Jól seggre estek a kapitalisták, kik azt képzelték, a válság majd visszatereli a munkásokat az ültetvényre

0

Jó ideje dörzsölgetik már a markukat a burzsujok, hogy lám, jön a válság, és a rabigázó biorobotoknak egyéb esélyük nem is nyílik majd a végtelen lehetőségek szabad piaci kapitalizmusában, mint térden állva csúszva visszakönyörögni magukat a dohos iroda falai közé.

Elhitték a cégvezetők a maguk által kifundált gyermekmesét, hogy egy gazdasági válság generálásával majd jól megzabolázzák a renitens, távmunkából irodába visszatérni többé nem kívánó munkaerőt. Másfél év elteltével bekövetkezett a nagy seggre huppanás, csakhogy nem a dolgozó jobbágyok, hanem a munkáltatók részéről.

Úgy kezdődött az egész visszacsalogatósdi, hogy a Deutsche Bank adót kívánt kivetni a home office-ban dolgozókra, mivel lecsökkent megélhetési költségeik, valamint a helyben való munkavégzésre kényszerülő munkások irigysége nyomán privilégizált helyzetbe kerültek a többiekkel szemben.

Eztán maguk a munkáltatók vették kézbe a válság kontrollját, s pontosan a jó előre borítékolható eredményre jutottak: az irodákba visszakényszerített tudásmunkások inkább felmondtak, csak ne kelljen többé minden egyes nap órákat ingázni, odabent egész idő alatt maszkot hordani, és még a barom főnök vernyákolását is elviselni.

most_mi_lesz

Sokak részére nyújtottak segítő kezet döntéseik meghozatalában a vállalatvezetők, kik a munkaerőt billogozható sertésállománynak tekintvén kötelezték jobbágyaikat a kísérleti vakcinák beinjektálására.

A Basking.io adatelemző cég összesítette a home office-ból munkahelyre visszatérő dolgozók számát, s az eredmények siralmasnak bizonyultak – természetesen a burzsoázia szemszögéből nézve.

Azt ugyan sikerült elintézni, hogy pontosan 50% hajlandó legyen végre legalább heti egy napot az irodában tölteni, ám a kívánt öt napos bent tartózkodás aránya még az idei első negyedévhez képest is tovább hanyatlott a másodikban: télen még 21,5%-ot be lehetett könyörögni az épületekbe (nyilván az otthoni fűtésszámlával spórolandó), június végére viszont 14,8%-ra apadt a bejárni hajlandó személyzet aránya.

A Future Forum ennél is disztópikusabb képet festett a tudásmunkásokról: a kitöltött kérdőívek alapján tízből mindössze 2 mutatna bárminemű hajlandóságot arra, hogy visszatérjen a depresszív kis asztalkája mögé, a maradékot semminemű incentíva nem győzné meg.

depressziv_asztalka

Nehogy azt higgyük, hogy a senki földjén székelő sufni KFT-kről van szó: az Apple 2021 nyara óta igyekszik visszaédesgetni a munkaerőt az egyébként nem is rosszul kinéző Apple Park-ba, mindhiába. A Facebook-nál valóságos lázadás tört ki Zuckerberggel szemben, Elon Musk pedig türelmének fogytán nyíltan megfenyegette a Tesla alkalmazottakat, hogy akinek derogál bejárni, az keressen másik állást.

A kétségbeesett CEO-k azzal érvelnek, hogy az otthonról bedolgozó munkaerő hajlamosabb a pletykálkodásra, produktivitása pedig messze alatta marad irodabeli teljesítményének. A New York Federal Reserve felmérésében a cégek 30%-a látta úgy, hogy a munkaerő produktivitása lecsökkent, míg 50% nem tapasztalt lényegi változást. Ezzel szemben a munkások szinte kivétel nélkül teljesítménynövekedésről számoltak be.

Mivel több mint két éve zajlik a home office térhódítása, a beérkezett hiteles gazdasági adatok fényében kijelenthetjük, hogy a 30%-ba tartozó cégek vezetői hazudoznak, mivel a produktivitás tavalyi és tavalyelőtti mértéke egyaránt háromszoros emelkedést mutat a megelőző évtized átlagához képest!

Hangyányit változott a helyzet az idei évben, ám ennek oka továbbra sem a home office megléte, hanem a gazdaság szereplőinek szarkeverő magatartása.

pikwizard-serious-graphic-designer-writing-on-book

Egyfelől úgy megnövelték az üzemanyagárakat, hogy immár egyenesen pénzesőt keletkeztet, ha valaki otthon marad és nem járogat be sok-sok kilométerekkel arrébb dolgozni. Másrészt akik az elmúlt két év során benne maradtak a rendszerben, továbbra is bejártak munkahelyeikre, ahol folyamatosan maszkot hordtak, majd be is oltatták magukat… az ő produktivitásuk orral előre fúródott bele a földbe az idei esztendőben.

