Az alábbi írás ismét egy rakás csokorba fogott hírt foglal magába, ezúttal rendhagyó módon a digitális állampolgárság, digitális -és számlapénzek, illetve az online közigazgatás tematikája mentén.
Az első néhány híradás nagy általánosságban tudósít a mesterséges intelligencia kaptárelméje által vezérelt új világrend immár nemhogy jövőben várható, de épp aktív kibontakozás alatt álló eseményeiről, míg a hírcsokor másik fele személyes – és megtörtént – példák sokaságán át mutatja meg, miféle nem mindennapi izgalmakat kínál fel részünkre a digitális állampolgárrá válás lehetősége, amely intézménybe immár idehaza is milliók masíroznak be egyre szélesebb léptekkel és egyre lobotomizáltabb elmével.
Vágjunk is bele!
Tartalomjegyzék:
Hamarosan tökéletessé válik a totális megtévesztés korszaka
Hamarosan eladhatják a brazil polgárok saját személyes azonosítóikat, hogy pénzt keressenek azokkal
Immár az amazon programozói is ugyanúgy érzik magukat, mint az üvegbe pisáló raktármunkások
Immár a saját élettelen eszközeid is parancsolgathatnak neked
Hamarosan a saját biztonsági öved fojt téged halálra
KHR listára került egy kanadai férfi, amiért adósságmentesen éli életét
Elektromos fogkeféje buktatta le a hűtlen férjet
Most egy 96 éves mozgásképtelen öregasszonyt kellett betolni a bankba, hogy igazolja identitását
„Leesett a feje” egy japán férfinek, ki hosszú évek óta egész napokon át a telefonját bámulta
Hamarosan tökéletessé válik a totális megtévesztés korszaka
Ugye ama ígérvény szerepel a nagykönyvben, hogy az idők végén a fenevad akkora jeleket és csodákat fog tenni az összemberiség részére, hogy megtéveszti, ha lehet még a választottakat is.
A totális megtévesztés legideálisabb eszköze a mesterséges intelligencia, ami eleddig ugyan legfeljebb ragasztós pizza recepteket és víz alatti garnéla-Jézusokat volt képes teljes hitelességgel prezentálni, az MI nagyurai folyamatosan dolgoznak generatív modelljeik tökéletesítésén, hogy hamarosan hollywoodi produkciókat megszégyenítő látványshow-k részesei lehessünk a fenevad képernyőjén keresztül.
A napokban debütált Google-féle Veo videógeneráló mesterséges intelligencia immár a totális képi realizmus mellett a videókban foglalt karakterek érzelmi és mimikai hitelességének leképzésére egyaránt kiemelt műgondot fordít.
Ez az MI játszi könnyedséggel generál le fiktív tévés riportereket, akik a kitört harmadik világháború hadműveleteiről testközelből tudósítanak a hadszíntéren. Még a mindenféle YouTube, TikTok és Insta-celebek is bevonhatók a hatalom fantáziája generálta valóságképek közvetítésében tett aktív részvételbe, akik egyenesen a golyózápor kellős közepéből árasztják el szemeink világát az eszkalálódó globális feszültségek rémképeivel. Miközben a körülöttük számozatlanul kereplő robbanások, ágyúzajok, rakétasuhogások sorra szakítják ketté a menekülő civileket, addig ők maguk nevetve és vidámkodva térnek ki ezek elől, hitelesen demonstrálván, hogy micsoda remek móka a karhatalom által gerjesztett totális háború.
Innentől a tévé és Youtube-csatornák egyaránt kizárólag a hatalom forgatókönyve szerint játszott valóságot közvetítik a megtévesztett milliárdok elméjébe, kik csorgó nyállal és lobotomizált elmével követik a pártállam mindennemű ukázait.
A Facebook, amellett hogy mindent tud rólunk, még a saját böngészőnk webhelylátogatási adatait is deanonimizálja
Egyelőre az Android rendszerű telefonok kritikus sérülékenységének kiaknázásával bukott le a Facebook, de ne legyünk naivak: bárkivel, bárhol, bármikor megtörténhet az alább részletezendő baleset.
A Facebook és a Yandex (mellesleg orosz) keresőmotor hegesztőgárdája hosszú évek óta aknáz ki az Android oprendszerben egy olyan befoltozatlan, vagy talán eleve nem is dokumentált biztonsági rést, amelynek hála ezen weboldalak kutató-algoritmusai mindennemű titkosítást feloldván értesülhetnek az általunk látogatott weboldalakról.
Némi magyarázat anélkül, hogy túlontúl technikaiak lennénk: a modern operációs rendszerek, beleértve a mobilosakat úgy működnek, hogy az alkalmazások mindegyike kizárólag egy részére kijelölt virtuális memóriatérben (angolszász kifejezéssel sandbox) működhet, s nem láthatnak rá az eszközön futó semelyik más szoftveren átfuttatott adathalmokra, pláne nem kontárkodhatnak bele azokba.
A Facebook appja azonban a webböngészők, mint Chrome vagy Firefox által azok külső kommunikációhoz nélkülözhetetlen portjainak folyamatos letapogatásával képes elkapni, majd lenyúlni a webböngészőnkben futtatott mindennemű interakció adatait, ideértve a webhelylekéréseket, fájlletöltéseket, bejelentkezési adatokat és talán még személyes, privát jelszavainkat is.
