Két amerikai mamutvállalat, az Intel és a Boeing végstádiumú kapitalizmusban agonizálván várja keserves végének betetőződését. Megesik az ilyen, hiszen a David Ricardo szabadpiaci ideológus lefektette alapelvek szerint a kreatív rombolás rendre megújulásra készteti a szentséges kapitalizmust, amely folyamatnak hála a gyenge, gazdaságtalan, profitabilitást felmutatni többé nem képes vállalatok elhullnak, helyükbe friss, innovatív, a lakossági igények megfelelőbb kielégítésére képes aktorok lépnek, gyakran új tulajdonosi körrel.
E piaci doktrína utoljára 2008-ban a Lehman Brothers csődjekor volt érvényesítve. Miután kiderült, hogy a Lehman Brothers messze nem az egyetlen bedőlésre ítélt dominója a finánctőke szisztémájának, hanem a komplett rendszert elpusztító bankcsőd-hullám toporog a globális tőkés kaszt ajtaja előtt, Obama az összeomlás vészfékét hirtelen berántván azonnal 700 milliárd dollár összértékű bankmentő csomagolt utalt ki a befektetésekkel felelőtlenül gazdálkodó pénzügyi szektor részére.
Azóta a magántőke elevenebb és pofátlanabb, mint valaha is volt, a lakosság meg szép lassacskán elvérzik az utóbbi másfél évtized során a burzsoá elitre zúdított ingyen billió dollár szociális segélyektől, melyeknek hála azok készpénzért felmarkolhatják a komplett népesség vállalkozásait, házait, majd kényszeríthetik őket gig economy konstrukcióban az örök létbizonytalanság rabszolgaságára.
A tőke nyakló nélküli tombolására építő vadkapitalizmus 2012-22 közti évtizede a vállalati részvény-visszavásárlások, az elérhetetlenné lett létszükségletek korát és Amerikában az ipari-technológiai vállalatok soha nem látott pénzügyi spekulációinak regnumát hozták a nagyvilágba.
Most, hogy a minden-lufi kipukkasztása, pontosabban leeresztése aktívan zajlik, mely folyamatot a Silicon Valley Bank 2023 eleji csődje pöccintette be, hirtelen összeomlást szenvedett el az összes fiktívtőke-machinációban érintett nagyvállalat pénzügyi teljesítménye, kiemelt tekintettel a loot boxokkal házaló videójáték-iparra, az imperialista propaganda-világcentrum Hollywoodra és a fejlett termékek, szolgáltatások gyártása helyett a részvényteljesítmények kizárólagosságát szem előtt tartó iparvállalatokra.
Mind az Intel, mind a Boeing tetemes, dollármilliárdokra rúgó veszteségeket szenvedett el az elmúlt évben, mely mutatók tartós fennállása esetén mindkét vállalat erősen zakatol a csőd felé. Megesik az ilyen, máskor is dőltek be pénzügyi eszközeiket félkarú rablókba tömködő CEO-k vezette nagyvállalatok, egy-kettő közülük most is börtönben csücsül. Ám most első ízben hogyhogynem nem a piac láthatatlan kezének mindent szabályzó mágiájával házalnak az ilyen Bidenek meg Trumpok, hanem nemzeti vészhelyzetet hirdetett az USA kormánya a fiaskó láttán, belebegtetvén akár az állami beavatkozás lehetőségét is, amennyiben e két vállalat pénzügyi stabilizálására tett kísérletek kudarcot vallanának.
Mi állhat e szélsőségesen szabadságellenes intézkedés hátterében? Nyilvánvaló, amennyiben e két cég mentésre szorul, annak díját kamatostul az amerikai adófizetők fogják kitermelni. Szocializmus tehát a milliárdosoknak, pofabefogva rabigázás a szegényeknek.
E két cég pusztulásában voltaképp a piac láthatatlan kezének áldásos beavatkozását szemlélhetjük meg, hiszen azok rendre notóriusan és kizárólagos érvénnyel a részvényárfolyamaik csillagos égbe lövetésével foglalták el magukat, miközben a szekereik tényleges előre lendítésére képes mérnököket meg szakértőket sorban rugdalták ki, olykor Indiából meg Pakisztánból importált migránsokkal helyettesítvén őket. Ennek hála maradt le 2016-tól az Intel állandó jelleggel az AMD mögött, s ennek köszönhetően potyorásztak lefele a Boeing gépek sorban az égből.
Megszületett tehát a „piac” válasza e cégek vezetőségének nemtörődömségére, kapzsiságára, inkompetenciájára. Mégis, a Fehér Ház beavatkozni kíván a szabad piac folyamataiba, mégpedig nem a munkás, hanem a tőkés osztály javára.
E két behemót az amerikai ipar harmadik világba történő kiszervezése alól megmenekedett kevéske ágazatának, név szerint a repülőgépgyártásnak és a hi-tech informatikának letéteményesei. Napjainkban szó szerint minden hagyományos számítógép (PC-k, laptopok és szerverek) kizárólag Intel vagy AMD processzorokkal működik. Az okostelefonok, digitális eszközök és tabletek már nem. Ugyanígy a Boeing kizárólagos amerikai képviselője a polgári repülésnek, miközben a Lockheed Martin-nal és General Dynamics-szel együtt az amerikai légierő száz év óta megbízható beszállítója.
E szektorok elvesztésével vagy minimum alapos meggyengülésével az amerikai imperializmus két legerősebb tartópillére, a hadiipari hegemónia és a globalista digitális kontroll ütődik ki a Pentagon, illetve a Szilícium-völgy kezei közül. Ezért úgymond nemzetgazdasági érdek e két csődtömeg további fenntartása a lakosság vére-verejtéke árán, még ha ebbe kompletten bele is roppan az amerikai állami büdzsé.
Az Amerikában hallatlan akciót egyébként a nagyvilág számos állama műveli, hogy nemzetgazdasági érdekekre hivatkozva stratégiailag fontos ágazatokat határoz meg, belföldi nagyvállalatokat pumpol, vagy kiemelt adózóit illeti bőkezű kedvezményekkel, hogy azok ne vigyék a pénzüket offhore-ba. Európa kormányai busás juttatásokkal kényeztetik az Airbus vállalatot, Kínában pedig a Kommunista Párt oltalmazza védőszárnyai alatt a helyi repülőgépgyárakat. Szintén óriási, 100+ milliárd dollár támogatást nyertek a kínai félvezetőgyártók az amerikai technológiai fölény leküzdéséhez.
Mégis szokatlanul hangzik, hogy a piacfundamentalista USA állama a nagytőkés burzsoázia szelektív pumpolására vállalkozik, ami által torzítja a versenyt, kézzel szanálja a veszteseket és nyerteseket, még tovább gazdagítja az uralkodó oligarchiát. Márpedig a jövő zenéje ez, amennyiben a rendszer regnumának véget nem vetünk, hogy a magán és állami hatalom egymásba kapaszkodása a komplett bolygó gazdaságát kézzel válogatott puszipajtások klubjává teszi. Akik korlátlan uralkodási jogot kapnak a hatalomtól életünk rendezgetése felett.
