Minden-buborék, polikrízis, AI-lufi, inflációs hullám, mesterséges áruhiány, háborús fenyegetés, globális éhínség, pénzügyi sokkok… ha mindezen, elmúlt évek során fokozatosan kibontakozó jelenségeket remegve figyeled, akkor vagy a Revolife lelkes olvasója vagy, vagy a pártállami propaganda taszított téged a félelem és reménytelenség feneketlen vermébe.
A különbség a kétféle médium megközelítése közt, hogy míg a Revolife feltárja az eszkalálódó rendszerösszeomlás-folyamatok miértjét, értelmét, következményeit, és segítséget kínál az ígyis-úgyis pusztulásra ítéltetett szisztémából való kiút megleléséhez, addig a rendszer a vérmes riogatásai hadával pontosan a halál világából való szökésedet igyekezik megakadályozni.
A Revolife az összeomlás kiváltó okait közvetlen visszavezeti a rendszer működési logikájára és a benne ténykedő aktorok ármánykodásaira (ideértvén a gazdasági elit mellett a pártállami vezetőket is, kik kiváltképp szeretnek a zavarosban halászni). A propaganda szerint viszont te meg én, voltaképp mindannyian előidézői és személyes résztvevői vagyunk ama válságnak, amelynek kibontakozásába, lefolyásába, majd (illuzórikus) megoldásába az égvilágon semmi beleszólásunk nincs. Így hát megérdemelten szenvedjük el a válságot, melynek csapásaiban egyenlően osztozunk. Na jó, a szegények kicsit jobban, nekik anyagi helyzetüknél fogva többet kell beleadniuk a közösbe.
A hatalom mindannyinkat vissza akar láncolni a halódó rendszeréhez. A felemelkedettek megmutatják, hogy a rendszer eredendően korrupt, élhetetlen és immár tökéletesen egyértelműen halálra ítélt. Az elkövetkező évek során kizárólag az maradhat életben, ki záros időn belül elkezd menekülni kifelé a rendszer egyre fojtóbb és szabadulhatatlanabb béklyójából, mielőtt annak gazdáival együtt őket is milliószám ragadja el a halálba a lélekgyilkos hierarchia, pénzügyi terror és egyre csak eszkalálódó karhatalmi erőszak gyilkos árja.
Ami az eddigiekhez képest is rendkívüli fejlemény, hogy most az utóbbi két hónap során több, a rendszer összeomlásáról értekező hír futott be, mint általában egy év alatt!
Annyira sok a feldolgozandó információ, hogy az első két fejezet rendszer pusztulásának tényét fejtegető szakértői értekezéseitől eltekintve pusztán csemegézni van módom a híranyagok közül, így a kontinensekre bontott hírözön leginkább egy csapongó felsorolás lesz, mert mindegyik fejezetben tucatnyi híradás tartalmát vagyok kénytelen zanzásítani.
Az összes, alább szemlézendő hír kizárólag az októbertől decemberig beérkezett anyagokat tartalmazza! Emlékeztetőül: ott hagytuk abba, hogy a tiktokker Z-generáció sorra dönti meg a nagyvilágban az államhatalmakat, Európa veszettül fegyverkezik, miközben Németország, Franciaország és Anglia hanyatlik, Amerika meg hát… Trump szindrómában szenved.
2026-os predikciók: háború, járvány, globális gazdasági válság
Most az egyszer nem a következő esztendő spirituális elemzéséről esik szó (az is jön majd hamarosan, ígérem): a címben szereplő súlyos és tragikus predikciók egy tökéletesen profán tematikájú és hangvételű neves közgazdasági lap címlapján kerültek lefestésre.
A The Economist egy igazán érdekes kiadvány, mert miközben a Wall Street és úgy általában a gazdasági elit legnevesebb közgazdasági lapjának számít, annak olvasása és lapozgatása nem jellemző az egyszerű köznépre, így viszonylag kis példányszámával oly módon közvetíti a szűk uralkodó osztály narratíváját, hogy az egyes lapszámokban megfogalmazott üzenetek kizárólag úgymond a címzettekhez jutnak el, tehát a többi gazdaságirányító aktor portájához a globális kapitalista hálózatban.
Ez az Economist egy igazán ijesztő üzeneteket burkoltan felvázoló címlappal látott napvilágot, melynek dekódolt üzenete szerint a 2026-os esztendő meghatározó tematikái háborúk, járványok, globális gazdasági káoszok lesznek, miközben mellékes szálként felmerül az amerikai dollár globális hegemóniájának vége.
