A húsmentes hús az új sláger, de vajon megbízhatunk-e a laborban fejlesztett műkajákban?

0

Néhány éve vissza-visszatérő sláger a húsmentes hús eszménye, mely termékek csoportja alapvetően két kategóriára osztható: néhány négyzetcentiméter állati szövetmintából vett, laborban tenyésztett izomszövetek, illetve tisztán növényi (leginkább szója) alapanyagokból készülő, húst helyettesítő termékek. Utóbbi kategória már jelen van bizonyos boltok polcain, illetve éttermek étlapján, az előbbivel jelenleg is folynak az ígéretesnek tűnő kísérletezések.

A mesterséges húsról írtam már pár sort néhány évvel korábban. Akkor épp a találmány második verziója került a vakmerő firkászok elé. Akiben ott volt a mersz, az meg is kóstolhatta a tápanyagtartalom és állag szempontjából elvileg megfelelő, ízélmény és esztétika mentén azonban visszataszító laborhúst.

Az eltelt három esztendő során a Beyond Meat a mesterséges hamburgerhús további finomításán dolgozott. Igyekeznek beledolgozni a hamarosan boltok polcain is megtalálható végleges termékbe az eleddig hiányzó tápanyagokat és nyomelemeket. A valódi húsra emlékeztető esztétikát mesterséges színezékek révén igyekeznek elérni.

A műhús harmadik változata végül hangyányival több fehérjét, ám jóval kevesebb zsírt fog tartalmazni a vezérmintául szolgáló darált marhahúsnál, így a kalóriaszáma is mintegy 20%-kal alacsonyabb lesz.

lab_meat

Az ízvilág, valamint esztétika finomhangolására való törekvés mellett továbbra is folynak a laborkísérletek az újfajta hús egészségre gyakorolt hatás szempontjából kifogástalan minőségének megteremtésére. Bár a zárt falak közt kitenyésztett műszövetek elfogadtatására kifundált marketing-kampány már gőzerővel dübörög, a háttérben dolgozó labor-apparátus jóval visszafogottabb állításokat fogalmaz meg az innovatív termék felhasználásáról.

Simon Somogyi, a Longo’s Food Retail Laboratory igazgatója például kifejti, hogy maga a polcokra kerülő végtermék ugyan tényleg teljes értékű helyettesítője lesz a levágott állatok húsának, mindez pusztán az izomszövetek kitenyésztésének folyamatát jelenti. Minden egyéb alkotóelemet, így például a zsírt is, mesterségesen kell adagolni a feldolgozott szövet mellé. Ugyanígy inakat, porcokat és csontokat egyelőre nem lehet üvegcsében kitenyészteni, így a műhús leginkább csak az esztétikátlan, összedolgozott termékeket, mint a darált húst vagy pástétomokat képes kellő hitelességgel imitálni.

A közkedvelt marhasteak-nek például sem a textúráját, sem a csontozatát nem lehet a mérnöki asztalon megtervezni. Mivel sok húsimádónak egyfajta szakrális viszonya van az állatok húsához, nem biztos, hogy az efféle életmódra berendezkedett embert át lehetne csábítani a műétel fogyasztására. Inkább azok lehetnek megszólítható célcsoport, akiknek teljesen mindegy, mit juttatnak szervezetükbe, nem foglalkoznak a saját szervezetükbe juttatott táplálék eredetével és minőségével. Ez roppant rossz ómen a minél előbbi piaci bevezetést szorgalmazók részére, akik a nagyüzemi állattartás fenntarthatatlan voltára való indoklással tiltanák azt be a laborhús bevezetését követően.

A laborban tenyésztett izomrost bár reális gazdasági tényező, annak kereskedelmi bevezetésére még jó 5-6 évet várnunk kell. Addig maradnak a vegyes érzeteket keltő, növényi fehérjét tartalmazó helyettesítők.

0 hozzászólás
Beágyazott kommentek
Minden hozzászólás