Alfától omegáig – a férfitípusok ismertetése

Alfától omegáig

Korunk férfijait öt különböző kategóriába oszthatjuk be, melyek a görög ábécé betűinek megfelelő alfa, béta, gamma, delta, végül annak legvégére ugrással omega elnevezést nyerték. E sorrend egyben megfelel a férfitársadalom úgymond kívánatossági rendjének is, tehát az alfák a legkelendőbbek, velük kíván számarányaiban a világon a legtöbb nő megházasodni, gyereket vállalni, szexelni, stb. A többi kategória progresszívan a házasság, tartós párkapcsolat, végül puszta szex szempontjából is egyre kevéssé preferált egyedek hadát takarja, végül az omega, mint leghátsó helyre sorolt csoport leginkább ama személyeket gyűjti magába, akikkel a nők abszolút többsége kizártnak tartja egy akármilyen minőségű kapcsolat köttetését.

Ama jelzőt, hogy valaki mondjuk alfa, a társadalom szintjén történő megfigyeléseink alapján aggathatjuk rá emberekre. A kategorizáció létrejöttének legfőbb oka, hogy az ember nem képes olyan elvont szellemi fogalmak befogadására, melyeket valahogy nem nevezett meg. Tehát azt a megfigyelést, hogy mondjuk egy tetszőlegesen kiválasztott mintában (legyen mondjuk 100 férfi és 100 nő) bizonyos férfiak arányaiban sokkal több nő érdeklődését felkeltik, mint egy hozzájuk képest másfajta tulajdonságköteggel felvértezett hímnemű csoporté, ha azt nem nevesítjük, hogy a nők által preferált csoport az alfahímek, és a kevésbé preferált csoport a bétahímek, akkor nem tudjuk realizálni ezt a folyamatot és magyarázatot keresni rá, mert a tudat, az ego egyszerűen így működik, hogy az állatvilágban ösztönszerűen működő jelenségeket valahogy materializálni kell, és azzal, hogy ráaggatunk egy kifejezést, nagyjából teljesül a feltétel.

Lássuk az egyes csoportok kibontását részletesebben is, előbb szövegesen, aztán táblázatba foglalva.

Alfa: Az olyan férfiakat soroljuk ide, akik a lehető legtöbb nő nedves álmai. A nők tőlük szeretnének gyereket, a férfiak őket irigylik, vagy kezelik személyüket példaképként. Társadalmi pozíciójukban a hierarchia csúcsán vagy annak közelében helyezkednek el. Ha nem, akkor valamilyen kiemelkedő teljesítmény vagy hirtelen jött hírnév nyomán válnak rajongás tárgyaivá.

Természetes viselkedésük szerint, melyet a társadalmi programok felülírhatnak, temérdek szexuális partnert szerezhetnek, vagy nagy családot tartanak fenn sok gyerekkel. Kinézetük feltűnően jóképű, és a többi sorolt csoporthoz képest az ő köreikben a legalacsonyabb valamilyen genetikai vagy biológiai rendellenesség felbukkanásának esélye utódaik körében.

Béta: A társadalom hagyományos fenntartói, akik serény dolgozók, jobbára problémamentes polgárok és a civil szféra legjoviálisabb betöltői. Noha tényleges politikai vagy pénzügyi hatalmuk jobbára nincs, tehetségüknél fogva betölthetnek magas pozíciót, amennyiben erre kiválasztásra kerülnek az uralkodó elit által.

Családi életükben rendezettek. törekednek a példamutató házasságra és az ezt elősegítő személyiségfejlesztésre. Kevés szexuális viszonyt hajtanak fel életük során, gyakran maradnak monogámok. Bár társadalmilag legtöbbször alárendelt szerep jut nekik, nőkkel szemben képesek a lenyűgözés és dominancia gyakorlására, mivel szinte minden körülmények közt stabil mentális állapotot prezentálnak, ritkán esnek szét. Széles ismeretségi-baráti hálót tarthatnak fenn, így sem maguk, sem asszonyaik nem lesznek tartós magányra kárhoztatva, házasságuk ellaposodásának pedig a férfi ragyogó intellektusa, kreativitása és hálószobában tanúsított minimum kielégítő teljesítménye veszi elejét.

Gamma: Ők a kiemelkedők, a társadalmi konvenciók felrúgói, az irányító alfaság és a rendezett bétaság érdekes keverékei, kik mindkettő téren elbuknak. Egyszersmind ők alkotják a társadalom többségét.

