Egy amerikai kutatócsoport első ízben fedezett fel műanyag részecskéket az emberi agy szövetein belül. Ezek a napjaink minden háztáji alkalmatosságában, élelem-csomagolásában, autókban, elektronikai eszközökben, de még arcmaszkokban is előforduló mikrorészecskék nevezett tárgyakról milliószám szakadoznak le, amikor otthonunkon belül tartjuk őket, vagy akár miután kihajigáltuk őket a kukába, s valamely szeméttelepen kötöttek ki.
A tudósok vakargatják fejeiket, hiszen a meglehetősen nyugtalanító felfedezésük ellenére nem tudhatják biztosan, miféle hatásuk mutatkozik e műanyag molekuláknak az agyban. Az sem világos, miféle intézkedések által lehetne elejét venni a műanyagszennyezés folyamatának.
Műanyag tárgyainkat a kindertojás-kupakok kivételével általában viszonylag nagy méretű, lebomolhatatlan és lenyelhetetlen eszközökként azonosítjuk, pedig mi sem áll ennél távolabb a valóságtól. E tárgyak java része a 3D nyomtatáshoz hasonló elven készül, vagyis mikroszkopikus részecskék milliárdjai kerülnek aeroszol formában összetapasztásra. A bomlási folyamat már kicsomagolás közben megkezdődik, amikor dörzsöléssel, ide-oda rakosgatással szabad szemmel nem látható porszemcsék szakadoznak le az összefüggőnek tetsző tárgyról. A szemcsék szakadásának tempóját a szeméttelepek java részében tapasztalható száraz környezet és heveny napsütés rendkívül radikálisan felfokozza.
Mikroplasztikokat már eddig is találtak a kutatók élelemben és ivóvízben egyaránt, ám most első alkalommal sikerült azt az agy szöveteiben felfedezni. Ez nem oly egyszerű, mint látszik: speciális mikroszkóp szükséges a detektálásukhoz, emellett különféle kémiai elemzéseket is végeznek a vizsgálati alanyokból kifejtett szöveteken.
A tudósok 30-szor annyi mikroműanyagot találtak az agyban a májhoz és vesékhez képest, ami roppant nyugtalanító eredmény. Ez azt jelenti, hogy a szervezet kiszelektálni és kiüríteni sem képes a szervezetből ezeket az oda nem illő elemeket.
A legmagasabb fokú felhalmozódási potenciált a polietilén mutatja, ami napjaink eldobható palackjai és csomagolásai java részének elemi alkotója. Jelenleg 13 ezer féle (!) műanyag molekula létezik a nagyvilágban, s a lista évről évre újabb elemekkel bővül.
Bár a műanyag szemcsék agyra gyakorolt hatása nem ismert, egyéb szervekre tett károsító ténykedésük vizsgálatában már értek el sikereket különböző kutatócsoportok. Ezek egybefésült eredménye szerint a táplálékkal vagy vízzel szervezetbe kerülő részecskék a bélrendszerbe jutván gyulladást idézhetnek elő, felboríthatják annak természetes baktérium-háztartását. Továbbá nem kívánt kórokozókat is magukon hordozhatnak, hiszen a műanyag bár nem kedvez a baktériumok szaporodásának, de nem pusztítja el azokat. A belélegzett molekulák tüdőn át egyből a keringésbe juthatnak, onnan az agyba.
Egy másik tudományos papírban brit tudósok fedezték fel, hogy Anglia óceánra néző partjainál egyre sűrűbb mikroműanyag-koncentrációt mérnek.
A 2000 mérföld távolságú „GB Row Challenge” sportrendezvény apropóján gyűjtött minták szerint a 0,3 mm-nél kisebb méretű szemcsék koncentrációja egyes gócpontokon a normális érték százszorosát érte el. Ez rendkívüli felfedezés, mivel a vízben keringő részecskék koncentrációját roppant nehéz mérni, most első ízben a sportolók kenuira kötött speciális berendezések gyűjtötték egybe az adatokat.
A Temze folyóban 2017-ben mérték utoljára a plasztik-koncentrációt, most megismételvén a vizsgálatot a vízben keringő műanyagrészecskék számának négyszeres felfutását fedezték fel.
A University of East London (UEL) kutatói jelentős felfutását mérték a Temzében kallódó mikroműanyagoknak minden egyes COVID-lezárás alkalmával. Ezek közül a 2020 novemberi-decemberi bizonyult a legsúlyosabbnak, amikor az embereket éjszakai kijárási tilalom alá erőszakolták.
A karhatalom agendájában, kiváltképp a nyakló nélküli lezárások esztendejében gyakorta megfordult azok környezetre gyakorolt pozitív hatásainak ígérvénye. Nyilván ha az emberek nem vehetnek levegőt, nem is szennyezik azt annyira. Ehhez képest kiváltképp a hulladék arcmaszkok, fertőtlenítős flakonok, PCR tesztek és egyéb eldobható alkalmatosságok számozatlanul kötöttek ki a nagyvilág édesvizeiben, óceánjaiban, vagy szeméttelepre vettetvén megkezdhették az azok közelében élő lakosság fullasztását.
2020-21 során a szövettani vizsgálaton átesett mikrorészecskék 82%-át tulajdonították kutatók maszkokhoz és egyéb védfelszerelésekhez. Egyetlen arcmaszkról mosásonként akár 24 ezer mikrorészecske szakadozhat le, a feleslegesen arcunkra erőszakolt pusztító utálatosságok pedig globálisan 66 ezer tonna műanyag hulladék létrejöttét keletkeztették. Maszkok hordásával a tüdő megfertőződése műanyag részecskékkel szinte elkerülhetetlen.
Házilag, individuális szinten egyelőre semmit nem tehetünk a műanyagoknak való kitettségünk csillapítására. Bár száműzhetjük háztartásunkból a műanyag palackokat, csomagolásokat, maszkokat temérdek többletköltség mellett, a környezetben egyre sűrűbb koncentrációban keringő porszemcsékkel szemben védtelenek maradunk.
