Az USA államadóssága immár a GDP 130 százalékánál tanyázik, és évről évre magasabb ütemben növekszik. Ám az igazi ketyegő bomba a magánadósság: a privát adósságok aránya a becslést végző audit vállalattól vagy banktól függően 150-198% közti értéket mutat. Japán gazdaságának 1990-ben bekövetkezett totális összeomlásakor 217%-os szintre lövellt felfelé a lakossági eladósodottság. Az USA magánadóssága a 1929-es nagy gazdasági depresszió előestéjén 160% volt, a 2008-as nagy recesszió idején pedig 170%.
A probléma, hogy a magánadósság szintje lassacskán minden kapitalista országban kezdi átlépni a 100%-os szintet. Hagyományosan az alacsony eladósodottságú országok finanszírozzák és hitelezik a magas adósságúakat. 2008-ban Kína mentette ki Amerikát a totális gazdasági összeomlásból. Most Kína sincs már abban a helyzetben, hogy ezt megtehesse: a Kommunista Párt által eltitkolt adatok szerint a lakosság eladósodottsága az ország éves GDP-jének 200%-át is meghaladja, miközben az ország hasonlóan a nagy világválsághoz egy igazán pusztító deflációs spirálban vergődik.
Egy hitelrabszolgaság alapú társadalomban a defláció veszélyesebb az inflációnál: inflációs környezetben a hitelek is inflálódnak, deflációban viszont az egyre kisebb összegű bevételekhez mérten a hitelnyomás fokozatosan nő!
A mai világban alig néhány alternatív közgazdász foglalkozik a magánadósság problematikájával, mivel minden fősodratú szélhámos csakis és kizárólag az államadósságot veszi figyelembe válsággerjesztő tényezőként. Ennek oka az általuk vallásos dogmaként imádott, ám a valóság világával semminemű viszonyt nem ápoló „közvetítő bankok” mítosza, ami szerint nem a bankok teremtik a pénzt a semmiből – ahogy az ténylegesen történik -, hanem pusztán mint mediátorok közvetítik a pénzt a megtakarítóktól a hitelfelvevők felé. E hazug mese szerint a pénzmennyiség nem növekszik az emberiség eladósításával, és a lakossági számlákra érkező hitelek fedezete eleve ott fekszik a gazdaságban.
Máshogy látja a bankok szerepét Steve Keen és minden hozzá hasonló épelméjű közgazdász. A bankok teremtői a pénznek, mégpedig a semmiből hozzák azt létre. Amikor az ember hitelért fordul hozzájuk, mondjuk mert másképp nem kaphat fedelet a feje fölé, akkor a banki ügyintéző a hitel összegének megfelelő számjegyeket bepötyögvén a maga kis termináljába új számlapénzt hoz létre a semmiből.
Ennek a pénznek nem létezik magától a gazdaságban fedezete! Azt nem a megtakarítók adják neki oka banki közvetítéssel, azért az összegért korábban senki nem dolgozott meg, és tökéletesen lehetetlen bombabiztosan garantálni annak visszafizethetőségét.
Ezt vésse az elméjébe mindenki, aki hitelt vesz fel banktól: a bank a semmit adja, pontosabban néhány számjegyet. Ezekért a számjegyekért cserébe egy élet áldozatos és alázatos munkáját követeli meg. Magyarán az általa nyújtott semmiért cserébe elveszi tőlünk az életünket.
Steve Keen szerint a pénzügyi összeomlás oka minden körülmények között az adósságon pörgetett kereslet összeomlása egy alacsony inflációs környezetben. E jelenség igazolásához a COVID előtti időszakot kell mintaként vennünk, amikor nagyon alacsony infláció uralkodott a világban, több országban pedig, többek közt Magyarországon is, időszakos deflációs környezetnek „örvendhettünk”. Ekkor az adósságon pörgetett kereslet rég nem látott fogyasztói bonanzát keletkeztetett, ám jött 2020-ban egy váratlan fekete hattyú, ami fenekestől felforgatta a gazdasági stabilitás bombabiztosnak hitt kártyavárát.
