Rózsaszín optimizmusba burkolt 1997-es Wired cikk jósolta meg a technológiai civilizáció épp folyamatban lévő bukását

0

Az egész világon 25 év bőség, szabadság és javuló környezet kapujában állunk. Van valami gondod ezzel?

Eme fellengzős felütéssel indít az amerikai Wired magazin 1997. júliusi számában elterülő cikk.

Az 1980-as évek keresztül-kasul terjesztett mémje (tényleg használják már ezt a kifejezést!) az állandósult válság lett. A munkásosztály helyzete egyre siralmasabb, a gyárak szépen vándorolnak át a harmadik világba. A keleti blokk összeomlófélben van, mellyel kapcsolatban szintén terjedelmes villongásokat, háborúkat, etnikai konfliktusokat jósoltak a jövőbelátók. Végezetül ott van az emberiség rohamosan süllyedő egészségi szintjének problémája az évről évre rekordokat döntögető rák, az AIDS-riogatás, illetve az éppen kibontakozóban lévő elhízás nyomán keletkező szív -és érrendszeri betegségek képében.

Bár a fenti aggodalmak mind az amerikai társadalomra vonatkoznak, sehol a világon nem volt igazán optimista jövőkép. Mifelénk például a szovjet blokk válsága mellett a „fogy a magyar” című mondóka nyert magának teret, mely „mém” első vészmadarát, Fekete Gyulát agyalágyulának nevezték a köznép elméjébe plántált riogatás végett, hogy előbb-utóbb nem lesz ki megtermelje a lakosság nyugdíját.

pikwizard-07f3950658d433477021a5345d626018

A 90-es évek viszont mintha a hajdanvolt pesszimista légkör szöges ellentétét hozták volna el. Megjelent a technika és vele a számítógép a háztartásokban, egy-két villongástól eltekintve komolyabb tragédia nélkül tűnt el a szovjet blokk. Kiváltképp keleten az emberek igazán felszabadultnak érezhették magukat. A kultúra is lekövette a változást: zenei téren az eurodance meg a happy hardcore, filmek szempontjából pedig a sitcomok és családi vígjátékok vették át az uralmat. Mindenki boldog, minden rózsaszín.

A 90-es évek legvégén aztán ismét homlokegyenes váltás következett: a zenék egyre sötétebb tónust vettek (hasonlítsuk össze a 90-es évek eleji vidám hip-hopot és happy hardcore-t az ezred legvégén taroló melankolikus house-zal, death metal-lal), megindultak a globalizmus elleni tüntetések (legelsőnek Seattle-ben). Csak 1999-ben négy olyan film látott napvilágot, melyek a korábbi hurráoptimizmust átvezették annak feltárásába, mennyire is át vagyunk mi verve: A Mátrix, a Harcosok Klubja, a Hetedik érzék és a Tágra Zárt Szemek mind a társadalmunkban háttérben megbúvó, ám folyamatosan zajló káros folyamatokról rántják le a leplet, melyeket vagy különféle függöny mögött ténykedő csoportok rendeznek, vagy a hurráoptimizmus rózsaszín szemüvege alatt egyszerűen nem vesszük észre a közelgő válságesemények egyértelmű jeleit.

Jött aztán a koszovói háború, majd az új évezred korszellemének dübörgő vonata rögtön a 2000 elején kipukkant dotkomlufi révén rongyolt be a szobánkba. 2001-ben aztán elszabadult a pokol: gyors egymásutánban Enron (a világtörténelem legnagyobb vállalatcsődje mind a mai napig), 9/11, majd az afganisztáni hadművelet. Elérkezett a megfigyelő kapitalizmus és az újfent bevezetett utazási korlátozások kora, melynek totalitarizmusa épp a napokban bontakozik ki a bevezetett COVIDiktatúra révén (tudtátok, hogy 9/11-ig a legtöbb repülőtársaságnál nem volt poggyászdíj, és gyakorlatilag bármit, még akár lőfegyvert is felvihettél a repülőgépre?).

turizmus_elment

Na de hogy jutottunk el idáig? A Wired cikkének épp sikerült elkapnia a hurráoptimista korszak legvégét, mielőtt minden földbe állt volna. 1999-től kezdve az összeomlás jelei mutatkoztak meg az egész kapitalista rendszeren, melyeket aztán ide-oda toldoztak-foldoztak a rendszer haszonélvezői által nyúzott szegények bőrével, egész a 2019-es rendszercsődig.

