Majd belefulladunk a kapitalizmus által nyújtott bőséges áruválasztékba. Most, hogy jelentősen növekedett az igény a különféle laptopokra, tabletekre, sikerült a kapitalistáknak krónikus áruhiányt előidézniük. Mindebben nagy szerepe van az általuk erőltetett fejlődés-mániának, melynek köszönhetően nem éri meg nagyobb készleteket előre legyártani és felhalmozni a különféle lapkákból.
Persze egyáltalán nem volna semmi baj a fejlődéssel, amennyiben az nem pusztán illuzórikus előnyök biztosítása révén jelenne meg a mindennapokban. A legtöbb technológiai újítás napjainkban inkább csak afféle ráncfelvarrás, esetleg a felhasználók utáni kémkedést lehetővé tevő áramkörök kerülnek bele egy-egy új generációs termékbe.
Olyannyira krónikussá vált a kapitalista áruhiány, hogy legfrissebb előrejelzések szerint legalább 2023-ig nem is normalizálódik a piac.
Egyes cégek igyekeznek elejét venni a problémának, ám nem biztos, hogy sikerrel járnak. Az Intel például gyártósorok kiépítését ígérte Amerikába. A fő problémát azonban nem a megfelelő gyártói kapacitás, illetve a szakképzett munkaerő hiánya jelenti: a ritkaföldfémek, kiváltképp a szilícium hiánya keletkezteti a válságállapotot fenntartó tényezők többségét. Azt meg nem lehet csak úgy kormányzati rendeletre előcsalogatni a rejtekéből.
A tartóssá váló hiány az informatikai cégeknek fáj legjobban: az online oktatásra való átállás befejezése kudarcot vallhat, amennyiben a diákokat nem tudják ellátni megfelelő mennyiségű laptoppal. Nem pusztán a házi computerek üzemelnek azonban szilíciummal, hanem lassan minden háztartási eszköz: hűtőszekrények, set top boxok, konyhai robotgépek tömkelege van felvértezve mikrochippel. A digitális infrastruktúrát kiszolgáló szerverfarmok szintén.
Végül olyan szektorokat is földbe állít a válság, melyekre nem is gondolnánk. Az egészségügyi eszközöket (például lélegeztetőgépeket) gyártó vállalatok, illetve az autógyárak is alaposan megszenvedik a hiányt.
Jól látható, hogy egyetlen tényező kiesése a rendszerből mennyire képes azt kompletten a fejtetőre állítani. Érdemes hallgatni a kapitalista közgazdászokra, akik kígyónyelvükkel mézes-mázas módon avászkodnak be az ember elméjébe és magyarázzák el, hogy az egyetlen tényező kiesése nyomán bedőlő rendszer a hatékony, mivel ez vezet az egyre olcsóbb termékekhez és szolgáltatásokhoz. Majd meglátjuk, hogyan védi meg őket az olcsósítás a fejükre szálló bunkósbottól.
Az elkövetkező évek során tehát nagy hiányok várhatók minden szilícium-alapú chippel működő eszközből: laptopokból, asztali PC-kből, grafikus kártyákból, okostelefonokból, ultramodern háztartási gépekből, digitális eszközökből, járművekből.
Poroljuk hát le a padláson rothadó HAJDU centrifugát.
