A világtörténelem gyakorlatilag minden létező érájában a hatalom elsődleges célkitűzését jelentette a népszuverenitás, a szabad akarat, gondolat, cselekvés, vallásgyakorlás felszámolása. Ennek hol nyílt színi elnyomással, hol népirtással, máshol trükkökkel, demokráciával, koronavírussal igyekeztek érvényt szerezni, ám a végeredmény minden esetben ugyanaz maradt: össznépi behódolás helyett megosztottságot és még több káoszt sikerült generálniuk.

Évezredek keserű bukdácsolásait követően döbbent rá a hatalom, hogy nyílt színi terror, fizikai kényszer, vagy akár a lelkiismeret szisztematikus felszámolása sem elegendő a komplett társadalom betörésére és a feltétel nélküli engedelmesség kisajtolására.

Ennél többet kell tenni, s ami még fontosabb, fondorlatosabb, burkoltabb, titkosabb módon kell a társadalmat befolyásolni, hogy a láthatatlan zsinegeken rángatott emberiség behódolása szavatolható legyen.

Eme felismerés hatására indult hódító útjára előbb a századforduló környékén a propaganda, majd – tapasztalva annak mindent, ideértve az elitet is felemésztő erejét – a hidegháború idején a célzott információs hadviselés.

Miért szükséges harcolni az álhírek és tévinformációk ellen?

intelligence1

Az álhírek és tévinformációk elleni hadviselés egyetlen állításban összefoglalható. A hatalmi elit önkényes értékítélete szerint

nem lehet rád bízni a saját elméd.

Az információs hadviselés megalapozásának inspirációjául érdekes módon nem tudományos kutatások vagy politológiai eszmefuttatások szolgáltak, hanem egy verses mű. Wallace Stevens költő 1917-ben született „Thirteen Ways of Looking at a Blackbird” című költeménye 13 strófában fejti ki, a valóság mennyire különböző értelmezését képesek megalkotni az emberek akár egy szimpla feketerigó szemre vételezése által.

A hatalom fejében koppant a tantusz, hogy azért minősült sikertelennek mindennemű korábbi emberiség elleni hadműveletük, mert ahány ember, annyiféleképpen interpretálják az uralkodóik által kiadott utasításokat, rendelkezéseket. Sőt mi több, a kötelezően követendő ideológia és propaganda kapcsán egyaránt sajátos fogalomkészleteket és jelentés-értelmezéseket állítanak fel.

elder_man1

Annak érdekében, hogy az emberiség átállítható legyen a rendszer feltétlen imádatára, szükséges annak elérése, hogy nemhogy mindenki egy nyelvet beszéljen, de adott nyelven belül is a különféle fogalmak, definíciók, pártállami ukázok tökéletesen ugyanazon értelmezését tegye magáévá a népesség.

E folyamat politikai előkészítését jelentették az egyre specifikusabb törvények, melyek újabban oly tárgyilagosak, mintha percről percre kívánná szabályozni a hatalom, mikor mehetünk ki a vécére kakálni és mikor vehetünk levegőt. Persze amennyiben zavaros önkényuralmat kívánna megteremteni, azt is megtehetik, hogy salátatörvényeket fogalmaznak. A végrehajtó kar mindig úgy értelmezi ezeket, ahogy csak akarja, s ahogy megfelel az általuk aktuálisan érvényesíteni kívánt agendának, ami minden körülmények közt a totális kontrollra való törekvést jelenti.

A tudomány napjainkban ismert és egyetemeken tanított autista nyelvezete is ekkortájt bontakozott ki. Korábban sokkal kreatívabban, szabadszájúbban fogalmaztak a professzorok. Azt a luxust is megengedhették maguknak, hogy nem épp egzakt területeket, mint lélektan vagy teológia tudománynak hívassanak.

Ám a törvények és beszűkült szcientifista dogmák erőszakolása nem elegendő a tökéletes kontroll átvételére. Bármikor előtörhet a sötétségből egy vakmerő tudományellenes gődényista antivaxxer, ki a szcientifizmus fogalomtárát felhasználván képes bizonyítani az akadémikus dogmavilág hiteltelenségét.

rich_old_man

Szükség mutatkozik olyan intézményrendszerre, mely nem kizárólag a szavak jelentése, tények önkényesen válogatott halmaza és fogalmak szűk definíció szerinti értelmezése felett gyakorol uralmat, hanem a hivatalos narratívának ellentmondó információk közlési lehetősége felett is ellenőrzést gyakorol.

Mindezt könnyebb mondani, mint végrehajtani, mert egy, a hatalom felháborodását előidéző mondat kimondása három másodpercbe kerül, s bárki a világon szabadon kinyithatja száját, hogy tanúbizonyságot tegyen a karhatalmi dogmákkal ellentétes valóságról. Ezért olyan univerzális, az élet minden aspektusára kiterjedő kontrollhálózatot szükséges kiépíteni, mely valós időben reagál a vakmerő igazmondók minden állítására és azonnal szankcionálja azokat, illetve visszatereli a sötétségben tartott lakosságot az egyetlen univerzális narratíva (=mese) imádata felé.

Az információs hadviselés hajnala

A második világháborút követően égető szükség mutatkozott egy, a tömegek tudatát tompítani képes propaganda-módozat bevezetésére, hogy még egy hasonló erejű vérengzés ne fordulhasson elő. Roppant sürgetőnek bizonyult a helyzet: a Szovjetunió felemelkedése és a hidegháború kibontakozása termékeny táptalajul szolgálhatott volna egy mindent elsöprő atomháborúnak.

