A Biblia szerinti legelső bűn Káin nevéhez fűződik, aki annak okán, hogy Isten kedvesebbnek tartotta Ábel ajándékát a magáénál, haragból és irigységből meggyilkolta testvérét:
…Kain a föld terméséből áldozatot mutatott be az Úrnak. Ábel is áldozatot mutatott be, nyája zsenge bárányaiból, azok zsírjából. Az Úr kegyesen tekintett Ábelre és áldozatára, Kainra és áldozatára azonban nem tekintett. Ezért Kain nagyon haragos lett és lehorgasztotta fejét. Az Úr szólt Kainhoz: „Miért vagy haragos és miért horgasztod le a fejed? Ha helyesen teszel, miért nem emeled fel a fejed? De ha nem cselekszel helyesen, nem bűn van-e az ajtó előtt, mint leselkedő állat, amely hatalmába akar keríteni, s amelyen uralkodnod kell? Kain közben így szólt testvéréhez, Ábelhez: „Menjünk a mezőre!” Amikor pedig a mezőn voltak, Kain rátámadt testvérére, Ábelre, és agyonütötte.
Láthatjuk, hogy előbb támadt a gondolat, mint a cselekmény. A későbbi példáknál is látjuk, hogy a bűn gondolata, annak elkövetésének vágya mindig előbb fogan magánál a konkrét cselekménynél. Ez legalábbis megkérdőjelezi a modern bűnüldözés (vagy inkább bűnözőgyártás) dogmáját az eredendően bűnöző személyek létéről, hiszen akkor állati ösztön szerint automatikusan kéne az embereknek bűncselekményeket elkövetniük, bárminemű előzetes indíték vagy megfontolás nélkül.
Káin és Ábel sztorija után Szodoma és Gomora pusztulásának történetéről értesülhetünk, ám azok konkrét bűnei nem kerülnek részletezésre. Mindenesetre néhány kései sor szemre vételezése nyomán nyugodt szívvel kijelenthetjük, hogy Szodoma ténylegesen halálos bűne nem a különféle démonok megszállta hallucinátorok képzelgései szerinti szexuális devianciák űzése volt, hanem hogy a modern állam kormányai tevékenységéhez hasonlóan sanyargatták a szegényeket:
Ímé, ez volt a vétke Sodomának, a te öcsédnek: kevélység, eledel bősége és gondtalan békesség volt nála és leányainál, de a szűkölködőnek és szegénynek kezét nem fogta meg. És felfuvalkodának s cselekedének útálatosságot előttem, és elveszítém őket, mikor ezt megláttam.
Ezt nem szereti hallani az egyszeri keresztény-konzervatív szavazó, hogy nem a Pride felvonulás végett ért véget nagy csinnadrattával Szodoma lakosságának földi pályafutása, hanem inkább ilyen önazonossági meg munka alapú társadalmat erőszakoló törvényei miatt.
Szodoma elpusztulása után valami igazán förtelem tettre vetemedtek az igaz lelkű Lót lányai: leitatván őt mind a ketten felcsináltatták magukat vele, mondván apjuk vérvonalát fenn kell tartani, de nem maradt a környéken férfi, akihez hozzá tudnának menni. Ennyit arról, hogy a szex miatt pusztult el Szodoma. 🙂
A vérfertőzés a későbbi mózesi törvények szerint halálos bűn, amelyben résztvevőket a népéből ki kell irtani. Lót a két lányával Ábrahám unokatestvéreként mégis felmentést nyert az ekkoriban persze még törvénybe nem foglaltatott bűnének retorziója alól. E megállapításnak a későbbiekben kulcsfontosságú szerepe lesz a bűn mibenlétének feltárásában!
Eztán következik Mózes sztorija. Mózes története úgy indul, hogy egy, a hébereket sanyargató rabszolgatartó egyiptomit megöl. Eztán elmenekül az őt halálra kerestető fáraó haragja elől, s legközelebb az Úr angyalának megjelenését kísérő égő csipkebokor történetében bukkan fel ismét személye.
Ez a gyilkos kapja az Izrael nép kivonulása megszervezésének feladatát. Miután ennek abszolválása sikerrel végződik, Mózes megírja a maga kis kőtábláit, illetve további 600+ törvényt hoz a zsidóság létének szabályozására.
Halálos bűnök ugyan precízen benne foglaltatnak az ő szabályhálózatában, ám a konkrét fizikai cselekedetek autisztikus alaposságú átfutása (melyet megtettem a tízparancsról értekező forradalmi evangéliumban) helyett inkább emeljük szellemi szintre azok vesézését.
