Egyik pofont kapta a másik után a videójáték-ipar 2024-ben. Kiváltképp az amerikai woke, konstans internet-kapcsolatot és terméken belüli költekezést megkövetelő produktumok örvendtek fail compilation-be illő elhasalásoknak.
Itt van legelsőnek a Sony által istápolt Concord, mely több mint 6 év fejlesztést(?) és 400 millió dollár eredmény nélkül elégetett pénzt követően, soha nem látott marketing-fanfár közepette került 11 napon belül lelövésre, annyira nem fogyott a cucc. Ez a woke CS-klón annyira elavult és fantáziátlan, hogy sejteni sem bírjuk, mire mehetett el ez a tetemes összeg. Inkább adták volna nekem, akkor legalább egy embert boldoggá tettek volna.
Jött aztán a haldokló Ubisoft tripla bukása, a Skull & Bones / XDefiant / Star Wars Outlaws kombó. Ezek közül az első címet stílusosan a világ legelső AAAA-s fejlesztésként aposztrofálták, miközben a végtermék minősége nagyjából egy 2000-es évek közepebeli City Interactive shooter nívóját súrolta – alulról. Az XDefiant újabb unalmas és pénznyelő CS-klón, a Star Wars Outlaws pedig a Disney által ügyesen elhazárdírozott Star Wars láz végső kimúlására reflektál a maga siralmas eladási számaival.
Az év elején lelövésre kerültek a kizárólag konstans online kapcsolat mellett működőképes, folyamatos vásárlásokat megkövetelő The Crew szerverei. A fiaskó akkora felháborodást keltett a gamer társadalom berkeiben, hogy “Stop Killing Games” néven egy olyan EU-s szintű szabályozás bevezetésére irányuló petíciót gründoltak lelkes civilek, kik megelégelték ama gyakorlatot, hogy egy játék a hivatalos támogatás lejártát követően egyszerűen örök életre használhatatlanná válik. Úgy, hogy sokan euróezreket vertek el benne digitális csicsák megvételére.
Megbukott a Hellblade második része is, melynek első epizódjában egy pszichózisban szenvedő lányt kellett épségben elkísérnünk egy fejtörőkkel, csapdákkal, veszélyes ellenségekkel telített világban. Az eredeti játék az indie közösség egyik legbüszkébb terméke lett, a folytatást azonban már a Microsoft istápolta.
A szuperhős-filmek hanyatlását követi az ilyesféle témájú videójátékok bukása. A Suicide Squad: Kill the Justice League szintén hatalmasat zakózott a pénztárnál.
A Dustborn egy woke GTA-klón kívánt lenni, méltó módon landol hát e termék a játéktörténelem süllyesztőjében. Az utolsó két epizódjával magát alaposan lejárató Alone in the Dark széria is kapott egy reboot-ot, ráadásul meglehetősen kompetens végterméket is nyertünk – mégis elmaradt a siker. A Dragon Age: The Veilguard mint a Bioware sorozatban harmadik bukása jelzi, hogy egyszer s mindenkorra kámforrá vált a Bioware-varázs.
A 2024-ben tapasztalt vérengzésnek már a megelőző évek busásan megágyaztak, és csak a vak nem látta, hogy körülbelül 2018-tól a videójátékok piaca egy 1983 óta nem tapasztalt nagy összeomlás felé zakatol.
A 2008-as válság ha mást nem is, azt sikerrel préselte ki a fejlesztőcégekből, hogy megtanulják végre normálisan optimalizálni a termékeiket. Az ezt követő években amennyiben akár egy középkategóriás GPU-t vásároltunk, jó eséllyel akár 4-5 éven át szaggatásmentesen élvezhettük kedvenc játékainkat, miközben a gamer laptopok és energiatakarékosabb PC-processzorok elterjedésével villanyszámlánkat is remek sikerrel tarthattuk kordában.
