Hírek Európából
Polgárháború küszöbén vergődik a hajdan szebb napokat is látott öreg kontinens. Franciaországban megbukott a kormány, Angliában csillapodni nem akaró migránsellenes tüntetések árja korbácsolja az indulatokat. Németország feneketlen GDP-szakadékban vergődik, amiből egyáltalán nem látszik kiút. Szerbiában a diákok ázsiai sorstársaikhoz hasonlóan lassan egy teljes éve tüntetnek a korrupt hatalom megdöntéséért.
Svédország a „fekete gazdaság melegágya” készpénz virtuális tokenekre váltásával a kontinens legveszélyesebb bűnbarlangjává züllött, hol az utcai bandák immár 15-17 éves lányokat csábítanak fegyveres gyilkosságok elkövetésére. Meglehetős sikerrel, hiszen csak az elmúlt évben 280 kamasz lány ellen emeltek vádat fegyveres bűncselekmények elkövetéséért.
Európa-szerte egyre több reményét vesztett fiatal vet önkezével véget életének, mert az agresszív gerontokrácia és munka alapú társadalom kettőse megakadályozza részükre az életben való érvényesülés puszta esélyét. A 15-29év közti lakosság körében immár vezető halálokká lépett elő az öngyilkosság.
Kapzsi és nárcisztikus szüleik kizárólag saját önkényük végett és a rendszer által emberiségre oktrojált végtelen alsórendű rabszolgamunka végzésére szarták őket világra, ugyanakkor semmi lehetőséget nem kapnak önálló elképzeléseknek a puszta felvetésére sem, nemhogy kreatív ötleteik megvalósítására. Haláluk napjáig haldokló vagy hosszú évtizedek óta halott emberek nevével fémjelzett vaskalapos vállalatok kénye-kedvének szolgálatára vannak kötelezve örök alkalmazottakként vagy rendszerből kitaszított neisegyékezett áldozatokként, lassacskán a legszűkebb értelemben vett önfenntartásuk biztosításáért sem elegendő jövedelemért cserébe.
Közben tovább eszkalálódik a háborús riogatás, amely gépezet feldolgozandó nyersanyagaként hogyhogynem a vén diktatórikus szarháziak által nyakló népül pocskondiázott fiatalságot kívánják feláldozni.
Komolyan mondom, életellenes bűncselekményt követ el, aki hajlandó ide ebbe a világba gyereket pottyantani.
Közben Ursula von der Leyen bejelentette a minden eddiginél hevenyebb háborús készültséget és diktatórikus cenzúrát a komplett Európa népe fölött, nyilván reakcióként az elbukott chat control mindent ellenőrző és betiltó szabálytervezetének helyettesítésére.
Ursula nővér drónfalat húzatna fel az EU Oroszországgal határos szakaszain, hogy semmiféle ellenséges csapatmozgás ne maradjon észrevétel nélkül.
Közben, bár az unió gazdasága épp veszettül haldokol, az Európai Bizottság egy Scaleup Europe nevű tőkealapot gründolna kifejezetten technológiai startupok és AI-gigaüzemek felhúzására, melyekkel nemhogy behozná az EU az USA-val és Kínával szemben keletkezett immár két évtizedes lemaradását, de egyenesen a globális technológiai verseny élvonalába repülne a milliárdosoknak kiszórt ingyen pénz által az öreg kontinens.
Ursulának a tavalyi beszéde is tele volt már hasonszőrű mantrákkal, s habár igencsak sok a duma, nagyon kevés a foganat. Az EU-szintű központi tőkealap belengetésével voltaképp beismerte a gazdasági közösség vezetősége, hogy besült az áruk és szolgáltatások szabad mozgása, illetve az állami beavatkozásoktól mentes szabad piac nedves vágyképe, merthogy a komplett unió gazdasági projektje a libertárius víziók érvényesítéséhez az államok gazdasági autonómiájának visszanyesésére épül, hogy azok ne avatkozhassanak be a privát aktorok kontrollálta piaci folyamatokba, például vállalatok kimentésével, stratégiai fontosságú ágazatok célzott támogatásával vagy akár az EU regulátorai által jóvá nem hagyott piackorlátozások beiktatásával.