A magas adósság plusz defláció kettőse pusztító katasztrófába sodorja a gazdaságot. Ez történik most Kínában. Mivel Kína az elmúlt 20 évben globális szereplővé lépett elő, a soron következő világméretű összeomlás akár onnan is kiindulhat, de aggasztó Japán és az Európai Unió pénzügyi állapota is. Az EU-ból egyedül azért nem valószínűsíthető globális válság kibontakozása, mert itt az inflációs nyomás most épp elég magas.
Érdekesség még, hogy Steve Keen kutatása szerint a lakossági eladósodottság szintje és a munkanélküliség közt igencsak meggyőző negatív korreláció figyelhető meg. Azaz minél szabadulhatatlanabb adósrabszolgaságban vergődik a lakosság, annál kisebb a munkanélküliség, míg ha kevesebben adósodnak el, a munkanélküliek száma megnövekszik. Így már tökéletesen érthető, hogy az aberrált munka alapú társadalom szolgálatára miért kell totálisan eladósítani a magyar lakosságot mindenféle árfelhajtó CSOK, babahitel, munkáshitel meg Otthon Start konstrukcióval.
Magyarországon az inflációt jelenleg az ellátási lánc kisebb-nagyobb sokkjai mellett a hitelezés pörgeti. Ha nem marad többé kit fulladásig eladósítani az ingatlanárak további elviselhetetlen szintekre löveléséhez, a játék véget ér.
Majd lesz nagy pislogás, amikor az Ázsiából ide gyűrűző deflációs spirál hatására a magyarok hitelei milliószám dőlnek be, ahogy láttuk ennek következményeit a sevizahitel-válságnál.
Ennyit a kapitalizmus globális válságának általános jellemzéséről, a következő oldaltól hírszemle következik az összeomlás regionális szinteken megnyilvánuló specifikus jelenségeiről.
Akinek a fenti infóözön nem elegendő a kapitalizmus végső összeomlása tényének igazolására, az olvassa el a „végstádiumú kapitalizmus” c. írásomat a további bizonyítékok sorolásához.
Hírek Amerikából
2025. október 1-jén leállt az Amerikai Egyesült Államok szövetségi kormánya, miután a Trump kormányzat nem volt hajlandó megegyezni a demokratákkal a megfizethető egészségügy törvény COVID-érában kiterjesztett szolgáltatásainak meghosszabbításáról.
A 43 napos leállásnak köszönhetően 900 ezer állami alkalmazott vesztette el ideiglenesen megélhetését, miközben 11 milliárd dollárnyi gazdasági kár következménye adódott hozzá az éppen 38 billió dolláros szintet felülről mardosó amerikai államadóssághoz.
Ez volt minden idők leghosszabb leállása. A második leghosszabb szintén Trump-kormányzat alatt történt, mégpedig 2018-ban az ő legelső regnuma idején, amikor 35 napon át nem üzemelt az amerikai állam, ám ekkor mindössze 380 ezer személy került elbocsájtásra.
Közben Amerika lakossági szolgáltatásokat kínáló vállalatai folyamatosan építik lefelé alkalmazottaikat: az ünnepek előtti csúcsszezon alatt az Amazon, a UPS és a General motors együttesen százezres nagyságrendű létszámleépítést jelentett be.
Kijöttek a pusztuló és hanyatló Las Vegas-i turizmus adatai is: a nyári szezon során a Caesars Palace hotelt és temérdek más hasonló építményt üzemeltető Vici Properties 90 ezer üresen maradt szobát regisztrált, ami a COVID-karantén óta nem látott negatív rekord.
A fokozódó megélhetési válság hatására kezdik az amerikai bankok tömegesen visszautasítani a lakossági hitelkártya-kérelmeket. Mindez igencsak rossz ómen a jelen kor szorongató inflációs környezete közepette, mert amerikai polgárok milliói fedezik immár létfenntartási költségeiket ún. fizetésnapi hitelekből.