Azért az Amerikai Birodalom 250. szülinapjának megünneplése is terítékre kerül, ami Donald Trump személyének köszönhetően nyilván az esztendő legmagasztosabb eseményévé nemesedik, kiváltképp mivel könnyedén összefésülhető e jeles ünnepségsorozat a szintén ezen esztendő nyarán zajló foci VB-vel.
A címlap egyben a világ vezetőinek rangsorolását is megejti. Jobboldalt Zelenszkij és Trump pózol, bal felől pedig Hszi Csin-ping, Putyin és Benjamin Netanjahu feszít, s a két oldal épp ádáz gazdasági háborúját vívja egymással. Habár én úgy tudtam, hogy Netanjahu az imperialista térfélen labdázik.
A szanaszét szálló dollárok és rakétaként égnek ágaskodó vakcinák mellett megjelennek az AI vezérelte droidok, kik az utálatos munka követelményét ugyan nem szüntetik meg, annál inkább teszik földönfutókká a kemény munka szentségében továbbra is feltétlen hívő népségeket.
Bár temérdek sejtelmes üzenet búvik még meg a címlapkép mögött, ezek értelmezése természetesen a kedves olvasóra van bízva.
Immár megcáfolhatatlan valósággá érik a kapitalizmus totális összeomlásának ténye
Annyi mindenesetre bizonyos, hogy a globális kapitalizmus 2026-ra fatális sebeket szedegetett össze magának. Mindez egyáltalán nem költői túlzás, sem nem az én kapitalizmus pusztulására irányuló vágyam szuggesztív kivetülése (na jó, 10%-ban igen), hanem a rendszer szép lassú rothadási-hanyatlási folyamatának roppant látványos fináléja, s erről a beérkezett híradások tucatjai is meggyőzhetnek minket.
Ahogy Charles Hugh Smith közgazdász megállapította: a hanyatlás először hosszú éveken-évtizedeken át alig észrevehetően zajlik, majd a végső összeomlás tragikus hirtelenséggel, akár néhány esztendő vagy hónap leforgása alatt bekövetkezik.
„A kapitalizmus végső összeomlása elkerülhetetlen” c. esszében már felsoroltam a rendszer temérdek népességpusztító és társadalombomlasztó hatású toldozgatásának-foldozgatásának hála annak túlontúl hosszan elnyúló agóniájának okait és következményeit. Most néhány vonatkozó tényanyagot ebből a cikkből felhasználok, de természetesen csakis és kizárólag e hírcsokor teljessége kedvéért ismétlem meg őket.
Jelenleg Amerika gazdaságának 80%-a recesszióban sínylődik a K-alakú gazdasági kilábalásnak hála, ahol a gazdagok tovább folytatják a nyakló nélküli vagyonfelhalmozást, miközben a szegények nincstelenednek és gatyásodnak. Mialatt a reálgazdaság pusztul, az amerikai tőzsde, leginkább annak „magnificent seven” néven ismert techvállalatainak részvényértékei újabb meg újabb rekordokat verdesnek.
E körülmények közepette az egykori középosztály felső 10-20%-a felcsatlakozik az elithez, 80-90 százalék pedig visszasüllyed a dolgozói mélyszegénységbe. A középosztály, mint a második világháború vége óta elismert társadalmi kategória megszűnik létezni.
2008 óta 20 százalék fölé növekedett a zombicégek számaránya a kapitalista világban. Ezen vállalatok a felvett hiteleik kamatainak fizetésétől eltekintve semmilyen pénzügyi teljesítést nem bírnak eszközölni, növekedési -és profitpotenciáljuk nincs, viszont meddő és sehová nem vezető karrierutakba láncolják az értelmesebb tevékenységek végzéséhez alkalmasnak minősülő munkaerőt.
A rendszer nem tudja megoldani a zombicégek problémáját, mert ennyi halott vállalat egyidejű elhantolása egyből gazdasági depressziót idéz elő, aminek hála a frissen szabaddá tett munkaerő nem új, magasabb hozzáadott értékű állást találna, hanem leginkább éhen halna vagy megfagyna.
A munka válsága kibogozhatatlan gordiuszi csomójának hála a munkaerőpiac tökéletesen megmerevedett. Sem a cégek nem toboroznak új munkaerőt, sem a haldokló cégekbe bezárt dolgozók nem mondanak fel, sem a kevéske felvételt hirdető vállalat nem talál kellően képzett munkásokat.