Hatalmas pálfordulást vettek az európai országok Izrael megítélése kapcsán. Franciaország és az Egyesült Királyság immár elismeri Palesztina függetlenségét, ahogy az angolszász világ két másik prominens szereplője, Ausztrália és az USA-val közvetlen határos Kanada kormánya is.
Mindemellett egyre több állam ismeri el a gázai hadművelet köntösébe bújtatott népirtás tényét, s egyre több európai ország lázad fel Izrael ellen. Belgium, Szlovénia és Írország után Spanyolország a nagyedik állam, mely szankciókat vet ki Izraelre. A nép tevőlegesen is becsatlakozik az akciókba: miután a La Vuelta kerékpárverseny szervezői nem voltak hajlandók kizárni az izraeli csapatot az indulásból, a felhergelt nézők elállván az izraeli biciklisták útját botokat dugoztak azok kerékpárjainak küllői közé.
Izrael e nem épp kedves akciókat újabb gázai szárazföldi hadművelettel honorálja.
A háború egyik sorsfordító csatatere a jövő évi Eurovíziós Dalfesztivál lehet, melyen Írország és Spanyolország nem hajlandó részt venni, amennyiben Izrael is meghívást nyer a rendezvényre.
Zárjuk e fejezetet szerény kis hazánkkal, a permanens gazdasági hanyatlás és totalitárius gerontokrata rémuralom szegélyezte béke szigetével.
Akkora hazugságtengert kanyarintott az Index a fiatalság lakhatását végérvényesen ellehetetlenítő Otthon Start programról, hogy majdhogynem hátraestem. Ennyi megvezető ostobaságot, amennyit ebben a cikkben olvasni a pártállami propaganda egy hónap termésével sem képes ellőni.
Már most borítékolom, hogy ennek a „családalapítást elősegítő, stabil alapokat nyújtó”, állami költségvetést garantáltan csődbe taszító intézkedés-csomagnak hála lassan nem születik majd gyerek a Kárpát-Medencében.
Nincs is szíve annak, aki ilyen világba gyereket hoz, ahol még mindig a traumatikus élmények hadának kibontakozását garantáló iskolakezdés mézes-mázas pátosszal körített istenítése zajlik. Vagy ahol Zsolti bácsik garázdálkodnak a gyermekeink körül, akiknek papírról kell felolvasniuk az önfelmentő monológjaikat, annyira hiteltelenek.
Amikről eddig nem volt szabad beszélni, de most már igen
Körülbelül 5-6 évvel ezelőtt értekeztem első ízben a munka alapú társadalom biza immár roppant időszerű elhalálozásáról. Ilyesmiről fővesztés s persze bűnöző lumpen söpredékként való megbélyegzés veszélye mellett szigorúan tilos volt írni és beszélni, habár a fejünk fölött bevezetett COVID-karantén sokakat azonnali ébredésre kényszerített. Sajnos nem elegeket, s a kevéske ébredettek jelentős része is visszatért csicsikálni a vállalati ültetvény rabszolgatelepei közé.
Úgyhogy az újabb ébresztés most már oly horderejű lesz, hogy az a leglobotomizáltabb agyú dolgozó zombik pusztuló elméjét is kiüti!
A világban nagyban zajlik a fiatalság megtöretése (teljesítőképességüktől való totális megfosztatásuk a munka diktátuma által), a lelkiismeretességi szintjük szakadékba zuhanása (mely folyamat a fiatalság nihilizmusában, világ dolgai iránti érdektelenségében, ambíciói feladásában és másokkal való együttműködés sutba vetésében nyilvánul meg), munka általi elzombulásuk. Immár az USA kormánya és az EU bürokráciája egyaránt állami irányítás alá akarja erőszakolni a kapitalizmust, mert a privát aktorok „kezdeményezőkészségére” alapított gazdasági modell lassacskán a legalapvetőbb szükségleteink megtermelésére is képtelennek mutatkozik.