Mivel a Facebook nevű kémprogram közvetlen az áldozatok tömkelegének telefonjáról igazgatja a maga modus operandiját, sem a tűzfalak, sem a privát és anonim böngészés, sem VPN használata nem gátolja őket a nyers személyiségi adataink ellopásában, mivel közvetlen titkosítás előtti állapotukban kerülnek azok a Facebook appjának karmai közé.
Annyira fejlett a Facebook e gengszter-funkciója, hogy az eszközünkről alanyi jogon leemelt adatok tömkelegeit a Facebook és Instagram képes hozzárendelni az ezen platformokon istápolt személyes profiljainkhoz.
A Meta (Facebook tulaja) szóvivője ama hazugsággal védekezik, hogy félreértés történt a kommunikációban, és készek a Google-lel együttműködni az ügy elsimításán, hiszen ők minden létező adatvédelmi előírást betartanak.
Olyannyira nem így van ez, hogy a Facebook appjába 2024 szeptemberében beplántált kémlelő algoritmus ténykedését a Google mérnökei néhány hét leforgásán belül detektálták, majd a kiaknázott biztonsági rés betömésére javítást adtak ki. Csakhogy a Facebook ezt követően többed alkalommal, gyakran alig néhány nappal a biztonsági rés befoltozása után újra meg újra meghackelte az Android rendszert a maga megfigyelő tevékenységének érvényesítésére.
A forrásként szolgáló linken további technikai leírása olvasható a problémának, amely részletekkel az itteni közönséget nem fárasztanám.
Mint kiderült, a probléma a legszélesebb körben használt Chrome böngészőt érinti legjobban. A felhasználók biztonságára és magánszférája védelmére utazgató böngészők, mint a Brave, a DuckDuckGo és Vivaldi gyakorlatilag bevezetésük napjától fogva szűrik és tiltják ezeket a kártékony algoritmusokat, tehát az Android rendszeren felül a Google böngészőjében is terebélyes biztonsági rések tátonghatnak.
Így már könnyen érthető, hogyan tud minket a Facebook oly ijesztően releváns reklámokkal bombázni. Persze ismerjük a szabvány proli gondolkodást, az ő életük egy nyitott könyv, nekik mindegy, miféle adatokat nyúlnak le tőlük. Egész addig, míg feleségük és oly felelősségteljesen nevelgetett csimótájuk fel nem fedezi egy derült égből villámcsapásként érkezett Facebook-állapotfrissítésben, hogy az oly rajongásig szeretett családfő épp az „Anális Majális” c. természetfilmet bámulja odabenn a hálószobája csendes magányában.
Hamarosan eladhatják a brazil polgárok saját személyes azonosítóikat, hogy pénzt keressenek azokkal
A világ ötödik legnépesebb nemzetének kormánya már nagyban kísérletezik a digitális azonosítók kereskedelmét elősegíteni hivatott törvényi keretrendszer megalkotásával.
Az amerikai DrumWave vállalat olyan digitális pénztárca bevezetését tervezi, amelyben egy helyen férnének el saját személyi azonosítóink és internetes interakcióink révén gyűjtögetett digitális petákjaink egyaránt – utóbbiakra úgy tehetünk szert, hogy egyre több részletes, specifikus, titkos információkat osztunk meg magunkról a vállalattal, amely infókat aztán nagyüzemben adhatják-vehetik majd a nagyvilág marketingvállalatai, közvéleménykutató-hálózatai, köthetik össze nemzeti konzultációikat a pártállamok az uradalmuk alá tartozó lakosság hathatós megszólításának és manipulálásának lehetőségeit kutató karhatalmi hálózatokkal.
A szabvány fasizmusnak betudható privát vállalati és állami együttműködésről (szó szerint ez a fasizmus definíciója gazdasági téren: a magánszféra és államhatalom összefonódása) természetesen máris ódákat zengnek a propagátorok, kiknek gregorián-énekei szerint az emberadatkereskedelem új korszaka köszönt be hamarost a nagyvilágba.
A reguláció-csomagot máris tesztelik egy kis létszámú kontrollcsoporton, kik egyre bőségesebb adatszolgáltatásaikkal kedvezményesebb áron törleszthetik le fogyasztói hiteleiket.
Immár az amazon programozói is ugyanúgy érzik magukat, mint az üvegbe pisáló raktármunkások
Végre jókat derülhetünk ama korábban felettébb nagy pofájú és agresszív, elsősorban mérnök és informatikus kasztba tartozó tajparasztokon, kik munkásosztálybeli jobbágyokként kizárólag abszolvált fizetségük végett néhány éven át össztársadalmi véleményformálóknak vagy akár modern kori főnemeseknek képzeleghették magukat, akik Facebook-on rendre mindenkinek jól odamondogathattak, hogy kinek merre hány óra.
