Az MI képtelen az egyéni fantázia és kreativitás leszerelésére alkalmas színvonalú szellemi termékek generálására, legyen szó akár írásokról, költeményekről, akár képekről, zenékről, filmekről vagy videójátékokról. A tökéletes középszerűség felé tendál az általa legenerált tartalmak nívója.
Amennyiben nem tudják az emberek természetesen meglévő gazdag fantáziáját elfojtani és lecserélni az MI-generálta középszerű és mindennemű szellemi tartalmától megfosztatott szutyokkal (kizárólag a szemet csiklandoztató látványt meghagyván), akkor nem lehetséges az uralkodó osztály tetszését és a lakosság még szorongatóbb kontrollját szolgáló újbeszél szótárakat alkotni, történelmi eseményeket és kulturális jelenségeket (ideértve a vallást is) központilag ferdíteni, másítani, félremagyarázni, s ami még fontosabb: a társadalom lázadását leszerelni.
A bukott AI-transzformáció korai mintapéldái a kommunista diktatúrák voltak, amelyekben egyszemélyi központi ukáz diktálta a mindenki részéről kötelezően elfogadandó valóságképet. A diktátorok belepofáztak abba, ki mit gondoljon, miképp cselekedjen és érezzen, s végül a létszükségletek termelésének módját is központilag meghatározták, aminek több ízben milliónyi éhhalál lett a következménye.
A korabeli SztálinGPT-k, Hitler Gemini-k és Mao Copilotok trenírozását szolgáló szövegállományt könyvtári marxista, leninista és eugenicista irodalmak alkották, tökéletesen egyoldalú információömlenyt plántálván nevezett aktorok selejtes elméjébe.
E diktátorok mindegyike élete alkonyán totál paranoiddá vált, ellenségképeket gyártottak, össze-vissza haluztak, akár csak az őket lekapcsolni szándékozó tudósokat fenyegető AI modellek.
A XX. századi mesterséges intelligencia a maga művészi ambícióit lélek és fantázia nélküli termelési regények írásával és pártállami aktorok patikamérleggel kimért retorikai fogásokat szállító beszédeinek fogalmazásával élhette ki, de nem állt tőle távol a nonszensz szövegeket kifelé köpdöső dadaista költészet sem. Bizonyossá vált, bár az MI nagyurai ezen igazságot már teljesen elfelejtették, hogy tökéletes lehetetlenség virágzó kultúrát parancsra teremteni.
A modern bürokratikus diktátorok nem az erőszakos világuralmi törekvésekben, illetve a hatalmi hierarchiában látják az ilyesféle totalitárius rendszerek összeomlásának gyökérokát, hanem a tökéletes kontroll eléréséhez nélkülözhetetlen információk hiányosságában és az emberiség által beszolgáltatott információhalmok tartalmának elmismásolásában. Ha tökéletes lett volna a mihaszna nép együttműködése a hatalommal, akkor Hitler győzött volna; akkor beköszöntött volna a kommunista Kánaán; akkor a szabad piac tökéletes equilibriuma mostanra igazi földi mennyországot teremtett volna, amelyben a gazella együtt legel a farkassal, az emberek (amely kategória ebben a kontextusban a felső 1%-ot jelenti) örökké élhetnének és végtelen vagyonfelhalmozást folytathatnának, miközben az NPC-k (a 99%) le volnának foglalva vég nélkül szállított fantázia-vágyképekkel, s gyógyszerészeti megoldások hadával megtámogatott tökéletes boldogságban csodálnák a vibráló VR-sisakjuk gerjesztette interaktív vizuális és érzéki gyönyörök hadát.
Van valami ebben az ötletben, hiszen végső soron minden hithű talpnyalója félrevezette diktátorát, kiváltképp annak elkerülhetetlen bukása tényét konstatálván. Ám a hatalmi struktúrák rendre újból meg újból bekövetkező összeomlását nem a mesés munkaparadicsomot szabotáló egyének milliárdjai, hanem maga a hierarchikus piramis-szisztéma hívja létre. Nem lesz ez másként a tökéletes információáramlás szent Grálját kutatgató kapitalizmussal sem.
Először is, kultúra csakis és kizárólag önreflexión terem. Legyen szó akár egyéni ambíciókról, akár tömegkultúra, mint filmek, könyvek és zeneipari termékek előállításáról, kizárólag ama alkotások rejthetnek magukban bárminemű művészi értéket, melyek reflektálnak saját nyomorúságuk, kulturális nívójuk, vagy akár pozitív megéléseik dimenzióira. Ezért repülhetett az alig 50 millió lelket számoló Dél-Korea a nagyvilág popkultúrájának és filmiparának élére. Ahol nincs önreflexió, csak propaganda (Kína, Magyarország, s újabban az Amerikai Egyesült Államok), ott a kultúra elsorvad.