A kapitalisták a patthelyzet megoldására kizárólagos lehetőségként a mesterséges intelligenciát látják mint megváltó Jézus Krisztust, ám az eddigi tapasztalatok szerint az AI szoftverek nem növelik a munkaerő produktivitását, nem rövidítik meg az elvégzendő feladatok hosszát. Egy igazán népszerűvé lett felmérés szerint az amerikai vállalati szféra 95%-ának semminemű teljesítmény-növekményt nem sikeredett a mesterséges intelligenciából kihúzni.
Az AI transzformáció tehát a kezdetben végeláthatatlannak tűnő fokozott hype után tökéletesen megfeneklett, miközben a világ összes magántőke-befektetője, de még a globális pártállamok nagyja is sokszáz milliárd dollár pénzmagot ölt tökéletesen feleslegesen az AI szabályozta új világrend megalkotásába.
Tavaly októberben az Nvidia a világ legelső 5 billió dollár valuációt elnyerő vállalata lett az AI hype-nak köszönhetően, miközben a mesterségesintelligencia-vállalatok összességének bevétele a 2025-ös év során semelyik komolyan vehető becslés nyomán nem érte el a 100 milliárd dollárt. A helyzet oly szörnyű, hogy újabb befektetők beszállása híján a Ponzi-sémába az OpenAI pénzügyi rentabilitása 2027 nyarára teljesen összeomlik. Közben az elmúlt esztendő során ejtett vállalati felmérések megmutatják, hogy a 2024 második félévi csúcspont után gyakorlatilag regresszióba fogott az AI megoldások adoptálása a nagyvállalatoknál, azaz sok cég inkább már lefelé építi az AI-kapacitásait, semmint újabb milliárdokat dobáljon ebbe a mindent felemésztő feneketlen kútba.
A kapitalizmusban a tőkések csakis és kizárólag az abszolválható – lehetőleg minél magasabb – profitráták végett fektetnek egy-egy szektorba vagy startup vállalatba, ennek híján akkor sem szállítanak tőkét, amennyiben egy adott gazdasági szféra a lakosság legkritikusabb szükségleteit állítja elő. Manapság a lakossági igények megtermelésében nincsen profit, ezért a magántőke mostanra tökéletesen levált a reálgazdaságról, s kizárólag az egyetlen épen maradt profitforrásként kecsegtető virtuális gazdaságot, financiális csalásokat, fokozott vagyonextrakciót erőltető digitális előfizetéseket, kriptókat, tokeneket támogatja.
Ez azt jelenti, hogy a termelő gazdaság, azaz a lakossági szolgáltatások nyújtói, mezőgazdasági és élelemtermelő vállalatok, háztartási gépek és fogyasztási cikkek gyártói folyamatosan halnak elfele (e folyamat kibontakozását láthatjuk a halódó német gazdaságon). A probléma, hogy immár egészen nyilvánvaló módon a mesterséges intelligencia sem fog profitbonanzát előidézni a kapitalistáknak, így az ismert potenciális profitforrások mindegyike kimerült, amelyekből lehetséges volna újabb dollármilliárdokat sajtolni.
Ebből kifolyólag a magántőke igazán nem mindennapi válságban agonizál. Tíz éven belül a nagyvilág tőkebefektető, portfolio, magánhitelező és más cégeket birtokló (holding) vállalatainak 80 százaléka válhat zombicéggé, amikor többé nem képesek újabb meg újabb kiaknázható profit-lehetőségeket felkutatni a milliárdosok számára, ezért tőkeforrásaik tökéletesen kiapadnak.
A jelenleg globálisan létező 15 ezer magántőke vállalatból immár mindössze 5 ezer képes pénzügyi forrásokat bevonni a tevékenysége folytatásához, miközben aktívan járatott befektetéseik nem képesek újabb guruló dollármilliárdokat fialni.
Mindez azt jelenti, hogy a kapitalizmus óriáskígyója végre önmaga farkába harapott. Mivel az évtizedek óta tartó megszorításosdi, lakosság-kivéreztetés és reáljövedelem-csökkentés hatására sem az emberek, sem a vállalatok nem képesek immár az úgymond nem szűk szükséglet kategóriába tartozó termékekre és szolgáltatásokra költeni, a kizsákmányolás mindennemű kiaknázható forrása végérvényesen kiapadt.
