Széles körű társadalmi elfogadottságnak örvend a korrupció etikája. „Halottakról vagy jót, vagy semmit” – szól az erkölcstelenség szószólóinak zsarnoki intelme. Szerintük szigorúan tilos tanulni a múlt, a rossz emberek hibáiból, nem szabad hagyni, hogy az emberiség előbbre jusson a hajdanvolt Sztálinok, Hitlerek, Machiavellik ámokfutását követően levonható tanulságoktól.
Az igazság vezérelte mantra tulajdonképpen csupán egyetlen szóban különbözik a fenti mondattól: „Halottakról vagy igazat, vagy semmit”. Érzékelni lehet, hogy egyetlen szó felcserélése is mennyire más tartalmat ad egy-egy mondatnak. Egyeseknek viszont mintha tökmindegy lenne, hogy szemüket a naptár képe vagy a kaptár népe szúrja.
Az igazság fáj, az igazságtalanságok okozta sebek pedig lassan gyógyulnak. Ezért jelentős késéssel bár, de meglehetősen közeli forrásból megérkezett a Steve Jobs valódi arcát bemutató dokumentum.
Nehéz dűlőre jutni ama kérdésben, hogy Steve lányát, Lisa-Brennan Jobs-ot miért csak most vette rá a szentlélek az apjáról készült memoár megírására. Talán pontosan azért, mert a szerettünk halála mégiscsak maga után von egy gyászidőszakot, akárhogy is vélekedtünk róla, mikor még köztünk volt. Talán az elmúlt évek csendes elmélyedése, a Jobs-család körül szép lassan kimúló hype-hullámok végső lecsengése kedvezett ama cselekedetnek, hogy az Apple-vezér nekrológját végre bármiféle rajongói elvakultság nélkül is elővehessük.
Nem vitás, hogy Steve Jobs hatalmas személyi kultusznak örvend. Még napjainkban is bálványozzák a látnok zseninek kikiáltott embert, aki szimplán azt tette, amire egy vadkapitalista hivatott: kisajátította és ügyes trükkökkel pénzzé tette mások által létrehozott, az emberiség életét javítani szándékozó ötleteket. A Jobs-féle földi istenek közös jellemzője, hogy lelkes hívei bármilyen gyarlóságot elnéznek neki, melyekkel szemben átlagos embertársaikat már fékezhetetlen szidalomtengerrel és gyűlölethullámmal illetnék.
Lisa-Brennan Jobs – akiről apja afféle üres gesztusként a híres Lisa nevű Apple számítógépet elnevezte – léte már kislány korától fogva nem volt felhőtlen. Ahogy azt a „Small fry” címzetű könyvében említi, Jobs első házasságából származó lányként pontosan olyan elbánást kapott, mint az anyja. Amellett, hogy még a tetőt is sajnálta a fejük fölül, és gyerektartást sem fizetett addig, amíg a bíróság nem utasította rá, egy időben teljesen meg is tagadta lányát, mondván, ő nem a gyermeke.
Függetlenül attól, hogy a mai időkben terjedő apasági csalások árnyékában nem feltétlenül zárható ki egy ilyen vádpont, maga a gyermek nem tehet arról és nem bűnös azért, hogy hova és milyen körülmények közé született. A nárcisztikus elme azonban egész környezetét fertőzi, így hát ki más vihetne el minden balhét a sáros „felnőttek” helyett, mint aki aktuális érettségi fokánál fogva képtelen védekezni az igazságtalan szülői bánásmód ellen.
Lisa a Steve új feleségével, Laurene Powell Jobs-szal való viszonyt is kellemetlennek írja le. Apja a viszonyuk olyan intim részleteibe is beavatta, melyekre Lisa egyáltalán nem volt kíváncsi. Egy éppen spontán szex előkészületét sejtető pillanatban a zavartan távozni készülő Lisát apja maradásra biztatta, mondván épp egy meghitt családi pillanatnak lehet szemtanúja, melyben neki is fontos volna részt vállalni.
Lisa pontosan sejtette, hogy fő bűne az ő puszta létezése. Nem illett bele ama tökéletességi eszményképbe, mely a Steve-et övező személyi kultuszt éltető tömegek fejében megfogant. Egyszerűen nem lehetséges, hogy egy ilyen isteni eredetű karakter emberi tulajdonságokkal vérteződjön fel: hogy létezzenek negatívumai és gyengeségei, hogy bármilyen házassága félresikerüljön…
A nárcisztikus szülők gyermekeit bekebelező Stockholm-szindróma beteljesüléseként Lisa természetesen nem felejti el megemlíteni, hogy azon ritka pillanatokban, melyekben apja jó passzban volt, a lehető legidillibb viszony uralkodott köztük, kölcsönös tisztelet és szeretet révén.
Csekélyke happy endnek titulálható esemény, hogy Steve Jobs a halálos ágyán bocsánatot kért lányától azért, amiért nem vált olyan apává, akit lánya megérdemelt volna.