A neoliberális vadkapitalizmus létrehozta a hiány és depriváció ama állapotát, amelyben az emberek immár semminél is kevesebb reálbérért szolgálják uraikat és parancsolóikat, hasonlóan a második világháborús koncentrációs táborok világához.
Most, illetve még részben a következő évben a legutolsó esélyt kapjuk a rendszerből való kimenekülésre. Ki e joviális lehetőség kihasználása ellenében továbbra is a rendszer összetartását erőszakolja vasmarokkal, arra a legsúlyosabb csapások és ítéletek sora hárul a türelmi időszak lezártát követően.
Egyre többek számára válik tökéletesen világossá, hogy a munka társadalma a halál társadalma, melynek életellenes akciói sokasága kiválóan megmutatkozik a karhatalom egyre aberráltabb, olykor családtámogatásként álcázott népnyúzó akciói következményeképp eszkalálódó demográfiai Hirosimában.
Egyre számosabb, magát immár büszke munkakerülőként vagy antiwork-agitátorként aposztrofáló youtuber leplezi le a modern munka alapú társadalom gyilkos mételyét és fedi fel, a népszerű propaganda-mantrákkal ellentétben mennyire nem kizárólag az aberrált munkavégzés körül forgott az emberek minden létező gondolata a hajdanvolt szebb korokban.
Nyilvánosság elé tárják, hogy az ókori rabszolgák részére gazdáik kötelesek voltak mindennemű szükségleteiket alanyi jogon biztosítani (ami iránt a modern kori kapitalista rabszolgatartóknak semmi kötelezettségük nincs), hogy a középkorban a munkáltatóknak könyörögniük kellett a felbérelt alkalmazottaik felé, hogy azok kezdjenek végre bele a munkába, mert amíg nem ért be kivétel nélkül mindenki az ültetvényre és nem lakmároztak egy jót a bérmunkásnak szegődött parasztok a műszak előtt, addig bele se fogtak tevékenységükbe. Természeti okoknál fogva sötétedéskor mindennemű tevékenységüket félbehagyták a dolgozó jobbágyok, ezért az elvégezetlen feladatokat kénytelen volt a munkáltató a következő napra tolni. Napjainkban viszont hála a villanyáramnak, a dolgozó ember akár 0-24-ben rabszolgáztatható, a műszak végét meg nem a természet ritmusa diktálja, hanem a rabigáztató önkényúr.
Jiang Xueqin kínai professzor kifejti, hogy a modern fogyasztói társadalom egyenlő egy tökéletesített és abszolúte szabadulhatatlan rabszolgasággal, melyben úgy adósodnak halálra az emberek, hogy közben egymást taposván és gyűlölvén versengnek a kezükre és lábukra helyezendő bilincsekért. Holott ugye a kapitalista apologéták papagáj módra szajkózott rigmusa épp ellentétes eme keserű ténnyel: szerintük a használati tárgyaiknál és kikényszerített szükségleteiknél fogva rabláncra vert fogyasztók főnökei a kívánságaik révén őket tökeiknél fogva rángató munkáltató kasztnak. A konzumerizmus ellehetetleníti a munkás osztály összefogását, miközben totalitárius adósrabszolgaságba taszítja a komplett emberiséget.
A kapitalizmus újabban egyetlen és kizárólagos törekvése a rendszer elleni lázadások leszerelése és az emberiség ébredésének megakadályozása, ezért nem véletlen, hogy ahol nem dönti meg a fiatalság a korrupt hatalom rémuralmát, ott a kormányok és törvényi előírások egyre radikálisabb fasizálódásával találkozunk.
