Alfától omegáig – a férfitípusok ismertetése

Szociális faktorok

Attitűd és személyiség szempontjából háromféle besorolást adhatunk a férfiaknak attól függően, társadalmi konvenciók követésében és a női nem kívánságainak kielégítésében domináns (azaz irányító), szubmisszív (alárendelt), vagy pedig rejektív (elutasító) szerepet vesznek fel.

Az így felskiccelhető 3×3-as táblázat oszlopai az egyes kategóriák szélesebb társadalom iránti attitűdjét mutatják, ugyanezen címzetű sorai pedig a nőkkel szemben tanúsított reakcióikat. Például a gammahímek gyakorta töltenek be magas (tehát domináns) pozíciót a társadalomban, ugyanakkor impulzivitásuk, mentális instabilitásuk vagy keserű tapasztalataik okán elutasítják a nők elvárásainak való megfelelést, azaz általában véve nem keresik az ellenkező nem kegyeit szex vagy párkapcsolat kezdeményezésére.

Látható, hogy a mátrix 9 rubrikából áll, mi viszont eleddig csupán az 5 leggyakoribb férfikategóriát neveztük meg. Ezért álljon itt alább a többi, ezekhez képest meglehetős ritkaságszámba menő csoport ismertetése. Ezen plusz csoportok kivétel nélkül mindegyike szociális, nem pedig genetikai alapon jött létre.

A szigmák az alfahímek introvertált kistestvérei, akik ellentétben az előbbiekkel legkisebb mértékben sem hajtanak a társadalmi dominanciára, mégis számozatlanul zsákolnak a nőknél. Az ilyen James Bond kaliberű hímeket tessék elképzelni, akik rejtélyesek, titokzatosak, amilyen hirtelen megjelennek egy nőnemű egyed életében, olyan gyorsan el is tűnnek, s ez a mesebeli tulajdonságuk igazán bugyinedvesítő hatást vált ki a nőknél.

A puák (mint pickup artist, azaz csajfelszedő „művész”) a béták félénkebb és visszahúzódóbb rétegét képezik, akik szeretnének sikert elérni a nőknél, ugyanakkor nem rendelkeznek eredendően ama tulajdonságokkal, melyek a szabvány nőnemű egyed érdeklődését felkeltenék. Ezért nekik tanulniuk kell a hódítást és a lenyűgözést. Mivel a puák saját identitásukat a nők felszedésében aratott sikereiktől teszik függőkké, ezért nyilvánvalóan és eredendően alárendeltjei a női elvárásoknak.

A lambdák az omegák kötelékéből választódnak le, s általában véve a queer-ek, a szexuális devianciák űzői, az aszexuálisok és a homoszexuálisok sorolódnak ide. Mivel ha akarnának sem képesek megfelelni a társadalmi konvencióknak, nyilvánvalóan hierarchián kívüliek lesznek, ugyanakkor meglehetős gyakorisággal támogatják az LMBTQ közösségek mellett a feminista mozgalmakat is, ezért a nőkkel szemben, bár a szexualitás és szaporodás késztetéséről lemondanak, mégis szubmisszív attitűdöt vesznek fel.

MGTOW, azaz maguk útját járó férfiak azokból lesznek, akik kifejezetten ellenszenves (rejektív) attitűddel viseltetnek a női elvárásoknak való megfelelés iránt, s elsősorban a (pl. elvált, vagy szexuálisan frusztrált) gammákból tevődik össze e kategória. Ők a mátrix mind a két dimenziója iránt elutasítással reagálnak, azaz a nők kívánságainak lesése mellett a társadalmi hierarchizmust is megvetik.

Amennyiben a nők bennünket férfiakat is ugyanúgy értékelnék, mint mi a nőket, azaz tízes skála szerint, akkor az itt szereplő pontszámok kerülnének ránk kiosztásra aszerint, melyik kategóriát reprezentáljuk.

