Biztató jeleket látunk a kriptopiacokon. A beérkezett információk szerint a világ népessége nem dől be a szélhámosságnak, hogy Bitcoin és egyéb kriptopénzek helyett központi bankok kiállította digitális valutával fizetgessenek, melyek széles körű elterjedésével a készpénz is felszámolható.

Ahogy minden, az új világrend bevezetésére való törekvés, úgy a CBDC (központi bank által létrehozott digitális valuta) kísérleti terepének is Afrikát szemelték ki a világ urai. Konkrétan Nigériát, hol a Bitcoin adaptációja egészen magas, 10% feletti arányt mutat.

Itt vezette be Nigéria jegybankja kísérleti jelleggel az eNaira digitális pénzt, mellyel a tervek szerint előbb-utóbb mind a hasonló nevű papírpénzt, mind a banki számlapénzt felváltja a hatalom. A pénzmozgás, illetve gazdasági növekedés kontrollja (hitelezés) így kikerül a privát bankok kezéből, melyek valós funkció híján felszámolásra kerülnek, vagy megmaradnak puszta takarékfiók szerepükben.

Akad azonban egy apró bökkenő a hadművelettel. A központi bankok úgy kalkuláltak, hogy a lakosság tudatlansága révén nem lesz képes különbséget tenni a valódi kriptopénz, illetve az újfajta, leginkább az egykori számlapénzhez hasonlítható digitális valuta közt. Bár az olykor összeomló árfolyam ellenére továbbra is töretlen népszerűségnek örvend a Bitcoin, az eNaira immár egy egész évet felölelő történelméből kikövetkeztethetjük, hogy fejre állt és földbe fúródott a központi hatalom által kontrollált digitális pénz koncepciója.

credit_card_payment

A laikusok kedvéért kifejteném az alapvető különbséget a digitális pénz, valamint a kriptovaluta között. A kriptopénzzel végzett tranzakció kizárólag két személyre tartozik: küldőre és vevőre. Ezzel szemben a digitális pénz nem más, mint átkeresztelt bankszámla: a pénzt küldő és fogadó mellett igényel el úgynevezett mediátort is, aki a tranzakciót felügyeli.

Mindez nem minden: kriptopénz esetén annak birtoklója egyben tulajdonosa is a folyószámlájára helyezett valutának. Tranzakció esetén eme tulajdonjog száll át egyik félről a másikra, s ezt a viszonyt semmiféle külső beavatkozás nem számolhatja fel. A digitális pénznek egyetlen tulajdonosa van, mégpedig az azt kiállító központi bank, mely a tranzakciók jóváhagyása mellett kizárólagosan meghatározhatja a pénzmozgás feltételeit is.

Ha úgy tetszik a központi banknak vagy az államhatalomnak, egyik pillanatról a másikra leemelheti a felhasználó minden fillérnyi pénzét a bankszámlájáról (hasonlóan az inkasszóhoz), s máris volt-nincs megélhetés.

Ám a digitális pénz technológiájának lehetőségei nem állnak meg pusztán a készpénz és számlapénz leváltásánál, ennél jóval fondorlatosabb módon is felhasználhatja azt a hatalom. Meghatározhatja például, hogy egy adott egységnyi digitális pénzt mire legyen kötelező költenie a jobbágynak. Ahogy régen pl. kajajegyeknél vagy Erzsébet-utalványoknál, a számlánkra érkező fizetés kapcsán kikötheti, hogy havi tízezer digiforintot kizárólag rekreációra fordíthatunk, valamint egészségünk megőrzése érdekében nem vásárolhatunk a boltban alkoholt. Hacsak nem vállaljuk alanyi jogon levonható költségen rendszeres orvosi felülvizsgálatok, illetve „immunerősítő” oltások felvételét.

A digitális pénz nem pusztán vertikálisan (árukategória), hanem horizontálisan (időtartam) is alkalmazható az életvitelünk totális kontroll alatt tartására, ez egy valóban újszerű tulajdonsága az intézménynek.

