Az elsődleges lépés az élet folyamatának beindításában az volna, ha rájönnétek: a gyilkos szisztéma nem a barátotok, hanem a halálos ellenségetek. Ameddig ez a legelső lépés meg nem történik, a haldoklás-pusztulás nem állhat meg. Lehetséges, hogy kormányok jönnek-mennek, de a piramis-struktúra, melybe az újabb és újabb karhatalmi terroristák ülnek, pontosan ugyanolyanokká teszi majd őket, mint elődeiket. E halálpiramison belül nincs valódi élet, prosperitás, boldogság. Pusztán halódás, szolgaság, függőség és örök életen át zajló elnyomás.
Az első lecke tehát: a rendszer ellenség. Nem a benne pöffeszkedő egyes elemek, nem a haldoklásotokat elősegítő gyógyszart felíró doktor úr, nem a közmunkával nyomorító és alázó polgármester, nem a burkoltan a mammon imádatára és hamis Isten bálványozására buzdító pap, de még csak nem is a kupola tetején trónoló császár a megsemmisítőtök. Ezek a semmitérő, piramis által osztogatott címek pusztán cserélhető puzzle-elemei a nyomorgató szisztémának. Kaphatsz új háziorvost, papot a faluba, új polgármestert, új miniszterelnököt – néminemű kitérőt követően pontosan ugyanolyanokká válnak, mint elődeik, és ugyanazt a züllesztő, pusztító, halasztó követelményrendszert oktrojálják majd rád. Mert a piramis-rendszer az, ami a szerepeket osztja, ami az emberi faj leigázására, lealázására, ellehetetlenítésére az ukázt kiadja és az eszközöket biztosítja.
Akadnak persze renitensek, akik a piramison belülről kívánják azt megváltoztatni: az ő jutalmuk golyó a fejbe, vagy betoncsizma a lábra.
A második lecke: élet kizárólag a piramison kívül létezik, a piramis-rendszer egyenlő a halál birodalmával. Mindenkit, aki a rendszer piramisában ragad az idők végén, megérdemelten rángat magával a halál.
A hatalom kizárólagos törekvése ennek a piramisnak az erőszakos összetartása, és hogy senki ne létezhessen, esélye se maradjon életben maradni, aki nem „szánt szándékkal” a hatalmi piramis alatt való alázatos szolgálatot választja.
Mindennek persze roppant praktikus oka van: A tébolyult materialisták csak akkor képesek egy komplett fajt a maguk uralma alatt és totális rabszolgasorban tartani, amennyiben minden ún. felsőbbrendű (spirituális) tudástól elvágják őket, és elméjükbe tonnányi hazug információt csepegtetnek, melyek beömlesztése az általános iskolával kezdődik.
A piramis-rendszer feladata kiirtani belőlünk a megismerés és tudás szívből jövő vágyát, amelynek helyébe a rendszer egy maga által előemésztett, kizárólag az örökre bebetonozott szolgaság teljesítésére alkalmas információhalmazt pakol. Aki merészelne mást tudni, mint ami a beléje plántált elmeprogramból következne, abból példás büntetések terhe mellett vagy kiirtják a „fölös tudást”, vagy gondoskodnak róla, hogy az áldozat létfeltételei elvágásra kerüljenek tőle. Ezt a hatalom megteheti, hiszen önkényesen kontrollálja, kinek a szájába juthasson egyáltalán valami falat és ki haljon kötelező érvénnyel éhen.
Amennyiben nem volna a komplett emberiség pórázon tartva, hanem önállóan belefoghatnának a spirituális felemelkedésbe, nem létezhetnének a földi hatalmasságok által egymásnak osztogatott álpozíciók, mint tekintély, hierarchia vagy pénzuralom.
Harmadik lecke: bár a világfolyamatokkal és hatalmi terrorral szemben semminemű befolyással nem rendelkezünk annak feltétel nélküli elviselésének kötelezvényén felül, mentálisan, vagy jobban mondva lelkileg csakis a mi választásunkon múlik, melyik világ szolgálatába állunk. Az életébe, vagy a haláléba.
A most bevezetendő III. világháború az emberi faj ellen, az emberiség (egyénenkénti) lelkéért folyik. Az utóbbi évtizedek oly mértékű nyomorúságot, depressziót, kitaszítottságot, elmagányosodást hoztak az értelmesebb, érzékenyebb személyek életébe, melyek részben globális szintű depresszió, kábítószer-függőség -és öngyilkossági hullámot, részben az aberrált, tömeggyilkos, elmebeteg állati rendszerből való kiutak keresésének vágyát indították be.
Ennek matériában megnyilvánuló tünetei a munkaerőhiány, a (levegőből teremtett) visszafizethetetlen adósságtenger, valamint az autoriter hatalmak regnálása voltak jobbára totál fogyatékos, ám nagyképű és erőszakos vezetőkkel. Most elérkezett az idő, miután az emberiség nagy része belerokkant az istentelen erők általi zabolázatlan elnyomatásba, hogy megtalálja a kiutat a rendszerből. Ezt sokan akár testi formájukban meglelhetik, másoknak viszont el kell távozniuk ebből a fizikai létből, hogy a túlvilágon a lélek megtisztulhasson és visszakerülhessen hazájába, a mennyek országába.