A nőknek alapvetően kétféle programjuk működik az utódlás szempontjából. A biológiai programjuk a természet hagyományos törvényeit követi – legjobb génkészlettel rendelkező férfitól teherbe esni és gyereket szülni –, míg a társadalmi programjuk a gyerek létbiztonságára fókuszál egész addig, amíg a nevelés be nem fejeződik. E két program gyakorta kerül összetűzésbe egymással, így a kettőt összeegyeztetni kénytelen nőknél könnyen előfordul, hogy a szexre és szaporodásra alkalmasként értékelt férfiak csoportja eltér azokhoz képest, kiket anyagi biztonság képzésére és gyerekek felnevelésére alkalmasnak találnak. Magyarán az ilyen nőkkel való házasság kész orosz rulett, mert szemrebbenés nélkül csalják meg párjukat.

A „Nők elsődleges kapcsolódási pontja” sor mutatja, elsősorban miféle művelet(ek) űzése céljából hajlandók a nők az illető személlyel szóba állni.

Az ideális szerep a hivatás szempontjából legjellemzőbb betöltött pozíciókat listázza a társadalom hierarchiájában.. Az alfahím ideális vezető, a béták jó menedzserek, a gammák egyedi kreativitásuk és alkotóvágyuk kibontakoztatására a legalkalmasabbak, míg a delták kiemelkedő képességek híján a társadalom szorgos, ugyanakkor megbízható hangyái.

A kompetitív szerep (társadalom) mutatja, melyik típus miben látja az érvényesülés kulcsát a hivatásában. A kompetitív szerep (nők) pedig, hogy a sorolt kategóriák képviselői inkább civakodásra és konkurenciaharcra késztetik a nőket saját magukkal és egymással szemben, vagy pedig az együttműködésben és stabil, tartós kapcsolatok alakításában érdekeltek-e.

Végül a becsült társadalmi arány felfedi, az adott férfitípus nagyjából hány százalékát reprezentálja a teljes férfinépességnek.

A nőkhöz való, illetve nők részéről velük szemben tanúsított attitűd szempontjából a következő eredményeket kapjuk.

Hány nőnek az érdeklődését keltik fel: Statisztikailag mennyi az esély egy ellenkező nemű partner megszerzésére.

Szüzesség elvesztése (év): Az adott típus képviselői átlagosan hány éves korukban vesztik el szüzességüket, feltéve hogy ez megtörténik.

Női társ szerep: Mely nőtípusoknál van a legnagyobb esélye az adott kategóriának, illetve azok milyen szerepet szánnak a férfinak, amennyiben kizárólag az ő játékszabályaik szerint történne a párválasztás.

Szexpartnerek száma: Arányosan, az átlaghoz mérten hány szexpartnere lehet az adott kategória képviselőinek egy leélt élet alatt. Fontos tudni, hogy itt nem lehet abszolút számot mondani, hiszen nagyon nem mindegy, hogy egy monogámiát szigorúan számonkérő, egy többnejűséget preferáló, vagy szabad párválasztáson alapuló rendszerben vizsgáljuk a dinamikákat. A fenti arányok a teljesen szabadjára engedett párválasztás alapján kerültek megállapításra. A szexpartnerek globális medián száma 5 személy, átlaga pedig 9.

Átjárhatóságok

Izgalmas kérdés, hogy vajon létezik-e átjárhatóság a különböző kategóriák között, és ha igen, hogyan léphetünk át egyik csoportból a másikba.

Nagyon fontos tényező, és ezt sokan nem is képesek ésszel felfogni, hogy a női választás mindig arányszámok alapján megy végbe. Ez azt jelenti, hogy ha az alfahímek számaránya a teljes társadalomban kb. 10%, akkor lehetetlen, hogy a férfiak 30%-a alfahímmé váljon. Amennyiben hirtelen kétszer annyi férfi felelne meg az alfahím kategória kívánalmainak, úgy a nők igényszintje automatikusan feljebb kerül, nagyjából oda, hogy ismételten csak mintegy 10%-nyi férfi tudja átugorni ezt a képzeletbeli lécet. Így tehát akármilyen szintre is szeretnénk fejlődni, ahhoz, hogy egy felsőbb kategóriába kerüljünk, valakinek szükségszerűen ki kell zuhannia onnan.

