A mai vadkapitalista rendszer nem hogy nem díjazza, de egyenesen irtja a valódi kreatív teremtés-alkotás folyamatát. Ami nem váltható közvetlen mammonná, hogy a pszichopata elit által kontrollált pénzpiaci folyamatok révén ez az érdemtelen, élősködő réteg mindig lecsippenthessen a mások munkájának ellenértékéből akár hitel, akár adóztatás révén, annak nem is biztosítanak létjogosultságot a testünk-lelkünk feletti totalitárius uralom átvételére törő milliárdosok.
Hogy diktatórikus agendájuk érvényesülését kierőszakolhassák, az egész világot a hitelrabszolgaság csapdája alá helyezik, a mérgező kemikáliákkal házaló halálos orvoslás alternatíváit üldözik és irtják, a gyilkos szisztémába beerőszakolhatatlan emberek létezéshez való jogát pedig megvonják.
Maradék szabadságunkat a szótári szavak 1984 módjára való meghamisítása révén kívánják elrabolni. Ahogy a védőoltás, a nyájimmunitás vagy a pandémia tudományos szótári definíciója is a hatalmi érdekeknek megfelelően alakult át több alkalommal az elmúlt egy év során, úgy bizonyos alkalmakkor azt is megtanulhattuk, hogy a demokrácia a többség diktatúrája, a szabad piac kollektív rabszolgaság, az igazságszolgáltatás pedig hazugságszolgáltatás.
No de akkor hol lehet, illetve van-e egyáltalán kiút ebből a rabszolgatartó, totalitárius rendszerből?
A börtöncellák mögül való szabadulást talán a kulturális kreatívok szabadon alkotó-teremtő közössége hozhatja el. Ők elvetik a hagyományos elmebeteg normákat, és minden hatalmaskodó földi intézmény helyébe állítanak egy joviálisabb alternatívát.
Vállalkozásaik elsődleges célja nem az adóztatható jövedelem előállítása és a profit bankok részére való átadásának biztosítása. Gyógyászatuk feladata nem az emberek még betegebbé és magatehetetlenné tétele, illetve csődbe taszítása. Bankjaik közösségi kooperatívaként az új ötletek megvalósítását elősegítő intézményekként működnek. Lakóközösségeik fenntarthatóak és minimális ökológiai lábnyomot hagynak hátra, a művészetet pedig a művészet kedvéért művelik, nem a központi rendszerpropaganda éltetésére.
Ha egyedülállónak, magányosnak, sorból kilógónak érzed magad, ha felismered, hogy a rendszer az ellenséged, nem pedig a barátod, akkor talán te magad is a független kulturális kreatívok kötelékébe tartozol, anélkül hogy tudnál róla. Hiszen a hatalom nem engedélyezi, hogy olyan kategóriába helyezd magad, mely kívül esik annak hatáskörén. Most lehetőséged nyílik szembesülni a valósággal.
Nagyon sok, sőt egyre több olyan magányos(nak tűnő) ember él a világban, akik annak ellenére, hogy nem a szétválasztó gondolkodás, hanem a szintetizáló jellemző rájuk, egyedül érzik magukat. Ők azok, akik alapvetően optimisták, de ma még úgy érzik, kevesen vannak, nem tudnak hatékonyan beleszólni a társadalom alakításába. Valahogy úgy vannak vele, hogy változtatnák ők a világot, de a világ túl nagy ahhoz, hogy az egyén a világ dolgaira bármilyen hatást gyakorolhatna.
Egyedi viselkedés- és gondolkodásformát képviselnek, amely sajátosan keresztezi az egyéni tudatosodás és a társadalomban megjelenő szociális szerepvállalás kérdéseit, amely a régi minták elengedésében, és új minták létrehozásában látja a jövőt, legyen szó egyéni útkeresésről, spiritualitásról, környezet-tudatosságról, társadalomról, civil jogokról, a nők és a gyerekek helyzetéről, humanitárius kérdésekről, politikáról vagy a globalizációs folyamatok alakulásáról.
Nos, megnyugtatásként mondom, hogy ha Te is így érzel, akkor elképzelhető, hogy Te is tagja vagy azokank a bizonyos “Kulturális Kreatívoknak”, akikről a média ugyan nagyon keveset beszél (és még a Google keresőbe beírva is kevés találat jelenik meg), de akiknek a száma egyre nő a világban, és akikről már 2000-ben könyv jelent meg : The Cultural Creatives. How 50 Million People Are Changing the World (Harmony Books, NY). Ebben a könyvben mutatta be Paul Ray amerikai szociológus és Sherry Ruth Anderson pszichológus azt az új társadalmi réteget és gondolkodásmódot, amely a hagyományos modernista versus konzervatív világszemlélet mellett mind komolyabb helyet követel magának a világ társadamaiben és amely felismerés a világ több országában, így Magyarországon is folytatott felmérésekre épül.
Néhány évvel később (egy hazánkat sok évvel ezelőtt elhagyó honfitársunk), Fogel Frigyes – aki egyébként cselló művész – úgy döntött, hogy az “elméleti” bizonyítékok mellett, kézzel fogható bizonyítékokat is szolgáltat ezeknek az embereknek és hozzálátott a Kulturális Kreatívok című film elkészítéséhez. A 2009-ben elkészült film magyar szakembereket és kulturális kreatívokat szólaltat meg, gyakorlati példákon keresztül is bemutatva a jelenség lényeget (ill. annak magyar vonatkozását).