A Mózes rendelkezése szerinti halálos bűnök, a teljesség igénye nélkül:
– Megkérdőjelezni Istent az ő jelenlétében és látványos csodatételei után is. E tétel hatalmát maga Jézus Krisztus is megismétli, mikor arra kéri egybegyűlt híveit és tanítványait, hogy legalább az elkövetett csodáiért higgyenek benne.
– Dolgozni szombatnapon. Egy ember mikor szombaton rőzsét gyűjtött, azon nyomban halálra is ítélték.
– Házasságot törni:
Ha valaki férjes nővel házasságtörést követ el, mégpedig: aki embertársának feleségével házasságtörést követ el, az halállal lakol; ő is, bűntársa is.
– Istent káromolni:
Mindenki, aki Istenét átkozza, viselje bűnének büntetését. Aki az Úr nevét káromolja, haljon meg, kövezze meg az egész közösség. Akár idegen, akár közülük való, haljon meg, ha káromolta a Nevet.
Kollektív bűn is létezik. Íme, ezt teszi Isten azokkal a nemzedékekkel, akik nem tartják a törvényt:
Nem állhattok meg ellenségeitek előtt, elvesztek a nemzetek között, és ellenségeitek földje emészt meg benneteket. Akik megmaradnak közületek, azok ellenséges országban vesznek el bűneik miatt; atyáik bűne is beleszámít azokéba, akik elvesznek. Akkor majd megvallják bűnüket és atyáik bűnét, amelyet ellenem elkövettek, s amellyel ellenem szegültek.
Ezek nyilván kiragadott példák a Mózes törvényeiből, s nem véletlen citáltam őket ide. Bár az Ószövetség szerint mindegyik vétség halállal büntetendő, nem találhatjuk meg a jelenkori, magukat zsidó vagy keresztényi államalakulatokként aposztrofáló országokban e pontok többségét.
Ateistának lenni (Istent megkérdőjelezni) a mai világban egyenesen kötelező. Ennek része az is, hogy az Isten parancsolatjai helyett a királyok, elöljárók és miniszterelnökök ukázait követjük. A házasságtörés bevett szokás lett, az istenkáromlás napi rutin, a halállal büntetendő szombati munkavégzés meg egyenesen fővesztés terhe mellett gyakorolandó példamutató cselekmény lett, hacsak nem szeretne valaki kirúgása vagy foglalkoztathatatlanná nyilvánítása okán éhen halni.
A földi törvénykönyvek nem ismerik egy nép kollektív bűnösségének vagy inkább romlásának elvét, habár akadtak a történelemben karhatalmak, melyek bizonyos népcsoportokat megkíséreltek kiirtani. Ám ők rendre minden esetben BTK-szerűen érvényesített retorziókkal illették a kollektív bűnösöket is, azaz tömeges bebörtönzést, elnyomást, kiirtást vertek rájuk, nem úgy, mint ahogy Mózes mondta, törvényileg elismerten maguktól elkezdtek sorvadni és össznépi nyomorban tengődni.
Meglepő módon olyan tételek is szerepelnek Mózes törvényei közt, melyeket hajdanán elnéztek, megbocsájtásnak vagy kegyelemnek örvendtek, napjainkban viszont szigorú büntetés jár értük. Ilyen tétel a gondatlanságból elkövetett emberölés:
Jelöljétek ki a menedékvárosokat, amelyekről Mózes keze által beszéltem nektek, hogy aki embert öl, tévedésből [akaratlanul] emberölés bűnébe esik, oda menekülhessen, s hogy a vérbosszút álló elől menedékül szolgáljanak. [Ezek valamelyikébe meneküljön hát, aki embert öl, álljon a kapu elé, és ügyét adja elő a véneknek. Ezek fogadják be a városukba, s jelöljenek ki neki lakóhelyet, hogy köztük lakjon. Ha a vérbosszút álló keresi, ne adják kezére, mert akaratlanul ölte meg embertársát, anélkül hogy gyűlölte volna. Aki embert öl, maradjon e városban], míg a közösség ítélőszéke elé nem kerül [annak a főpapnak a haláláig, aki abban az időben éppen betölti a papi tisztet. Csak akkor térhet vissza, aki embert ölt, városába és házába, abba a városba, ahonnan elmenekült].”
