Akad egy népszerű tévhit a vakbuzgó szabályfasiszták és álspirituális sarlatánok körében, miszerint a halálra szabályozott és súlyos büntetések terhével alaposan körülbástyázott világ a bűnözők elrettentését szolgálja a bűnelkövetéstől, míg a szabálytisztelő, törvénytudó, hatalomnak feltétlen engedelmeskedő polgároknak semmi félnivalójuk nem akad a hatalmi törvénykezés csapkodó pörölyétől. Akik betartják a szabályokat, joviálisan hajlongnak a törvény szigorának képviselői előtt, nem keresik a kibúvókat a szabályok alól, azoknak szabad, békés, szigorú korlátoktól mentes földi életük lehet.
Olyannyira nem állja meg helyét eme förtelem delúzió, hogy minden pontjának pontosan az ellenkezője igaz.
Kizárólag azokat lehet szoros kontroll alatt és így totális rabságban tartani, akiknek gyomra minden egyes ajánlott levél kikézbesítését követően görcsbe rándul, akiket egyetlen pipacsvörös fejjel vernyákoló vadbarom a helyükön tud tartani, akik spontán pánikrohamban törnek ki egy rendőr látványától, továbbá akik alanyi jogon, feltétel és ellenvetés nélkül elviselik a rájuk rótt igaztalan bírságok, díjtételek, átverések, hétköznapi elnyomatások hadát.
Akikkel mindezeket nem lehetséges megtenni, elkerülhetetlen az erőszakos bajkeverők táborába gyömöszölésük a karhatalmi értékítélet szerint, kiket szabad és kell a lehető legszigorúbb bírságokkal sújtani és a legkegyetlenebb végrehajtásokkal halálra bántalmazni.
Milyen ezzel szemben egy igazi, úgymond minden hájjal megkent törvényszegő bűnöző? Érdekli őket a rendőr gumibotja, a karhatalom ukáza, a törvények és jogszabályok szövevényes, kibogozhatatlan hálója? A nagy francokat!
Egy valódi bűnöző gyűlölheti ugyan a rendőröket, de garantáltan nem tanúsít velük szemben félelmet, hiszen annak megléte eleve megakadályozná részére a bűncselekmények végrehajtását.
A rablók, gyilkosok, erőszakos bűnöket végrehajtók nem fossák össze bokájukat a NAV inkasszótól, a közterület-felügyeleti bírságoktól vagy kifundált fiktív tartozások végrehajtóitól. Az ilyesfajta fenyítékekkel kizárólag az engedelmes, szabálytisztelő, minden apró pontban és részletben megfelelési kényszert tanúsító polgárokat lehetséges illetni, mégpedig akár napi szinten. Minden egyes nap egy új lehetőség újabb ezernyi zsellér rongyos életének megnyomorítására, hogy azok másodperc alapú félelemben vergődvén örökkön örökké a betű ereje által kontrollálva maradhassanak.
Mi a helyzet az érme másik oldalával, azaz a törvénykező, büntetgető, végrehajtó hatalom képviselőivel? Vajon ők maguk hűen követik az általuk fogalmazott törvények mindennemű paragrafusait, hajszál pontosan úgy járnak el, ahogy a maguk önkénye által meghatározott, semlegesnek hazudott szabályok kimondják?
Lássunk csak néhány példát a semleges és kivétel nélkül mindenkire vonatkozó törvények meséjének cáfolatára.
2006-ban azonosító jelzés nélküli, illegális tömegoszlató eszközökkel felfegyverzett vérszomjas rendőrök verték halomra a leleplezett karhatalmi hazugságok és a rohamosan hanyatló gazdasági körülmények ellen tüntető tömegeket.
2010 után korabeli bombarobbantók, gyilkosok, olajszőkítők, maffiózók hada jutott hatalomra és nyert magának bőséges javadalmazással kecsegtető kormányzati pozíciót.