Aki inkább tovább dagonyázna az okádásban, amit rendszernek nevezünk, és folytatná a rabszolgáskodást, valamint mások szolgasorba taszítását, azokat szeretettel várja a fekete zsák meg a koporsó.
Amennyiben leszállunk az egyén szintjére, a bolygónkon tomboló gonoszság meg Sátán forrását nem mindenféle ide-oda repkedő démonokban meg szellemekben kell keresnünk, hanem a saját lelkünkben, a magunk világnézetében.
Ki az, aki skizofrén delúziójában követeli magára és szerencsétlen embertársaira a világtörténelem során kizárólag gyilkolászással, hódítással, meg fajunk rabszolgaságba taszításával foglalkozó terrorhatalomtól, a királytól, a császártól, a miniszterelnöktől a szabadságot meg a biztonságot? Ki gyilkoltatja meg a saját gyerekeit megnyomorító mennyiségű értelmetlen információhalommal, melyek a tanulás örök életre való meggyűlöltetésével elzárják előlük a valódi értelmet és szellemi felszabadulást jelentő tudásanyag megismerésének esélyét? Ki hazudja azt, hogy adót fizetni a császárnak kötelező, hogy az örök életen át tartó hiábavaló és értelmetlen munka, csak mert az kemény és vele az emberiség figyelme elterelhető a felsőbbrendű gondolkodás, valamint örömteli alkotó-teremtő tevékenység végzésétől, az emberiség fejlődésének kizárólagos záloga, és aki nem dolgozik (természetesen heti 80 órában), az ne is egyék?
Egy ilyen faj nem is érdemel mást, csak koronavírust. Akik kiröhögték a felsőbbrendű értelmet, csak mert az egy sosem látott, szagolt, érzett, tapintott entitás létében hisz (akit ráadásul ugyanezek lefestenek felhők tetején csücsülő, villámokat szóró szakállas öregapóként), azok epét hányva követeltek elhurcolást és koncentrációs tábort azokra, akik nem hittek egy lerajzolt entitásban, melyet emberi szem nem látott, fül nem hallott, kéz nem tapintott, orr nem szagolt. Aztán csodálkoznak, hogy paranoid skizofréniájuk közepette felbomló elméjük felett is elvesztenek minden kontrollt, és már csak annak éterbe üvöltésére képesek végső elkeseredésükben, hogy
Élni akarok! Élni akarok!
De hogyan akarsz élni, amikor azt se tudod, mit jelent az élet? Rabigáskodsz 50 éveken át hiábavaló tevékenységeket végezve, szétesel, mint a Jenga torony, aztán térdre borulva könyörögsz a magasságos atyaúristen Doktor Úrnak, hogy kalapáljon már helyre, hiszen te megdolgoztál a neked járó méltányos bánásmódért. Valóban, és el is nyered jutalmad. Egész életedet feláldoztad a hiábavalóság oltárán, földi entitásokat (miniszterelnököket, polgármestereket, tanárokat, orvosokat) bálványozván és emelvén magad fölé, akik addig kedvesek veled, amíg kényük-kedvük szerint gyötörhetnek, pusztíthatnak, kizsákmányolhatnak, gyilkolhatnak. Amint megszűnik az egészséged, és a hitvány, hányadék rendszerük részéről használhatatlanná válsz, máris vetnek szépen a szemétdombra. Injekciót neki, aztán nyomás a kukászsákba!
Bűnöző terroristákat, pöffeszkedő szarháziakat éltettél és a halált tápláltad, ugyanezt kapod hát vissza.
És van pofád az utódaidra rávarrni, hogy ugyanezen szolgaságba belepusztulván termeljék meg a nyugdíjadat, hogy a „tökéletes körforgás” rendszere továbbra is fennmaradhasson.
Az ember, a „teremtés koronája” nem pusztán önmaga potenciáljának zuhant alá végleg, de újabban valahol a vágómarha és a mozdulatlan szobanövény szintje közt vegetál. A hatalom pedig e létállapotának megfelelő módon bánik vele: vágóállatává teszi őt, és billogot éget rá. Majd mikor az eljön a gyerekeiért, azokat is önfeledten veti a Moloch elé, ahogy az sok ezer évvel ezelőtt bevett szokás volt a kor bálványimádó törzsi vallásaiban.
Negyedik lecke: a rendszerből, a piramisjátékból való szabadulás csak és kizárólag Isten által lehetséges.