A mai napig sem bűn a Biblia szerint a többnejűség, a földi hatalmak mégis szigorú monogámiát erőszakolnak.
Szintén nem bűn a rabszolgatartás, viszont minden rabszolgát 7 év fogság után el kell engedni, az adósok tartozásait utolsó fillérig elnézni, és a rabszolgát az ő létfenntartásához legalább minimálisan elegendő földterülettel és állatállománnyal jutalmazni elbocsájtása napján.
Napjainkban papíron illegális a rabszolgatartás, mégis soha annyi rabszolga nem élt a Földön, mint most a XXI. században. A totalitárius bér -és adósrabszolgaság mellett csicskáztatás, dolgoztatás és kényszerprostitúció is szerepel a modern rabszolgatartók kelléktárában, mely akcióknak voltaképp bárki áldozatává lehet.
Az adósságokat nemhogy nem engedik el, de arra épül a komplett vadkapitalizmus rendszere. Örök univerzális adósságszolgálatra, amely által az emberek felszabadulása vagy elmenekülése megakadályozható, létszükségleteik, kiváltképp a lakhatás megfizethetetlenné tehetők, jövedelmük pedig a szükségleteik szintje alá lőhető be. A megfizethetetlen adósságok végrehajtása örök életen át zajlik. Habár létezik az elévülés nevű intézmény, ez voltaképp csak dísznek létezik, mert a végrehajtók képesek szabotálni az elévülés törvényi hatályát. Mózes rendelése szerint egész Izrael 7×7 évenként univerzális adósság-jubileumot hirdet (voltaképp egy igazi great reset-et), amely alkalommal MINDEN létező adósság megszűnik, az emberek minden elvett tulajdonukat, kiváltképp földjüket visszakapják és a rabszolgák is kollektíve elbocsájtásra kerülnek.
Kevéssé megfogható vagy érthető bűntételek is szerepelnek Mózes könyveiben, ilyen például a tékozlás. A tékozlás a családi örökség elverése tivornyákra és nőkre, vagy születési előjogon szerzett privilégiumok átadása idegenek kezébe. A leghíresebb tékozlási eset a Bibliában Ézsaú története, aki egy tál lencséért eladta elsőszülöttségi jogát Jákobnak.
A Biblia szerint a bűn nem egyedi eset, hanem tartós és örökletes jelenség, tehát konkrét gondolatok vagy cselekedetek igei szava helyett inkább tekinthető filozófiai fogalomnak:
(Az Úr) Kegyelmét megtartja ezrek számára, megbocsátja a vétket, a hibát, a bűnt, de nem hagyja egészen büntetés nélkül, hanem az atyák vétkét számon kéri fiaiktól és unokáiktól harmad- és negyedízig.
Ugyanakkor az igazakkal és a jót cselekvőkkel ezredízliglen hálát gyakorol. A kollektív bűnösség elve esetileg megjelent a diktatúrákban is, de hála az égnek a legtöbb állam már nem alkalmazza. A leghírhedtebb kivétel a mai világban Észak-Korea, amelyből sikeres menekülést eszközölő személyek komplett családja és rokonsága munkatáborba kerül.
Konkrét cselekedeti értelmében a bűn Mózes előtt nem létezett (erre kiváló példák a Káin gyilkossága, Lót lányainak vérfertőzése és Mózes gyilkossága, melyek egyike sem járt Isten részéről komoly retorzióval).
Miután Mózes bevezette törvénykönyveit, a bűn fogalma ketté válván egyenlővé lett egy komplett népet, népcsoportot sújtó átkok és nyomorok összességével, mellette természetesen konkrét tiltott cselekvési aktusok elkövetésével. Mózesi értelemben a bűn egyenlő a tízparancsolat és mózesi törvények megszegésével. A gondolati bűn ebben az időben még nem került „feltalálásra”, azt csak Jézus Krisztus vezette be.
A bűn engesztelésének instrumentumai jóvátehetetlen vétek esetén az írásokban kiszabott büntetés (legtöbbször halál, csonkítás, vagy kártérítés). A jóvá tehető bűnök engesztelésére az áldozat szolgál, s bűntípusonként meg van határozva, hogy élő és egészséges állatot, növényt vagy pedig illatáldozatot szükséges bemutatni az e célból felállított oltár előtt. A bűnök feloldozását tökéletesen végrehajtott áldozat esetén a papok végezték. Embert áldozni szigorúan tilos volt, ezt a gyilkos szokást a zsidók körül megtelepedett kánaánita népek űzték, s Isten nem tűrte el az emberáldozatot a zsidó nép körében.
