Az egyik megelőző forradalmi evangéliumban már alaposan kiveséztük a „bűn teste” kategóriájú ótvar mantrák érvénytelenségét, melyet a Sátán prófétái mormolgatnak az ő ártatlan áldozataik felé a meggyötrésükre és láncra verésükre.
Ha én eredendően, születésem okán bűnös vagyok, akkor nyilván kénytelen vagyok fejemre hamut szórván és homlokomat káka módra a föld felé hajtván holtomiglan vezekelni alanyi jogú alávalóságom megbocsájthatatlan terhéért, amiért merészeltem az egyébként kifejezett kérésem és jóváhagyásom ellenére megszületni erre a földre.
Na de kinek részére is kell lerónom örök és jóvátehetetlen világra jöveteli vétkem soha le nem járó kompenzációját? Úgy van: ama egyházi pap bácsik, törvénykező karhatalmi népgyötrők, bántalmazó tekintélyszemélyek és gyermekeiket a hatalom Moloch-karjaiba önfeledten dobálgató szüleink számára, akik valamilyen oknál fogva hogyhogynem saját magukra nézvést soha nem tartják kötelező érvényűnek az eredendő bűnösség tanát, nem térnek meg a népgyötrő viselkedésük űzéséből, nem kiáltják ki magukat semmirekellő élősködőknek, amikor gombnyomással rabolgatják le alanyi jogon a dolgozó rabszolgák fáradságos deréktörő munkával előteremtett jövedelmét. A bűnösség ténye tökéletesen egyirányú és egyoldalú, hiszen ha maguk az életünk tönkre tételét eszközölő aktorok is bűnösök volnának, akkor gyilkos akcióik további lefolytatása helyett tán önkéntesen börtönbe kéne vonulniuk, vagy kemény böjttel lemondaniuk az önkényes uralkodási vágyaik gyakorlásáról.
Ámde ők a tévedhetetlen és tökéletes istenek szerepében tetszelegnek. Ők parancsolnak és büntetnek, mi pedig fejünket lehajtva szolgálunk. Ugyanazért a kifundált bűnért.
A bűn hazug bélyegének (hatalmi hierarchia alján vergődő) emberiségre sütésével lehetséges a komplett globális lakosságot totális és szabadulhatatlan kontroll alatt tartani, benne a sátán fogságában. Mert Isten a szabadságra teremtett minket, a sátán pedig mindenkit a rabságba hajt.
Na de ha világra jöttünk okán semmi bűnünk nincs, miképp szabadulhatnánk meg nemlétező bűneink elhordozhatatlan terheitől, vethetnénk le magunkról a hatalom bűnözői megbélyegzések hada mentén ránk vert rabigáját?
Elárulom a féltve őrzött titkot. Kétféle törvény van ezen a világon. Az Isten törvényei megismerhetők a Bibliából, vagy elsajátíthatók a hatalom által erőszakos elfojtásra ítélt személyes lelkiismeretünk nyomán. Saját félelmeink, szorongásaink, erkölcsi gátjaink eleinte temérdek tekintetben más színtéren akadályoznak minket, mint amilyen viselkedést a hatalom a maga bikkfanyelven prezentált paragrafusaival diktál.
Ám aki az Isten törvényét nem tartja tiszteletben, az egy másik, ún. pogány vagy ateista törvénykezési szisztéma alá kerül, mely törvények akár tökéletesen megfelelhetnek, akár több pontban ellent mondhatnak, akár teljes körű felrúgását prezentálhatják az Isten által szentesített törvényeknek.
Aki az önkényesen törvénykező földi hatalom szavát követi, annak kötelessége tűprecízen betartani e emberek hozta törvények minden egyes pontját, ki-ki a maga nemzetének uralkodó osztálya meghatározta előírások szerint.