Ezek az önfelkent módon uralkodó osztály berkeibe törekvő autisztikus csörgősipkás bohócok mindannyiunkat jól kioktattak az egyéni felelősségvállalás kizárólagosságáról, önkényesen kategorizálták a követelményeiktől eltérő képzéseket büfé-ruhatár szakokként, loholtak apuci millióin semmirevaló programozó gyorstalpalókat végezni, csakhogy oktalan pökhendiségük végtermékeként ők is serényen kérdezgessék a kedves vendégtől, kíván-e a Big Mac mellé sültkrumplit is fogyasztani.
Aztán verjetek ám alaposan oda büfé-ruhatár szakos ellenlábasaitoknak húspogácsa-fordítgatásban, ha már a C++ meg a Java többé nem járja, mert rohamosan ketyeg a tízmilliós diákhitel!
Panaszkodnak az Amazon mesterséges intelligencia által irrelevánssá tett programozói, hogy immár az ő munkájuk is kezd haloványan emlékeztetni a vállalat messzi raktáraiban üvegbe pisálgató árurakodókéra, remélhetőleg hamarosan nemcsak követelmények, de abszolválható jövedelmek szintjén egyaránt.
A fejük fölé csücsültetett menedzserek a 2010-es években megszokott beltéri csúszda, kondipark és privát sírószoba kínálta babusgatás helyett immár egyre csak fokozott produktivitás-elvárásokkal verik őket, miközben egyúttal a kóderállomány létszámát is folyamatosan nyesegeti lefelé a vállalat vezetősége.
Mindezek mellett a személyes megélhetésüket oly féltőn kezelő digitális ludditákat galád módon a mesterséges intelligenciával való barátkozásra kényszerítik, amiből soha nem látott tempóban szükséges kiimádkozniuk az Amazon-platformok istápolásához és fejlesztéséhez oly nélkülözhetetlen programsorokat. A „kreatív” kódernek meg marad a legalja operátori munka, a kiköpködött kódhalmok futószalagszerű ellenőrzése, csakúgy mint a korábban pont általuk koldusbotra juttatott kétkezi összeszerelő munkásoknál Hát, jól visszanyalt az a csúnya fagyi.
Igencsak igazságos ítélete ez a sorsnak, hogy az irodai lébecolásaikból dollármilliomossá váló programozó szakmunkások ama általuk lelkesen köpködött alsórendű kasztok kötelékébe süllyednek vissza, amelybe ők maguk is mindvégig beletartoztak. Mégis, kivételezett helyzetüknek hála munkásokként is tőkéseknek állíthatták be magukat, az osztályharcban a burzsoázia oldalán csattogtatták a billentyűzetet kardot hősi virtuális csatáikban, s műveletlen tapló tirpák prolikként is szabadon kioktathatták a sárga csekkek végtelen árjában fuldokló embertársaikat, hogy mit, hol és hogyan is szükséges megtanulni a mélyszegénységből való egyéni kitöréshez.
Az Amazon mérnökei szerint az őket tökéletesen váratlanul ért AI-forradalom oly jellegű kiszolgáltatottságba sodorta őket, mint amilyenbe a munkás osztály került a XIX. század elején. A munka ugyan nem lett nehezebb, viszont iszonyat monotonná és fárasztóvá vált, a mesterséges intelligencia pedig pont a programozás egyetlen valódi örömétől, az alkotás folyamatától fosztja meg a zsellérsorba süllyedő digitális céhmestereket.
Most már ők is láthatják az igazságot, aminek felfogására hosszú évtizedeken át a maguk kóderi bársonyszékéből kibambulván képteleneknek bizonyultak, hogy a fokozott automatizáció és digitalizáció az embert saját eszközei rabszolgájává teszi. Pedig ugyanezek tíz évvel ezelőtt még a rakodómunkások kézmozdulatait meg a csomagkihordó sofőrök szemgolyóit monitorozgató szoftvereket kódolgatták nagy serényen, miközben koszos melósokként elit értelmiségieknek állították be magukat. Közben meg annyira hülyék voltak, hogy még a saját leselejtezésüket lehetővé tevő MI-algoritmusokat is leszállították, mondván ők mindörökké hasznos és nélkülözhetetlen fenntartói lesznek az uralkodó osztály infrastruktúrájának.
Igthorn hercegeknek hitték magukat, miközben csak Toadwart-ok.
Távirányítással vezérelhető központi kikapcsológombot találtak az Amerikába telepített kínai napelemekben
Nem csak az emberek járműveibe kerülnek betáplálásra azokat a szalonba visszavezető, vagy tulajdonosukat feljelentő algoritmusok. Úgy tűnik, a jövő geopolitikai hadviselésének meghatározó eleme lesz az ellenség haderejének és energiaellátó-hálózatának meghackelése vagy távirányításos lekapcsolása.
Európába, illetve Amerikába telepített szélfarmokban és napkollektorokban egyaránt találtak a helyi mérnökök olyan távirányítással vezérelhető kapcsolókat, melyeknek hála egy eszkalálódó nyugat-Kína konfliktus esetén ezen alkalmatosságok egyetlen gombnyomással lelőhetők.
Egészen mesterien elrejtett és egyetlen hivatalos technikai dokumentációban nem taglalt rádióvevők kerültek beépítésre ama Kínából származtatott napelemekben és szélerőművekben, melyek használhatatlanná tételét a Kínai Kommunista Párt utasítására a gyártók kötelességszerűen végrehajtják.