Egy kaptárelme-társadalom kiirtja maga körül a kultúrát, a szépséget, esztétikát, végül pedig az igazi boldogságot-örömöt is dögrovásra juttatja. Magyarán a digitális új világrend célja a lélek elsorvasztása, ideális esetben teljes megsemmisítése.
A lélek nem számigál, hanem milliárdnyi lehetőség közül, általában valamilyen belső sugallat, érzet vagy késztetés alapján töredék másodperc alatt kiválaszt egy akciót. De nem futtatja végig mind a milliárdnyi eshetőség matematikai modelljét, kiváltképp nem törekszik a személyi profitmaximalizálásra. Akik ilyenre vetemednének, azok körében tarol megállíthatatlanul a szorongás és pánikbetegség, mert senki a világon nem tudja előre, pláne kalkulált racionális képletek alapján kiszámolni, mely akcióknak mi lesz a következményük.
A mesterséges intelligencia viszont egy olyan össztársadalmi kísérletet erőszakol ránk, melynek célja minden rendszerrizikó eliminálása az uralkodó elit számára, vagy azok ráoktrojálása a társadalomra. Az MI-központok már kezdik nagyban növelni a szerencsétlen áldozatok villanyszámláját, s hamarosan ugyanez fog történni az érintett milliárdok személyes pénzügyeivel, testi autonómiájával, gondolati, cselekedeti, vallási szabadságával, melyek egytől egyig mind a percről percre matematikai korrelációk milliárdjait lefuttató központi gépistenség fennhatósága alá kerülnek.
Őszintén elmondom, a legpozitívabb forgatókönyv ebben a végkifejletben csak az lehet, ha az infrastruktúra oly megbízhatatlanná, a kaptárelme adatbázisai pedig oly játszi könnyedséggel hackelhetőkké válnak, hogy még annak teljes körű kiépítése előtt hamvába hol a komplett szisztéma. Harmadik lehetséges, összeomlásba vezető kifutása a folyamatnak, hogy az egyre jobban központosított és egyre szigorúbb protokollok mentén ellenőrzött adatbázis-rendszerek oly mértékben számolják fel a redundanciát (amikor egy adatról több helyen is biztonsági, akár papír alapú másolatot tartanak), hogy egyetlen ügyes és sikeres adatbázis-törést követően az emberek mindennemű személyi históriája, biometrikus azonosítóktól a bankszámla-adatokig, egészségügyi rekordoktól az állami büntetés-végrehajtási nyilvántartásokig teljesen megsemmisülnek, s ekkor az emberiség szabaddá válik.
Az MI nagyurainak fatális delúziója, hogy szerintük az emberek maguktól nem tudják, nem is tudhatják, mit akarnak, ezért úgymond láthatatlan, érinthetetlen, elszámoltathatatlan befolyásolási módozatok hadával kell rávenni őket mondjuk mindenféle veszélyes akkumulátorok haláluk napjáig tartó hegesztgetésére a részükre kiutalt negatív jövedelemért cserébe, amely mínusz létszínvonal természetesen az örökkön örökké fizetendő, soha le nem járó előfizetések, központilag előírt kötelezettségek, bírságok, kamatok és törlesztőrészletek formájában kerülhet tökéletesen szabadulhatatlan módon az idők végeztéig megszilárdításra.
A valóság pedig ennek épp a fordítottja: az emberek többsége nagyon is jól tudja, mit akar, mit szeretne elérni ebben a világban, ám a totalitárius hatalom és aberrált hierarchia autoriter törvényi, manipulációs, büntetgető, bullyingoló és lelkileg terrorizáló szisztémája kiveri belőlünk önálló elképzeléseink (hamvasi fogalmazásban életművünk) megvalósításának puszta esélyét, helyébe ültetvén erőszakkal a maga minden mozzanatunkat és gondolatunkat különféle praktikák mentén befolyásoló apparátus-hálózatát a lobotomizált aggyal végzendő részlet-tettek végeláthatatlan hadának űzésére. Az alanyi jogú behódolást elmulasztókat pedig kiveti magából, idő előtti elhalálozásra kárhoztatván a lelki működésük megfosztatása elől menekülni igyekvő rendszeráldozatokat.
Miért idézi elő az MI-lufi kipukkanása a globális gazdaság totális csődjét?
