Mózes szerint a bűnbocsánat kizárólag őszinte vezeklés és az előírt áldozat lerovása nyomán nyerhet érvényt, Jézus Krisztus szerint pedig kivétel nélkül mindenki, ki az ő útját járja jogosulttá válik a bűnök megbocsájtására. Alanyi jogon, bárminemű közvetítő személy vagy hatalom közbenjárásának szüksége nélkül:
[Jézus] bárkába szállt, átkelt a tavon és városába ment. Ott egy hordágyon fekvő bénát hoztak hozzá. Hitüket látva Jézus e szavakkal fordult a bénához: „Bízzál, fiam, bocsánatot nyernek bűneid!” Néhány írástudó erre azt gondolta magában: „Ez káromkodik.” Jézus belelátott gondolataikba, ezért megkérdezte: „Miért gondoltok magatokban rosszat? Mi könnyebb? Azt mondani, hogy bocsánatot nyernek bűneid, vagy azt, hogy kelj föl és járj? Tudjátok hát meg, hogy az Emberfiának van hatalma a földön a bűnök megbocsátására!” Ezzel a bénához fordult: „Kelj föl, fogd ágyadat és menj haza!” Az fölkelt és hazament.
Jézus felfedi ama mai napig szinte mindenki részéről érthetetlen paradoxon lényegét, hogy a törvény voltaképpen nem a bűnösök megbüntetéséért és elszámoltatásáért létezik, hanem hogy kétirányú viszonyrendszert hozzon létre. Így a törvénykezők, ítélkezők saját maguk is kénytelenek hozzá láncolni magukat ama törvények szigorához, melyeket saját maguk az embertársaik ellen, azok megregulázására hoznak:
Úgy bánjatok az emberekkel, ahogy akarjátok, hogy veletek is bánjanak. Mert ha csak azokat szeretitek, akik benneteket is szeretnek, milyen hálát várhattok érte? Hisz a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik. Mert ha azokkal tesztek jót, akik veletek is jót tesznek, milyen hálára számíthattok? Hisz így a bűnösök is tesznek jót. Ha csak a visszafizetés reményében adtok kölcsönt, milyen hálát várhattok érte? A bűnösök is kölcsönöznek a bűnösöknek, hogy ugyanazt visszakapják.
Szeressétek inkább ellenségeiteket: tegyetek jót, adjatok kölcsön, és semmi viszonzást ne várjatok. Így nagy jutalomban részesültök, a Magasságosnak lesztek a fiai, hisz ő is jó a hálátlanokhoz és a gonoszokhoz.
Legyetek hát irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas. Ne mondjatok ítéletet senki fölött, s akkor fölöttetek sem ítélkeznek. Ne ítéljetek el senkit, s akkor benneteket sem ítélnek el. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsátanak. Adjatok, és akkor ti is kaptok. Jó, tömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel mérnek öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyannal mérnek majd nektek is.”
Kicsit bonyolult ennek megértése, de a végére természetesen minden világossá válik. Remélem.
Az egyirányú viszonyrendszer azt jelenti, hogy a hatalom vagy hatalmaskodni kívánó személyek egy csoportja olyan szabályokat, előírásokat, protokollokat ver rá az ugyanezen viselkedést (mármint a törvénykezést) elsajátítani nem kívánó békés és ártatlan emberekre, amelyek végrehajtására vagy ők maguk is képtelenek volnának, vagy derogálna nekik, vagy tisztán és egyszerűen az ő céljuk az emberek javainak és életének ellenállás lehetőségétől mentesített elvétele. Szintén Jézus:
Jaj néktek is törvénytudók! mert elhordozhatatlan terhekkel terhelitek meg az embereket, de ti magatok egy ujjotokkal sem illetitek azokat a terheket.
Egyirányú viszonyrendszer a mai munkatársadalom, ahol a hatalmaskodó uraságok olyan teljesítmény -és képességbeli elvárásokkal bombázzák rabszolgáikat megalázó bérekért, melyeket maguk nem akarnak vagy tán nem is tudnának teljesíteni. Ahol olyan népnyúzó adókat, bírságokat, végrehajtásokat vetnek ki a lakosságra, melyek a kézhez kapott apanázsukhoz mérten földönfutókká teszik őket. A hatalmaskodók e törvények fölé helyezik magukat kivételekként, ha pedig nekik kéne ugyanezen körülmények között létezniük, ők ugyanúgy elbuknának az elvárások teljesítésében, mert még az elemi matekhoz is túl hülyék, hogy felfogják követeléseik lehetetlenségét. A hatalmaskodási, népnyúzási kényszer ugyanis nem feltétlen jár együtt magas értelmi képességekkel, újabban inkább kizárja az egyik a másikat.
