Bodó attila apokalipszise (és kárhozata?)
Bodó attila apokalipszis-képzete a következőképp tevődik össze: szerinte az Isten ugyanolyan skizofrén állat, mint ő maga, aki véletlenszerű kesze-kusza mondatok halmát szórogatja felénk, melyek megfejthetetlen szálait az ilyen elmebajos bodóattiláknak szükséges bogozgatniuk, természetesen a maga fajtája színvonaltalanságán.
Bizton állíthatom (talán erről is születik majd egy forradalmi evangélium), hogy a Jelenések első oldalai, a pecsétek, lovak, angyalok, haragpoharak, csapások érkeztéről szóló rigmusok abszolúte logikusan és perfekt időbeli sorrendben jelennek meg! Nem össze-vissza ugrálgatnak, ahogy bodó attila a maga hallgatósága riogatására citálgatja azokat random sorrendben.
Azt is elárulom a bodóattilai fogyatékosok kedvéért, hogy a hét pecsétből öt felnyitásán, talán a hatodikon is már réges-rég túl vagyunk, és a lovak mindegyike elhúzott már a francba. Fejtse meg, ha tudja. 🙂
Mindemellett bodó attila tagadja a krisztus ezer éves királyságát. A Sátán a prófétáival megkötözésre kerül 1000 évre, s két részre szakad az emberiség: a gyermekek, akik máris megkapják a dicsőséges, halhatatlan testet, és a pogányok, akik maradnak a földön, de gonoszság nélkül (tehát meg lesz mutatva nekik is, hogyan kell viselkedni a mennyek országában). Azaz nem vettetik senki a fenevadtól és annak prófétáitól eltekintve a tüzes tóba. Akik felvették a fenevad bélyegét, azok kapnak ugyan egy kis dádát a valagukra, de az elkövetkező évezredben bőséggel meg lesz a lehetőségük Isten felfedezésére és a hozzá való megtérésre.
Nem olyan vérszomjas állat ez az Isten, amilyennek bodó attila lefesti. A fő baj vele viszont nem is a jelenések apokalipszisének komikus félreértelmezése, hanem az ő elméjében szüntelen tomboló apokalipszis, amelynek jeleit valahogy egyáltalán nem képes észrevenni.
A „Kockák a kockában” c. önleleplező agóniájában bodó attila tudatának végső szétesését detektálhatjuk. Lássuk ezek jeleit szépen sorban.
Elmondja, hogy az ő epés hányásait nem ajánlja soha a YouTube – ezt saját kezűleg cáfolnám. Ellentétben bodó attila hamis mártíromságával ő nem áll ún. árnyék-ban alatt, nem úgy mint én voltam Google-ön meg Instagramon, aztán meg kitiltva a nácik által Reddit-ről. Konkrétan hosszú hetek óta egyetlen videójára sem kattintottam, a csatornájáról leiratkoztam, sőt, kifejezetten kértem a YouTube-ot, hogy ne értesítsen többé a bodó attila újabb meg újabb okádmányairól. Ennek ellenére mint a mai napig a YouTube rendszeresen feldobja a bodó attila újabb meg újabb gyilkos monológjait a YouTube főoldalán.
Azért nem kattintják az emberek a monoton és igénytelen cifra hányásait, mert már minden megszólítható áldozata bizton tudja róla, hogy egy menthetetlen sátánfajzat.
Még azt sem veszi észre, az általa képzelgett Isten mennyire a bolondját járatja vele, merthogy a kiáltó szó ama szürke kocka, mely rohadásra kárhoztatja az embereket. Bodó attila a monoton és robotikus monológjaival, figyelemkurválkodásával majd összehugyozza magát, hogy elrabolhassa az embertársai minden idejét, akiken az élősködőzéseivel élősködik. De addig már nem képes ellátni, hogy tán nem azokat kéne halálra szapulnia, akiktől sátáni energiavámpírként a figyelmet várja.
Nem kívánok mélybe hatóbban foglalkozni bodó attila mentális szétesésével és végső kárhozatával, úgyis minden egyes nap szorgosan igyekszik tragikus sorsútja beteljesítésére. Citáljuk e fejezet zárásaképp a beillesztett epés hányása felháborítóan ócska mondatait.