Bő tíz éve még nem ejtett volna fatális sebet egyetlen ország energiaellátásában sem egy ilyesféle akció, azóta viszont oly mértékben megnövekedett a globális függőség a kínai technológiától, hogy ezen alkalmatosságok lekapcsolásával bizony játszi könnyedséggel szavatoló komplett országok, vagy akár földrészek áramellátásának totális szabotolása, a rettegett EMP-bombák bevetésének szüksége nélkül.
A nyugati mérnökök a napkollektor -és szélfarmok elektronikai szabályzóit általában tűzfal telepítésével választják el a külvilággal való kommunikációtól, ám a hardverbe épített rejtett kínai rádióadók mindezen szoftveres szabályzókat játszi könnyedséggel megkerülik. Így a fokozott kibervédelem ellenére is meghackelhetők maradnak a hálózatok.
Immár a saját élettelen eszközeid is parancsolgathatnak neked
Az Index firkásza egy olyan Lenovo laptopot tesztelt, amelynek beépített szoftvere parancsolgat a gazdájának, hogy hogyan kelljen ülnie a gép előtt, és mikor merre nézzen.
Van viszont még Figyelem és Wellness mód is – előbbi a zavaró értesítéseket blokkolja, míg utóbbi a kamerát használva képes ránk szólni, ha nem helyesen ülünk a laptop előtt, esetleg rossz a testtartásunk. Emellett szemünk egészségét is előtérbe helyezi. Ha engedélyezzük a Wellness módot, a laptop minden, kijelző nézésével töltött húsz perc után húsz másodpercig egy legalább húsz lábra (kb. 6 méterre) elhelyezkedő tárgy nézésére szólít fel minket. Hát mi a high-tech, ha nem ez?
Aki nem érzi magát eléggé androidnak a kézmozdulatokat és szemgolyókat figyelgető algoritmusok szavatolta totális kontroll ellenére, annak kiváltképp érdemes egy olyan használati eszközbe fektetnie, amely közvetlen dirigálja másodperc alapon az ő napi szintű életvitelét. Az alaposan begyakorolt rutin minden bizonnyal sok-sok plusz pontot hozhat majd konyhánkra a digitális szociáliskredit-kartonunkon.
Hamarosan a saját biztonsági öved fojt téged halálra
A Volvo boszorkánykonyhájában fortyog egy olyan szoftveres vezérlettel ellátott biztonsági öv terve, amelynek algoritmusa kifinomult szenzorainak hála dinamikusan igazgatja az öv esztétikai formáját saját testalkatunkhoz.
Az „okosöv” a kedves utas minden releváns tulajdonságát számításba veszi, így annak súlyát, magasságát, testformáját, mellbőségét és ülőhelyzetét egyaránt. Emellett a nagyobb testsúlyú embereket szorosabban fogná a könnyedebb alkattal bíró személyeknél.
Attól sem kell félnünk, hogy a szoftver nem ismeri ki a mi speciális testi tulajdonságainkat, mivel a felhőtárhelyhez kötött szoftverfrissítési szisztémának hátra hétről hétre új testalkatok és kényelmi paraméterek kerülnének betáplálásra az öv központi szoftverébe.
Kíváncsi vagyok, ezek a jobbára kínai technológián alapuló alkalmatosságok mikor töltenek le a maguk számára olyan rejtett szoftveres kapcsolókat, amelyeknek hála a hatalomnak nem kedves személyek az önszabályozó övekkel halálra fojthatók.
Ételt hord ki és lakókocsiban tengeti keserves létét egy programozó, kinek 150 ezer dollár jövedelemmel kecsegtető állását a mesterséges intelligencia váltotta
Egészen mesés, mintegy 150 ezer dollárra rúgó éves fizetésének inthetett végérvényesen pápát ama amerikai programozó, ki naivan és bután bevette a dajkamesét az élethosszig tartó tanulás felemelő erejéről és a kódhuszár szakmunkások kiemelt társadalmi presztízséről.
Ostobasága most méltó elismerést nyert a rendszer részéről, hiszen Shawn K diplomával a zsebében és másfél évtizedre visszanyúló szakmai referenciák sokaságával a háta mögött épp a fajtája által leköpdösött hajléktalanok és szipus hobók létmódját tengeti. Mindezen sorsútért abszolúte keményen megdolgozott és alaposan odatette magát lenyűgöző szakmai portfoliója bevetésével az állásinterjúkon.
A csávó a 2008-as nagy összeomlásból és a COVID-válságból egyaránt bajnokként keveredett ki: szinte semmi erőfeszítésébe nem került megszűnt munkája helyébe másikat találni.
Ám a szerencse forgandó: Shawn 2024-ben elvesztette 150 ezer dollár éves jövedelmezésű programozói munkáját, s álláskeresésre irányuló erőfeszítéseit többé nem koronázta siker. Kiküldött 800 önéletrajza után alig 10 helyről kapott visszajelzést, ezeknek gyakorlatilag mindegyikét MI-chatbotoktól. Mondani sem kell, állásajánlat egy sem kerekedett a dologból.