Egyoldalú viszonyrendszer még az orbáni anarcho-diktatúra, a szociális kreditrendszer és az automatikus tranzakciók, végrehajtások szisztémája. Mindezek mellett minden olyan törvény egyirányúnak és egyoldalúnak mondható, amelyek betartásának követelménye alól az uralmon lévők mentesülnek, vagy a kirovandó büntetést nem hajtják végre rajtuk.
A kétirányú viszonyrendszer szerint egyrészt az uralkodó osztály megfogalmazta törvények mindegyike kivétel nélkül vonatkozik azokra is, egy oktalanul népsanyargató, pláne népirtó hatalom akár erőszakkal eltávolítható az uralomból, továbbá egy tisztességes törvény minden körülmények közt lehetőséget nyújt egy hátrányos alkuból vagy szerződésből való kifarolásra és az eredeti állapotok visszaállítására. Ez az adósságjubileum és a bűnbocsánat szellemi értelme.
Magyarán a törvény által maguk a törvénykezők is a törvény átka alá kerülnek (nem pedig fölé, ahogy ilyen orbánviktorok elképzelik), és a hatalom emberei ugyanazon fokmérce szerint lesznek megítélve, amellyel ők maguk is ítélnek. Az ítélkezés fokmércéje nem objektív, hanem arányos, azaz pl. egy átlagnál tízszer nagyobb vagyonnal rendelkező személy tízszeres büntetést kell kapjon, mert így válik arányossá a büntetése. Nem úgy, ahogy napjainkban csinálják, hogy egy százmilliomos egy részéről egy szem dianás cukor megvásárlásának terhével felérő bírságot kap, egy szegény, közlekedési táblát elvétő sofőrnek meg rámegy az élete és családja az óvatlan bakizására.
Úgy is mondhatnánk egyébként, s ez már igazi dupla csavar, hogy a tényleges bűn a nyilvántartás, vagy ahogy Hamvas Béla fogalmaz: az apparátus. Ez azért igaz, mert bűn nem létezik törvény nélkül, törvény pedig nem létezik nyilvántartás nélkül. Íme Jézus szava erre vonatkozóan:
Ha nem jöttem volna és nem beszéltem volna nékik, nem volna bűnük: de most nincs mivel menteniök az ő bűnöket… Ha ama cselekedeteket nem cselekedtem volna közöttük, a melyeket senki más nem cselekedett, nem volna bűnük; de most láttak is, gyűlöltek is, mind engem, mind az én Atyámat. De azért lőn így, hogy beteljesedjék a mondás, a mely megiratott az ő törvényökben: Ok nélkül gyűlöltek engem.
A bűn tehát a bűnről való tudomással jön létre! Ezért nem számított a mózesi törvény előtt bűnnek Káin féltékenysége, Lót lányainak vérfertőzése és Mózes gyilkossága.
Most veszélyes vizekre evezünk. Pál Apostol a rómaiaknak írt levelében megerősíti, hogy egy bűn, ha nem létezett előtte rá vonatkozó törvény, nem számít bűnnek:
Bűn volt a világon azelőtt is, hogy a törvény adatott, de a bűn, ha nincs törvény, nem számít bűnnek.
Pál még tovább megy: nem a bűn hozza létre a törvényt, ahogy azt józan(nak képzelt) fejjel gondolnánk. A viszonyrendszer pont fordított: a törvény hozza létre a bűnt! Ha nem volna törvény, nem volnának szigorúan kőbe vésett tilalmakkal, paragrafusokkal, jogszabályokkal agyon verve az emberek, a fejükben tán meg se fogalmazódhatna akármelyik bűn elkövetése:
…A bűnt a törvény alapján ismertem meg, hiszen a bűnös kívánság nem vált volna bennem tudottá, ha a törvény nem mondaná: Ne kívánd meg! A tilalom tehát alkalmat nyújtott a bűnnek arra, hogy fölébresszen bennem mindenféle kívánságot. Törvény nélkül ugyanis a bűn halott volna. Valamikor törvény nélkül éltem, de azután jött a parancs, a bűn föléledt, én pedig meghaltam. Így a parancs, bár életre szólt, halálomra vált. A bűn ugyanis a tilalommal kapta vonzóerejét, ezzel tévútra vezetett és megölt.
