Nem igazán nevezheti magát környezettudatosnak, aki naptejet használ

0

Hihetetlen, mennyi halálos ellensége van a teremtés koronáinak kinn a szabadban. Valaki épp csak pár lépést tesz kifele a házból, és máris köhög, fullad, halódik, balesetet szenved, megcsípi egy darázs, kiszúrja szemét a Nap. Persze minél inkább aláhull eme életképtelen faj saját méltósága szintjének, annál vehemensebben és erőszakosabban kell bizonygatnia annak ellenkezőjét.

A bizonygatás pedig igazán hatásos módszer, hisz ez által jelentősen felgyorsul az emberiség végső pusztulásának tempója. Az „életveszélyes” természet ellen minden lehetséges eszközzel fel kell venni a harcot. Amíg van élet a bolygón, addig veszélyeztetett fajunk egyetlen négyzetméter területen sem lehet biztonságban.

De mi a helyzet, amikor a halálos csapás fentről, a messzi fellegekből érkezik? Csak nem lehet lelőni a Napot! Így a sok önálló gondolatok nélküli, józan megfontolásokra képtelen, konformista nyárspolgár rögvest rohan a legközelebbi diszkontba beszerezni a sok-sok tubusnyi naptejet, hogy ez által hathatós védelmet nyerjen a halálos sugarakkal támadó nappal szemben.

Eme alkalmatosságok pont ugyanannyira hasznosak, mint maszkot hordani koronavírus ellen, ráadásul alkalmazásuk következménye is hasonló. Míg a pánik nyomán szétszórt milliárdnyi arcmaszk hamarosan megszámlálhatatlan fulladásos halált és soha nem látott ökológiai katasztrófát fog okozni a „nagyeszű” vírusrettegőknek hála, addig a naptej elsősorban a víz menti, valamint víz alatti környezetet vágja teljességgel taccsra.

zuhi1

Bár létezhetnének természetes alapanyagokból összeállított naptejek is, amennyiben valaki elvonási tünetektől átitatottan rángatózna ezen felesleges termékek hiánya miatt, a kemikáliaipar még ama csekélyke jóindulattal sem örvendezteti meg az öt perc napozást követően végstádiumú rákban vergődő magatehetetlen áldozatot, hogy a nagy büdös semmi ellen legalább szerves anyagokból összetákolt pakolás révén biztosítson értelmetlen védelmet.

A halálos sugárzás veszedelmének tébolyába rángatott áldozatok tehát raklapszám vásárolják a veszélyes hulladékot – legalább 14 ezer tonnányi köt ki évente a bőrfelületen, aminek nagy része aztán beleoldódik a tengervízbe. Az életükért felfokozott hisztériával kapálódzó mamelukok akciója nyomán komplett korallzátonyok és azok élővilágának elhalása, delfinek hormonváltozása, különböző halfélék szaporodási rendellenességei, valamint kagylók és tengeri sünök genetikai torzulásai válik jutalmunkká.

Az oxibenzon, a naptejek egyik gyakori összetevője több óceán menti államban, így Hawaii-on, Palau-n, valamint Key West-ben (Florida) is betiltásra került. Ezeket nem pusztán kenegetni, de árusítani is tilos az érintett területeken. Ugyanakkor több más, szintén népszerű alkotóelem környezetre gyakorolt hatásai jó ideig feltérképezetlenek maradtak. Az alumínium, kovasav, illetve foszfor gyakorlatilag hőmérséklettől és a testet ért napsugárzástól függetlenül a lehető leghamarabb oldódik fel a vízben. A University of Cantabria kutatása szerint egy zajos tengerparton a fürdőző látogatók átlagosan 4 százalékkal növelik meg a vízben az alumínium, valamint csaknem 20 százalékkal a titánium szintjét.

Bár elsősorban az őshonos vízi élővilágra jelent halálos veszedelmet az értelmetlenül rettegő strandolók ostobasága, a naptejekből vízbe oldódó fémes anyagok az emberi egészségre is veszedelmes csapást mérnek. Az alumíniumot például kifejezetten mérgező anyagként tartjuk számon, és a többi felhasznált alkotóelem társaságában olyan krónikus betegségeknek ágyaz meg részünkre, mint veseelégtelenség, ízületi problémák, keringési rendellenességek, a központi idegrendszer leépülése, valamint terméketlenség.

napozas_problema

A JAMA folyóirat 2019. májusi számában publikált kutatás szerint a fémes, illetve vegyi anyagok egy része (mikrorészecskék) képes felszívódni a bőrön át, és bejutni a keringésbe. A tanulmány újbóli fellángolásra késztette a korábban már lezártnak hitt vitákat a naptejek hasznosságával, illetve biztonságosságával kapcsolatban.

Míg a természeti környezet a hivatásos tudomány által fenntartott kémiai hadviselés „szerető ölében” agonizál, addig haladóbb szellemiségű körök igyekeznek kidolgozni a veszélyes naptejek jóval barátságosabb alternatíváit.

A University of Florida kondérjában már ott bugyborékol egy valóban ígéretes termék, mely a vörös algákból kivont shinorine névre hallgató aminosav felhasználásában sejti a fényes jövőt. A shinorine ugyanis UV-sugárzást elnyelő hatással bír. A probléma a vörös algákkal, hogy az ipar elvárásaihoz képest rendkívül lassan növekednek: átlagosan egy esztendőbe telik, mire az kellőképp kifejlődik és belekezd a kívánt aminosav termelésébe.

Akad azonban egy Synechocystis becses névre hallgató édesvízi cianobaktérium-faj, melyet gazdasejtként alkalmazva az rávehető shinorine előállítására, amennyiben egy másik hasonszőrű baktérium, a Fischerella génjeivel oltják. A módszer alkalmazásával akár két hétre is lerövidíthető az eredetileg 12 hónapot igénylő előállítási folyamat.

0 hozzászólás
Beágyazott kommentek
Minden hozzászólás