A gammahímek olyan személyek, akik egy bizonyos tulajdonságukban igencsak átlag felett teljesítenek, másokban viszont alulmaradnak az elvártakhoz képest, vagy egyenesen kudarcot vallanak a legminimálisabb követelmények abszolválásában.

Például: ragyogó kreativitású zseniális művészek, akik alulmaradnak a hagyományos hétköznapi feladatok teljesítésében, mint mondjuk csekkek időben történő befizetése. Tehetséges és akár tehetős kétkezi munkások, kik önálló és talpra esett vállalkozókként degradálják a nőket, válogatott szitkokkal illetik a hatalmat (olykor alaposan megégetvén magukat ezzel). Szinte végtelen teherbírású erőmunkások, kik egyből a pálinkás pohár alját nyaldossák, amint egyszer valaki is nemtetszését fejezné ki a munkájuk minősége iránt, vagy létszámleépítés keretében kirúgná őket. Flúgos tudósok és doktorok, kik szélsőségesen hanyagolják családtagjaikat. Szentimentális költők, akik felsülnek az ágyban. És még lehetne sorolni.

A gammaság fura paradoxona, hogy az ilyen egyedek társadalmi téren akár domináns pozícióig vihetik, nőkkel való viszonyaikban viszont kudarcot kudarcra halmoznak. A nők visszautasítják őket, vagy ők utasítják el a nőkkel való ismerkedést.

Instabil anyagi, mentális és szellemi állapotuk végett életük folyamatos hullámvasút. Hajdanán majd akkora sikernek örvendtek, mint az alfák, ám az 1970-es óta folyamatosan elfajuló gazdasági-megélhetési válságok hada és az egyre súlyosbodó létbiztonság-hiány, globális mentális krízisek végett kész orosz rulett egy ilyen férfival együtt élni.

Az 1960-as évekig bezárólag a gammák viszonylagos sikerrel vettek részt akár szexuális afférok sorának felhajtásában, akár bombabiztos családi élet megteremtésében. Napjainkban képviselőik inkább a keserű reakciós fasizmus felé fordítják fejeiket, melankolikus nosztalgiába menekülnek vagy tradicionális konzervatívokként kergetik maguktól a világ másik felére a nőket.

További jellemzőik a viszonylag hosszas agglegény lét és kései házasság, partnereik és társas kapcsolataik egyenrangú felekként kezelésének hiánya, diplomatikus képességek fájó nemléte (általában túlzottan nyers módon adják elő véleményüket).

Delta: Ők a tökéletes szellemi és erkölcsi toprongyok, az örök áldozatok. Korunk példás családapái, akiket derék Viktorkánk örök életekre leláncolgató kedvezményes lakáshitelekkel támogat.

A deltahímek speciális jellemzője, hogy annyira nincs öntudatuk, hogy a személyüket érő bárminemű sorscsapást egy esőben ázó tehén sztoikus nyugalmával viselik.

Paradox módon e tulajdonságuk szavatolja viszonylagos kelendőségüket a randipiacon. Mivel örök alkalmazotti létre berendezkedvén semmi aspirációjuk nem marad a kiválóságra, nagy eséllyel haláluk napjáig kizsákmányolható alkalmazottak maradnak, amely tulajdonságuk a nő részére garantál némi alacsony, ugyanakkor biztos anyagi nívót.

Bár az ágyban nem remekelnek, a delták hűsége és figyelmessége garantálja az asszony folyamatos kielégültségét, kiváltképp mivel az úriember biztosan nem veszi zokon, vagy akár nem is sejti a munkahelyi kollégákkal vagy szexrandi oldalakon hajtott rejtett afférjait az asszonynak. Jó eséllyel egy házba pottyantott kakukkfióka felcseperítését is készséggel vállalják. Mivel függnek a nőktől és a szextől, egészen remekül kontroll alatt tarthatók, e tulajdonságukból kifolyólag vonzó alternatíváik a női dominanciát, megcsalást, tisztességtelenséget nem tűrő és anyagi stabilitás bebetonozására középnívón sem feltétlen képes gammáknak.

Paradox módon mindebből az következik, hogy a papucs férfiak gyakran kelendőbbek a randipiacon a szexuális manipulációkkal kevésbé kontrollálható gammáknál.

Omega: Excentrikus, különc, kommunikációs nehézségekkel küzdő, a társadalmi viszonyokat nem értő, azok terén vergődő vagy akár egyenesen diszkriminált rétegek. Ennek általában valami születéskori rendellenesség az oka (mint autizmus, torzszülöttség vagy fogyatékosság), esetleg rendkívül mély elszenvedett trauma vagy súlyos személyiségzavar. Megjelenhet az önellátásról gondoskodás képtelensége is.