Oly kétségbeejtő a helyzet, hogy idei évtől fogva amerikai és holland magánnyugdíj-biztosítók részére egyaránt engedélyezetté válik a kockázati tőkebefektetések tétele. Ekkor aztán jaj a békés öregkornak, mert a nagytőke feneketlen pénznyelő gépezete garantáltan nem fog tudni magából az idős emberek ellátásához szükséges pénzmagot fialni.
2024 augusztusáig bezárólag a kockázati befektetések kevesebb mint 10%-a hozott létre pozitív pénzügyi hasznot, azaz térült meg. A medián megtérülési ráta 100.1%, azaz a befektetők örülhetnek, ha a berakott pénzt visszakapják, és nem bukják el minden megtakarított vagyonkájukat. A kockázati tőke historikus megtérülése 2017-ig, amikor a számok lejtmenetbe fogtak, 250% volt, azaz a befektetők nagy átlagban a betett pénzük két és félszeresét nyerték vissza az ún. exitnél, amikor egy jól felfuttatott startup eladásra jut egy kőgazdag cég számára, vagy bevezetésre kerül a tőzsdén.
Szemléltető példákként citálván az AI vállalatokat, a kockázati befektetők minimum 300 milliárd dollárt öntöttek egy olyan fekete lyukba, ami csak viszi a pénzt, miközben feszülésig fújták a mesterséges intelligencia gazdasági lufiját. Ez egy olyan szörnyű patthelyzet, amelyben a befektetők nem vehetnek ki pénzt addig, amíg az AI vállalatok nem válnak profitabilissá (mely kitételt 2025. december 31-ig egyetlen cég sem teljesíti), tehát pénzük csapdába esett. Ha kritikus tömeg kivenné a pénzt, a kártyavár azonnal összedől, és a befektetett pénzmag maradéktalanul megsemmisül. Ha kitartanak, akkor addig zajlik a játék, míg az AI-vállalatok alól ki nem fogy az összes eredetileg befektetett tőke és az ezek mellé hébe-hóba bevonható extra forrás. Mivel csak az OpenAI negyedéves szinten milliárd dollárokat veszít a működésén, a szakértők becslése szerint a vállalat 2027 nyarára inszolvenssé válik.
Új pénz pedig nem érkezik a mesterséges intelligenciába, mivel annak ígérvényeihez mérten siralmas teljesítménye, hatékonytalansága és a munka világában való használati értékének igazolatlansága végett működtetése legnagyobb valószínűséggel soha a büdös életben nem válik rentábilissá.
Ha elfogy a cashflow, vége a dalnak: az AI lufija kipukkan, és a globális gazdaság 1929 óta nem látott mély depresszióba süllyed.
Amíg az AI-lufi fújódik, nem tudnak az esetleg valóban hasznos és értékes vállalkozás-ötletek befektetéshez jutni. 2022 óta az összes elosztható kockatőke-forrás több mint fele vándorolt az AI-ba, fatálisan kiéheztetvén az összes többi technológiai, ipari, kulturális és egyéb gazdasági szektorok startup-kultúráját.
Annyira beragadt a pénz a kockatőke alapokba, hogy 2025 során tragikusan kevés, összesen 1117 zárást sikeredett összeszenvedni, szemben a 2024-es 2100-zal. A zárás azt jelenti, hogy a kockatőke keltetőjében érlelt startup eladásra kerül, vagy önmagában véve profitábilissá válik, így a befektetők kivehetik végre a pénzüket belőle.
Mivel az unprofitábilis befektetések hada földbe állította a kockatőke renoméját, mostanra ezen alapok egész egyszerűen nem jutnak több befektetői pénzhez, így új startup-ötletek felkutatására sem marad pénzmagjuk, hozzá vannak láncolva a ketyegő bomba AI-szektorhoz.
A tőkealapok mohósága és ostobasága vezetett e következményekhez. A 2010-es években hatalmasat kaszáltak néhány kegyetlenül befutott digitális projekten, melyek méretükhöz képest minimális infrastruktúra-igényük végett a betett összegek sokszorosát fialták, miközben alapítóiknak jobbára ötletük sem volt arra, miképp terelhetnék pátyolgatott vállalatuk útját a profitabilitás felé.
Az elbizakodott kockatőke ezért 2020-tól már puszta üzleti tervet mellőző projekteket is vígan finanszírozott, kiváltképp amennyiben azok magukban foglalták a VR, Web3, kripto, NFT vagy metaverzum varázs-kifejezések valamelyikét.
2022 óta a kockatőke-befektetések 70%-a hoz a konyhára kevesebb pénzt, mint amennyit beléjük fektettek.