A 42 éves mérnök a karma hatalma nyomán pontosan ama bánásmódot nyerte el, amellyel minden bizonnyal ő maga is illette a „tanulni nem akaró”, „dolgozni lusta” embertársait: totál láthatatlanná vált a munkaerőpiac részére. Fájdalmas tanulási folyamat (mily irónia) nyomán volt kénytelen megtapasztalni, mennyire nem az egyéni felelősségvállaláson és személyes kvalitásokon múlik az emberszámba vétel a kapitalizmusban.
Még cinikusabb fintora a sorsnak, hogy K (tényleg ez a rendes, polgári családneve) legutolsó projektje az agyonajnározott, végül csúfosat bukott Metaverzum volt Zuck bácsi konyhájában.
Shawn K most a Doordash állományában kénytelen ételfutárkodni, amely üzlettípus kifejezetten a kisemmizett, dögrovásra ítélt munkaerő negatív jövedelem melletti foglalkoztatására épül. Ennek Shawn K-félék által nagy műgonddal beprogramozott algoritmusai rendre úgy állítják be az abszolválható jövedelmek mértékét, hogy a szükséges minimális eszközpark karbantartása és amortizáció pótlása mellett az égvilágon semmire se fussa a kézhez kapott jövedelemből.
K próbálta visszasírni magát a nemlétező munkaerőpiacra mindenféle vagyonokat felemésztő technikai certifikációk beszerzésével, ám létminimum alatti állása lemondásra kényszerítette őt magasztos terveiről. Végül megtapasztalhatta, amit mi, rendszer által tönkre tett létű áldozatok hosszú évek óta nagyon is jól tudunk, hogy önerőből semmi remény a mélyszegény sorból való kiemelkedésünkre, mert a csernusi pofátlan sarlatánok mételyező szóhányásaival ellentétben keserves sorsutunkat nem mi idézzük elő magunknak, hanem a hatalom aktorai, a rendszer, a világ, a többi ember nekünk. Részünkről még a néma beleegyezésünket sem igénylik a népirtó akcióik kiterjesztéséhez személyünkre. Elegendő pusztán léteznünk az életünk totális ellehetetlenítéséhez.
Természetesen a szorgos és joviálisan hajlongó munkaerő elismerése a rendszer részéről egyáltalán nem marad el, hiszen az ilyen Shawn K-féle álelitek kontóján folyamatosan ott ketyeg a komplett fiatalságukat a rendszerszolgálat oltárán felemésztő diplomaszerzéshez gyakorlatilag kikerülhetetlen diákhitel.
KHR listára került egy kanadai férfi, amiért adósságmentesen éli életét
Nehogy azt képzeljük, a kígyónyelvű pénzügyi „guruk” hangoztatta pénzügyi tudatosságunkkal kikerülhetünk a rendszer fojtón gyilkos szorongatása alól.
Amerikában és Kanadában olyan bankközi kreditpont-rendszer üzemel, aminek állítólagos feladata a lakossági személyek hitelképességének megállapítása. Ahogy gyakorlatilag minden hatalmi és kizárólag hatalmi aktorok személyes érdekeit szolgáló intézmény, e rendszer pontozási mechanizmusa is tökéletesen részrehajló.
Az érthető, hogy bedőlő hitelesek pontszáma miért zuhan a sárga földig, na de mi a helyzet azokkal, akik nevezett „lumpen elemektől” eltérően pénzügyileg abszolúte tudatosak, hitel helyett akár megtakarításokkal rendelkeznek, számláikat rendre mindig időben befizetik és ha lehet, mindenáron kerülik az eladósodást? Úgy van, kedves olvasó, bizony őket is tökéletesen ugyanolyan elbánással illeti a rendszer, mint a végletekig eladósodott rabszolgákat!
Nem új keletűek az adósságmentes amerikai polgárok bezuhanó pontszámairól tudósító híradások, mindenesetre ebbe a hírcsokorba tökéletesen beleillik az alábbi szemelvény.
David Tregear kanadai polgár kreditszáma zéróra zuhant, ami azt jelenti, ha akarna se tudna többé hitelt felvenni vagy kreditkártyát igényelni. Minden bizonnyal túlontúl sok adóssága keletkezett a bank felé, nem igaz? Hát a nagy francokat! Tregeart azért büntette halálra a bankja, mert számlatörténetében hosszú idők óta nem szerepel hitelfelvétel, adósságtörlesztés, semmiféle olyan tétel, amellyel a rendszerhez való örök leláncoltságának vágyát egyértelműen kinyilváníthatta volna.
Szó nincs nevezett pontzuhanás kapcsán technikai problémáról, vagy akár hackertámadásról: az Equifax belső üzletpolitikájának része a hiteltörténet nélküli személyek kreditpontszámának lenullázása!
Tregear igazi 22-es csapdájába került balgatag akciója (totális adósrabszolgaságba süllyedés hiánya) következtében: nulla kreditpont mellett nincs az az intézmény, amely hitelt ajánlana fel neki, ugyanakkor enélkül meg sem kezdheti a pontszámai feltornászását mondjuk arra az eredeti 700-as (igencsak előkelő hitelképességet mutató) szintre, amelyen a központi lenullázása előtt tartózkodott.