Hosszú évtizedeken át fővesztés terhe mellett lehetett csak beszélni az eleve fenntarthatatlan nyugdíjrendszer radikális reformok híján elkerülhetetlenné váló összeomlásáról.
Jiang professzor e témában is roppant érdekes szemináriumot tartott érdeklődő tizenéves diákjainak.
Mit követelnek a mai öregek? Elsősorban alacsony adókat, magas vagyoneszköz-valuációkat, felfutó tőzsdét, szegények kitaszítását vagy akár megsemmisítését, bevándorlást az olcsó munkaerő és gondozásuk biztosítására. Az ezen folyamatokból következő hátrányok nagy részéből vagy egyenesen profitálnak, vagy legalábbis nem érintik őket.
A tőkepiacon a leghülyébbek a nyugdíjalapokban dolgoznak, mert az a legunalmasabb és legsemmirekellőbb meló még a Wall Street kötelékében is. Ezért ezek az intézetek temérdek pénzt vesztenek, aminek hála a nyugdíjkasszák még az egyéni kontribúciókra építő rendszerekben is súlyos forráshiányokat keletkeztetnek.
Az öregek elsősorban reakciósok és a világot a maguk követelőzése szerint akarják átalakítani, ezért a komplett elaggott nyugati társadalom zsarnoki gerontokrata diktatúrává fajult, ahol az élet -és nemzőképes nemzedékek egyetlen kizárólagos tevékenységi köre a halottak és haldoklók ellátása lehet, saját életerejük és idejük kárán. A rendszer végső következménye demográfiai katasztrófa és háború. Utóbbi főként azért, mert a fiatalság az élete feláldozásával tartozik a gerontokrata követelőzők védelmére és a diktatúrájuk istápolására.
Nem szükséges Pekingig repülnünk, hogy nyugdíjas, nyugdíjba készülő vagy nyugdíjjárulékot fizető peonokként szembesülhessünk a rendszerbe és hatalomba vetett túltengő bizalmunk logikus következményeivel.
Egészen megdöbbentő nyíltsággal jelentette be Friedrich Merz idén májusban hivatalba iktatott német kancellár kormánya a boomer nemzedék nyugdíj-követeléseinek fenntarthatatlanságát, köszönhetően azok saját gyerekei és unokái nemzedéke kifosztatásának, és mert ők maguk sem szültek elegendő számú utódot, hogy luxusellátásuk díjköltségeit a negatív reáljövedelmekkel és megfizethetetlenné tett lakhatással agyonnyomorított Y és Z-generációk meg tudják termelni.
Ezért hát Németország s vele a legtöbb európai nemzet kénytelen lesz hozzányúlni e szent tehén, atyaúristenként pátyolgatott és legnépesebb, ezért bárminemű szükséges változást megakadályozni képes szavazótömb ellátásához. Vége a békés, nyugodt öregkor érájának, amikor a rendszer által végletekig amortizált biomasinák gyűlölködő vén tatákká és nyanyákká aszalódván harminc-negyven éveken át követelhették mindennemű kényük-kedvük ingyen szolgálatát, miközben heveny neisegyékezgetéseik mentén munkakerülőzték és hálátlanozták saját taposott utódaik nemzedékét, kiket megélhetés helyett még több és még keményebb, immár puszta létfenntartásuk esélyét sem szavatoló munkakényszerrel nyomorítanak agyon.
Bejelentette a Merz-kormány, hogy a német nyugdíjasoknak innentől fogva kötelező lesz még egy évet ún. társadalmi szolgálattal, leginkább betegápolással, hadtáp biztosításával vagy szociális intézmények fenntartásával tölteniük, továbbá megadóztatnák a legfelső jövedelmi ötödbe tartozó nyugdíjjuttatásokat. Svédországban a leszerelt tisztek visszahívhatóságának korhatárát 40-ről 70 évre módosították. A holland kormány engedélyezi immár a nyugdíjalapoknak az eleddig szigorúan tiltott kockázati befektetéseket. Franciaországban égető szükség mutatkozik a nyugdíjak megvágására, ám minden ez irányú törekvés eleddig a szociopata generáció heveny ellenkezését váltotta ki.
