Kezd újfent lendületet venni a vérmes COVID-riogatás, épp időben ahhoz, hogy meg lehessen akadályozni a lakosság D-vitaminnal való feltöltekezését a téli hónapokra az esetszámok minél feljebb való tornászása érdekében. Jön ugyanis az ötödik dózis vakcina, melyet rá kell valahogy erőszakolni a zombivá lett emberiségre, mielőtt ugyanúgy a kukába kényszerülne dobálni őket a hatalom, ahogy történt az előző négy adaggal.
Köszönhetően a bennünket két éven át gyilkolászó karanténnak, százmilliók váltak depresszióssá, illetve borult fel természetes cirkadián ritmusuk, mely következményeket a tudósok elnevezték hosszú COVID-nak, a lelki gondok egyértelmű kiváltó okait leplezendő.
A krónikus lehangoltságnak az vethet véget, ha felhagyunk a hatóságok és celebvirológusok követésével és – lehetőleg többed magunkkal – kimegyünk kicsit a napra. Sajnos a rendszer által megkövetelt életmód teljesen leszoktatott minket a szabadban tartózkodástól, ebből kifolyólag növekszik is szépen a megbetegedések száma.
Nem hogy nem forszírozzák a kimozdulást, de egyenesen a szabadtéri parkok, rendezvények vírusgóc voltával riogatnak a bábeltorony-rendszer jól fizetett sámánjai. Alaptalan rettegtetésüknek az alábbi tanulmány orruk alá dugása által vethetünk véget.
A Psychology Today-en publikált kutatás szerint 502 ezer fős minta alapján minden egyes napon töltött óra (kiváltképp a legelső), jelentős mértékben pozitív hatással van az ember hangulatára. Aki átlagosan napi 2,5 órát tölt el napsütéses közegben, azt a téli hónapokban is messziről elkerüli a depresszió, valamint az anhedónia, és nem szorul antidepresszáns kapkodására sem, ami roppant rossz ómen az elménk feletti uralom átvételére vágyakozó pszichiáter had számára.
A napsütés még a szorongást is nagy mértékben csökkenti, arról nem is beszélve, hogy a természetes cirkadián ritmusunk helyreállításában egyaránt segít, vagyis az altató bogyók kapkodását szintén elfelejthetjük az egészség útjára lépésünk esetén.
Nem szükséges folyamatosan napozgatni a szabad ég alatt, elegendő az ott való tartózkodás, s közben nyugodtan végezhetjük ama hétköznapi teendőinket, melyekhez nem szükséges feltétlenül a négy fal közt tengődnünk.
Az idejükből néhány órát napon töltő személyek könnyebben kelnek fel korán reggel, valamint nehezebben szereznek betegséget a téli hónapokban. Kinek hiányzik ez, mikor a lakosság testét reszketésben, elméjét pedig ködben kell tartani az újabb meg újabb „népegészségügyi intézkedések” feltétlen elfogadtatásához?