Azt még a legostobábbak is láthatják, hogy az ember Isten nélkül nem tud létezni. És itt ágazik ketté a hitvilág: akiknek sikerül rálelniük az egy igaz Istenre, és kiemelkednek a rendszerből (különben – ahogy Jézus figyelmeztet erre – mindez embernek lehetetlen), illetve akik tovább haldokolnak, fuldokolnak, pusztulnak a Moloch rendszerében. Ők támasztanak maguknak Istent a pusztulás, hányás, földi hulladékok világából mindenféle fáraók, császárok, miniszterelnökök, polgármesterek meg orvosok képében.
A ganaj-kor embere sárból, ürülékből tapasztja magának az Úristent, melyet kultusz-szerűen folyamatosan ápolni, gondozni kell, hogy a bűzlő szarkupac egyben maradjon. Ebben veszik el minden fáradsága, így vesz célirányos utat a koporsó felé, és miközben már gyömöszölik lefelé a fejét annak fedelével, nem érti, hogyhogy nem a várva várt kánaán érkezett el részére annyi év fáradságos munkája után, amelyben egész létét feláldozta az okádás, a bűz, a mocsok, az elnyomás, a terror, a hazugság és a halál tiszteletére. Szorgosan megdolgozott a halálért, és most kétségbeesve kapkodván sírdogál válaszért, hogyhogy a személyéhez ténylegesen méltó jutalmat nyerte el felesleges és hiábavaló küszködése révén?
Akkora hazugságban tévelyeg a komplett emberiség, hogy – ahogy az írva vagyon –, az igazat hazugságnak ítéli, az igazságot meg hazugságnak. A keserűt édesnek állítja be, az édeset meg keserűnek. A halált életnek tünteti fel, az életet meg lustaságnak, semmirekellőségnek, babonának.
Nem maradt sem idő, sem energia a mézesmázas fogalmazásmód művelésére – ezt amúgy is vállalják a tömegeket megtévesztő egyházak. Aki az élet édes ízét szeretné megkóstolni, azt már csak egyesével lehet megtenni (nincs tömeges üdvösség), melynek elsődleges útja a ránk ömlesztett, belénk folyatott bűztől, hányadéktól, mocsoktól való megtisztulás. Nem fizikai értelemben, hanem lelkileg.
Aki ezt továbbra sem érti, és a radikális, fájó hatású ébresztgetés ellenére is még mindig ártatlan embertársaira követeli a maszkot, az oltást, a rabszolgamunkát, a NAV-végrehajtást, a munkatábort, gyermekeit odaveti a császár lábai elé, az egyirányú menetjegyet nyer a temetőbe.
Az evangéliumokból pontosan egy olyan életforma vázlata bontakozik ki, mely életre mindannyian tiszta szívből vágyunk. Csak épp a hazug, álnok rendszer erőszakkal hamis életfelfogást kényszerít ránk, gyakorlatilag születésünktől fogva. Homlokegyenest az ellenkezője szerepel az evangéliumokban annak, mint amit ők terrorisztikus módon igyekeznek átütni a megtévesztett embertársaikon. Csak el kellene olvasni ugyanazt, amit ők az alattvalóik elnyomására és megalázására használnak fel, és azonnal nyilvánvalóvá lesz, ahogy szokták volt mondani, hogy a király meztelen.
A jelenleg regnáló rendszer maga az emberiség halálos ellensége, amely hamarosan ki is fog pusztítani minket (velünk persze saját magát), amennyiben nem állunk ellen a nyomásnak és nem kezdjük el, amilyen hamar csak lehet hinteni az igazság szavát! Mert a megénekelt apokalipszis a koronavírus és világháborús riogatás révén már belépett a házunkba!
Nyilvánvalóan ki lett jelentve, hogy ez a világ múlandó, lesz neki egy különféle jelek alapján viszonylag könnyen azonosítható vége, melynek ideje most elközelgett. Egyébként konkrét dátumot jósolni a folyamatnak lehetetlen, mivel azt nem egy konkrét időpont, hanem esemény triggereli: annak óhaja, hogy a pszichopata hatalom örök életet nyerhessen el a maga részére itt a Földön, mely bebiztosításának eszköze az emberre égetett billog, valamint a rendszerből való menekvési lehetőségek végleges lezárása a fenevad bélyege, digitális pénz és szociális kreditrendszer által.
Mikor Isten gyermekei is közvetlen életveszélybe kerülnek ezen tomboló aktorok által, akkor triggerelődik a tényleges világvége. Amikor a Földön már nincs hova menekülni a végső pusztulásra ítélt piramis-rendszer tomboló terrorja elől. Amikor az omladozó piramist utolsó leheletükkel úgy igyekeznek összetákolni uralkodóink, hogy ha már az összeomlik, hát pusztuljanak vele együtt a rendszerből menekvő áldozatok is.
Feladatunk, hogy mikor a végső összeomlás napja elközeleg, mi legalább lelkiekben már a hatalmi piramison kívülről szemléljük az óvilág szó szerint csattanós fináléját. Fussunk ki a karhatalmi szisztéma piramisából, hogy ne vegyünk részt annak bűneiben, és ne váljunk elszenvedőjévé a rá mért csapásoknak!