Amerikában a reálgazdaság 2023 nyara óta recesszióban van, az emberek szegényednek. Ennek ellenére az S&P500 tündöklő csillagai, a „magnificent seven” néven ismert AI-vállalatok részvényárai az egekben tanyáznak.
A harmadik világ másfél évtizede gatyásodik, a zöld transzformáció hiánya és a fékeveszett korrupció tömeges kihalási eseményt generáló katasztrófával fenyegeti őket. A 2008-as válság óta az összes, ún. fejlett nyugathoz való felcsatlakozásra ítélt állam visszasüllyedt mélyszegény sorba. Dél-Afrika, Oroszország, Brazília, Chile és Mexikó egyaránt súlyos GDP-zuhanást szenvedett el a 2010-es években.
A korrupció soha nem látott méreteket ostromol. Az Afrikába érkező segélyek 94%-a soha nem érkezik meg a címzettekhez. A Fülöp-Szigeteken 11 ezer milliárd forintnak megfelelő, emberéletek ezreit megmentő áradás-szabályozás kiépítésére szánt vagyon veszett oda. A nigériai központi bank a nemrég bevezetett digitális pénzével központilag finanszírozta a terrorizmust és idézett elő totális gazdasági összeomlást. A VIlágbank klímaalapjából több mint 40 milliárd dollár vált köddé. Észak-korea csak az elmúlt 1 év során 3 milliárd dollárt zsákmányolt kriptohackerkedésből. Svédország a szervezett bűnözés melegágyává vált a digitális tranzakcióknak hála.
Miképp orvosolná eme rendszerszintű korrupciót és morális züllést a mesterséges intelligencia? Pl. minden létező tranzakció totális kontrolljával, minden pénzmozgás lekövetésével. Hurrá. Ezek „fekete gazdaság” hívószó mentén lefülelik a filléres magánadományokat gyűjtő zselléreket, a kényszermunkásokat és a koldusokat. A központi pedofilhálózatokat istápolgató gazdagok pedig továbbra is zavartalanul folytathatják a dollármilliárdok eltérítgetését a maguk irányába – hiszen ők a digitális transzformációnak hála érinthetetlenek, a rendszer uraiként mindennemű törvény és algoritmikus kontroll felett állnak.
Mindezek mellett pedzegetik immár a hivatalos írásbeli szerződések, megállapodások korának lejártát. A világ túl komplexszé vált ahhoz, hogy működését jól értelmezhető és betartható szabályozások és nemzetközi szerződések irányítsák. Voltaképp a sosemvolt társadalmi szerződés hatálya is érvénytelennek mondható.
Hogyan képes a mesterséges intelligencia megállítani e rendszerszintű korrupciót, dekadenciát, totális erkölcsi és morális leépülést? Sehogy, mert az AI-nak nincs erkölcsi érzéke. Nem tudja az őt kontrolláló pszichopata istenek hatalmát letörni, hiszen azok ellentétben a 8 milliárd vágásérett disznóval nem vetik alá magukat a globális kaptárelme akaratának. Ők irányítják a kaptárelme működését saját pszichopata késztetéseik szerint, nem fordítva.
A mesterséges intelligencia tehát nem fog megállj parancsolni a globális gazdaság rendszerlogikából eredő totális összeomlásának, felesleges is ilyenekkel próbálkozni. Mindezen „aprócska” problémától eltekintve is temérdek tényező szerint alkalmatlan az MI a gazdái kívánta globális irányító tevékenység lefolytatására. Lássuk ezeket!
Képességplató:
Az új modellek egyre több adatot fogyasztanak, egyre nagyobb számítási kapacitást követelnek, mégsem lesznek sokkal okosabbak.
A ChatGPT 5-ös modelljét trenírozták első ízben leginkább generált MI-tartalmaktól származtatott szövegeken, melyek tartalma minden egyes iteráció (gyk: újrafeldolgozás) alkalmával folyamatosan tendál egyfajta statisztikai középszerűség meghatározta fogalmazási forma felé. Magyarán az AI hamarosan minden felmerülő felhasználói kérdésre ugyanazt a formuláris középszerű választ fogja adni, amely végeredmény szellemi értelemben megfeleltethető az idióta tudósok, statisztikusok és közgazdászok hajszolta sosemvolt és tökéletesen elérhetetlen equilibrium állapotának.