Lássuk, a Wired irománya alapján hogyan indulhatott meg a delúziók rózsaszín felhőibe csomagolt összeomlás.

Felütésüket azzal kezdik, hogy hála az égnek sikerült úrrá lenni a 80-as éveket keresztbe-kasul eluraló pesszimizmuson, mivel a lakosság egyre több figyelemelterelésre alkalmas eszközt és kábítószert kapott a hálószobájába (nyugtatók / antidepresszánsok tömkelege, tévé, internet, magazinok, agymosó reklámok). Ezek által el lehetett őket tántorítani a valóság helyes felismeréséről.

Hogy tovább folytatódjon az alukáló zombik által éltetett szivárványt fosó csillámpónis álomkép, a keserű valóságról való figyelemelterelést elősegítő kábítószereket el kell vinni a világ minden országába – ezt a folyamatot nevezzük globalizmusnak. Ennek buborékja pukkant most ki a COVID-riogatás fényében.

covid_news_20220705

A Wired firkásza szerint a központi bankok révén, melyek a világ összes pénzének folyását diktálják vált lehetővé a nyugati blokk országait érő busás gazdagság és hagyhatták le a keleti blokk (privát kezek által kontrollált központi bankok nélküli) elmaradott modellt alkalmazó nemzetállamait. Akik szerint a pénz áruk és termelőeszközök megvásárlására való csereeszköz, nem pedig önmagát szaporító dugvány, melyet csak beteszünk bankba, kötvénybe, állampapírba vagy részvénybe, és valamilyen mágikus módon az ezer dollárból lesz tízezer dollár, bárminemű hozzáadott érték nélkül.

Persze a nem túl innovatív gondolkodás oly mértékben lefékezte a fejlődést (nagyjából annak a fenntartható szintjére), hogy a finánctőke által rángatott vadkapitalizmus szakadék felé zakatoló hintója alaposan lehagyhatta a szocializmusnak hazudott államkapitalizmus cammogó kordélyát. Fiktív, fedezet nélküli pénzek keringetése a rendszerben és azok mágikus többszörözése inkább pörgeti a piacokat, mint a lakosság szükségleteinek biztosítására való törekvés.

Mivel a petrodollár révén sikerült bedönteni a Szovjetuniót (meg egy rakás harmadik világbeli országot), a kapitalizmus kihívó nélkül maradt a 90-es évekre. Az optimizmus oly lendületet vett, mint az 50-es / 60-as évek dicső korszaka során, ami soha nem látott létszínvonal-robbanást hozott el az emberiség részére két sokkolóan véres háborút követően. Az egykor világmegváltónak hirdetett ideológiák földbe álltak és szerte foszlottak, mindenki önfeledten ünnepelhette a kizárólag pénz révén mozgatott szabad piac istenség dicsőségét.

mindent_hitelre

1997-ben, bár még nem ért el mindenhová, egyértelműen az informatika huszonöt éves sztratoszférába lövellő emelkedését jósolta minden értekezés, így a Wired is (három év múlva pukk).

A számítógép nem önmagában véve jelent fejlődést, hanem vele együtt tudományos fellendülések új korszaka indulhat el az őssejtkutatástól kezdve a molekuláris biológián át a nanotechnológiáig bezárólag. Amit az ember önerőből, saját ésszel már képtelen felfogni, azt egy számítógép a maga modellező algoritmusai révén pillanatok alatt megoldja, és akár könnyedén vizualizálható eredményeit szolgáltatja a tudósok által betáplált adatok és képletek egyvelegének.

A Wired előrejelzései szerint 2015-re a számítógépek teljesítménye eléri azt a szintet, mellyel valós időben lehet szövegeket vagy beszédeket fordítani, párhuzamosan akár több száz nyelv között. Ez azért egyelőre meglehetősen bajos folyamat mind a mai napig, de azért lehet észlelni a jeleit, hogy egy össztársadalmi Babilon felé haladunk.