A USA Today jelenti, hogy a „COVID-pandémia” idején frontvonalon szolgálatot teljesítő munkavállalók oly mértékben kiégetté váltak, hogy nem vállalnak többé önkéntes feladatot, túlórát, sőt mi több, ragaszkodnak a munkaszerződés szó szerinti követéséhez, és az abban szereplő vállalásoktól eltekintve egy centivel sem mozdulnak arrébb.

Korábban a munkaszerződés csak egy afféle ajánlott irányvonal volt, melyet a munkáltató ráerőszakolt a jobbágyra, hogy aztán rendre ne teljesüljenek a maga részéről annak feltételei. Nem volt persze kötelező a hetvenórázgatás, csak hát aki ezt nem vállalta, annak következő héttől már nem kellett többet bemenni. Az előírások kizárólag a munkavállalót korlátozták, a munkáltató úgy hágta át a megállapodást akár napi szinten, ahogy akarta.

Akik irodában dolgoznak, s a rezignáltan bejárogató 14,8% kötelékébe tartoznak, többé nem tepernek mindenféle nem létező karriercélok beteljesüléséért. Jól tudják immár, hogy a „játék” alaposan meg van bundázva, a serényen munkálkodó dolgozó nem előléptetést, hanem még több elnyomást és kötelezettséget kap a nyakába ugyanolyan javadalmazás mellett.

overwork

Ahogy azt már többször pedzegettem. az emberek nem akarnak többé a rendszertől semmit. Nem arról van szó, hogy ne félnének a munkanélküliségtől, hajléktalanságtól, végrehajtástól, hanem arról, hogy esélytelennek látják megfelelni a rendszer követelményeinek. Ha akarja, úgyis munkanélkülivé, hajléktalanná teszi a rendszer, vagy végrehajtás alá helyezi, s nem tehet ez ellen semmit. Ugatják a barmok, hogy tán be kéne tartani a törvényeket, csakhogy a törvényeket úgy alkotják meg, hogy eleve betarthatatlanok legyenek. Ha nőne a zsellér fizetése, a landlord rögvest emeli az albérlet díját, hogy esélye se legyen spórolni és lakásra félre tenni. Ugyanez a szitu az élelmiszerrel.

Minden emberi cselekedetet kizárólag a hit, alkalomadtán a kényszer ereje mozgat. Ám a kényszer csak jutalmazással együtt működik. Akinek nincsen többé hite a kapitalizmus istenségben, illetve abban, hogy az majd gondoskodik a szükségleteiről, igényeiről, valamint jólétéről, ahogy a rendszer hazudja, azt semmiféle fenyegetőzés, terror, büntetés, kényszer révén nem lehet rávenni többé a mókuskerék forgatására, hiszen nincs jutalom. Akkor jöjjön a hajléktalanság, ami amúgy is elkerülhetetlen.

Az emberek belefáradtak a napi szintű létbizonytalanságba, hogy mindig egyetlen befizetetlen csekk választja el őket a haláltól, hogy a tévé soha nem látott jólétet mormol a pofájába, miközben minden nevén lévő hulladék kizárólag az önmaga rabszolgaságának fenntartása érdekében létezik, s ha nem rabigáskodna, vagy esélye, vagy szüksége nem volna a megbéklyózó anyagi javak birtoklására. Amelyek elvételével napi szinten fenyegetik őt, amennyiben nem lesz jó kisfiú, és nem fizet uzsorakamatot az őt kifosztó rendszernek.

egy_nap_mindenki_feladja
Világvége forgatókönyv #253: Egy nap egyszercsak mindenki feladja.

Aki nem lázad, zúgolódik, elégedetlenkedik, helyezkedik és ügyeskedik a rendszer nyújtotta kereteken belül, hanem passzívan feladja a mindennapi megélhetésért vívott küzdelmet, akörül szétbomlik az illúzió, s többé nincs mivel őt elnyomásban és fenyegetettségben tartani.

Aki még mindig rendszerrabszolga, s nem látja a kiutat, az a tanult tehetetlenség nihilizmusában talál menedéket a maga végső elmúlásáig. Esetleg próbálkozhat hosszú COVID-dal, hátha beválik.

0 hozzászólás
Beágyazott kommentek
Minden hozzászólás