A 40-es évek végétől a CIA berkeiben készítették elő az Operation Mockingbird fedőnévre keresztelt hadműveletet. Legfőbb célkitűzésnek számított, hogy az elérhető sajtóorgánumokat és azok tartalommal való feltöltését végző újságírók, riporterek, tudósítók politikai beszámolóit ideológiailag összehangolják a központilag kontrollált narratíva mentén.

newspaper_reading_woman

Az egységes irányvonal célja, hogy a lakosság ápoljon ellenséges viszonyt a kommunizmussal és a Szovjetunióval szemben, hogy megakadályozható legyen a „vörös veszedelem” további terjedése. A később gúnyosan „red scare” (vörös riogatás) ragadványnevet kapott kormányzati politika egészen a vasfüggöny leomlásáig az amerikai kormány egyes számú propaganda-frontvonala volt, függetlenül az elnök személyétől.

Edward Bernays, a propaganda feltalálója azt javasolta az amerikai kormánynak, hogy a szovjet birodalom kapcsán kedélycsillapítás helyett inkább korbácsolják fel azokat, ám tegyék mindezt szorosan kontrollált módon. Indítson Amerika folyamatosan proxy-háborúkat és gazdasági hadműveleteket harmadik világbeli országok ellen, ám ne engedje, hogy a tömeg indulata egy újabb világháború óhajtásának irányába terelődjön.

Egyetlen, mindent elsöprő háború helyett évtizedeken át tartó, folyamatos harci készültség jellemezte a nyugati blokkot. Ez a permanensen fenntartott meddő feszültség kiváló segédkezet nyújtott a lakosság kifárasztására, engedelmességre kényszerítésére.

A hírszerző, megfigyelő és besúgó hálózatok CIA általi kiépítése csaknem valós időben volt képes a külvilágból származó információk ellenőrzésére. Hagyományos módon a pártállami propaganda elsöprő ereje azzal ellentétes irányú ellenpropaganda vagy partizánakciók által volt megfékezhető, mely akcióikért természetesen gyakorta fizettek életükkel az utókor részéről hősökként kikiáltott ellenállók.

entellektuell_radio

Az amerikai propaganda nem tartotta fenntarthatónak az információs hadviselést. Nem a maguk agendáját kívánták minden erővel átütni a lakosságon. Merőben újszerű módon nem a szisztéma uralmával ellenkezők túlharsogása, vagy azok összekapkodása által kívánták saját hegemóniájukat megteremteni, hanem a központi narratívának ellentmondó információkra és azok közvetlen terjesztőire mentek rá. A valóban újszerű módszertan roppant hatékonynak bizonyult. Csakhamar a komplett államapparátus által elsajátított módszerré vált a hírelhárítás névre keresztelt tudomány, amikor a nem megbízható források nyomán felbukkanó híreket lehetőleg keletkezésük helyén és idejében csírájukban fojtották el.

1969-ben a Pentagon befejezte az ARPANET nevet viselő első internethálózat kiépítését. A nukleáris háború egyre fojtogatóbb veszélye arra késztette a hatalmat, hogy egy atomtámadást túlélni képes, tökéletesen decentralizált hírközlő hálózatot állítson fel. Az államok elkülönülő földrajzi területein üzembe helyezett számítógép-telepek összeköttetése által a hírek gyakorlatilag azonnal továbbíthatók voltak azok keletkezési helyén és idejében.

A számítógépes adattárolás töretlen fejlődése az elkövetkező évtizedek során lehetővé tette, hogy a lakosság mindennemű személyes rekordja központi adatbázisokba rendezhető legyen, ideértve azok pénzügyi és egészségi helyzetét, személyes adatait, lakóhelyeik és telefonszámaik nyilvántartását, illetve a magánvállalatok által fontosnak tartott átvilágítási tételek ellenőrzését. 1989-ben a komplett amerikai népességre bevezették a központilag nyilvántartott hitelképességi pontszámot, melyet minden, az Egyesült Államok területén működő bank szabadon lekérhet az ügyfelei minősítésére.

iambankrupt

Innentől vált nyilvánvalóvá, hogy nem érdemes az ARPANET-et hét pecséttel őriznie a Pentagonnak. Nyugodtan ki lehet exportálni az internetet a globális népesség részére, s karba tett kézzel figyelni, ahogy minden interakciójukat, ideértve saját személyes adataik, jelszavaik, szabadidejükben művelt szokásaik és ismerőseikkel való kommunikációjuk megosztását öntudatlanul is beküldözgetik a titkosszolgálatoknak, kiknek nem szükséges többé kihallgatásokat, átvilágításokat eszközölniük a gyanús elemek kiszűrésére és a nép totalitárius kontrolljára.

Akad azonban egy roppant súlyos probléma az internettel. A hagyományosnak számító médiumok, mint tévé, rádió, hírlapok, könyvek, kiadványok az információszórás elvén működvén egyirányú kommunikációt tettek lehetővé a lakossággal. Az emberek nyugodtan fogyaszthatták a propagandatermékeket, ám nem véleményezhették azokat nyíltan és szabadon, illetve önálló információs termékek előállítására is roppant korlátolt lehetőségek mutatkoztak. Ugyanakkor – kvázi ennek ellentételezéseként – a hatalomnak sem állt módjában ellenőrizni, pontosan az előírása szerinti propagátumokat fogyasztja-e a nép, egyetért-e azok tartalmával, illetve befogadja-e elméjébe és szívébe feltétel nélkül az elméje átprogramozását szolgáló információkat, vagy pusztán legyint rájuk nagy rezignáltságában.