2016-ban nagy mellénnyel jelentették be az imperialista vállalatok a 8 évvel korábbi válság végét – ne feledjük, hogy 2015-ben még Magyarország deflációs válságba, Görögország pedig államcsődbe sodródott. Újból beindulhatott a nagy költekezési bonanza, aminek hála a gamerek új PC vagy konzol vásárlására lettek ösztönözve, a mikrotranzakciók és loot boxok a free to play és 60 dolláros cédulát nyert termékek piacát egyaránt letarolhatták, a fejlesztők pedig örök amnéziát fogadhattak a válság idején bevezetett, egyébként jobbára kiváló optimalizálási technikáikkal szemben.
A Directx12 / Vulkan API, majd a ray tracing megjelenése arra késztette a fejlesztőket, hogy normális grafikai és játékélmény-optimalizáció helyett kényszerítsék a gamereket évről évre új videókártyák vételére. Eközben a generációváltás ellenére a játékok grafikája szembetűnő módon nem javult a megelőző 2008-15-ös érához képest: az összes GPU-kba ültetett plusz memóriát és számítási kapacitást a nemszeretem munkának számító optimalizációk sutba vetésére használták fel a fejlesztőcégek, nem pedig még lenyűgözőbb és összetettebb világok prezentálására.
Jött aztán gyors egymásutánban a jövedelem-kieséssel és reálbér-csökkenéssel együtt járó COVID-krízis, a globális chiphiány és vele párhuzamban a kriptobányászatnak és mesterséges intelligenciának hála hiánycikké lett GPU-k és új generációs konzolok, majd a 2022-es energiaválság, ami az áram árát EU-szerte a duplájára növelte.
Hirtelen nem tűnt olyan jó vételnek az előjegyzéssel beszerezhető 1300 dolláros videókártya, amely birtokba vételét követően máris napvilágot látnak az első játékok, melyek keresztben lenyelik az abszolvált teljesítmény-többletet.
2018 óta bűnrosszul optimalizált játékok tömkelege ömlesztette el a piacot, ezek száma 2023-ra az elviselhetetlenségig eszkalálódott.
Alig néhány éve egy 4 GB-os videókártya abszolút csúcsnak számított, most egy Hogwarts Legacy vagy bezabál egyből 15 GB-ot, vagy olyannyira eszkalálódik a váratlan crash-ek száma, hogy ennyi erőből akár a Windows 95-höz is visszatérhetnénk, az sem okozott több bosszúságot a maga néhány óránkénti kék halálaival.
Tavaly novemberben a S.T.A.L.K.E.R. 2 úgy jött ki, hogy egy majdnem millió forintba kerülő RTX 4090 sem képes azt maximális részletesség mellett legalább 60 fps-sel meghajtani. Ilyen kártyával az elfogadható teljesítmény minimum 144 fps volna 4k felbontásban is!
2023-ra a költekezési orgiát erőszakkal megkövetelő játékipar összeomlását hátráltató mindennemű korlát – olcsó energia és felhőtárhely-árak, többlet-kereslet piacra zúdulása gazdagoknak juttatott ingyen milliárdok képében, kedvező árú kockázati tőkét felkínáló ESG-befektetések – ledöntésre került. Már ebben az évben tízezres nagyságrendű kirúgásokat eszközöltek a fejlesztőcégek, tavaly ez a folyamat még tovább eszkalálódott, és a megelőző esztendőnél is 40%-kal több munkaerő került fájó szívvel elbocsájtásra a fejlesztővállalatok kötelékéből.
2025-ben a leépülés folyamata eléri tetőpontját, ennek hála vagy visszatérnek végre a fejlesztők a normális optimalizáltságú és reális árszínvonalú produktumok kibocsájtásához, vagy egymás után ereszkednek békésen a süllyesztőbe.
A cikk lezárása után érkezett a hír, hogy a mindenki által epekedve várt GTA VI-nak már az alap (tehát bárminemű speciális extra nélküli) változata is 100 dollárt, azaz 40 ezer forintot (!) kóstálna. Itt az ideje árbocra húzni a vitorlákat, és kihajózni a nemzetközi vizekre. Már aki érti, mire gondolok. 😉
