A modern demokrácia megkérdőjelezhetetlen vívmánya a kétoldalú szerződéskötés intézménye. Ahhoz, hogy egy megállapodás hatályba lépjen, szükséges az összes érintett aláírása, ami legszűkebb esetben két felet jelent.
Mindez „sajnos” nagy mértékben gátolja az elit hatalmi törekvéseit. Minden korszak vége felé megpróbálták a kétoldalú viszonyrendszert egyoldalúvá tenni, melynek lényege a következő mondatban foglalható össze. Én, a hatalom (állam, földesúr, kapitalista, egyházi méltóság stb.) azt teszek veletek, amit csak akarok, nektek pedig más dolgotok sincs, mint feltétel nélkül teljesíteni akaratomat, és alanyi jogon elviselni az általam rátok rótt terheket.
Ha őszinték kívánunk lenni, a jelenlegi kétoldalúnak látszó szerződéses jogviszony sem más, mint egy ócska bohózat annak elfedésére, hogy tényszerűen egy totalitárius diktatúra béklyója alatt sínylődünk.
Vegyük példának okáért az adóbevallást. Ennek intézményét úgy legitimálja az állam, hogy az embernek jogában áll saját magának rendelkezni az adóügyeiről, s belátása szerint nyilatkozni az elmúlt évben szerzett bevételeiről. Csakhogy tényszerűen az adóbevallás nem más, mint egy „találd ki, melyik számra gondolok” játék. Aki nem Forintra pontosan az adóhivatal által kigondolt összeget vési be a megfelelő rubrikába, az a játék szabályai nyomán automatikus pontlevonást kap, milliós nagyságrendű bírság formájában.
A burzsoázia engedi az egyénnek a szabad választásból eredő cselekvés, a felelős, felnőtt személyként való erőszakmentes szerződéskötés látszatát. Finom szabadság, ahol a proletárnak nincs más választása, mint vagy elfogadni a feltételeket, melyeket a burzsoázia nyújt számára, vagy éhezni, halálra fagyni, pucéran fetrengeni az erdő vadai között.
– Friedrich Engels
Magától értetődő módon egyre többen gyűlölik ezt a rendszert. Mi volna hát a célszerű megoldás? Természetesen nem a kizárólag papíron létező önrendelkezés visszaállítása, hogyisne! Még hogy a rabszolgák az illuzórikus jogaikon felül rendelkezzenek valódi szabadsággal? Meg vagytok ti húzatva?
A panaszáradat és a folyamatosan erodálódó adózási kedv nyomán a hatalom az ellenkező irányban kezd megoldás után kutatni. Nyilván az a probléma a polgárjogi diktatúrával, hogy egyesek nem látják át megfelelően az adójogszabályokat, vagy nem szeretnének számkitalálósdit játszani, melyben mindig veszítenek. Az állam nagy kegyesen meghallgatja a vállalkozók sirámait, s közhírré téteti: mostantól fogva egyszerűsítünk.
Nem jár többé súlyos büntetés a nem megfelelő számjegyek bediktálásáért, nem kell többé aláírásoddal hitelesítened, hogy önmagad szabad akaratából veszel részt a demokratikus önkényuralom működtetésében. Cserébe mától fogva alanyi jogon vonjuk le tőled az általunk hasraütésszerűen megállapított összegeket, te meg legfeljebb passzívan szemlélheted, hogyan válik a számládon búslakodó utolsó fillérnyi megmaradt digitális peták is köddé.
A hatalmi mechanizmusok tökéletes automatizálása minden valaha élt diktátor nedves vágyálma, ám eddig nem állt rendelkezésre annak megvalósításához kellő színvonalú technológia. Nem állíthat oda a császár minden állampolgár mellé egy csinovnyikot, aki napi szintű megfigyelésben tartja, s minden cselekedetéért automatikusan szankcionálja. Egy ilyen rendszer rendkívül hamar összeomlana.
Amely lehetőségek nem elérhetők egy hagyományos, az embereket korlátlanul ide-oda dobálgatható objektumoknak tekintő diktátor számára, azokat napjainkban játszi könnyedséggel aknázza ki a megfigyelő-kapitalizmus sokmilliárd kamera és szenzor, néhány szuperszámítógép, valamint egy megfelelőképp hangolt algoritmus-hálózat révén.
A gépet az ember azért kedveli, mert engedelmes. A gép előnye az ember fölött, hogy nincs szabadságigénye. A diktátor eszményképe a gép.
– Hamvas Béla: Függelék a középszerűségről
Itt kapcsolódik be a képbe az aktuálisan szemlézendő hír.
… (2023. január 1-ig) Az okmányok otthon felejtése a közúti közlekedési szabályok kisebb fokú megsértése szabálysértésnek minősül. Ilyesmiért most még 5 vagy 50 ezer forint helyszíni bírság járhat, és legfeljebb 150 ezer forintot fizet az érintett, ha szabálysértési eljárást indítanak vele szemben.