Az állítólagosan baromira keresztény-konzervatív magyar kormány tagjai sorozatos válásaikkal és rejtélyes meggazdagodásaikkal keltik a nép körében a feszkót, miközben a radikálisan homoszexuális, pedofil és drogellenes retorikájával bomlasztó hatalom körében sorozatban buknak le a pedofil és buziorgiákon vonagló aktorok, mellé a legveszedelmesebb kábítószert, az alkoholt (pálinka) alapvető élelmiszernek kikiáltó „miniszterelnökök”.
A COVID-terror vérzivataros esztendei alatt a politikusok rendre megszegték a maguk hozta karantén-szabályokat, partiztak titkos házibulikon (Boris Johnson), vagy bonyolítottak le szigorú klinikai vizsgálatokat és bonyolult jogszabályi környezetnek való megfelelést követelő, szövetségi szintű vakcinabeszerzéseket SMS-ben (Ursula von der Leyen). A beteg, tehát fertőző és egészségükre nem figyelő oltottaknak megengedték az utazgatást, míg a tudatos és kicsattanó egészségnek örvendő oltatlanoknak megtiltották mindezt, mondván ők „tünetmentes terjesztők”, mely fiktív terminust első ízben vezették be a lakosság szabadságjogainak felszámolására.
A kriptopénzeket démonizáló, egyben digitális valuták bevezetésének feltétlen szükségével házaló pénzügyminiszterek és jegybankelnökök bársonyszékből, gombnyomással finanszírozhatják a nemzetközi terrorizmust, úgy ahogy tették azt a bankárok 2008 előtt a saját offshore pénzmosó számlahálózataikon keresztül. Közben a sarlatán pénzügyi tanácsadók „a készpénz a fekete gazdaság melegágya” mantrával házalnak, miközben a számlapénzekkel 2023-ban immár egyenként is százmillió dollár nagyságrendű financiális csalások voltak elkövethetők, a bankszámlákat százezerszám porszívózhatja le egyetlen gombnyomással egy mianmari hackerhálózat vagy maga a bűnöző NAV, a digitális pénz pedig, ahol csak bevezették, a központilag istápolt terrorizmuson felül mindenütt totális gazdasági összeomlást idézett elő.
A hatalom a tisztességes embereket vegzálja és bántalmazza, a bűnözőket pedig felemeli és magasztalja. Persze nem mindegyik bűnözőt, csak akik a hatalom barátai. A gyilkosok egyik fele büntetgeti a másik felét, a rablók egyik fele a másik felét, és így tovább. Az erőszakos rendőr a másik erőszakos tolvajban meg rablóban nem kelthet igazi félelmet, csakis a szabálytisztelő, hajlongó polgárban, aki balgatag módon a népnyomorító törvények uradalma alá rendeli magát, hogy azok erejével rugdossa őt a hatalom. Annyi az ő hatalmas és jóvátehetetlen bűne, hogy rossz urat szolgál.
A hatalom tehát egyáltalán nem példamutató reprezentánsa a maga által hozott népnyomorgató törvényeknek, sokkalta inkább beszélhetünk egyfajta kikényszerített, egyirányú és egyoldalú viszonyrendszerről, amelyben a hatalom emberei a maguk kifundált szabályaira hivatkozva bármit megtehetnek velünk, a mi részünkről pedig egyetlen kizárólagos szóba jöhető válaszreakció a feltétlen engedelmeskedés akár az életünk teljes tönkremenetele árán, vagy pedig a bűnözőkként s így örök életen át vegzálandó, büntetendő, végrehajtandó elkövetőkként való megbélyegzés.
Amely bűncselekmények elkövetése a törvénytisztelő jobbágyok részéről karhatalmilag tiltva van, ugyanazt ők maguk alanyi jogon és bárminemű gátlástól mentesen véghez vihetik, ideértve a lopást, rablást, hamis tanúbizonyságok tételét, bálványimádás kikényszerítését (tekintélyelvűség), illetve a gyilkosságot, persze kizárólag parancsra és vezényszóra.
