Mivel a rendszer végnapjait éljük, nyilván az összeomlásról szól minden ép ésszel közölt híradás a nyitott szemmel járó próféták és spirituális tanítók részéről. E tényből egyesek – kiváltképp a rendszer beidomított hívei – azt vehetik le, hogy itt egy megkeseredett, voltaképp semminek örülni nem képes réteg, akik kizárólag saját személyes kudarcaik miatt nem tudnak örvendeni a világ csodáinak.
A fanatikus rendszerhívők nem veszik figyelembe ama roppant egyszerű tényt, hogy a hatalom regnuma és a jelenkori lapleosztások állapota nem egy örökkévaló szisztémát jelképez, amely az idők kezdete óta velünk volt, s ezután is így lesz az idők végeztéig. Ezt a rendszert valamikor évezredekkel ezelőtt megtervezték végletekig hatalomittas és a komplett emberiség életvitelét totális kontroll alá vonni kívánó aktorok. Ők az egyes uradalmi és birodalmi szisztémák menetrendszerű romba dőlését kényszerűen követő introspekció alkalmával nem azt a köveztetést vonták le, hogy komplett népek fölött basáskodni és elnyomóskodni rossz, hanem hogy nem alkalmaztunk kellőképpen hathatós technikánkat az univerzális diktatúránk szabadulhatatlanná és ellenállhatatlanná tételére.
A rendszeren belül immár a vesztesek létszáma magasabb a nyertesekénél, a hatalom intézkedései elviselhetetlenek, az önkéntes rabszolgaság skizofrén dichotómiáját megkövetelő rendszer erőszaktól való tartózkodása, viszont univerzális totalitásra törekvése még a kiválasztottakat is megtéveszti, kik azt képzelik, a modern hatalom képviselő az egykori Hitlerek, Sztálinok és Mao Ce-tung-ok ellenében valóban krisztusi szellemmel átitatott nagy államférfiak. Így aztán a magukat istenhívőknek képzelők is tömegével éltetik a fenevad rendszerét, veszik fel magukra annak bélyegét.
E korszellemben a spiritualitás gyakorlása minden megelőző éránál felfokozottabb éberséget követel, mert nagyon könnyű beleesni a luciferi szisztéma csábítgató csapdáiba. Ez a fajta nyitott szemmel járás követelménye, ha jól forgatjuk, hozzásegíthet minket az elődeink generációinál is jóval magasabb tudatosság elnyeréséhez, soha nem látott szellemi fejlődés elsajátításához.
Lássuk néhány példát ebben a megpróbáltatásokkal és nehézségekkel telített korszakban rendelkezésre álló pozitív lehetőségekből.
Már nem sok van hátra a rendszerből
Egyértelműen legörvendetesebb jellemvonása ennek a mai világnak, hogy már nem kell túlontúl sokat várnunk a végére. Minden nyitott szemmel járkáló személy bizton tudja, hogy elközelgett az idő, egyre szaporodnak ama jelek, melyek többek közt a Jelenésekből olvashatók ki a közelgő vég igazolására.
Ugyanakkor van itt elrejtve egy jókora csapda is. Jézus azt mondta, hogy nem adatik (látható) jel ennek a nemzetségnek, ugyanakkor a kor farizeusait azzal dorgálta, hogy az idők jeleit nem veszik észre. Ha tehát értő módon olvasni szeretnénk e világ végét indukáló jelekből, nem mindenféle kristálygömbökből, csillagmozgásokból, állítólagos csodákból vagy ufóészlelésekből kell konstatálnunk az idő közeledtét, hanem jól látható, tapasztalható földi eseményekből, melyek jellege egybecseng a végidők során ránk váró próbatételek profetikus leírásaival.
Ez tehát a legpozitívabb tulajdonsága a mai világnak: omladozik a rendszer, így a belőle eredő nyűgöket sem kell sokáig elviselni.
Akaratlanul is több szabadság
Mivel a szisztéma és az azt istápoló hatalom egyaránt a maga belső problémáinak toldozgatásával-foldozgatásával van elfoglalva, továbbá a valamire való emberek tömegével menekülnek ki a rendszerből, nem lehetséges többé a digitális diktatúra veszélyétől eltekintve olyan totalitarizmust beüzemelni, amelyben milliárdokat lehetne eltántorítani a szabadság és a spirituális felemelkedés gyakorlásától.
Ne feledjük, hogy bizonyos „szebb korokban” a lélek hívogató szavának követőit simán oroszlánok elé vetették, kemencékben égették el, vagy falhoz állították. Ennyi lélekgyilkost remélhetőleg soha többé nem lesz képes a hatalom felsorakoztatni, amely apparátus megakadályozhatná a szemfelnyitogató információk akár tömeges hozzáférését.