Egészen elképesztő abszurdum, hogy 2025-re a francia nyugdíjasok jövedelme magasabb (!) a dolgozó emberek bérénél, miközben azok abszolút többségének juttatásait semmi adó nem terheli, sőt mi több, busás kedvezményeket nyernek akár utazás, akár kulturális helyszínek belépőinek áraiból. A nyugdíjasok szinte kivétel nélkül mindegyike saját tulajdonú lakásban él, törlesztőt már nem fizet vagy soha nem is kellett fizetnie, ahogy albérleti díjat sem. Nem kell eltartaniuk 1-2-3-4-5 gyereket, vagy amennyit a hatalom megkövetel, nem készülnek a kizárólag munkába menetelüket szavatoló jármű fenntartására, habár nyilván továbbra is megtehetik, hogy autót vezessenek, amíg el nem veszik tőlük jogosítványaikat.
A mai nyugdíjasok a fiatalsághoz képest abszolúte luxusban dőzsölnek, hozzátéve azért, hogy ha nem volna az aktív munkaerő végletekig kizsákmányolva, akkor ők is élhetnének még jobban.
Mivel azonban a modern kapitalizmus a hiány gazdasága, és jelenleg az életüket állítólagosan oly keményen és alázatosan ledolgozgató nyugger tömegek az utolsó rúd parizert is kiütik a patkánylyuk-albérleteikben tengődő fiatalság kezéből, muszáj lesz végre megnevelni ezeket a mogorva öregeket, hogy ha már utódaikat ingyenélőzve ingyen élősködnek azok vérén és húsán, legalább ne rángassák magukkal a sírba a kiszipolyozott gazdatesteket.
Megvalósulhatnak a szükséges reformok pártállami irányítással, de a nyugger nemzedék kénye-kedvének határozott lecsillapításával, vagy ha ez nem járja, mert mondjuk a továbbra is többségi szavazókört alkotó 55+-osok erőszakkal kényszerítik ki a status quo fenntartását, akkor a nepáli fiatalok példájához hasonlóan a demokrácia ideiglenes felfüggesztésével átveszi a Z-generáció tiktokker népsége az irányítást, s a népnyomorító karhatalmi aktorok intézményekből való kihajigálásával helyreállítja ama törvényes rendet, melyet a rendre ugyanerre hivatkozó gerontokrata rémuralom napi szinten tapos.
Ha ez sem járja, hát pusztuljon a rendszer, omoljon össze a nyugellátás, a hőzöngő trottyos osztag meg az újabban eleve hiánycikknek számító termékeny és nemző / szülőképes fiatalság felemésztése helyett majd szépen megpatkol értünk a lövészárokban. Akik ennyire gyűlölik az életet, azok nem is érdemlik meg annak gondtalan élvezetét.
Ahogy láthatjuk tehát, egyre több hatalomközeli aktor, értelmiségi professzor, fősodratú álhírportál és a valóság keserű tényeiről eleddig szavazatmaximalizálási késztetéseinek kielégítése végett tartózkodó politikai aktor értekezik immár tökéletes nyíltsággal és őszinteséggel az előttünk álló tömeges elhalálozás koráról, amely érában nem kizárólag az elitek által oly megvetett „felesleges zabálók” pusztulnak meg végleg, de komplett rendszerek, birodalmak, bombabiztosnak képzelt törvényi rendek, intézmények, hitvilágok és élet mibenlétéről alkotott életellenes képzelgések dőlnek dugába, majd múlnak ki végleg.
Úgy is fogalmazhatnánk roppant tömören és találóan, hogy második félidejéhez érkezett a haláli jó party éve!
