A fejünk fölött bevezetett COVID-ármány ugyan igencsak hathatós módon döngölte földbe moralitásunkat és mentális állapotunkat, azt álmunkban sem gondolhattuk, hogy a csakhamar lelepleződött tömegpszichózis hosszú évek elteltével is aktívan fertőzgeti a tévéképernyőkön és netkábeleken át terjedő halálos métely rémképével az elszivacsosodott agyú népességet.
A spanyolországi Oviedo városában idén májusban szabadítottak ki rendőrök három kisgyermeket totál elmebeteg szüleik rabságából, kik alaposan túlfűtött mentális retardációjukban 5 teljes éven át zárták el magukat és utódaikat hermetikusan a külvilág elől.
Christian Steffen német filozófus és Melissa nevű felesége kezdetben odahaza Németországban bekkelte ki a koronavírus-karantént a gyerekekkel, ám mikor a korlátozások enyhítésével azokat visszarendelték az iskolába, a család ellenkezett. Bár kérelmet nyújtottak be az iskolának a gyerekek távoktatásának folytatására, az intézmény elutasította azt. A helyi gyermekvédelmis a lurkók iskolarendszerből való kizáratásával fenyegette meg a családot, amely akció következményeként automatikus eljárás indul a szülőkkel szemben.
Ekkor határozott úgy a két túlbuzgó felnőtt, hogy áttelepülnek Spanyolországba. 2021 őszén, az elmék milliárdjai vívta COVID elleni sztálingrádi csata kellős közepén fogták a gyerekeket, autójukat, minden ingóságukat, s Oviedo-ban egy tekintélyes méretű villát kibérelvén örökre bezárkóztak.
Tán soha nem jutnak ki élve, ha a gyanút fogó szomszédok nem értesítették volna a rendőrséget. Abnormálisnak tartották, hogy a család soha sehova nem megy, hogy a gyerekek szobájának rolója szinte egész álló nap lent van, hogy a házhoz szállított kaják és tisztálkodási szerek közt rendre temérdek csomag pelenka foglalt helyet – holott bizton vették a szomszédok, hogy csecsemő korú gyermek nincs a családban.
A szomszédok látták olykor az ablakon kikukucskáló gyermekeket is, ám azok a szülői terror hatására sem szólásra, sem segélykérésre nem voltak képesek.
A házba betörő rendőrök igazi harmadik világbeli körülményekkel szembesültek. A lakásban a természetes fény kizárása végett szinte egész napokon át félhomály uralkodott, ahol mindent beterített a szenny, a kosz és a háziállat kutyák ürüléke. A padlón szaros pelenkák és használt tisztasági betétek hevertek.
A 8 és 10 éves gyermekek rácsos kiságyakban hajtották álomra fejeiket, miközben egész álló nap pelenkát viselvén kényszerültek folyó ügyeik és nagydolgaik rendezésére. A teljes házat keresztbe-kasul szőtték a légszűrők és tisztálkodási szerek, ám azokat az évek során koszos és bűzös putrivá züllött villa rendben tartása helyett csakis és kizárólag testük obszesszív tisztogatására használták.
A minden bizonnyal örök traumát elszenvedő szegény lurkókat igazán kegyetlen abúzus alá vonták szüleik. Mivel szentül meg voltak győződve, hogy gyermekeik a koronavírusba belehalnak, a két elmebeteg szülő egész nap bezárva tartotta őket, ruhaként kizárólag pizsamát és higiénikus zoknit viselhettek, és egyszerre három maszk hordására kényszerítették őket.
Mikor a rendőrök kézen fogva kivezették a gyermekeket a szabad ég alá, azok jól láthatóan pánikoltak és hevesen ellenkeztek, hűen igazolván az emberiség elleni pszichológiai művelet hatásosságát a mentálisan retardált szülőkön, aminek ragálya aztán a gyermekekre is kényszerűen átragadt.
Az éveken át fenntartott szülői terrornak hála most bírósági büntetőeljárás vár a házaspárra, kik minden bizonnyal ráérnek majd hosszasan filózgatni tetteik értelmén: bűnösségük gyakorlatilag tökéletesen egyértelmű bizonyítása esetén 3-5 év börtönt kaphatnak, s ezt kizárólag a gyermekabúzusaik lefolytatása miatt: a kirovandó szentencia hossza azonban még nőhet is újabb vádpontok beiktatásával, mivel a gyermekabúzus csupán egyik nyilvánvaló bűncselekményük a szülőknek, ki tudja, nem-e követtek el emellett egyéb súlyos kihágásokat is. Nehéz példának okáért megmagyarázni, hogyan tellett az apukának a tekintélyes nagyságú villa bérletére, a gigantikus víz -és villanyszámlák zsebből történő rendezésére.