Kissé kusza a fogalmazás, de reményeim szerint érthető. Az emberiség természetes állapota (s ez a mennyek országa) nem a törvénykezés, de persze nem is a törvénytelenség. Hanem a törvény nélküliség, ahol az ember a személyét érő belső érzetei szerint (ezt hívjuk lelkiismeretnek, amit a törvény eltipor és letagad) pontosan tudja, mely cselekedetek elkövetésére nyert jogosultságot és melyekére nem.
Honnan jön az emberek fejébe, hogy megkívánja felebarátja feleségét? Onnan, hogy le van írva egy törvényben: ne kívánd meg felebarátod házastársát! Hogy születik meg a lopás? Úgy, hogy valaki kitalálja, a természetben szabadon és ingyen rendelkezésre álló föld, tárgy, állat, objektum magántulajdon, melyet csak egyetlen személynek a világon, ezek jogos tulajdonosának szabad használni, birtokba venni, eladni, kereskedni vele vagy megvédeni. Amíg nincs erre vonatkozó törvény, a földterület, a növény -és állatvilág, a fák gyümölcse, a sátor, a kunyhó, a ház mindenkié!
A házasság tökéletes mintapéldája az Istentől rendelt törvénynek, amikor egyébként ilyesféle törvénynek nem kellene léteznie. A házasság, mint azt egy korábbi fenomenális forradalmi evangéliumban kifejtettem, egyáltalán nem szentséges dolog. A házasság célja, hogy egy alapvetően egyirányúvá formált viszonyrendszert visszaalakítson kétirányúvá. A házasság röviden és tömören egymás testének az egyik fél halála napjáig történő kisajátítása. Ennyi és nem több. Ha a viszony egyoldalúvá válik, pl. elhuny a feleségem vagy az uram, akkor megszűnik a törvény hatálya a fejem felett és még páli értelmezésben sem válok „paráznává”, ha máshoz megyek hozzá, vagy más valakit veszek el:
Nem tudjátok, testvérek – a törvény ismerőihez szólok -, hogy a törvénynek csak addig van hatalma az emberen, amíg él? A férjes asszonyt például törvény köti életben levő férjéhez, a férj halálával azonban felszabadul a férj törvénye alól. Ha férje életében más férfié lett, házasságtörőnek mondják. A férj halála után azonban felszabadul a törvény alól, és nem válik házasságtörővé, ha más férfié lesz.
Pál apostol szerint a törvény nyomorgató átkának elkerülésére egyetlen dolgot tehetünk. Irgalmat gyakorlunk embertársainkkal, mindenkinek minden személyüket hozzánk láncoló kötelezvényt elengedünk, és akkor a törvények többé nem rabosítanak minket:
A bűn ugyanis többé nem uralkodik rajtatok, mert nem a törvény alá vetve éltek, hanem a kegyelemben.
A kegyelemben élők, azt aktívan gyakorlók nem kötözhetők meg semmilyen nem Istentől rendelt kötelezvénnyel, a munka alapú társadalom rabigájával, sem semmilyen más emberi elvárással:
Annakokáért a szabadságban, melyre minket Krisztus megszabadított, álljatok meg, és ne kötelezzétek meg ismét magatokat szolgaságnak igájával.
Ez tehát a bűn bibliai esszenciája. A bűn a tökéletes (elkötelezettség nélküli) szabadság elleni vétek, amellyel szemben hozott törvények feladata visszaterelni az önkény medrét egy egyirányú kötelezettségeket és elhordozhatatlan terheket kivető viszonyrendszerből egy kétoldalú felé.
Ha birtokolni akarsz, téged is birtokolnak. Ha törvénykezni szeretnél, rád is lesújt a törvény átka. A bűn akkor számít bűnnek, ha azt megfogalmazzák és nyilvántartják. Voltaképp az írásbeliség is a bűn egyik neme, mert kitörölhetetlenül rögzíti és ártatlan áldozatokra is ráoktrojálja az alapvetően kizárólag élő szó (ige) szerint elvárt cselekedeteket vagy épp tilalmakat.
Ennyit a bűn bibliai értelmezéséről, ide a végére még szeretnék néhány újabb kori bűnértelmezést prezentálni. A mai kor szekuláris társadalmaiban például a bűn definíciója tökéletesen eltér a bibliai meghatározásoktól, a bűnök köre folyamatosan gyarapszik, a szankciók pedig egyre számosabb és szabadulhatatlanabb jelleget öltenek.
A modern kori bűndefiníció nem ismeri a bűnözés és törvénykezés archaikus eredetét, ezért az isteni rendeléssel ellentétben nem a megkötöző viszonyok kétoldalúsítására, vagy épp feloldozására használja a különféle paragrafusokat, hanem az emberiség kasztok és privilégiumok szerint különválasztott diszkriminatív bánásmódjának kibontakoztatására.