Kanadában és Amerikában egyaránt milliók szenvednek Tregear-hez hasonlóan létjogosultságból való kiírástól, ám az ő példájuk nyilvánvalóan nem elég érdekes mondjuk egy alapos kormányzati vizsgálat kezdeményezéséhez vagy egy jogi valóságshow tartalmi feltöltéséhez.
A kommunistázó felebarátaim leszerelésére elmondanám, hogy nevezett akciókat nem az állam rendeli el, mert mint kiderült, az Equifax állami kontrolltól mentes profitorientált magánvállalatként önhatalmúlag dönt a lakosság kreditpontszámának kalkulációjáról, mert nem létezik erre vonatkozó szabályozás a kanadai jogban.
Szóval újfent bebizonyosodott, hogy amit a kapitalisták a kommunizmusra hárítanak, azt valójában a kapitalizmus műveli teljes erőbedobással.
Oly perverz és aberrált a hitelképességi pontszám szisztémája, hogy akik amerikai polgárokként maradéktalanul visszafizetik adósságaikat, azok pontszáma bezuhan (!), mert az amerikai bankszektor mondása szerint „a rossz hitelképesség is jobb a hitelmentességnél”.
A rendszer érdeke ugyanis ez: az ember örök, soha véget nem érő, örök életen át tartó törlesztgetésre legyen kényszerítve, hogy soha ne szabadulhasson ama totalitárius bér -és adósrabszolgaság alól, amelybe rendszerkényszerből kénytelen belemenni, különben maholnap már éhen is halt, vagy zokogva karistolhatja az aluljáró térkövét.
A rabszolgaság szabadulhatatlan bebiztosítására pedig hathatós segédkezet nyújt a negatív reáljövedelmek melletti munkavégzés rendszerkényszere, amely által halálos eladósodás nélkül egyáltalán létezni sem kezdhetünk el.
A digitális pénz és fizetés szisztémájának hála immár gyakorlatilag minden nemkívánatos személy kizárható a rendszerből, így a létezés jogából.
Miután Nigel Farage angol politikus számláját 2023-ban bosszúból felszámolta a bankja, kiderült, hogy a COVID-karantén elrendelése óta milliós nagyságrendűre emelkedett az önkényesen lezárt, rajtuk elhelyezett pénzzel együtt einstandolt bankszámlák és digitális pénztárca-fiókok száma. Ezek egyike sem nyert médiapublicitást, mivel kizárólag Nigel Farage rendelkezett elégséges médiahátszéllel az ügye nyilvánosság elé viteléhez.
Legyen ez intő példa mindannyiunk részére, hogy a hatalom a maga erőszakolt számlapénzeivel és digitális központi valutáival azt tesz velünk, amit csak kénye-kedve kíván. Ha akarja, egyetlen gombnyomással dögleszthet minket éhen életünk bármely napjában, napjaink bármely percében. Ez a konstans, soha véget nem érő rettegés és egzisztenciális félelem, melyet ráadásul mi finanszírozunk a számladíjainkkal, adóinkkal és DÁP appunkkal, a történelemben soha nem tapasztalt rabszolgaságba hajtja a komplett emberiséget, melyben immár nemhogy egyetlen befizetetlen csekk választ el minket a hajléktalanságtól és egyetlen kimaradt munkanap az éhhaláltól, hanem egyetlen kattintás a végső megsemmisüléstől.
Elektromos fogkefe buktatta le a hűtlen férjet
Lassanként személyes privát háztartásunk eszközei is mindegy szálig becsatlakoznak a mi központi megfigyelésünk és szankcionálásunk folyamatába. Hosszú évek óta ismert tény, hogy nappalink közepébe gondosan elhelyezett Alexa vagy Siri asszisztensünk minden egyes szavunkat lehallgatja, hogy álomra hajtott fejünk mellett tentikéző telefonunk a levegővételünket is konstans adatrögzítés alá vonja, ám nem is sejthetnénk, hogy legelemibb életviteli és higiéniai eszközeinkben is ott lapul az életünk totális romba dőlésének kulcsa.
Egy angol férfi úgy bukott le felesége előtt, hogy hosszú napokra nyúló üzleti tárgyalások lefolytatása helyett valami egészen más célból használja fel kifinomult nyelvi érzékeit, hogy a háztartásban használt „okosfogkefe” rendszerint rendellenes időpontokban rögzítette a fogkefehasználat tényét.
Ezt a fogkefét (Tényleg egy darabot???) anyuka a gyerekei részére vette, kiknek fogmosási szokásait akár a távolból is monitorozhatja egy telefon-applikáción keresztül. Ez az app olyan rendellenes használat-időpontokat jegyzett be, amikor a gyerekeknek iskolában kellett volna lenniük, apukának meg munkában.
Miután a gyerekek rendre precízen megjelentek az iskolában, az egyetlen szóba jöhető gyanúsított a férj maradt, ki kénytelen volt bevallani, hogy hosszú idők óta folytat odahaza affért az egyik kolleginájával – ki a pasassal együtt abszolúte tökéletes nyugalommal konstatálta a zavartalan légyottok lefolytatásának lehetőségét, hiszen az asszony az ellenkező nemű munkatársai helyett valóban az igát tologatta fix időbeosztású munkahelyén.