„Az emberek, akik fogyasztják a Kiáltó Szót, olyan tartalmakat osztanak meg, amelyek megölik őket” – ez a kétféle tartalom pedig egy és ugyanaz. 😀
„Sokan zombi módon hallgatják a Kiáltó Szót” – mert aki nem zombi, az nem képes többé hallgatni téged.
„A magyarok szégyellik Istent” – nem Istent, csak téged. Aki a mocskos rothadó pofáddal rothadásra kívánod kárhoztatni az embertársaidat.
„Hol nyalják a seggemet, aztán meg fellázadnak ellenem” – mert tapasztalják a mételyező baromságaid magukba fogadásának keserű következményeit.
„Vannak akik abból élnek, amit én mondok” – Valakinek megfelel a moslékos vályú is.
„Ma van villanyáram, holnap nincs” – te követelted te aberrált barom, hogy az agyhalott zombi hallgatóid mentsék le a fertőző okádásaidat pendrive-ra – aztán min meg hogyan hallgassák, ha nem lesz áram? Még mindig nem tűnik fel neked, mennyire retardált vagy?
„A YouTube is szégyelli a Kiáltó Szót” – ha már itt tartunk, veszettül élősködsz a YouTube tárhelyén a több terabájtnyi meddő és haszontalan véres hányásaiddal. Vegyél magadnak tárhelyet, aztán azon böförésszél. Ott majd senki nem fog szégyellni téged, csak épp havi pár milládba bele fog kerülni a számlád, ha ennyi baromságot zengesz az éterbe nyakló nélkül nap mint nap.
Végül, újabb felsült jóslatában megjegyzi, hogy 2025. január 20-án nem az elnök beiktatása lesz (Trumpra gondol), hanem temetés. Ezt beírhatjuk bodó attila csúfosan felsült jóslatainak lassacskán végtelen terjedelmű könyvet betöltő listájába.
Az is érdekes, hogy bár minden bizonnyal az én fajtámat kiáltja ki fenevad-imádónak és nyakló nélkül, orrba-szájba kárhoztatja ama technológiát, amelyen át a fosos hányásai teret nyerhetnek maguknak, mint kiderült, sokkal modernebb telefonja van mint nekem, s fura módon ráér állandó jelleggel autókázni. A sátán jogosítványával, fenevad bélyegével a jobb kezében.
Bizton állíthatom, hogy bodó attila végső szétesését hallhatjuk eszkalálódni a citált ördögi monológjában, hiszen nem ismeri ama egyszerű igazságot, hogy előbb-utóbb minden átok visszakanyarodik annak kifundálójára.
Ahogy bodó attila rendre ártatlan áldozatait kárhoztatja minden egyes nap, hogy a gyilkos szavait feltétel nélkül magukba inni nem hajlandók kezdik átlépni a menthetetlenség küszöbét, úgy ő maga is kezdi szép komótosan átlépni a menthetetlenség küszöbét.
Álmaim bodó attiláról
Bodó Attila állandóan álmokkal vagdalkozik, ráadásul most már név szerint szólongatja embertársait, akiket állítólag álmaiban meglátott, hogy rávezesse őket a kárhozat útjára.
Rimánkodtam is rendesen, nehogy ez a förtelem rémalak engem is pellengérre állítson, hiszen az ő skizoid álmai szempontjából egyáltalán nem akadály, hogy sose találkoztunk, azt se tudja, ki vagyok. Aztán – nem hiába mondják, hogy az Istennek van humorérzéke – ehelyett ő került énelém két álomban, illetve ahogy kiderült, két korábbiban is. Képzelhetitek, mennyire „örvendtem” a szerencsének.
Zárjuk hát bodó attila krónikáját a róla szóló, Isten által felém közvetített álmaimról. Ezekből 2 szimbolikusan festi le a bodóattilai mentális retardációt, másik kettő meg egészen reális szituációkba ágyazván azt leplezi le a bodóattilai skizofrénia, agyhalál és kárhozat elkerülhetetlenségét.