Az amerikai lakosság hitelkártya-adósságainak mértéke átlépte az 1 billió dollárt, a személyenkénti tartozás mértéke pedig átlag 6500 dollárt tesz ki. Egyetlen év leforgásán belül, 2024 és 25 októbere között egyharmadával nőtt az amerikai polgárok adósság-állománya csak a felhalmozott hitelkártya-tartozásokból!
Közben a hagyományos banki hitelezés feltételeit a legtöbb pénzintézet elkezdte szigorítani. Utoljára 2007-2008 során bizonyult ennyire szorosnak a hitelkérelmek elbírálási rendje, amikor jól tudjuk, mi történt. A hitelezés visszafogása a lakossági fogyasztás visszaszorítása mellett az ország kisvállalatait is rendkívül érzékenyen érinti: temérdek kiskereskedő a bevett szokás szerint hitelből vásárolja meg a következő negyedév során értékesítendő árukészletet. Ha nincs hitel, nincs mivel feltölteni a boltot, és a vállalkozó csődbe megy.
Az amerikai lakosság legkezelhetetlenebbé lett pénzügyi béklyói jelenleg az autóhitelek és a diákhitelek.
2019 óta az újautók ára 30%-kal emelkedett, mely kiadást a szigorúan autózáshoz kötött amerikai közlekedési hálózat és a munkaerő megkövetelt ingázása végett egész egyszerűen lehetetlenség mellőzni. Ezért az emberek átlagosan 6000 dollár önerő letétele mellett havi szinten 750 dollárnál is többet fizetnek járművük után, mely hiteleket mostanában 6% környéki kamaton közvetítik a pénzintézetek.
Az autóhitelek a jelzálogok után a második legnagyobb, folyamatosan duzzadó hitelállományt képezik, immár 1,66 billió dollár kintlevőséggel szorongatván a lakosokat. Csakhogy a jármű – ellentétben az ingatlanokkal ugye – folyamatosan csökkenő értékű eszközt jelképez, így a bedőlő hitelek kompenzálására még részfedezetként sem feltétlen alkalmasak a futamidő lejártáig gyakorlatilag teljesen lenullázódó értékű kocsik.
A lakosság, kiváltképp annak dolgozó része ezért most egy fortyogó kuktafazékban érzi magát, s csupán idő kérdése, mikor robban a népesség körében folyamatosan csak gyűlő és kitörni készülő feszültség.
Az eszkalálódó válság előjeleként a tavalyi évben jelentősen megnövekedett az ingatlan-árverezések száma, 17%-kal felülmúlván a 2024-es adatokat. A lakások adásvételének szokványos üteme is megrekedt: 15 százaléknyi vásárló vonta vissza az adásvételi folyamat lezárulta előtt a szerződését, amely arány kizárólag recessziók idején ugrik ily magas szintre. A vásárlók egy része kivár, s igyekszik árcsökkenést kicsikarni az ingatlanpiacból. Ami normál esetben sajnos nem reális opció, de mindjárt változik a leányzó fekvése, amennyiben a recesszió beköszöntének ténye cáfolhatatlanná válik.
Segítheti a válság kibontakozását, hogy január 7-ével megkezdődött a diákhitel-adósok munkabérének elvonása. Ez ugyan nálunk már 2021 novemberében megtörtént, de hát mi magyarok sokkalta gazdagabbak vagyunk a kis bugris jenkiknél, s azt is simán megengedhetjük magunknak, hogy jövedelmünk 15%-a helyett annak harmada kerüljön elvonásra.
Hála az égnek nem mindenkit helyeznek majd a hitelezők végrehajtás alá, hiszen a munkaerőpiac oly silány, hogy 40-es éveiket taposó személyek inkább mennek vissza iskolapadot koptatni, semmint életük megállását garantáló állás után nézzenek.
Amerikában másképp működik a felnőttoktatás, mint nálunk: az „érdeklődő” lurkók számának felfutása jelzi, hogy egyre többen jutnának hajléktalan sorra az iskola melege nélkül, ugyanis a fedél nélküliség elkerülésének utolsó mentsvára a diákhitel felvétele, vele a társbérletbe vagy kollégiumba kéredzkedés.