Az individualizmusnak és tekintélyelvűség szertefoszlásának hála immár lehetőségünk mutatkozik akár egyénileg nemet mondani a rendszer diktátumaira, holott a régi időkben nem volt mese: ha szüleink, tanáraink, munkáltatónk vagy a párttitkár megfenyített minket tiltott tartalmak fogyasztásáért, olykor a fogunkat is otthagyhattuk renitens akcióinkért.
A totális nihilizmusban és egzisztenciális kiszolgáltatottságban tartott fiatalság immár önfeledten kineveti azokat a karhatalmistákat, akik akár súlyos büntetés belengetése mellett megpróbálnák őket a részükre érdekes kontentek böngészésétől eltántorítani. Mindez azért történhet, mert:
Foszladozik a hierarchia
Hajdanán a tekintélyelvűség garantálta a népesség totális kontrollját. Az uralkodó, vagy akár diktátor nem tud személyesen jelen lenni minden polgár mellett, hogy azok akcióit valós időben szankcionálja, ugyanakkor a jogszabályok pörölyét, a büntető törvénykönyv ütlegét, a szigorú hierarchiában bebetonozott hatalmi pozíció pallosát már igen.
A hierarchia biztosítja egy mindennemű eredendő (isteni) képességeitől megfosztandó társadalom totális kontrollját, amely alatt az érvényesülés lehetséges útjai kizárólag az elnyomó hatalmi aktorok követelményeinek való feltétlen engedelmesség irányába kanyarodhatnak.
A hierarchia bomlásának hála fokozatosan veszítik el tekintélyüket a tudomány felkent főpapjai, a felsülőoktatás bukott és diáknyomorgató intézményei, a züllés és elhülyülés követelményét jeles év végi bizonyítványhoz feltételként állító közrothasztási intézmények, a pártállami ukázok, a végrehajtó maffiózók és az illegális inkasszók tömkelegét foganatosító NAV-revizorok.
Egyre kevesebben hisznek a hatalom varázsigéinek, hogy tíz év múlva belépünk a Kánaánba, csak most mégegyszer utoljára mindenki tegye jól oda magát hetvenórázgatásaival a kemény munkának.
Az emberek menekülnek a rendszerből, a hierarchia pedig kártyavárként dől össze.
Apróbb részfeladatokra bontott élet
Egykor a megvilágosodni kívánóknak komplett életüket volt szükséges feláldozniuk a vágyott cél eléréséhez. Napjainkban egy tízperces YouTube videó vagy csésze kávé mellett is lazán átfutható Revolife-esszé akár többet tehet a világ tényleges működési elvének megismertetésére, mint ezerévek óta megpatkolt filozófusok poshadt okoskodásai, kik ráadásul tanításaikat soha nem fazonírozzák a korszellem változásaihoz.
Azt ugyan elismerhetjük, a felfokozott információáramlás sokakat zavarttá és elveszetté tett, de ez még mindig felsőbbrendű alternatívája a döglött szavak életen át tartó magolgatásának, mely akciónkat követően halálos ágyunkon döbbenünk csak rá, mennyire nem ért semmit életünk megváltására ama hiábavalóan erőltetett keleti filozófia, melynek gyakorlásáért egész Tibetig kellett utaznunk és legalább tízféle jógi lélekölő beavatási szartartásain átesnünk.
Napjaink létfilozófiája egyszerűbb ennél. Ha valamit hasznosnak látunk, késlekedés nélkül nekiállhatunk azt elsajátítani, vagy akár terjeszteni. Ami nem válik be, arról egész hamar tudomást szerezhetünk, és szépen elvethetjük magunktól a működésképtelen életmód-tanácsokat. Mindettől persze epét okádnak ama „ember és életjobbító mestercoach-ok„, akik egy életen át tartó elköteleződést és áldozatot követelnek tőlünk, hogy hadd emésszen el velük együtt minket is a gyehenna tüze.
Ebben a korban tehát a bullshit nagyon hamar lelepleződik, az iskolákban belénk erőszakolt mételyező ostobaság rekord időn belül radírozódik ki elménkből. A mai világ hamis prófétáinak így jóval kevesebb mozgásterük akad emberiségellenes akcióik foganatosítására. Nem igazán tűrne manapság a népesség mondjuk évszázados inkvizíciót vagy komplett emberöltőn át regnáló sztálinizmust.
A mesterek lefokozódásával temérdek ismeretet elsajátíthatunk, sallangoktól megtisztíttatván gyakorolhatunk, melyek űzésére évszázadokkal korábban kizárólag törvényileg védett céheknek vagy konglomerátumoknak bizonyult lehetőségük. Mindez a begyöpösödött konvenciókon túlmutató gondolkodás jót tesz a kreativitásnak és innovációnak egyaránt, ugyanakkor ennek árnyoldalként a kritikán aluli, hasznavehetetlen, vagy egyenesen káros termékek és ideológiák is teret nyerhetnek maguknak, melyek kiszűrése a mi személyes feladatunk a már nevezett éberség gyakorlása által.