2022-ben még nem tudtam, hogy róla álmodom, utólag vált mindez világossá. Egy futurisztikus jelenetbe csöppentem, ahol a jelenlegi lakhelyem utcáján épp egy ufóinváziót csodálhattam meg, ahol lilás-narancsos színben pompázó medúzaszerű organikus űrhajók szállták meg a Földet. Valószínűleg az évek óta lebegtetett, égbolton eljátszandó ufóinvázió zajolhatott éppen a fenevad forgatókönyvének megfelelően.
Miközben a jelenséget telefonommal videózván baktattam haza, egyszer csak az egyik szomszédos ház sötétjéből két veszett kutya támadt rám, akik elkezdték harapdálni a lábamat. Hosszú idő elteltével jött a megértés: az egyik veszett kutya az Infobábel volt, kiről már abban az évben levettem a tekintetem, a másik bodó attila, kinek hallgatását 2023 tavaszán fejeztem be végleg. Az eltelt időszakban csak a leleplező írásaim készítéséhez szükséges „előadmányokat” szedtem össze, elég fájdalmas és léleksorvasztó élmény volt.
A következő, voltaképp kétrészes álmot 2023 tavaszán kaptam, néhány napnyi távolságra egymástól. Az elsőben egy szarvval rendelkező medve mászott be az ablakomon, megtámadott, majd átszúrta a hasamat. Miután nem sokkal eztán leszakadtam a BA-ról, egy következő álomban a medve már egy bohóc társaságában provokált és igyekezett lecsalogatni a létráról, melyen álltam, de a medve többé nem tudott elérni. Ugyanezen álom első felében egy bevásárlóközpontban voltam, ahol 4 tigris közeledett felém, de nem támadtak meg, hanem meg lehetett őket simogatni.
A bohóc szerintem megint az Infobábel volt, ki a maga laposföldes propagandáját egy bohóc borítóképével ábrázolta. Az is a csávó, egy ótvar, tajparaszt bohóc.
2024 elején megint álmodtam a BA-ról, egymástól néhány hét távolságra. Ezek már igencsak konkrétak voltak.
Az egyik egy zord, ködös őszi vagy téli estén játszódott, enyhén vöröses égbolt mellett. Egy kb. 6 emeletes luxuslakás-komplexumban laktunk mindketten, ám annak két ellentétes szárnyában. Ő a legfelső szinten, egy helikopter-leszállóval ellátott penthouse-ban, én pedig a nedves, nyirkos pincében, egy ablak nélküli szobában nyomorogva.
Egyszer csak hazatérvén azt veszem észre, hogy a rongyos ágyneműkkel tarkított ágyamon ott fekszik bodó attila magzatpózban, s reszket, mint a kocsonya.
Eztán az álom egy másik jelenetre vált át, amelyben bekukkantok az ő igazán előkelő kis penthouse-ába, hogy mi végett menekült el onnan. Szemlátomást minden tökéletes rendben volt, a lakás jól nézett ki, a komfort minden kelléke a helyén volt, nem érte a házat súlyos csapás, csőtörés vagy amortizáció, amely végett ki kellett költöznie.
Itt az álom megszakadt, s csak felébredésemet követően érkezett hozzá a megértés.
Bodó attila, miközben baromi nagy prófétának képzeli magát, kinek egyéb dolga nem akad, mint 0-24-ben jártatni a lepcses pofáját, voltaképpen az égvilágon senkitől nem kapott elhivatást arra, hogy Isten nevében nyakló nélkül szájjártasson.
Miközben olyannyira nagyon közel állónak képzeli magát Istenhez (penthouse), Istennek egyáltalán nem kedvesek az ő förtelmes tévtanításai, ezért hát bodó attila egyre torzuló és deformálódó lelke hozzám járult (a pincébe) megpihenni, mivel legszívesebben ő maga sem durrogtatná nyakló nélkül a mételyező ostobaságait az embertársai felé. Merő istentelenségében és lelki ürességében mégsem képes az állandó fölös pofázgatással felhagyni, hiába ígéri ezt meg rendre minden egyes héten, hogy végre elvétetik a kiáltó szó fedőnevű mételyező förtelem az internetről.
