A felhasználók 20 éven át való vegzálása után rájöttek, az IP-cím nem elegendő az illegális letöltők azonosítására

0

Amióta a Napster, majd a Torrent-technológia betette a lábát, az internet puszta létére is halálos ellenségként tekintenek a régen nagynak számított zene -és filmkiadók. Időközben azért megtanulták eljátszani, hogy az információhoz való szabad hozzáférés azért mégsem olyan rossz dolog, de titkon azért olykor visszavágyakoznak a régi szép időkbe, amikor az újságírókat és TV-riportereket megvásárolva uralták az emberek ízlését és véleményét a szórakoztatóipar termékeivel kapcsolatban.

Amíg azonban az átmeneti időszak tartott, véletlenszerűen kimazsolázott emberek tízezrei ellen indítottak peres eljárást az amerikai kiadók, groteszk mértékig eltúlzott kártérítéseket követelve. Egy film vagy 10 zeneszám letöltéséért tízmillió Forintnak megfelelő dollárnyi büntetéseket vertek a torrentező 8 éves Pistikék informatikai analfabéta szüleire, valamint a feltört wifiken keresztül mások által letöltött filmekért az internet-előfizetés IP-címének birtokosát állították pellengérre.

Megjegyezném, hogy jelen kórkép kifejezetten az amerikai, ill. a német szórakoztatóiparra jellemző. Magyarországon például zene és film magáncélra való letöltése legális (a megosztás, tehát pl. torrentezés nem!), így nincs értelme illegális letöltésekről beszélni. Mások Wifi kapcsolatának e célból való feltörése is felesleges volna idehaza.

Egy olyan országban viszont, ahol a letöltés is tiltottnak számít, nyilván megszaporodik az érdeklődés magánfelhasználók belső hálózatának, vagy nyilvános Wifi hotspotoknak felhasználására e célból. Amiért a szórakoztatóipar szerint az fizesse a cehhet, akinek legtöbb esetben még az internetszolgáltató által biztosított modem sincs a tulajdonában, helyette a havidíjba beépítve azt gyakorlatilag bérli.

Aki rendelkezik legalább felhasználói szintű ismeretekkel, az tudja, hogy bár az internet-előfizetés egyetlen személy vagy intézmény nevén van, egy-egy forgalmasabb intézményi előfizetéshez akár egy időben is ezrek kapcsolódhatnak, és az azt használó személyek is változhatnak. Egy étterem által biztosított ingyen Wifire például úgy csatlakozhatnak naponta vendégek százai, hogy azok egy szűk törzsgárdától eltekintve minden bizonnyal állandóan cserélődnek, és a kapcsolódó eszközök tulajdonosának felfedése a távozásuk után gyakorlatilag lehetetlen.

Titkosszolgálati módszerekkel esetleg utána lehet járni a politikai szempontból nem kívánatos egyedeknek, ám egy személy teljes internet-forgalmának feltárásához és az illegális letöltésekhez használt eszköz egyértelmű felfedéséhez konkrét tettenérés szükséges. Egy ilyen piszlicsáré ügyben történő nyomozás akkora anyagi vonzattal rendelkezik, mely sokszorosan meghaladja egy ócska Adam Sandler-film eszmei értékét. Még ha az eredeti stúdiókópiát nyúlta volna le valaki, vagy egy vágás alatt álló félkész művet szivárogtat ki egy hacker, esetleg érthető volna ilyesféle eszközök bevetése is, mert ez esetben tényleg kiberbűnözésről beszélünk.

A filmipar azonban úgy tűnik, a mai napig nem képes beletörődni a Hollywood diktáló szerepének bedőlésébe, ezért továbbra is vegzálnak magánszemélyeket pl. egy darab Adam Sandler film letöltéséért. Egy ilyen ember, Thomas Gonzales most pert nyert az ügyvédhiénák ellen. Az úriember egy felnőttgondozó otthon vezetője, ahol a saját nevén lévő internet-előfizetésre az otthon többi lakója is csatlakozhat wifin keresztül, így netezhetnek az otthonban élők. Erről a hálózatról töltötte le valaki vagy a lakók, vagy az időnként látogatóba érkező vendégek közül a mozit, amiért most örök életen át való vezeklés lett volna főhősünk jussa, ha nem áll ellent az alantas támadásnak.

Az Adam Sandler-filmet gyártó cég eredeti álláspontja szerint a felhasználó közvetlenül gyanúsítható a film letöltésével. Miután ezen állítás a bíróság előtt nem állta meg a helyét a fentebb sorolt okoknak megfelelően, a vád egy groteszk fordulatot vett. Eszerint az internet-előfizetéssel rendelkező felhasználónak az élete minden percében tudnia kell, kik csatlakoznak nyilvánosan elérhető wifi-hálózatán keresztül az internetére, és azok mit töltenek le. Tehát a cég szerint minden egyszeri felhasználó rendszergazda és egyben biztonságtechnikai szakember, legyen az egy 8 általánost végzett szakmunkás, vagy egy otthonban elhelyezett, önállóan cselekvésképtelen ápolt.

Miután eme nevetséges vádpont is elkaszálásra került, Gonzales életét végül a konkrét bűncselekmény végrehajtásáról a bűnrészesség örök életen át égő pokla felé kívánta terelni a cég, ám itt szintúgy felsült. A szerzői jogi troll Cobbler Nevada LLC ügyvédei nem tudták bizonyítani, hogy a vádlott a film letöltését és megosztását bárki részére bátorította volna, ezért felbujtóként sem törhették derékba az életét. Mivel a cég a bíróság idejét feleslegesen rabolta, a mintegy 17.000 dollárra rúgó perköltség megfizetésére kötelezte a bíróság a vádlott felé a 10 dollárt érő film letöltésének hamis vádjáért cserébe.

A precedens értékű per nyomán feltételezhető, hogy szép lassacskán azért csak sikerül a tisztelt jogi képviselőknek megérkezni a XXI. századba, és olyan alapvető technológiai tényekkel tisztába kerülni, melyek alapján egy épeszű bíró nem tör kerékbe komplett egzisztenciákat csak azért, mert valaki egy véletlenszerű számsort lobogtat a szeme előtt. Kár, hogy eme felismerés a korábban tízezerszám elítélt és tönkretett polgárok helyzetén mit sem javít.

Persze a homályba vesző kilétű vétkes torrentező megérdemelné a maga büntetését a kulturális környezetszennyezés miatt, melyet „A cipőbűvölő”-höz hasonló szutyok filmek letöltésével okoz.