Ennek ellenére a bűndefiníciók soha nem látott változatosságot és zűrzavart mutatnak. Más a bűn meghatározása egy demokráciában, mint egy diktatúrában. Más a teokratikus hatalmaknál, mint amilyen az iszlám országok nagyja, és más a szekuláris államokban. Államelméleti, gazdasági és filozófiai iskolák is különféle körülírását adják a bűnnek.
Egy diktátor szerint bűn a parancs megszegése, vagy elszabotált végrehajtása. Kirkegaard szerint a bűn az unalom. Schopenhauer Isten nélkül értelmezvén az eredendő bűnt vonatkoztatja azt a földi tárgyak és élvezetek iránti hiábavaló vágyakozásra, melyek lemondás nélkül szenvedésbe visznek.
Hermann Hesse német író egészen terjedelmes értekezéseket szerzett a bűn mibenlétéről. Nézete szerint a bűn három szintje az arról való tudás hiánya (ösztönállatiság), a bűn tudata (Isten hiányában a feloldozás lehetősége nélkül), végül a megváltottság a hitben. Ösztönállati szintjén az ember nem juthat el a mennyek országához, második fokozatban belépésre méltatlannak ítéli magát (vagy őt a külvilág), a harmadik szinten pedig bármiféle elvárástól, helyváltoztatástól függetlenül egyszer csak az édenben találja magát.
Akadnak szociopata és szoliptikus filozófusok, kik szerint a modern bűn a személyes egó sérelmére elkövetett sértés. E szélsőségesen szubjektivista nézet szerint ha valaki megbánt téged, legyen akár adott esetben igaza, jogot ad a kezedbe a visszavágásra és a személye eltiprására. Az elmélet semmi vigaszt nem kínál azoknak, akiknek a bosszúra nincs hatalmuk vagy hamis zászló hadművelet bevetésével ok nélkül támadják az ő személyét.
Hamvas nyomán a bűn egyenlő az önvaló tagadásával. Pl. az aberrált munkakultusz istenítése akkor is, ha az ember gyűlöli a munkáját, vagy látja, hogy az a személyét pusztulásba taszítja. Az ösztönállati késztetések kiélésének lehetősége érdekében az ember megalkuszik a rendszerrel. Spirituális értelemben a folyamat egyenlő azzal, amikor egy tál lencséért (vagy krumplilevesért) cserébe eladjuk identitásunkat a hatalomnak.
Hamvas csavar egyet a bűn hagyományos definícióján, és azt mondja, a bűnben való részvételt a rendszer kötelezővé teszi az által, hogy a létfeltételek elzárásával és a hozzáférés zsarnoki feltételekhez kötésével megakadályozza az ember intakt létezésének kibontakozását, azaz hogy lelkiismeretének megfelelően éljen és cselekedjen.
Ilyesféle rendszer az orbáni munka alapú társadalom, ahol az ételhez, fedélhez, pozícióhoz jutás esélye a személyi erkölcsi integritás feladásához kötött. A keresztényi konzervatív erkölcs gyakorlásának alapja nem – ha már mindenképp írásos forráshoz ragaszkodunk – a Biblia szava, hanem az uralkodó egyszemélyi ukáza. Amit ő mond, az az univerzális erkölcs fokmércéje Isten helyett.
A modern szekuláris államban a társadalomba való beilleszkedése és az életben maradás jogának elnyerése érdekében az emberrel feladatják a lelkiismeretét, amely akciót követően akár istenellenes véteknek számító cselekményeket is rákényszeríthetnek. Elegendő a Harmadik Birodalom központilag elrendelt népirtásaira gondolni, ahol a hatalom törvényileg felmentette a benne résztvevőket az erkölcsi elszámoltatás alól (de nem az Isten, lásd nürnbergi per, ahol kimondták, hogy életellenes vétkek következményei alól egy földi hatalom nem adhat felmentést).
Azt hiszem, Hamvas Béla megközelítése áll a lehető legközelebb az igazsághoz. A bűn a személyi identitás: belülről fakadó és őszintén óhajtott gondolatok, vágyak, célok, tervek, küldetés feladása a fizikai létfenntartás alsórendű ígérvényének pusztán matematikai esélyű teljesüléséért cserébe. Hiszen bármikor megteheti a hatalom, hogy ígérvényeit visszavonja, feltételeit megváltoztassa, vagy tökéletes megfelelésünk esetén is elgáncsoljon minket.
A bűn tehát az eltagadott lélek beszolgáltatása bizonytalan előnyökért külső aktorok számára szabad rendelkezésre.