A számlánkra érkező segély, családi pótlék vagy fizetés esetében elláthatja az állam a pénzt egy lejárati dátummal, melynek kettős funkciója van: egyrészt, az elköltetlen pénz így automatikusan kivonható a piacról, nem kell adóztatni, ez által az infláció problémája is jobbára múlt időbe tehető. Másrészt, fogyasztásra kényszeríti a népet (kapitálfasizmus), illetve teljesen megszünteti a lakossági megtakarításokat, hogy mindenki hónapról hónapra legyen kénytelen élni, s mindenki egyetlen befizetetlen csekkre vagy egyetlen kimaradt munkanapra legyen a hajléktalanságtól vagy az éhen halástól.

Praktikus tényezők nyomán akár még vonzó is lehet egy efféle pénz léte. Képzeljük el, hogyan alakulna most az inflációs ráta, amennyiben – a bezárt vállalkozások, vendéglátósok és földbe állított turizmus híján – az előző két évben megtakarított pénzüket nem most vernék el az emberek egy összegben, hanem kénytelenek lettek volna a kiutalt fizetést mondjuk 365 napon belül elkölteni, különben eltűnik a számláról a pénz. Kiegyensúlyozottabb és fenntarthatóbb pénzügyi szisztémát nyerhetnénk.

Most ugyanezt játsszuk le másféle elvek mentén: a munkáltatód csak ama feltétel mentén engedi jogos jövedelmedhez való hozzáférést, hogy elmész beoltatni magad egy kísérleti stádiumban lévő vakcinával, melynek hosszú távú hatásmechanizmusa és kockázata egyaránt teljességgel ismeretlen. Vagy: amennyiben a karhatalomnak nem megfelelő színvonalon tartod be a kötelező távolságtartás és maszkhordás követelményét, az állam automatikusan leemeli számládról a fizetendő 500 ezer Forint bírság mértékének megfelelő kreditet, szociális kartonodon pontlevonást eszközöl és a következő nap már nem szállhatsz vonatra, mert nem rendelkezel a jogosultság elnyeréséhez szükséges pontszámmal.

qr-code-6971495

Ugye, mennyire vonzó az a szisztéma?

Szorosan kapcsolódó filozófia a „Great Reset”, vagyis a kapitalizmus nagy újraindításának eszménye. Minden hatalmas nagyon jól tudja immár, hogy a kapitalizmus megbukott, s épp végső haláltusáját vívja. A szükségszerű összeomlás előtt a hatalom át kívánja menteni saját ebül szerzett vagyonát az új rendszerbe, melyet a legtöbb gondolkodó digitális neofeudalizmusnak hív. Miután megszilárdul az új szisztéma, s vele a milliárdos elit magántulajdonának átmentése is sikerrel végződik, a totális kontroll alá helyezett digitális pénz, illetve a hozzá kapcsolódó szociális kreditrendszer révén rá lehet kényszeríteni a lakosságot, hogy élete végéig hűbéresként szolgálja a földi isteneit, mégpedig feltétel és bárminemű alanyi jogon járó kompenzáció nélkül.

Mindez azért vált szükségessé, mert az emberiség elfordult az egyetlen igaz Istentől, s politikusokat, kapitalistákat vértezett fel korlátlan uralommal a végső hanyatlását elszenvedő fajunk fölött, a természettől ingyen elrabolt, majd kisajátított javakat pedig megtette magántulajdonná. Úgy illik hát, hogy univerzális és egyetemes morál hiányában az emberiség minden tettét, erkölcsi irányvonalát az istenként megkoronázott pszichopaták vezényeljék, kik szociális kreditrendszerük által önhatalmúlag meg is határozhatják, miféle értékrendhez legyen köteles alkalmazkodni a lakosság, mely értékrend akár napi szinten változhat.

Az ünnepélyes esemény megpecsételéséül – s hogy mindenki egyértelműen tisztában legyen vele, kihez tartozik – a teljes emberiség testét, elméjét, illetve lelkét is magántulajdonba helyezi az új Isten, az elme korlátlan uralmában hívő tudóshad által leprogramozott mesterséges intelligencia.

Jelenleg 100-nál is több országban kutatják a digitális lóvé bevezetésének lehetőségeit. Első körben minden nemzet saját valutáját vinné a virtuális térbe, mely folyamat végeztével akár univerzális világpénz is bevezethető volna, szintén digitális alapokon.