A férfi tán soha nem bukott volna le akcióival, ha nem kallódott volna a házban az őt feljelenteni képes fogkefe.
A felültetett feleséget igencsak elkeserítette az eset, hiszen egy mindennemű érzelmi felhangoktól mentes, pusztán időbélyeget és lokációs bejegyzéseket soroló érzéketlen adathalomból döbbent rá rút átverése tényére.
A tanulságokat mindenki levonhatja maga, ám igencsak ott motoszkál fejemben egy utolsó, rendkívül kellemetlen kérdés: tényleg egy fogkefét használt a gyerekekkel ez a nyilván mindenféle fura testnedveket nyakló nélkül magába eregető nőszemély?
Nyilvánosan megszégyenítvén mosatta le a reptéri biztonsági szolgálat egy lány sminkjét, akit nem ismert fel az arcfelismerő kamera
Egy kínai lányt nem tudott azonosítani az arcfelismerő kamera a rá pakolt temérdek smink miatt, ezért a sanghaji reptér biztonsági személyzete totális megaláztatás alá vetvén szerény személyét megparancsolta a sminkje lemosását.
A samesz addig suvickoltatta vele a festéket, mígnem ábrázata elkezdett végre hasonlítani az igazolványában szereplő képre. Az IRL Photoshop koronázatlan királynőjéről végül nem derült ki, sikerrel befogadta-e a kamera az ő azonosításra tett kísérleteit, annyit mindenesetre megtudhattunk a kínai szociális médiából, hogy a lány problémája egyáltalán nem egyedülálló.
Az elmúlt évek során temérdek kínai nő repkedett Dél-Koreába arcának a világ legjobbjának tartott koreai plasztika általi átformálására. Ezek számtalan alkalommal keveredtek már bonyodalomba a reptéri biztonsági szolgálattal, miután hazafelé vévén útjukat ábrázatjuk gyakorta semminemű hasonlóságot nem mutatott az igazolványképükön szereplő fotójukkal.
Most egy 96 éves mozgásképtelen öregasszonyt kellett betolni a bankba, hogy igazolja identitását
Egy tavalyi hírben szerepelt ama kínai öregember esete, kit ágyastul voltak kénytelenek családtagjai betolni a bankba, mert annak ügyintézői nem ismerték el a kórházi ágyhoz kötött ember kérvényét a készpénzfelvételre a kezelési költségei rendezéséhez.
Egészen hihetetlen módon megismétlődött az incidens, most azonban nem Kínában, hanem Mexikóban kellett egy 96 éves öregasszonyt szinte eszméletlen állapotában a számláját istápoló bank fiókjába gurítani.
A haldoklás küszöbén vergődő nő gyermeke a megkövetelt megszámlálhatatlan igazolás, meghatalmazás és még ki tudja miféle dokumentum beszolgáltatása ellenére sem vehette ki a cselekvőképességét vesztett nő nyugdíját.
Mire a fia ágyastul betolta őt a fiókba, hogy az intézmény az ő úgymond biometrikus regisztrációját megejtse, addigra hat havi nyugellátását ejtette túszul az ügyfelei pénzének biztonságáért oly lelkiismeretesen aggódó bank.
Ezután az intézmény még rá is kontrázott a maga pofátlanságára, ugyanis ítéletük szerint a halálos ágyán betolt 96 éves személy még csak nem is hasonlít annak számlanyitáskor benyújtott fotóira, aminek akciója körülbelül három évtizeddel ezelőtt történt. Ezután a bank további hosszú napokon át vegzálta és szégyengette az öregasszonyt, ám jogos jussát nem kaphatta meg.
Még az ügyvédi felszólítás sem bizonyult elegendőnek a megalázott nőt illető pénz feloldására, így nyilvánvaló igazolást nyert annak ténye, hogy a digitális és számlapénzekkel bőszen házaló intézmények a gondviselésükre bízott pénzeket nemes egyszerűséggel bárhol és bárkitől elrabolhatják, instant dögrovásra ítélvén a magatehetetlen áldozatokat.
Ez válik mindenki jussává, ki a digitális és számlapénzek erőszakolásának szüksége mellett tör lándzsát.
Kezdik a kereskedők megsarcolni a méregdrága, kényelmetlen és gyakorlatilag bárki által szabadon és következmények nélkül lerabolható bankkártyás vásárlókat
A Redditen találtam a következő rövid, de velős panaszkodó bejegyzést:
Pékségben vásároltam, mondta az eladó, hogy 2300Ft. Egyből szóltam hogy kártyával fizetnék, erre mondta nekem az eladó, hogy akkor 2500ft. —sajnos ennyi ha kártyával fizetsz.— mondta halkan. Korán volt, munkába menet, nem akartam balhézni…
Természetesen a Reddit magyar közösségének igencsak tetemes oroszlánrészét képező primitív, sötét kommentelők igencsak ostoba megjegyzések sokaságával igazolták vissza a posztot szerző csávó vagy csak sirámait (mindegyik bekezdés újabb komment):
Mondjuk a NAV felé megérne egy jelzést. Értem én, valaki próbál fenntartani egy vállalkozást, de ezt ne a vásárlók kárára tegye. Alkudozzon így a beszállítóival.