Fizet. Értjük az okkultista ráolvasás lényegét, ugye? FIZET. Csak úgy, pacsira, alanyi jogon. Nuku önrendelkezés, zéró szabad akarat. FIZET. Ha nem tud, nincs miből, igaztalanul büntették meg, inkább leülné vagy leközmunkázná a büntetést, akkor is FIZET. Ez nem törvény, igazság, vagy emberi akció, melynek nyomán a polgár átnyújtja bankkártáját vagy megfelelő mennyiségű papírpénzt a biztos úr kezébe. Érthető? Szó sincs emberi cselekedetről, de még kötelezvényről sem. Ez egy automatizmus, mely mindig és mindenkor, körülményektől függetlenül alanyi jogon teljesül. Fizet, mert fizet.
Na, de nem ez a lényeg, olvassunk csak tovább:
2023. január 1-től nem kell majd bemutatni a fenti két okmányt az igazoltatáskor, és ezért semmilyen módon nem szankcionálhatják a vezetőket, hiszen az ilyesmi többé nem minősül szabálysértésnek.
Hozzátéve, hogy csak magyaroknak. Külföldieknek továbbra is hordaniuk kell az okmányokat.
Pusztán ezzel a könnyítéssel nem lehet megúszni az okmányok helyszínen történő bevonását, mert már évek óta ott az eszköz a rendőrök kezében, amelyen pár kattintással kivonhatnak mindent és mindenkit a forgalomból.
Érthető, miről papoltam az elején? Egy olyan világrendet akarnak most kiépíteni a pszichopaták, melyben neked, mint embernek ESÉLYED SINCS ellenkezni, fellebbezni, kifogást benyújtani. A védekezés bármilyen lehetőségét megvonják tőled.
Régebben a jogosítványod vagy rendszámtáblád beszolgáltatása mellett alá kellett írnod egy papírt is, hogy elismered a jogos büntetést. Ha nem értettél vele egyet, legtöbbször bírósági tárgyalás következett. Csakhogy ez a hatalom számára nem hatékony metódus. Elhalasztja az ítéletet, neadjisten esélyt ad az áldozatnak, hogy bebizonyítsa: igaztalanul meszelték el.
Nem kell hát a te egyetértésed, büdös paraszt. Ami büntetést mi megállapítunk, azt elfogadod. Alanyi jogon vagy vétkes az által, hogy a rendőrjelmezes bohóc rád mormol egy varázsigét. Bűnös vagy, amíg nem bizonyítod ártatlanságod. Azt meg nem engedjük.
Hogy létezel, meg ki-be lélegzel bizonyítja törvényszegő mivoltodat. Szégyelld magad!
Néhány kattintással kideríthetik, hogy érvényes-e egy magyar rendszámú gépjármű műszaki vizsgája, van-e rajta kötelező biztosítás, nem körözik-e, esetleg nem vonták-e ki korábban a forgalomból.
Az ellenőrzéshez használt készülékkel a rendőrök meg tudják nézni az igazoltatott vezető személyi adatait is, illetve hogy van-e érvényes jogosítványa az adott járműkategóriára, valamint nem tiltották-e el a vezetéstől.
…a rendőrök évek óta elektronikusan ellenőrzik a Belügyminisztérium nyilvántartásában szereplő adatokat a náluk lévő többfunkciós kéziszámítógéppel. Vagyis a törvénymódosítás tulajdonképpen csak lekövette az informatikai fejlesztéseket.
Ehhez kapcsolódó, gyakorlatilag világszinten bevezetendő fejlesztés a távirányítással bárhol és bármikor leállítható autó koncepciója, meg a fekete doboz beszerelésének követelménye. Olykor persze szorul homok a gépezetbe, s a jármű jogos gazdája sem tudja azt használni, de üsse kő.
Az egyoldalú viszonyrendszer velejárója, hogy esélyed sincs helyesbíteni a nyilvántartásban szereplő adatokat. Még a rendőrnek sem lesz jogosultsága felülvizsgálatot tartani. Ezért kellett hajdanán mindkét fél kezébe kiállított papír, mert nézeteltérés vagy technikai probléma esetén a járművezető a részére kiállított dokumentummal igazolta a valóságot, ami felülírta a nyilvántartási adatokat, ha valaki hibát vétett bennük. Kétoldalú tranzakció hiányában mégis hogyan szavatolható, hogy az adatbázisban szereplő információkat a hatalom ne hamisítsa meg, ahogy és ahogyan akarja?
Jöhetnek itt a biztonsággal, kétoldalú titkosítással, meg egyéb, hülyék elaltatására való bullshitekkel… akinek van némi halovány fogalma az IT-biztonságról, az pontosan tudja, hogy nem létezik adatbázis mesterkulcs nélkül, mely jogosultsággal a teljes nyilvántartás úgy manipulálható és írható felül, ahogy azt a rendszergazda akarja. Ha nem lenne ilyen jogosultság, a technika ördögéből eredő problémák sem volnának eliminálhatók.
A 27 évvel ezelőtt napvilágot látott „A Hálózat Csapdájában” c. film pontosan egy ilyen világról szól. Csaknem három évtizeddel előre tudják, hova vezet a technológiai diktatúra. A korlátlan hatalom ígéretének mézédes csábítása mégis felülírja a sirámokat.