Az AI-buborék kipukkanása akkora reputáció-veszteséget okoz a kockázati tőkének, hogy akár évtizedes távlatban nem juthatnak újabb forrásokhoz, magyarán a 2010-es évek digitális vagy akár más szektorokból kicsírázó startup-aranyláza soha többé nem tér vissza. Ezzel együtt a vállalat-valuációk is visszazuhannak a földre, vége az értékelhető üzleti modell és konkrét bevételi forrás nélkül is vígan elevickélő startupok korának.
Mivel a kapitalizmus kifogyott a nyakló nélküli növekedést és burjánzást szavatoló ideákból, s az emberek megélhetési válságuk végett kénytelenek a legszűkebb szükségleteik kielégítésére koncentrálni, az eszkalálódó tőzsdei összeomlás és profitabilitási válság hajszál pontosan ugyanolyan mintázatokat mutat, mint tette azt a tőkepiac az 1929-es nagy gazdasági világválság előestéjén.
A kibontakozófélben lévő ún. polikrízis ellentétben a dotkomlufival nem kizárólag a dollármilliárdos befektetők vagyonát semmisíti meg végleg: senki nem menekülhet a globális kapitalizmus immár nyilvánvalóan elkerülhetetlennek mondható totális összeomlása elől.
Ami a kapitalistáknak a nyakló nélküli vagyonhalmozás, az a lakosság számára a soha le nem járó bér -és adósrabszolgaság.
Kialakult az 1980-as évek óta felfuttatott deregulációnak hála egy olyan privát hitelpiac, melynek forgalma kívül esik a szokásos bankrendszeri és állami ellenőrzési mechanizmusokon, ezért a lakosság végzetes eladósodása és immár tökéletesen nyilvánvalóan negatív reáljövedelmének ténye homályos vakfoltként tudatosul a földönfutóvá tett népességet újabb meg újabb népnyúzó és árdrágító hitelkonstrukciók rabigájába hajtani kívánó miniszterelnök uraságok számára.
A magánadósság mindent felemésztő parazitikus hálózata magában foglalja a személyi kölcsönöket, áruhiteleket, a „vedd meg most, fizess később” konstrukciókat, finanszírozott eszközvásárlást (mint az általam korábban bemutatott indiai példa, ahol örök, soha le nem járó előfizetési díjért cserébe vehetnek a mélyszegénységben tartott személyek százmilliói valami bóvli okostelefont, amiért nem telik nekik azok megvásárlására egy összegben), kripto-hitelpiacot és minden olyan pénzügyi szektort, melyek működése a klasszikus banki kategóriákon kívül esik.
Ezekkel az immár gyakorlatilag mindennapi létszükségleteinket is soha jól nem lakó parazitikus pénzleszívó gépezetté alakító, jobbára digitális és távoli végrehajtás alapú pénzügyi élősködő vállalatokkal pusztán egy gond van: ha a mélyszegénységben élők nem tudnak fizetni eme elérhetetlenné tett szükségleteikért (pl. okostelefon nélkül ma már nem létezhetsz a munkaerőpiacon), akkor nem is fognak, és végrehajtani sem lehet rajtuk a kiesett összegeket.
Indiában és Bangladesben a mélyszegényeket szipolyozó, telefonokat lízing-szerű financiális konstrukcióba ágyazó élősködő hiénák olyannyira csehül állnak a pénzügyeikkel, hogy nevezett országok egyes területein a 80%-ot is meghaladja a fizetésképtelen személyek száma – holott törlesztetlen számlák esetén a telefon előbb fenyegető üzletekkel zaklatja az áldozatot, majd a fináncvállalat alkalmazottai által rá telepített rootkit-nek hála az zárolja magát, túszul ejtvén az áldozat mindennemű személyes digitális adatait, iratait, levelezéseit és fotóit. A telefon által hazaközvetített geolokációs adatok nyomán pedig rekord időn belül megjelenik portáikon a végrehajtó.
Tehát az emberek nem fognak fizetni, ahogy bírságot sem fizettek a COVID-karantén alatt személyüket ért igaztalan büntetgetések miatt, mert a rendszer megfosztotta őket ama megélhetésüktől, amelyet a gazdatestjeiket halálra éheztető naffia meg Intrum-típusú élősködők nyakló nélkül inkasszózgathatnának meg foglalhatnának.
Amikor pedig nincs miből, kitől meg hogyan a megfizethetetlen és kizárólag fiktív számjegy-adatbázisokban létező adósságokat behajtani, beindul a várva várt összeomlás.