A Bell System, telefóniában monopolhelyzetet élvező társaság 1982-ben bekövetkezett feldarabolását követően hasonló fejlődési ív jelent meg az informatika egyéb területein. Előbb a vezetékes telefon lett szinte minden háztartás nélkülözhetetlen része, majd a mobiltelefon lopakodott be farzsebünkbe. Végül aztán az internetet is tenyerünkön hordozhatjuk.

smartwatch

Mindezek lehetővé teszik a digitális TV bevezetését szerte a világon (az erre való átállás nagyjából mostanra fejeződött be). A digitális TV-vel együtt a reklám -és marketing-tevékenység is átszerveződhet az internetre, melyek a hagyományos analóg csatornákkal szemben fillérekre tornásszák le a reklámozás költségeit (ezért muszáj adblock-ot használnia annak, aki nem szeretne belefulladni a hiéna-cégek által árasztott mételybe). Mindezeket követi aztán az elektronikus pénz térhódítása, melyre valóban adódtak komolytalan kísérletek a 90-es évek végétől, de az igazán szükséges paradigmaváltást a Bitcoin és a nyomában megjelent többi kriptovaluta adta. Ennek révén anonim és azonosíthatatlan tranzakciók indulhatnak a pártállamok sasoló szemei által láthatatlan térben (a Bitcoin-ra, mint első prototípusra még nem vonatkoznak ezen megállapítások).

Végül a bevásárlásainkat is mindannyian az interneten keresztül fogjuk rendezni, egy globális szinten integrált vásárlási platform-rendszer révén és egységes digitális pénz bevezetése mellett. Na ebbe végül beletört a bicskájuk a globalistáknak.

Most következik az igazán zseniális felütés: az előrejelzés szerint világot átszövő kommercializáció éllovasai az ázsiai országok lesznek! Ugyanebben a hónapban, mikor a Wired magazin most elemzett kiadása utcára került, indult be az ázsiai tigrisek gigantikus gazdasági válsága. Tiszta haszon az elemzőkre hallgatni. 🙂

Az egyik ábra melletti bekezdés a következő jóslatot fogalmazza meg az ázsiai tigrisek részére:

singapore_city

Hamarosan gyümölcsöző eredményeket láthatunk: Ázsia folytatja lenyűgöző gazdasági bummját. Amerika felturbózza a technológia vezette gazdaságát. Európa újraintegrálódik és kiemeli magát a krónikus gazdasági stagnálásból. Oroszországban áttörik a gát, és sikeresen befejezi a kapitalizmusra való átállást. A világ többi része idővel szintén elkezdi követni a gazdasági nagyhatalmak példáját.

Ázsia 1997 júliusában, ugyanabban a hónapban, mikor e cikk napvilágot látott, gazdasági válságba zuhant. Amerikában három évvel később pukkan ki a dotkomlufi, mely minden idők legnagyobb tőzsdekrachját hozza el az ország részére. Európa, bár részben újraintegrálódott, az országok közt meglévő történelmi, kulturális, gazdasági, valamint érdekbeli különbségek újból a felszínre vetődtek, s a tényleges – kulturális, gazdasági, törvényi – integráció megfeneklett. Európa a mai napig stagnáló gazdaságot működtet, melyet egyre inkább hagy le az idő közben elképesztő mód megerősödött Kína. Oroszország egy évvel később, 1998-ban államcsődöt szenved el, majd jön 2000-ben Putyin, aki egy autoriter módon igazgatott államkapitalizmusba vezeti vissza az országot. A világ többi része nem hogy végleg leszakad erről az alkoholmámoros vágyképről, de eszük ágában sincs ezeknek az ún. „gazdag” országoknak a nyomdokain járni.

Miután lapozunk egyet, olvashatunk a kereskedelmi hálózatok áttelepüléséről a virtuális térbe. Ez is pusztán részben történt meg. Egyes vállalatok – pl. milliárd dollárokra értékelt állateledel-futárok – szépen becsődöltek a dotkomlufi kipukkanásakor. A ma ismert, gyakorlatilag uralkodóvá lett cégbirodalmak – Amazon, Google – részvényárfolyamai is a 0 közelébe zuhantak vissza, és csak a szerencsének köszönhetően élték túl a válságot.

internet_censored

Természetesen a mai kapitalizmus émelyítő rákfenéjének, az ún. közvetítőknek az eliminálásáról szó sem lehet, ahol kizárólag két szereplő – vevő és eladó – dönt az adásvételi ügyletekről. Az online térben is megmarad a bank, aki leszedi a sápot, lesznek központosított kereskedőházak, amelyeken keresztül kell az emberek kénytelenek portékáikat árulni – lásd Amazon, Ebay –, melyek szépen megnyuvasztják a kiszolgáltatott termelőt. Tehát lényegében a kapitalizmus semelyik problémáját nem oldják meg igazán az online felületre költöztetett boltok.

Újabb bekezdéssel alább megjósolják a home office-t és a virtuális (interneten át igazgatott) vállalatok létrejöttét. Mindezek a COVID-riogatás révén kerültek igazán előtérbe. A hagyományos, piramis alakú vállalati hierarchia felbomlik, a helyébe az ún. mátrix-szerveződés kerül, melyben minden résztvevő közvetlen kommunikációs csatornát tarthat fenn a másikkal. Mindez rendkívüli mértékben megnöveli a termelékenységet.