Ezért a hatalom körei egészen telítődnek bárminemű erkölcsi és morális érzékektől mentes, ugyanakkor az oktalan gyötrés, bántalmazás, néppusztítás gyakorlatát korlátok és velük szembeni retorzió esélyétől mentesen gyakorló pszichopatákkal, erkölcsi toprongyokkal, hatalomittas nárcisztikusokkal, alsórendűségük okán sértett, s ezért békés, ártatlan polgárokkal szemben bosszút esküsző mitugrász kis pattogikkal.
Bárminemű erkölcsi és / vagy morális gátlás megléte akár az éhhalál peremén vergődvén is megakadályozza egy rendes ember részére, hogy rendőrnek, katonának, önálló bírósági végrehajtónak, NAV revizornak vagy bankárnak álljon, hogy a tényleges politikai és gazdasági hatalmat jelképező elnöki és igazgatói székek betöltéséről ne is beszéljünk…
Az önkényes büntetgetésre való hajlam önmagában a bűnözés melegágya. Adott tehát egy rendszer, melynek kifordított hierarchiája a gátlástalan bűnözőket kifejezett előnyökben részesíti, továbbá speciális privilégiumokkal ruházza fel őket, ezzel párhuzamban a ténylegesen törvénytisztelő, erkölcsös, etikus személyek hadát a hierarchia legaljára száműzi, és akkor még örüljön a büdös parasztja, hogy egyáltalán hagyja őt a rendszer keserves nyomorúságban tengődni, s nem ítéli azonnali éhhalálra, holott ezt is simán megtehetné.
A legális szabadrablás és illegális létszükséglet-lopás szisztémája tökéletes egyezőséget mutat a Jézus Krisztus által lefestett rögvalósággal, amely szerint a valóban tisztességes és istenfélő embereket a rendszer kiveti magából, a gyülekezetekből kirekesztik őket, és mindenféle gonoszságokat mondanak róluk a hátuk mögött.
Mindemellett azonban Jézus a feltétlen örvendezésre hív fel minket, ha velünk mindez megtörténik, hiszen ezt azt jelenti, hogy Istenhez valóban közel kerülvén egyetlen lépés választ el minket a mennyek országától, ezt a lépést pedig a rendszer, a hatalom, a hierarchia bűvköréből való kicsatlakozás jelképezi. Aki valóban harmonikus viszonyt ápol önmaga lelki működésével és az isteni igazsággal egyaránt, arra többé nem hatnak a karhatalmi ármányok, a törvény gyilkos pörölye, a kifundált büntetgetések és nyomorítgatások. Végezzük a magunk dolgát, ahogy azzal megbízattunk.
Ahogy Jézus megmondta, boldogok vagyunk, ha üldöztetnek és kergetnek bennünket, mert miénk a mennyek országa! A törvénykezőket, büntetgetőket, karhatalmi aspiránsokat pedig hagyjuk szépen fortyogni örökkön örökké a gyehenna tüzén, ahova valók.
Az átlagember körül egyre fogy a levegő, míg a terroristák egyre szabadabban tombolhatnak. Aki nem akar az életellenes, gyilkos rendszer következő halálos áldozataként tetszelegni, annak egyetlen útja van: rálelni arra a bizonyos keskeny ösvényre, melyet bejárván a rendszer rabszolgaságából való kiemelkedés lehetősége abszolválhatóvá válik.
E lehetőség elérésének kizárólagos receptje pedig, ahogy Jézus megfogalmazta, hogy minden körülmények közt az erkölcsi parancsolatokhoz tartsuk magunkat, ne pedig a hatalom ukázához! Ha tüskés koronát húznak a fejünkre, végtelen bírságokkal és inkasszókkal igyekeznek ellehetetleníteni létezésünket, falhoz állítanak vagy kereszthez szögelnek minket, mi akkor is kizárólag a magasságos mennyei Atyának tartozunk számadással, nem pedig a rendőröknek, revizoroknak, végrehajtóknak, buzizó és pedofilozó buziknak meg pedofiloknak, neisegyékező élősködőknek.