Az omegahímek nem képesek kapcsolatot teremteni az ellenkező nem képviselőivel, így tanulni-fejlődni sem tudnak, örök magányra vannak kárhoztatva. Amennyiben képesek életképtelenként értékelt tulajdonságaikat valamiféle kiemelkedő teljesítménnyé vagy figyelemre méltó sikerré konvertálni, talán az ő életükben is megjelenhet a szerelem.

A férfiak csoportosítása tulajdonságaik szerint

Miután sikeredett vázlatosan definiálnunk az egyes férfiosztályok karakterét és jellemét, lássuk most táblázatba foglalva az ő fizikai és biológiai jegyeik sorolását.

Tökéletesen meghatározott és felülírhatatlan tulajdonság-mixe egyik csoportnak sincs, azaz mondjuk 175-ös magasság mellett sem kizárható az alfahímmé válás, de az ilyeneknek azért messze nehezebb dolguk lesz az eleve ideális intervallumba eső személyekhez képest.

A különböző férfi kategóriák tulajdonságmixeinek percepcióját a potenciális partnerek ízlésétől függően eltérő arányban ugyan, de statisztikailag fifti-fifti arányban befolyásolja benyomás és személyiség szempontjából a genetika és nevelés, szexuális érdeklődés felkeltése tekintetében a kinézet és a státusz, hosszú távú elköteleződés szerint pedig az anyagi helyzet és szexuális kielégítési képesség.

A következő preferenciahalmaz az intelligenciamix, ami félig továbbra is genetika (pl. az elérhető IQ elég erősen genetika függvénye, míg az érzelmi intelligencia, ill. empátia fejleszthető). Nagyjából tízféle különböző intelligenciatípust ismerünk, ezek közül 3, amit a társadalom kiemelten kezel (IQ, EQ, empátia). A többi bizonyos hivatások vagy képesítések megszerzésében segít, de nem olyan fontosak. Az alfahím tulajdonságok itt az egyes intelligenciák skáláján bizonyos intervallumokon belül létező intelligenciák meglétét jelentik, melyek a következők:

IQ: átlag feletti, viszonylag magas (preferált: 105-120 között). A magas IQ-jú férfi sokkal inkább képes logikusan, előrelátóan gondolkodni, a többet ésszel mint erővel módszerrel a mamut elejtését megtervezni, tehát egy igazi vezető szerephez elengedhetetlen az átlag feletti IQ. Látható azonban, hogy létezik maximálisan preferált IQ is, és itt jön be az a faktor, hogy a nagyon magas IQ-jú férfiak már hátrányban vannak a randipiacon. Ők azok, akik a másik két intelligenciájukat kénytelenek lefojtani az IQ érvényesülése érdekében, mivel az IQ nem fejleszthető vissza. Ha 130+-os IQ-val rendelkezel, akkor már egyértelműen meg vagy lőve a nőknél, mert annyira fegyelmezett módon viszed véghez a racionalitást a társadalmi dinamikákban, hogy az teljességgel összeférhetetlen az inkább érzelemalapú női megközelítéssel szemben. Itt tehető egyébként egy újabb megállapítás is: az, hogy ha valaki egy adott tulajdonságban már túlzottan jó, ők ugyanúgy hátrányba kerülhet a randipiacon, mintha nevezett képessége elégtelen volna.

EQ: A magas érzelmi intelligencia nagy előnyt jelent, hiszen a nők ezen a nyelven kommunikálnak. A nagyon magas IQ és a magas EQ viszont egymást aláássák, tehát itt érvényesül gyakorlatban is a fenti megállapítás, hogy az IQ inkább csak kicsivel legyen átlag felett, de semmiféleképp ne legyen az illető tudományos zseni.

Az emberek vagy inkább racionális, vagy inkább érzelmi alapon döntenek, így ez a két intelligencia örökös harcban áll egymással a dominanciáért. A magas IQ-jú emberek ott vannak meglőve, hogy míg az érzelmi intelligencia fejleszthető, és széles skálán alkalmazható, idomulva ezzel a partner igényeihez (vagy éppenséggel manipulálván őt az igényeinknek megfelelő viselkedés tanúsítására), az IQ inkább genetikailag determinált, rögzült és ezáltal nem levethető tulajdonság. Ha egy magas IQ-jú személy egy hozzá mérten „ostoba, alsóbbrendű” közegbe kerül, az nem az alkalmazkodó ösztönök kibontakozásához vezet, hanem akár elmebetegségben kicsúcsosodó szellemi, kognitív leépüléshez (nagyon jellemző a magas IQ-jú emberekre az asperger, autizmus és a skizofrénia).