Közben másik érdekes anomáliája is kezd kibontakozni az amerikai gazdaságnak: bár egyre emelkedik a munkanélküliség, a GDP növekménye Trump vámjai ellenére sem mutatja fékezés jeleit. A hivatalos jelentések szerint az AI befektetési mánia és az egyelőre még mindig erős fogyasztói költések megakadályozzák egy recesszió kibontakozását.
Ha már Trump vámjai: az ő személyének egyik legfanatikusabb szavazóbázisát a farmerek képezik, akik nagyon csúnyán megégették magukat a vámpolitikájával. Annyira elkeserítő az amerikai parasztgazdák helyzete, főleg miután Kína nem hajlandó megvenni tőlük a szóját Trump tombolásának hála, hogy hónapokon belül 10 milliárd dollárt meghaladó összértékű mentőcsomagra szorulnak, különben nem tudják az ezen évben előállítandó terményeikhez megvenni a trágyát, szerszámokat és magokat, melyek szinte kivétel nélkül mindegyikét a vámokkal sújtott külpiacokról szükséges beszerezniük.
Trump ténykedésének hála a mezőgazdaságon kívüli szektorok is agonizálnak, tavaly 15 éve nem látott magasságba szökött a vállalatcsődök száma. A felfutás fő oka a nyersanyagok vámtarifáknak hála elviselhetetlen drágulása.
Hála az égnek Trump bácsi senkit nem hagy az út szélén, hanem a mi derék kis Viktorkánkhoz hasonlóan mindenkit jól belerugdal az árokba.
A folyamatosan eszkalálódó megélhetési válság és megfizethetetlenségig megdrágult lakásárak kiküszöbölésére kitalálta ez a Kordillerák géniusza az 50 éves jelzáloghitel konstrukcióját, amely ötlet még annál is ostobább, mint elsőre tűnik.
Már a Roosevelt bevezette 30 éves jelzálog is pengeélen táncoltatja a lakosságot az amerikai álom és az örök financiális rabszolgaság között, hiszen ez esetben egy szabvány család aktív életidejének kétharmada múlik el ténylegesen saját tulajdonú fedél nélkül.
Ám az igazi ördög a részletekben rejlik, konkrétan a törlesztőrészletekben. 400 ezer dollár felvétele 30 éves, 6%-os éves kamatozású kölcsönre egész pontosan 2398 dollárral rövidíti meg havi szinten a házhoz jutni kívánó szerencsétlenek pénztárcáját. Ugyanezen havi részlet 50 éves hitel mellett 2105 dollárra csökkenti a havi törlesztőt, azaz a családi büdzsében egy kis légypiszok méretű megtakarítás keletkezik, cserébe az embernek koporsóba fekvése napjáig nem lesz majd saját tulajdonú háza.
30 éves hitel után összesen 463 352 dollárnyi kamatot fizet az áldozat, 50 évesnél pedig 863 371-et. Egyedül tehát az átverős konstrukcióikkal az embert örök adósrabszolgává tevő bankok járhatnának jól az ötlettel, de a lakosság biztosan nem.
Nagy bölcsességgel megfogalmazott kommentek szerint az 50 éves jelzálog egyszerűen olyan albérletet jelent, amelybe börtönrabként örökre be vagy zárva, és még a szükséges karbantartásokért meg javításokért is neked kell fizetni, ami egy rendes albérletben a kiadó feladata. A tulajdonlás mindennemű hátrányát a válladra vetik, miközben annak semminemű előnyéből nem részesülsz. Plusz az örök életre berendezett rabságodat még ingatlanadó is terheli.
Az önálló lakáshoz az 50 éves jelzálognak hála soha nem jutó fiatal párok e frappáns jutalmakon felül ujjongva örvendhetnek a 2019 óta háromszorosra drágult lakásbiztosítási díjaknak és a világ minden energiaforrását elszívó mesterséges intelligencia kiszolgálása végett sokszorosára ugró villanyszámláknak is. Ily joviális jótétemények közepette most már bármelyik napon berobbanhat a várva várt bébi bumm!
Dehát semmid nem lesz és boldog leszel ugye, ha ebbe beledöglesz is.