Úgy tűnik azonban, mégsem annyira hülye az emberiség, ahogy a korrupt és arrogáns elit azt elképzelte. A 10 százalék feletti adoptációs rátát maga mögött tudó Bitcoin ellenében az eNairát egy esztendő leforgásán belül alig fél százaléknyi nigériai vette igénybe, pénzügyi tranzakciókat pedig összesítve 10 millió dollárnál is kisebb értékben folytattak. Olyannyira kutyának sem kell a karhatalmilag kontrollált digitális jel, hogy még a kis számú felhasználó is nagy átlagban egynél kevesebb tranzakciót bonyolított le az eNairával. Vagyis még a kis számú bétateszter is jó messzire hajította az appot annak kipróbálását követően.

Az „antirasszista” eugenisták hatalmas bajba kerültek, hiszen nem véletlenül Nigériában indították első ízben útnak a kísérleti programot. Ha a néger lakosság nem dőlt be a csalásnak, akkor a fehér ember egyenesen vasvillával fogja elkergetni a kígyónyelvű bankárokat a világból.

here_is_money

Mindezen fiaskó ellenére persze globálisan nem állnak le a digitális pénz bevezetése érdekében végzett törekvések. A fő probléma nem ezek megléte, hanem a pártállami hazugságok, melyekre hivatkozva kívánnak báránybőrbe bújtatott totalitárius kontrollt eszközölni a lakosság feje fölé, melynek feltétel nélkül való elfogadtatását csellel csikarja ki a hatalom.

Kis hazánk ugyan le van maradva a digitális valuta bevezetéséért zajló versenyben, ugyanakkor idehaza is elkezdték már puhítani a lakosság elméjét a szép új világrend elfogadtatásához. Példának okáért Matolcsy György a következő szemelvényt szállítja az egyik cikkében:

Ha mindkét tényező rendben lesz, az mindenkit – a fogyasztókat, az üzleti szektort, a jegybankokat és a kormányokat – meggyőz majd a CBDC előnyeiről. Hiszen ahogy azt Böhme professzor is megjegyezte a MIT-Fed projektben, az emberek nem veszítik majd el a pénzüket a jelenlegi kriptovalutás csalók miatt.

Mihelyt sikerül a kriptodevizák egyik fő kockázati tényezőjét megszüntetni az előnyök megtartása mellett, megváltoznak a játékszabályok a pénzügyi világban.

Azt állítja a jegybankelnök, hogy a kriptodevizák nagy hátulütője a volatilis árfolyam, valamint a csalók tranzakciói végett elvesző pénzek sokasága. Ami egyébként igaz, legalábbis a Bitcoin-ra mindenképp.

Amit ezzel szembe állít, az viszont egy óriási csapda. A kriptovaluták nem fizetőeszköz voltuk végett oly népszerűek – a Bitcoin egyáltalán nem is alkalmas fizetésre –, hanem a tranzakciós protokollból eredő anonimitás miatt. A CBDC-k, akárhogy is pofozgatják őket, a biztonságosság garanciája végett kénytelenek az anonimitást teljes mértékben felszámolni, s a tranzakciók kétszereplős rendszerét visszaalakítani háromszereplőssé. Ez azt jelenti, hogy a pénzünk fölött szupervizor jogosultságot elnyerő hatalom bármit megtehet a bankszámlánkkal. Így a CBDC csak egy ócskább, veszélyesebb és karhatalmilag kontrolláltabb módosulatát nyújtja a készpénznek és számlapénznek.

Igazából a készpénz még felsőbbrendű is ennél, hiszen annak kapcsán nem tud az állam sem precíz lejáratot, sem alanyi jogon automatikus tranzakciót eszközölni, mozgását pedig kreditrendszer helyett legfeljebb elnyomó törvények által tudja korlátozni, mely törvények minden esetben nyilvánvalóvá teszik a rendszer oppresszív és diktatórikus voltát.

A szociális kreditrendszer feladata nem csupán egy univerzális, kibújhatatlan totalitárius diktatúra bevezetésének lehetővé tétele volna, hanem egyúttal a karhatalmi terror elrejtése is egy látszólag humánusabb és játékosabb szabályrendszer mögé. Ahogy Aldous Huxley megfogalmazta: könnyek nélküli diktatúra, fájdalommentes koncentrációs táborokkal.

0 hozzászólás
Beágyazott kommentek
Minden hozzászólás