Az isteni törvényről tudomást nem szerző vagy annak érvényét eltagadó személyeknek életük végéig keményen kell dolgozniuk, ám fáradságos és keserves munkájukat nem kíséri bőség és siker. Uralkodói parancsra vagy tábornoki ukázra az embernek akár saját anyját-apját kötelessége belevetni a gázkamrába, vagy sortüzet ereszteni a testükbe. A földi hatalom oly szövevényes, bonyolult, betarthatatlan, olykor teljesen érthetetlen jogszabályok meg paragrafusok hadával veri nincstelenné tett áldozatait, melyek kifejezett célja a rendszer önkényétől való totális függőség megteremtése, amely viszonylatban a hatalom tetszése szerint, voltaképpen pofára osztályozván az embereket emelhet neki tetsző személyeket piedesztálra és teheti őket vagyonossá, másokat tökéletesen makulátlan törvényi megfelelés esetén is elgáncsolhat, vagyonukat és rangjukat elveheti tőlük, személyüket permanens büntetgetés és végrehajtogatás, anyagi vagy pénzügyi ellehetetlenítés alá verheti. Örökkön örökké, míg a halál el nem választ.
Aki szeretné az Isten parancsait követni és így a hatalmi üldöztetés, mentális terror, anyagi ellehetetlenítés ellenére is üdvösségre jutni, továbbá ebül szerzett és bármikor elvehető jószágok helyett a rozsda és moly által soha meg nem emészthető boldogság és mennyei kincsek mesés ajándékában részesülni, annak egyenesen tilos betartania a földi törvények ama pontjait, melyek ellenkeznek a parancsolatokkal vagy Jézus Krisztus tanításaival.
Az ilyen személyeket, kik az Isten parancsolatjait félretévén a földi törvényeket kívánják betartani, haláluk napjáig létük minden egyes percében totális egzisztenciális szorongásban fognak vergődni, olyan személyek kívánságait kötelesek lesni saját lelki céljaik megvalósításának törekvése helyett, melyek személyüket akár busás fizetéssel, előkelő ranggal, magas pozícióval jutalmazó uralkodó osztály által garantált érinthetetlenségük ellenére is az örök veszteség (vagy annak lebegő démona), félelem, magány, magánéleti sikertelenség és családi kudarcok soha véget nem érő árjával bombázza.
Anyagilag mások becsapása, ellehetetlenítése és kifosztása által bebetonozható a sérthetetlenséged, de nincs az a védfal, bástya, föld alatti atombunker vagy hatvanpusztai birtok, amely védelmet nyújtana a csillapíthatatlan belső, lelked végső elrothasztását és kárhozatát gerjesztő gyötrelmeid elviselhetetlen súlya elől.
Nem véletlen, hogy a népsanyargató uralkodó osztály képviselői vagy azok csemetéi a szabvány népességnél nagyságrenddel magasabb arányban válnak kicsapongókká, zsarnoki terroristákká, merülnek el kábítószer-függőségek, skizofrén kényszerképzetek vagy aberrált perverz szexuális élvezetek feneketlen vermében, utóbbit legnagyobb előszeretettel velük azonos nemű partnerekkel vagy kisgyerekekkel űzvén.
Aki szeretne az isteni örök élet és boldogság ajándékában részesülni, annak mindennemű belengetett büntetés, létlehetetlenítgető lelki terror vagy anyagi hátrány ellenében is kötelessége a modern kor okkultista mantráinak és elmeprogramjainak megfeleltethető törvényi paragrafusok figyelmen kívül hagyása, megszegése, elszenvedett karhatalmi üldöztetés esetén pedig az akár tettlegességbe torkolló ellenállás lefolytatása!!!
Aki szeretne továbbra is – látszólag – ok nélkül szenvedni és gyötrődni, a világ minden vagyonát összeharácsolván sem kielégültnek lenni, példásan képmutató családi életét a totális felbomlásig zülleszteni, betegségek, előre nem látható sorscsapások bekövetkeztét és a biztos lelki halál ajándékát hűen megszolgálni, az továbbra is álljon karhatalmi söpredéknek, NAV-reviroznak, élősködő, lakosságfosztó bankárnak vagy kártevő munkát végző megbecsült dolgozónak, aztán majd meglátja, mi lesz tettei következménye.
