként aposztrofált öngyilkos halálkultusz lényege, hogy az emberiség egy roppant szűk elitet szolgál önkéntelenül és feltétel nélkül, mialatt az a maga életellenes működését mint az egyéni kapzsiság és kívánságok biztosítóját igazolja vissza.
A vala és nincs, noha van ördögi szisztémája az élet mindennemű megnyilvánulásait (emberek életenergiája és libidója, gyermekek, szaporodás, gondoskodás, szeretet) a maga önkényes kontrollja alá vonja, magántulajdonba helyezi. Eztán önhatalmúlag porciózza az élet áramlásának feltételeihez való jutás lehetőségeit.
Mind az állam, mind a magánhatalom egyre fojtogatóbb (és életet kioltó) kontrollt gyakorol felettünk, ugyanakkor másik oldalról ezt a totalitarizmust képes szabad piacként, polgári demokráciaként, népakaratként láttatni.
A tökéletes kiszolgáltatottság kiépülését követően a rendszer azzal parolázik, hogy a világon minden ember kizárólag neki köszönheti életben maradását. Hiszen az porciózza számunkra a kaját, melynek hozzáférését önkényesen korlátozza, az épít nekünk házakat, melyek önálló felhúzását betiltották, az véd meg bennünket az általa megnevezett és megteremtett külső ellenségektől. Nélküle mindannyian éhen halnánk és halálra fagynánk, ahogy a magántulajdon előtti korszakban is rendre évről évre kihalt az emberiség.
Nem itt áll meg az életellenes rendszer terrorja. A hatalom újabban a megszült gyermekeket állami tulajdonként kezeli, kiket a szüleiknek kizárólag pénzelni van joguk, minden egyéb lehetőségtől erőszakkal elszakítja őket a rendszer. A központi indoktrináció révén a gyermekek kizárólag azt gondolhatnak a világról és képzelhetnek el annak jobbításáról, amit az agymosás 10-20 esztendeje alatt a tanári kar beléjük plántál.
Felnőtté válását követően az ember nem szabaddá válik, hanem bér -és adósrabszolgává, ki örök életen át tartó rezsifizetésre, adósságtörlesztésre, önkényesen meghatározott időbeosztásra van kötelezve halála napjáig.
Mivel a rendszer rabsága alól önerőből kiszabadulni lehetetlen, az emberek az egérutópia-kísérletből már jól ismert végkifejletet gyakorolják a rendszer gerjesztette kényszerből. Feladják vágyaikat az élet táplálására, kizárólagos céljaik a rövid távú élvezetek felhajtására irányul (hookup kultúra, alkohol, drog, tollászkodás). A lakosság szabvány viselkedése a nihilizmus alapelveit elsajátítván vesz totálisan passzív attitűdöt.
Az elnyomó szisztéma alól való szabadulás egyetlen lehetséges útját a lefelé való orientáció jelenti, vagyis az emberek elkezdenek radikálisan lejjebb adni igényeikből. Visszafogják fogyasztásaikat, egyre többen kerülik a felsőoktatást, még a szexről is lemondanak inkább, nehogy véletlen becsússzon egy baba, mert akkor reszeltek az életünknek, örök életen át lilára fojtogatott alattvalók maradunk.
Mondjuk ki tényszerűen és keserűen, hogy egy gyilkos szisztémát és egy öngyilkos kultúrát éltetünk.
Nem véletlen mondta Jézus a végidők kapcsán, hogy boldogok a méhek, melyek nem szülnek, és az emlők, melyek nem szoptatnak! Csak hát hogyhogynem pont az ún. vallásos konzervatív szekták és pártállamok képtelenek ténylegesen befogadni és megszívlelni Jézus szavait.
A házasság és a randizás is a kihalt szokások listáját gyarapítja
A szomorú valóság, hogy az emberek vagy anyagilag, vagy időben nem engedhetik meg maguknak az ismerkedést. Ennek következtében hiába a bennünket pocskondiázó és megszégyenítő rokonok sokasága, a bullyingoló és terrorizáló pártállam lélekgyilkos akciói, minden egyes beleszólás az életünkbe, akadályoztatás, fenyegetőzés, ellehetetlenítgetés újabb sokszáz csecsemő születésének vet gátat.
Az ún. társadalmi elvárások, szokások, az így illik, vagy a mert azt mondtam doktrínája semminemű szerepet nem játszik többé a valós demográfiai folyamatok kontrolljában.
Az sem érvényes állítás többé, hogy a kicsapongó szexualitás idézi elő a problémát. Amerikában már nem is a hookup kultúra tehet a házasságok meredek csökkenéséről.
Ismeretes a szexmentes férfiak egyre keservesebb problémája: a 30 éven aluliak kétharmada szex -és pármentesen tengeti passzívan vergődő létét. A százmilliós táborrá dagadó Incel és MGTOW mozgalmak mutatják, hogy a kicsatlakozás a romantika világából egyáltalán nem egyéni, hanem szisztematikus mintázatokat mutat.
Mindeközben a kiüresedett szexualitás is kezd radikálisan visszaszorulni. 2007-17 között az egyéjszakás kapcsolatra lépő férfiak aránya 38 százalékról 24-re esett, míg a nőké 31-ről 22-re. A férfiak 28%-a egyáltalán nem szexelt az elmúlt évben.
Mialatt a kényszerből vagy önszántukból szexmentes életet élő férfiak aránya meredeken nő, a felsőoktatásba jelentkezők száma csökken. Ez azt jelzi, hogy egyre kevesebben látnak bárminemű esélyt a felfelé mobilitásra.
Ha már szex nincs, randizgatni azért mégiscsak ildomos volna, hiszen az emberek közti interakció és beszélgetés vágya tényleg alaposan belénk égett evolúciósan.
Ennek fő színterei napjainkban a randiappok, melyeken akkora kolbászfesztivál zajlik, hogy Tindertől Bumble-ön át az OKCupid-ig a regisztrált társkeresők legalább háromnegyede hímnemű.
Akadnak országok, melyeken elérhető szingli lányok gyakorlatilag nincsenek is a „piacon”: az olasz Tinder-felhasználók 91%-a a hímneműek köréből kerül ki. Angliában ugyanezen mérőszám 85%-ot, Amerikában 79%-ot mutat.
A randizás anyagilag és időben egyaránt hatalmas pocsékolás, mivel egyik félnek sem a másik megismerése a fő célja, hanem patikamérlegen kimért vagy bevásárlólistára firkantott követelmény-hegyeket adnak be a másiknak utimátumként, hogy mit kötelező helyezned az én becses fenekem alá, amennyiben azt szeretnéd, hogy egyáltalán szóba álljak veled.