Ugorjunk Jézus Krisztusra. A többi evangéliummal szemben az ő szavának elemzése gyorsan véget ér, merthogy szinte semmi újat nem mond el a bűnről, sem új törvényeket nem hoz. Rögtön azzal indítja mondókáját, hogy ő nem eltörölni jött a törvényt, hanem betölteni (hogy ez mit jelent, arról olvasd el a tízparancsolat Jézus Krisztus általi megszegéséről értekező forradalmi evangéliumot), illetve a törvényből egy jottányi sem veszik el, amíg minden prófécia be nem teljesedik.
Bár a bűn köreit sem nem szűkíti, sem nem bővíti Jézus Krisztus, radikális változásokat fedezhetünk fel személyénél a bűnök kezelésének és feloldásának tekintetében. Például bevezeti a Mózes korában nem ismert gondolatbűn fogalmát, amikor egy bűnt annak elkövetési időpontja helyett ama időre sorol, amikor az ember fejében annak kósza gondolata első ízben megfogan:
Hallottátok a parancsot: Ne törj házasságot. Én pedig azt mondom nektek, hogy aki bűnös vággyal asszonyra néz, szívében már házasságtörést követett el vele.
A szívből törnek elő a gonosz gondolatok, a gyilkosság, a házasságtörés, a kicsapongás, a lopás, a hamis tanúság, a káromlás. Ezek szennyezik be az embert. Az, hogy mosatlan kézzel eszik, nem szennyezi be az embert.
Ez még hagyján, de ahogy annak tényét az előző forradalmi evangéliumban lelepleztem, Jézus Krisztus eltörli az áldozathozatal követelményét! Íme:
Menjetek és tanuljátok meg, mit jelent: Irgalmasságot akarok, nem áldozatot.
Legfelháborítóbb tette a korabeli farizeusok szemében a szombatnap Mózes rendelése szerint halállal sújtandó megszegése, ami véleménye szerint nem számít bűnnek. Máté 12:
Éppen ott volt egy béna kezű ember. Hogy vádaskodhassanak ellene, megkérdezték: „Szabad-e szombaton gyógyítani?” Így felelt: „Ha valakinek közületek csak egy juha van, s az szombaton gödörbe esik, vajon nem markolja meg és nem húzza ki? Mennyivel többet ér az ember, mint a juh! Szabad tehát szombaton jót tenni…
[Dávid] Bement az Isten házába és megette a szent kenyereket, amelyeket sem neki, sem társainak nem volt szabad megennie, csak a papoknak… Szombatonként a papok a templomban megszegik a szombati tilalmat, mégsem követnek el vele bűnt… Az Emberfia ura a szombatnak is!
Jézus rögvest el is mondja, miért nem bűn a szombatnap megszegése annak, aki dolgozás helyett értelmes cselekedetekre kívánná annak szentségét felhasználni:
Mondom nektek: itt nagyobb dologról van szó, mint a templom. Ha tudnátok, mit jelent: Irgalmasságot akarok, nem pedig áldozatot, nem ítélnétek el az ártatlanokat.
Jézus szerint a bűn elhordozhatatlan terhétől úgy szabadulhatunk meg, hogy mi magunk megbocsájtjuk embertársainknak, amit ellenünk vétettek. Ekkor mi magunk is feloldozást nyerünk a magunk bűnei alól. Ez Mózesre visszaprojektálva megfelel annak, hogy elengedjük felénk fennálló mindennemű adósságaikat:
Ha megbocsátjátok az embereknek, amit vétettek ellenetek, mennyei Atyátok is megbocsát nektek. De ha nem bocsáttok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg bűneiteket.
A hatalom szava a krisztusi igazsággal szemben irreleváns, tehát ha az továbbra is követeli tőlünk az uzsorahitelei halálunk napjáig tartó törlesztését, miután mi megbocsájtottunk embertársainknak, akkor Isten adta jogunk az ő követeléseiket semmissé tenni. Ekkor valószínűleg természetesen példás büntetést fog ránk mérni a hatalom (analógiájában ez megfeleltethető a keresztre feszítésünknek), de ne csüggedjünk, mert a hatalom által erőszakkal ránk vert jogfosztatásainkat majd az Isten visszaadja, és azzal szemben a rendszer sem tud tenni semmit, hogy mi isteni engedéllyel szépen kicsusszanunk a nyomorgató kontrollja alól.