Elérhető spiritualitás
Gyakorlatilag az emberiség komplett történetében az volt a természetes, hogy kiáll a széles plebs elé valami bohócmaskarás figura, majd elkezdi mindenféle összefüggéstelen kántálásaival transzba ejteni hallgatóit. Eme életellenes varázs-szertartások, sámántáncok, egyházi misék azért nyerhettek teret maguknak, mert a nép rendre összetévesztette az értelmetlen nonszensz halandzsát a hipnózist végző személy beavatottságával a felsőbb világok irányába.
A latin nyelvű misézésről való leszoktatásunkért temérdek istenfélő próféta áldoztatta fel magát máglyán, ugyanakkor jó ideig a nép a maga írástudatlansága és az egyéni írás-értelmezés lehetőségének hiánya végett még évszázadokon át hitt feltétel nélkül mondjuk a világháborúkban való részvétel Isten által elrendelt kötelezettségében.
A II. világháború után a földi népesség nagyja ateistává lett, mert egy ilyen gonosz és tömeggyilkos Isten nyilván nem érdemel tiszteletet.
A probléma, hogy nem Isten a gonosz, hanem akik rá hivatkozva terjesztették a hazug tévtanításokat.
Napjainkban hála az égnek mindenki részére rendelkezésre áll az egyéni művelődés és lelkiismeretesség lehetősége. A Biblián felül is számtalan szentirat böngészhető temérdek fordításban, magának a Biblia tartalmának magyarázatai pedig olyan formában lelhetők fel akár itt a Revolife weboldalán, melyekért „szebb korokban” máglyára pakolták volna a szerzőt. Ahogy azt tette az inkvizíció Giordano Bruno-val vagy mondjuk Szervét Mihállyal.
becsüljük meg hát e lehetőséget és éljünk vele bölcsen, különben Isten szavának visszahelyezése idegen kezekbe megint lehetővé teszi majd a népirtás, önkényuralom és mindenféle karhatalmi gonoszság Isten szavával való igazolását.
Ízelítő a mennyek országából
Ugyan a tévé, számítógép, tablet, okostelefon nem más, mint a fenevad képernyője, még eme eszközökön át is sokkal tájékozottabbak lehetünk a világról, nyerhetünk inspirációt az örök élet és boldogság kívánalmára, mint amit saját depresszív világunk a maga ingerszegény környezetében és bántalmazó családtagjai, tekintélyszemélyei közt megengedne.
Évtizedekkel korábban senki el nem tudott volna képzelni mesésebb világot a lélekgyilkos és monoton kulimunka halál napjáig tartó űzésén felül, most meg annyi érdekességet és (egyelőre kizárólag látszatok szintjén megnyilvánuló) lehetőséget tár elénk a képernyő, hogy a megvilágosodás útjára lépett peonok jókat röhögnek magukon, hogyan voltak egész idáig képesek bevenni a dajkamesét, hogy kizárólag ennyiből kelljen álljon az élet.
A fenevad rendszere annyiban megtéveszt minket, hogy az általa sugárzott mesés fantáziavilágok, korlátlan örömforrás, változatosság abszolválását ténylegesen nem fogja hagyni részünkre, ehelyett a maga kiközvetített vágyképeit mézescsuporként használja fel a rendszerhez való lekötözésünkre és minden korábbi diktatúránál becsapósabb utópia-álomképekbe való beleszédítésünkre.
A békesség és szent lélektől való öröm, a korlátlan lehetőségek tárháza azonban nekünk is alanyi jogon és ingyen megjárhat, amennyiben nem dőlünk be a hatalom hazugságának, hogy mindezt kizárólag az ő tenyerükből fogyasztván kaphatjuk meg.
Feltámad a remény
A hatalom által felénk prezentált világ nihilistává és reményvesztetté tett minket. Féltve őrzött titok a hatalom részéről, hogy tényszerűen a második világháború óta nem produkált semmi átélhető víziót az életünk megjobbítására. Az ezt követően gyártott technikai találmányok vagy léteztek legalább látványterv formájában akár egy évszázaddal korábban is, esetleg kacsának bizonyultak, vagy kiderült róluk, hogy mégsem váltják meg az életünket.
Most első ízben támadt fel a remény egy jobb világ ígéretére. Ennek előzöngéjeképp jelenleg elég zűrzavaros minden, ám rendre ez az átmeneti időszakok velejáró jellemzője.
Sokkal többen vagyunk most 2025-ben akár a néhány évvel korábbi állapotokhoz képest, akik a minket érő nehézségek hada ellenére végre bizakodva fordulunk a jövő felé. Eleddig kizárólag azt láthattuk, hogy évről évre minden egyre csak rosszabb lesz.
Most még tart egy ideig a hanyatlás folyamata, de az alagút végén már ott pislákol a fény, ami ha szerencsénk van nem a szélsebesen felénk száguldó gyorsvonat reflektorcsóvája.