Kétféle törvény és bűn létezik tehát ebben a földi szférában. Az isteni törvény követése és bűnök kerülése választható, a földi törvények betartása és az azok által legalizált bűncselekmények elkövetése, illetve kriminalizált erélyek megtagadása pedig kötelező.
A földi törvényeket tehát kizárólag azok követhetik, akik megtagadják Istent. Akik Isten követését elutasítják, automatikusan, bárminemű személyes kérelem vagy jóváhagyás benyújtása nélkül a létrontást fővesztés terhe mellett kötelezővé tevő földi törvényrendszer hatálya alá kerülnek, mely törvényeket gyarló emberek hozzák gyarló emberek ellen.
„Az apparátus olyan rendszert valósított meg, amely a világosság megjelenését eleve megakadályozza, sőt a sötétség és a rabság dicsőítésére formulákat talál ki, és az intakt és hiteles létezés ellen egységes elméleti hadállást vesz fel, amely a létrontásban való berendezkedést életvesztés terhe alatt kötelezővé teszi. Annak, aki a létrontáson kívül áll, nem ad kenyeret.”
– Hamvas Béla
A kötelező törvény követése a választható szabadság ellenében megnyitja az utat a földi pályán való érvényesülésünk előtt, amely folyamat egy központilag önkényesen eldöntött pozícióba lavírozza személyünket, ahol saját személyes életcéljaink megvalósítása és a születésünkkel eredendően magunkkal hozott képességeink, potenciálunk elfojtásra kerül.
Kis szerencsével már a betörésünk folyamatát sem bírjuk elviselni, de a probléma, hogy a karhatalmi indoktrináció egészen kicsi korunktól fogva beindul, amikor még tökéletes bizalommal viseltetünk a világ iránt és el sem kezdhetjük, fel sem merülhet bennünk az apuka-anyuka, tanár néni, rokonok és ismerősök hada által belénk vert, valóságnak hívott hazugságok megkérdőjelezése.
Ebből kifolyólag a legtöbb ember ma már automatikusan a gyilkos földi törvények és uralkodói önkény kárhozata alá jut, mert nemhogy nem ajánl fel választási lehetőséget a rendszer az isteni erkölcs és a földi önkényuralom követése között, de előbbi létéről tudomást sem enged szerezni, vagy ami ennél is szörnyűbb, az indoktrináció kezdeti kételyeinket leszerelendő súlyos büntetések terhének belengetése mentén bemeséli nekünk, hogy az isteni törvény tökéletesen egyenlő mondjuk a Viktorka fogalmazta rendelkezésekkel és morális szabályokkal.
Innentől, ha nem tanulunk meg minden erőnkkel fellázadván akár erőszakkal levetni magunkról a rendszer halálos béklyóit, tökéletesen egyenes, kikövezett, vörös szőnyeggel leterített, útjelző táblák és virágos ágyások sokaságával tarkított utunk a pokol felé az egyetlen szóba jöhető sorslehetőségünkké válik.
Hála az égnek a mai világban egyre számosabb tömegekben eszmélnek az emberek a rendszer illúziók és megtévesztések hadával megtámogatott paravánja mögött felbukkanó keserű valóságra. Annyira önkényessé, antihumánussá vált a bennünket tízezernyi paragrafus furkósbotjával ütlegelő rendszer, annyira kiszúrja szemünket a törvényhozóink és nyomorgató büntetgetőink folyamatos törvényszegéseinek és saját szabályaik betartása hiányának ténye, hogy már a leghülyébbek sem hessegethetik szemük elől következmények nélkül az igazságot, hogy valahogy, valamilyen módon, valakik által csúnyán át vannak verve.
Segíti továbbá az ébredés folyamatát a tényleg egyre fojtóbbá és szorongatóbbá váló rendszerterror. Amíg az emberek viszonylag szabadon tömhették a pók hasukat, vehettek maguknak házat, hétvégi telket, nyaralhattak akár adósság felvétele nélkül, addig elég könnyű volt elhitetni velük, hogy ők maguk koszos kis segédmunkásokként is a győztesek, megbecsültek, lelki gazdagok táborába tartoznak, és a rendszerbe való behelyezkedésükkel az első osztályra váltottak maguknak jegyet a Mennyország Tourist expresszén.