Egy PC-ket, laptopokat értékesítő cég akart volna 1%-ot felszámolni a kártyás fizetés miatt. Egy kb. 250.000 Ft-os laptopra kellett volna 2.500 Ft plusz díjat fizetni a kártyás fizetés miatt. Nem vettem tőlük semmit. A Cinema City-nél is rühellem a „kényelmi díj” nevű lehúzást az online fizetéskor.
Múltkor a hentes kezdett el hőbörögni, amikor egy szál kolbászt akartam venni, és kártyával fizetni. Hogy ez neki így nem éri meg, mert a terminál költségek így meg úgy. Mondom, drága uram, máshol is tudok kolbászt venni, ahol lehet kártyával fizetni. Kicsit vörös lett a feje, én meg kimentem és megvettem máshol kártyával.
Én már akkor, sőt tán még azelőtt figyelmeztettem mindenkit, mielőtt a kiszámolós sarlatán képernyőre hányta volna a „fekete gazdaság melegágya” készpénzt fikázó bejegyzését, heveny ostobasággal propagálván a bármikor bárki által szabadon lerabolható, hackelhető, terrorizmust bársonyszékből finanszírozó és totális gazdasági összeomlást keletkeztető számlapénzt, hogy nem lesz jó vége ennek a heveny egoizmussal és peckes orral előadott újvilágrend-propagandának.
Hát most tessék, itt az eredmény. Napjainkra újfent a készpénzes fizetés lett a biztonság, kényelem, s ami legfontosabb, anonimitás hosszú évezredek óta tökéletesen bevált instrumentumává. A számlások meg tejelgessék szépen a károkozásaik költségeit, melyeket a központi szabadrablás elterjedésével szemben aggodalmaskodók gúnyolásával meg fekete munkásozásával okoztak. Fizetgessék csak az egyre magasabb rekordokat döntögető számlavezetési és bankkártyadíjakat, nehogy már a készpénzeseknek kelljen az ő önelégült luxizásaikat kisegíteni az átjáróházakként üzemelő bankszámlák díjainak beépítésével a termékek árába.
A fentiek mellett egy tetemesebb összegű kockázati felár felszámolását is érdemes volna megfontolniuk a kereskedőknek a kártyával fizetők felé, hiszen minden egyes digitális tranzakció kész orosz rulett, hogy most beér-e a pénz az eladó számlájára, vagy eltéríti annak útját egy észak-koreai hackercsoport.
Jóeső érzés látni, ahogy szorgosan dolgozik a karma. 🙂
„Leesett a feje” egy japán férfinek, ki hosszú évek óta egész napokon át a telefonját bámulta
Egy 25 éves japán férfinek, ki hosszú évek óta temette fejét naphosszat a telefonjába, gyakorlatilag szó szerint leesett a feje.
Az ún. „dropped head syndrome”, azaz leesett fej szindróma egy igencsak nem mindennapi orvosi diagnózist jelképez, mely betegséget eleddig jobbára kemény narkósoknál detektáltak. Egyes drogok, mint a heroin, ópium és amfetamin úgy elsorvaszthatják a gerinchez tapadó nyaki izmokat, hogy azok nem képesek megtartani többé az áldozat fejét, így az lecsúszik a gerincoszlopról.
A digitális állampolgárság, ügyintézés, fizetés, na és persze a heveny szociálismédia-függőség révén valószínűleg egyre többeket diagnosztizálnak majd eme rendellenességgel. Az eredeti híradásban szereplő japán férfi napi szinten több órán át tartotta fejét ugyanazon rendellenes pozícióban, amely által függőségét kielégíthette.
Közvetlen megrokkanása előtt akkora púp nőtt tarkójára, hogy előbb fejét nem tudta felemelni, utóbb pedig már a nyelés is rendkívüli nehézséget jelképezett számára, aminek hála kritikus mértékű fogyás lett úrrá rajta. Végül nyaki izmai úgy elsatnyultak, hogy azok immár nem voltak képesek fejét megtartani. Mivel tinédzser kora óta telefonja felé hajolva tengette napjait hikikomoriként, eme rendellenes pozíció, mely a nyaki csigolyák kritikus megnyúlását kényszeríti ki, előbb-utóbb olyan duzzanat létrejöttét keletkezteti, amely eltorlaszolja a nyaki izmok útját a fej felemelésének lehetősége elől, s így a fej elbillenvén tartósan a nyak mellé vagy elé zuhan.
A betegség bár roppant látványos és groteszk, hála az égnek nem fatális. Némi műtét és a fej nyaki csigolyákhoz való visszacsavarozását követően hosszas rehabilitációs eljárás következik, melynek nyomán a púp operáció során eltávolítatlan maradványai felszívódnak, a nyaki izmok pedig regenerálódnak.
Mindenesetre vigyázzunk, ne áldozzunk túlontúl sok időt a DÁP appunk istápolására, digitális pénztárcánk rendezgetésére, TikTok-táncikálások végeláthatatlan scrollozására, nehogy a végén nekünk is lepottyanjon a fejünk.