Eközben nekem, aki a karantén kezdete óta elmúlt évek során a Revolife tartalmát jórészt spirituális alapokra helyeztem, soha nem volt indíttatásom, ráadásul napi szinten, mindenféle kitalált bűneimmel dicsekedni és azokat embertársaim fejére olvasni, hogy mételyezzem őket az efféle baromságokkal, erőszakkal rákényszerítsem őket az azokban való osztozásban és így a már emlegetett erőszakos bodóattilai befolyásolási és hatalomgyakorlási technikákat alkalmazván magamhoz láncoljam a tisztelt hallgatóságot vagy olvasótábort ama férgesült elmeprogram mentén, hogy aki nem issza be maradéktalanul, amit elmondok, annak a teste rá fog rohadni a lelkére.
Viszont a bodó attila többed alkalommal is hamis bűntudatot keltett bennem, amikor mindennemű erőltetés ellenére sem tudtam magamnak olyan bűnt kitalálni, amelyet nemhogy magam akaratából elkövettem, de bárki is tanulhatott volna az esetből. Arról nem is beszélve, hogy mindenkinek megvan a maga baja, ki kíváncsi hát a másikéra?
Bodó attila tehát lélekben mérhetetlenül gyűlöl állandó jelleggel az általa megszokott erőszakos megtévesztés taktikáját alkalmazván hamisan prófétálgatni, de mivel soha nem érinthette őt meg a szentlélek szele, egyszerűen nincs neki jobb dolga a folyamatos ártány mételyezésnél. Az embertársai lelke és elméje felett oly jellegű manipuláció-áradattal veszi át a kontrollt, amely felett még az Évát kábulatba ejtő kígyó is kalapját emelgetvén hajolna meg.
Na de nem itt a vége, említettem, hogy még egy álmot láttam erről az aberráltról, alig két héttel az előző után.
Itt visszakerültem a fiatalságom korába (nagyjából 16-18 év közé), és éppen egy nyári kirándulásról térünk haza barátaimmal egy buszon.
Miközben örvendünk az életnek és egymás társaságának, egyszer csak megjelenik a bodó attila a busz leghátsó ülésén, és elkezdi a férgesült mantráit szórogatni a kiránduló társaim felé. Valami ilyesmiket mondott, hogy figyelj rám, mert ha nem, akkor meg fogsz halni, elkárhozol, a tested rá fog rohadni a lelkedre, stb. Tehát amiket szokott.
Miközben a rendezetlen, szétesett monológjaival zaklatta a barátaimat, azok egyre nagyobb számban távolodtak a busz hátuljából az első sorok felé, s egyedül én maradtam nagyjából a hátsó ajtó melletti ülésen a helyemen.
Amíg nem értünk haza, bodó attila elkezdett folyamatosan egyre közelebb támolyogni hozzánk, miközben a „meg fogsz halni”, „el fogsz kárhozni”, „szét fog rohadni a lelked” kategóriájú mantrák távoztak számozatlanul és bármiféle rendszer nélkül a mocskos pofájából. Nem konkrétan személyekhez szólt, igazából senkivel nem vette fel a kontaktust, hanem csak mormogott folyamatosan egyre hangosabban, mint a skizofrén elmebetegek, akik öregen maguk elé motyorásznak a buszon. Nem vagyok benne biztos, de mire az én ülésemhez ért (közvetlen a leszállásunk előtt), bodó attila mintha össze is hugyozta volna magát, annyira erőlködött, hogy a förtelmes mantráit erőszakolja mindenki felé a buszon. Mire hazaértünk, és elkezdett mindenki leszállni, bodó attila szép folyamatosan elpárolgott a buszról.
Na, itt felébredtem.
Ennyit ennek az aberráltnak a pszichoanalíziséről.
Ezzel végleg el is búcsúzunk bodó attila személyétől, remélhetőleg ez a vérmes kártevő nem fogja még túlontúl sokáig fölösen pusztítani a jobb sorsra méltó embertársaimat.