A munkahely demokratizálódik, ami tök jó folyamat, hiszen így a politikából is ismert módozat köszönhet rá az irodák világára: a szarabb és butább munkaerő kiszorítja a szorgosabbat és értelmesebbet, hiszen előbbiek többen vannak, és ráérnek a másik ellen ármánykodni. Bár szép lassan és folyamatosan zajlik a leépülés, előbb a munkaerőhiány-jelentések révén, majd az utóbbi év során már az elviselhetetlen barbár állattá váló gyökér főnökök és a kötelező vakcináztatás végett százmilliók menekülnek el fejvesztve a vállalati ültetvényről, hitvány egzisztenciájukkal sem törődve többé.

icantstanditanymore

Amerika stabil és fenntartható módon 4 százalék körüli gazdasági növekedést ér el. A hivatalos adatokból megállapítható, hogy amennyiben a válságok révén keletkezett bezuhanásokat nem vesszük figyelembe, úgy sem sikerült ezt a számot tartani az elmúlt 23 év során.

A századforduló jelentős változásokat hoz a kormányzatok politikájába, hiszen az infláció immár a múlté (bruhaha!). A 70-es évek nemzetállami keretek közé szorított gazdasága jelentős árszínvonal-növekedést hozott magával, melyet a 80-as években végzett gazdaság-kiigazító intézkedéseknek (szakszervezetek felbomlása, gyárak áttelepítése, migráció forszírozása) kellett helyrehozni. A 90-es években a globalizáció és a nemzetközi verseny újabb béklyókat helyezett az infláció szekerére. 2000 környékén nyilvánvalóvá válik, hogy a gazdasági növekedés alaposan felgyorsítható infláció gerjesztése nélkül (eme elgondolás egyenes következménye lett a 2008-as gazdasági válság).

Ugyanezen időszakban rúgja ránk az ajtót a technológiai változások sokasága, melyek az informatikán kívül fekvő területeken is megtelepednek, mint biotechnológia, orvoslás és nanotechnológia. Hamarosan megfejtésre kerül az ember teljes géntérképe, és 2012-re a rák elleni génterápia is elérhetővé válik (hol volt, hol nem volt…). Öt évvel később már 4000 genetikai eredetű betegség lesz gyógyítható a génmanipuláció által. A mezőgazdaságban átveszik a szerepet a génmódosított termények, melyek az egész világot ellátják élelemmel. Persze nyilván az emberek házáért, életéért meg lelkéért cserébe.

peasant-1801752

A soron következő ábrának nem pusztán a kinézete (egy mosolygós és egy szomorú szmájli), hanem üzenete is megmosolyogtató: zárt rossz, nyitott jó. Mindezt a gazdaságok működési módjára érti a szerző. Egy bezárkózó ország szegénységet, elnyomást, etnikai konfliktust, diktatúrát hoz a népére, míg a nyitott gazdaság innovációt pumpál a rendszerbe, felszámolja a szegénységet, erősíti a toleranciát és békésen integrálja a világot. Mindezt nyilvánvalóan a „piaci verseny” révén csökkenő jövedelmek, tehát zuhanó létszínvonal mellett, ugyebár.

Ennél a pontnál már egyértelműen tapasztalni a vázolt vágyfantázia tendenciáit: szó sincs itt semmiféle tényleges szabadságról és prosperitásról. Kizárólag az elitek által diktált víziók számítanak, innováció szempontjából a kreatív egyénnek nincs jelentősége. Emellett minden megoldás kizárólag pénzügyi, gazdasági, vagy hatalomtechnikai értelemben viendő véghez, vagyis a taglalt folyamatok logikus következménye egy centralizált világhatalom, mely totális ellenőrzés alatt tartja, hogy egyáltalán mit ehetünk, hol lakhatunk, mikor vehetünk levegőt. A kreativitás elhal, az értelem szertefoszlik. Ezt hívják úgy, hogy a liberális demokrácia által biztosított totális szabadság. A totalitárius világdiktatúrát.

Nem pusztán nagy vonalakban, hanem konkrétumok mentén is kifejti a cikk a XXI. századi folyamatokat, egészen napjainkig. Aki kíváncsi ezekre, az bökjön itt alább a következő oldalra.

0 hozzászólás
Beágyazott kommentek
Minden hozzászólás