Alfahímmé válni nem lehetséges, onnan csak kikerülni lehet. Genetikailag a férfiak mintegy 50%-a alkalmas volna alfahímmé válni, e csoport mérete azonban a szexpiacon mintegy 10%-nyira zsugorodik. Az alfahím státuszt elvesztőket nevezzük elbétásodott férfiaknak. Leggyakrabban nem is agglegényként kerül elvesztésre a státuszuk, hanem egy erős, céltudatos nő megkezdi az átnevelésüket, hogy az illető alkalmassá váljon a házasságra, és ne hagyja el a nőt a gyerek születése után. Más kérdés, hogy a nő genetikai programjával ez a folyamat érdekellentétben áll, ennek lesz az a következménye, hogy az alfahímből nem válhat jó apa, hiszen vagy megtartja alfahím státuszát és nem hajlandó megalkudni a nővel, vagy a nő húzza le őt a bétahím státuszba, minekután eltűnik az az izgalom, ami miatt a nő kezdetben vonzódott iránta. A várható következmény, hogy a nő csalfa lesz, a család pedig diszfunkcionális.

Bár alfahímmé nem válhatunk csak úgy, szerencsére így sem maradunk lehetőségek nélkül a fejlődésre. A legkönnyebb átjárhatóságok a következők:

Delta –> Béta –> PUA

Ha megtanuljuk levetkőzni papucsságunkat, bétákká válunk, ha a nők kegyeinek lesése helyett irányítani akarjuk őket, akkor egy PUA tanfolyam végzésével igazi nőcsábászokká válhatunk.

Omega –> Gamma –> MGTOW –> Szigma

Ha egy omegahím szeretné kiverekedni magát az örök szüzesség feneketlen verméből, először is érdemes néhány férfiasabbnak számító tulajdonságot magára húznia, mint döntésképesség, vagy agresszió. Ekkor gammává válik. MGTOW-ként lehetőséget nyerhet magának a fatális kudarc veszélyétől mentesített önfejlesztéshez a háttérben, mely folyamat nyomán hacsak nem teszi magát tökéletesen kiismerhetővé, előbb-utóbb válhat oly rejtélyessé, izgalmassá és különccé, hogy egy introvertált szigmával pariba kerülhessen, és a nők legalább egy kis hányadában vonzalmat kelthessen.

Alfa –> Béta –> Gamma

A lejtmenet egyik leggyakoribb útja. Előbb elvesztjük a társadalmi dominanciát, aztán a nők nagy részének érdeklődését is. Átalakulunk frusztrált nyárspolgárokká.

Mi a helyzet a nőknél?

A férfiak a nőket sem tudatosan, sem tudat alatt nem sorolják kategóriákba, ehelyett 1-től 10-ig terjedő skálán pontozzák őket, elsősorban kinézet alapján. Bizonyos intellektuálisabb lelkületű férfiak egy második tízes skálát is alkalmaznak, amely az adott nő kognitív és társadalmi képességeit (kedvesség, jófejség, ész) hivatott osztályozni. A nők a férfiaknál történő érvényesülésük esélye szerint besorolhatók mindössze három kategóriába:

Alfanőstény:

Ők az abszolút etalonok a nők körében, akik mindig és minden körülmények között dinamikusak: ők a nőstény csorda vezetői, a legnagyobb karrierista törtetők, a férfiak fejének elcsavarói. Ha be is hódolnak egy férfi akaratának, jellemzően színleg teszik mindezt, miközben mesteri módon irányítják őket a maguk igényei szerint.