Ám amikor napjaink szánalmasan vérszegény fizetései a puszta létfenntartás szavatolásához sem elegendő pénzmaggal jutalmaznak minket, amikor negatív reálbérért cserébe vagyunk kötelesek éjt nappallá téve robotolni, amikor a főnöki terror, össze-vissza kirótt bírságok, küldözgetett számlák végtelen fullasztó árja, örök eladósodás és láncra vertség feltétele nélkül kiélhetetlen „termékenységi magatartásunk” elhordozhatatlan terhei roskadoznak vállunkon, immár az objektív realitásnak mondott fizikai valóság terén sem maradunk képesek önelárulásunk és önbecsapásunk további lefolytatására.
A rendszer az önkényesen ránk rótt követelményei teljesítésének hiányára újabb bírságok kivetésével, bűnözőként bélyegzésünkkel, totális megszégyenítéssel és egzisztenciális ellehetetlenítéssel reagál, így a rendszer gyilkos szorongatásában megrekedt alattvalók idejekorán történő kimúlásuk rohamosan közelítő árnyára olykor valóban a bűnök irányába való elhajlással reagálnak.
No de mik ezek a váltig hangoztatott, de soha ténylegesen nem definiált bűnök? Mivel ez egy Forradalmi Evangélium, nyilván a Biblia szövege nyomán kerül a bűn fogalma és természete feltárásra, de elöljáróban érdemes kicsit boncolgatni a bűn úgymond törvényi definiálásának visszásságait.
Ha olyannyira egyértelmű a bűn meghatározása, a szent szövegek vagy paragrafusok hada nyomán azok felismerése, szankcionálása, megelőzése, akkor az miért jelent gyakorlatilag mindenki számára mást? Vallástól, gyülekezettől, akár személytől függően is különböző meghatározás alá esik a bűn fogalma. Ami egyik országban fővesztés terhe mellett kötelező, az egy másik országban tiltott. Miközben egyre több a bűn, egyre több a törvény, ugyanígy egyre zavarosabb az egyes bűncselekmény-kategóriák meghatározása, a bírósági tárgyalások egyre hosszadalmasabbakká és követhetetlenebbekké válnak, a jogszabályi előírások pedig az egyre szigorúbb és közvetlenebb kontroll bevezetése mellett egyre betarthatatlanabbak.
Az állammal szemben a keresztény gyülekezetek és Biblia-szakkörök tagjai meg aztán igazán nagyon jól tudnak mindent a bűn természetéről. Olyannyira, hogy hajdan volt szebb korokban tömegével gyilkolták egymást saját vélt vagy valós igazságaik bibliai frázisokkal vagy épp azok nélkül alátámasztott érvényesítéséért, mint protestáns etika átütése a népességen, geocentrikus világkép megkérdőjelezése, keringési szervrendszerünk mózesi leírásától eltérő lefestése, többnejűség elfogadása, paráznaság fogalmának meghatározása.
Régi felfogás szerint a bűn az emberen kívül van, amely dogmát Pál Apostol levelei megerősítik (ezek részletezéséhez lásd a bűn testének kérdését vitató forradalmi evangéliumot), és az ember csak beleesik a bűnbe. Modern felfogás szerint az ember bűnöző, azaz személyből eredendően és belülről következik a bűnözésre való hajlam, melyeket különféle kitalált és a modernitás haladtával folyamatos jelentős módosulás alá eső retorziók hadával szükséges kiverni belőle.
Gary A. Anderson teológus professzor bűn természetét kutató könyvének szövegezése szerint a bűn definiálása bárki képzeleténél messze bonyolultabb tartományba esik. Teológiai elképzelés szerint a bűn magában hordozza a bűntudatot, annak elválaszthatatlan részeként. Azaz ha valaki bűnt követ el, automatikusan bűntudattól kezd szenvedni. Ha nem, az annak jele, hogy az illető nem követett el bűnt. Nem igazán tudták még az effajta viták lefolytatásának aranykora idején, hogy egyes életellenes bűnöket elkövetők, nemi erőszakolók, sorozatgyilkosok lelkében soha nem fogan meg a bűntudat bénító ereje, mások meg akár tökéletesen bűntelenül is eshetnek a szorongás, pánikbetegség, halálfélelem szabadulhatatlan csapdájába.