Empátia: Szexuális viszonyok hajtására alacsony empátia javallott, hosszú távú elköteleződéshez közepes. Az empátia lényege az, hogy milyen mértékben vagy képes átvenni a másik ember hangulatát. Ha egy nő sír, mert éppen valami trauma érte mondjuk a munkahelyén, és ettől te is szomorú leszel, az a férfiasságodat egyértelműen sérti, mert a férfinak tudnia kell erősnek maradnia a legnehezebb szituációkban is. Egy ilyen helyzetben sem a vérracionális megközelítés (megoldom a problémádat), sem az áldozat személye iránti maradéktalan szimpatizálás (hogy lehet a főnököd ilyen gonosz?) nem célravezető, ehelyett érzelmi alapon ildomos az ilyesféle problémákat megközelíteni: megmondod neki, hogy minden rendben lesz, és átöleled. A nők ilyenkor nem megoldást akarnak, meg nem lesüllyedést a szintjükre, hanem kizárólag pozitív érzelmi stimulust.

Tehát az a jó empátia, ami viszonylag alacsony, nem veszed át a másik ember hangulatát, hanem inkább szimpátia alapon közelítesz a válságokhoz: ez a lány most sír, biztos trauma érte, de egy határozott érzelmi stimulussal meg tudom őt békíteni.

A férfitársadalom hierarchiája a különböző belső tulajdonságaik szerint a következőképp alakul:

A harmadik tulajdonságköteg a személyiség. Itt az a pont, ahol már nem lehet egyértelmű megállapításokat tenni a női preferenciák változatossága végett, de akad talán néhány tulajdonság, melyeket a nők többsége egyértelműen vonzónak tart a többivel szemben.

– Inkább extrovertált, mint introvertált

– Kommunikáció: lassú beszéd, viszonylag hangos, érthető, nem hadar, nem dadog, nem csuklik el

– Testbeszéd: határozott kiállás, egyenes állás, nők jeleinek olvasása (ugyanis a nők kommunikációjának 80%-át a testbeszéd és a gesztusok adják, nem a kimondott szavak!)

– Szexuális vonzerő: jó dumálóképesség, bugyiba való beledumálás képessége (ez az, ami utal a magas érzelmi intelligenciára), nemek közötti társas dinamika megértése és alkalmazása (nyitás, demonstráció, shit testek, komfort, vonzalom, szex)

– Mentális: stabil mentális állapot, kudarctűrő képesség

– Stimulus: pozitivizmus, optimizmus, játékosság

És még ezernyi más tényező lehetséges. Ezután jön még be negyedik faktorként a státusz, ami a vagyoni helyzetedet és társadalmi hierarchiában betöltött szerepedet jelenti leginkább. Ez az ultimate jolly joker, tehát a magas státuszú férfi automatikusan alanyi jogon juthat szexhez, amennyiben a személyiségében valamelyik faktor (esetleg genetika szempontjából a túlzottan magas IQ) nem akadályozza ebben. Egy piszok gazdag, ám valamilyen oknál fogva megközelítési pániktól szenvedő férfi persze ugyanúgy nem jut szexhez, mintha semmi vagyona nem volna, de annyi bizonyos, hogy az elért státusz a keletkezett genetikai és szociális hátrányok legnagyobb részét kompenzálja. Azaz ha már tud nyitni, és kisebb komfortot építeni, sikerre van ítélve.

A fentiekből megállapítható, hogy bár genetikai alapon a férfiak nagy részének még van esélye alfahímmé válni, a következő 3 faktor további szűkítő kritériumokat tartalmaz. Lehetsz te genetikailag tökély, de ha olyan neveltetésben részesültél, ami súlyos neurózisokat, depresszív állapotot plántált beléd gyerekkorodban, akkor kevés esélyed van a randipiacon érvényesülni. Ugyanakkor az is látható, hogy kizárólag a genetikai faktor az, ami egyértelmű meghatározottságot ír elő, az összes többi faktor módosítható kisebb-nagyobb mértékben. Nyilván ehhez az kell, hogy ebben a roppant felgyorsult világban képes legyél némileg magaddal is törődni, feltérképezni a saját erősségeidet, gyengeségeidet, a kevésbé előnyös tulajdonságaidon javítani, ami itt a modernitásban gyakorlatilag majdhogynem lehetetlen. Így előfordulhat, hogy az alapból genetikai meghatározottságoknak megfelelő 50%-ból végül kb. 10% feleljen meg az alfahím leírásának, és így a nők legalapvetőbb biológiai igényeinek.