Az alfanőstények nagy tragédiája, hogy bár a komplett férfitársadalom körberajongja őket, karakánságuk vagy hideg szépségük okán nagyon sokan félnek is tőlük, ezért kevesen merik őket megszólítani, rendkívül gyakran maradnak idősebb korukra partner nélkül. Bár egy alfa vagy bétahím tudja kezelni őket, ők pont nem mennek bele a női irányításba és manipulációkba, így ezen nőnemű egyedek lefelé volnának kénytelenek orientálódni, ami az ő hipergámiájuk és az alacsonyabb rendű férfiak részéről kezelhetetlen szeszélyeik végett lehetetlen vállalkozás.

Bétanőstény:

Az átlag tömeg, akik kinézet és viselkedés szerint megfelelnek a férfitársadalom abszolút többsége igényeinek.

Omeganőstény:

Csak a legcsúnyább, genetikailag vagy fejlődésük során hátrányokat elszenvedő egyedek tartoznak ide. Ellentétben a férfitársadalommal, pusztán kommunikációs gátlások vagy személyiségbeli hiányosságok végett nem igazán lehet e kategóriába kerülni. Napjainkban mégis nő a szexmentes, frusztrált, kapcsolat kialakítására képtelen nők aránya, de ez kifejezetten modern dinamika.

Az alfa -és omeganőstények a nőtársadalom 20-20%-át alkotják, a béták 60%-ot.

A nők osztályozásának majdhogynem kizárólagos mércéje az életkoruk és a szépségük. A fiatal, termékeny nők preferáltabbak az idősebbekkel szemben, és a szépek a csúnyákkal szemben. Hosszú távú partner keresésénél további tényezőként lép be a nő személyisége, ami természetesen annyit jelent, hogy az a nő, aki már az első aktus előtt kiállhatatlan házisárkánynak mutatja magát, nem sok jóra számíthat hosszú távon.

Minden egyéb szempont, ami a férfiak osztályozását oly nehézzé teszi, teljesen jelentéktelen a nők rangsorolására. Nincs az az intelligenciamix, az a társadalmi státusz, az a műveltségi fok és az a szexpartnerszám, ami előnyként vagy hátrányként számításba vehető náluk a randipiacon (sőt, egyes tényezőknél, például az imént említett szexpartnerek mennyisége tekintetében fordított preferencia figyelhető meg a férfiaknál, azaz a szűz, vagy kevés partnert maga mögött tudó nő lesz a legtöbbek választásának preferált alanya).

A férfiak preferencialistája sokkalta diverzifikáltabb, mint a nőké, ebből következik, hogy a nőknek – legalábbis amíg fiatalok és termékenyek – összehasonlíthatatlanul könnyebb a soruk a szexpiacon (vigyázat, a házasságra ugyanez a megállapítás nem érvényes!), mint az ún. egészségesen frusztrált férfiak hadának. Ez az eredendő előnyük csak valamikor a 30-as éveik közepe táján erodálódik, amikor a termékenységükből és szépségükből eredő vonzalmi szintjük csökkenésével a férfiakkal egy platformra kerülnek.

Összegzés helyett

Úgy gondolom, a fenti, meglehetősen terebélyes adathalmaz kellőképpen lefárasztott mindenkit, aki fokozott érdeklődéssel viseltetik a saját maga megismerése, illetve jobbá tétele iránt. Ne feledjétek, hogy a fenti tudástár csak egy erősen zanzásított, célirányos ismertetése mindannak a tudásömlenynek, amellyel egy, az önfejlesztés útjára rálépni hajlandó férfinak rendelkeznie kell, mondhatni ez maga a kályha, ahonnan kiindulva mindenki a maga személyiségéhez passzolóan alakíthatja ki önfejlesztési stratégiáját. A cikk után ajánlatos fogyasztani az önfejlesztésben ténylegesen is segítséget nyújtó „Bevezetés a piros pirulába” sorozatomat. Eme alapos áttekintés után pedig már csak egyetlen kérdés maradt hátra:

Te alfa vagy, vagy omega?