Az ókori görög bűnfogalom tökéletes harmóniában áll a magyar nyelv által olykor napjainkban is alkalmazott vétekkel. Tehát a bűn egy adott törekvés megcélzását, majd annak elvétését jelenti. Ókori babiloni és zsidó szokás szerint (melyet a modern Bibliák szövegezéséből kigyomláltak) a bűn egyenlő az adóssággal, aminek letörlesztésére kötelezve vagyunk, hacsak hitelezőnk irgalmat gyakorolván el nem engedi azt. Jézusi és mózesi rendelés szerint az irgalom gyakorlása kötelező, napjaink uzsurakamat-rabszolgaságában azonban ne is álmodozzunk ilyesmiről.
Összekötik még egyes teológusok a bűnt démonok és angyalok látomásaival, azaz mikor melyikről álmodunk vagy hallucinálunk, aszerint tart életünk az üdvösség vagy épp a kárhozat felé. A démonok befolyását olykor a bűn kiterjesztői beemelik agendájukba, amikor azt az azoknak való engedésképp definiálják. De mi a helyzet azokkal, akik álmaikban vagy napközben sosem látnak démonokat, nem hallatszanak azok sugallatai füleikben, nem gondolnak ördögökre vagy szárnyas szörnyekre, mégis a bűn útjára tévednek?
Legutolsó validnak tartott keresztényi értelmezés szerint a bűn egyenlő a halál tudatával vagy annak félelmével. Ez az eredendő bűn szimpla újrafogalmazása: azért van bűnünk, mert az öntudatunk által tudomást szerzünk az elmúlásunkról, holott élhetnénk öntudatlanul is nagy boldogan földi állatok módjára, és akkor semmi gondunk a világon nem volna egészen addig a pillanatig, míg ketté nem hasítja gerincünket egy semmiből előbukkanó éhes krokodil. Mennyivel jobb volna így embernek lenni, ha nem lennénk a körültekintés és óvatosság kárhozatának béklyójával verve, és a mai napig önfeledten szaladgálnánk a tigris elől a szavannán.
Szóval a modern vallás nagy rákfenéje, hogy képtelen érthető, épelméjű és bárki által követhető (hiszen ha nem tökéletesen egyértelmű a bűn jelentése, akkor már hogyan is lehetne azok gyakorlását elkerülni?) leírását adni a bűn fogalmának.
Beszélnek a rosszról. Oké, de mi a rossz? Aztán kiderül, s kedvenc példám erre a Tóth Tihamér nevű egykori püspök személye, hogy az összes ilyen primitív vallási aktor a bűn és a rossz jelentését a saját idióta kényszerképzet-társításaiból vezeti le. Kivétel nélkül az összes! Ide lehetne csatolni Németh Sándort is, a bodóattilával meg infobábellel együtt, akik ugyanezt művelik.
Magyarán a bűn az ő nézőpontjaik szerint a személyes véleményüknek nem tetsző cselekvések űzése vagy gondolatok megfogalmazása. Ennyi. Ehhez használnak fel a Bibliából kiragadott félmondatokat, melyeket ha visszahelyezünk szövegkörnyezetükbe, homlokegyenest ellenkező konklúziók szüremlenek le belőlük, mint amiket ők mondanak.
Szóval mivel nincs a bűnnek ténylegesen hiteles definíciója, talán a Biblia egyes tanítási nyomán rálelhetünk némi hasznavehető infómorzsára a bűn természetét feltérképezendő. Ezekből az eredendő (tehát születésünk okán bennünk lakó) bűn szélhámosságát már lelepleztem, most következzék a gondolati, ill. cselekedeti bűnök természetének feltérképezése a Biblia vonatkozó paragrafusai alapján.