Mivel az AI modellek minden egyes lekérés alkalmával a sokmilliárdnyi memóriájukba plántált szöveg elemzését és feldolgozását elölről kezdik a felhasználó feltette kérdések és kérések tartalma szerint, ekkora adathalom tökéletes precizitású elemzése és a lehető legtűpontosabb válasz megadása kérdésenként hónapokat-éveket igényelne, ezért az MI modellek megalkotói szigorú időkorlátot plántáltak bele eme algoritmusok programjába, ami végett a rendelkezésre álló idő lejártáig összegyűjtött részleges adathalom nyomán szükséges különféle matematikai formulák szerint megjósolnia, egy adott betű lefirkantása után melyik következzen, s mely szavak milyen sorrendben kövessék egymást az AI válaszadása alkalmával.
Amennyiben az időkeret lejártáig nem sikeredik a hibátlan válaszadáshoz szükséges információk maradéktalan összegyűjtése, úgy a modell a hiányzó szavakat kipótolja a helyes válaszhoz statisztikailag legközelebb rangsorolt kifejezésekkel. Ezt hívják úgy, hogy az AI hallucinál. Voltaképpen szimplán hazudik, mert egy ismeretlen információ helyébe behelyettesít egy szimpla valószínűségi számítások szerint a helyes válaszhoz legközelebb eső véletlenszerű szóömlenyt.
Az időtúllépés lehetetlensége végett az LLM-eket (nagy nyelvi modellek) sokan zsákutcának tekintik, mivel akármennyire is növeljük e modellek számítási kapacitását, az időtúllépés tilalmának és a beplántált adathalmok egyre növekvő komplexitásának kettőse végett voltaképpen stagnáló képességeket kapunk, melyek még több Nvidia GPU-t hadrendbe állítván és még több információszeméttel feltöltetvén semmilyen mértékben nem képesek egy adott szinten túl a maguk pontosságán fejleszteni.
Sőt mi több, még több értelmetlen adathalommal tömködvén eme modelleket a fogalmazási készségeik elsorvadását szemlélhetjük. Ennek kettős oka az egyre fokozott redundancia, illetve a modell-összeomlás. Előbbi következtében minél több a betáplált szöveg, annál nagyobb a valószínűsége, hogy már meglévő fogalmazványok újabb meg újabb másolatával találkozunk (pl. egy könyvet több alkalommal is pontosan ugyanazon tartalommal a memóriába helyezünk), így az időkorlát végett összeomlik a modell azon képessége, hogy drasztikusan változatos információforrások nyomán igyekezik részünkre koherens mondatokat kiköpködni.
A modell-összeomlás ennél kínosabb és elkerülhetetlenebb folyamat. 2022 vége óta, a ChatGPT köztudatba robbanásától számítva elárasztották az internetet a gépi fogalmazású cikkek, hírek, sőt mi több, tudományos publikációk. Ezeket az MI-kiköpködte feldolgozott szemeteket az adatbázis növelésének címszava mentén újból, aztán még egyszer, és így tovább az idők végeztéig… felporszívózza az AI-algoritmus. Minél több ilyen kiköpködött gépi fogalmazvány kerül visszatáplálásra a ChatGPT memóriájába, az egyre gyakrabban bocsájt ki magából középszerű, a feltett kérdéssel még csak távoli rokoni viszonyt sem ápoló válaszokat, s annál inkább nyeri milliónyi felhasználó ugyanazon kérdésre egyre inkább semmi változatosságot felmutató egyenválaszt.
Az alábbi videó ragyogóan megmutatja, ahogy az AI-ba táplált AI képek újabb meg újabb generatív iterációja úgy megsemmisíti az eredeti alkotást, hogy végül rá sem ismerünk, a kezdeti komplex vonásokat, színvilágot és árnyékolást magában foglaló fénykép pedig átalakul primitív és felismerhetetlen pontok meg vonások halmazává:
Hála a modellösszeomlásnak, a gondolkodáshoz felállított szigorú időkorlátoknak és a komplexitás számítási kapacitást is messze lehagyó növekményének, az újabb meg újabb verziójú AI modellek inkább butulnak a várt okosodás helyett.
Ahogy az ember fejébe, úgy ezen modellekbe sem lehet végtelen mennyiségű információszemetet tömni következmények nélkül.
A modellfejlesztés végül financiális alapon válik lehetetlenné: a ChatGPT első (3.5-ös) nyilvános modelljét még 50 millió dollárba került feltölteni, a 4-es változatot 500 millióba, az 5-öset már 5 milliárdba. És az online elérhető, szabadon leporszívózható szövegállomány lassacskán teljesen elfogy, miközben az AI generálta szemét kiszorítja az autentikus, kreatív és változatos szövegeket a pikszisből.
Az AI gazdaságosságának felszámolódását az ezen esszé korábbi fejezetében emlegetett rentabilitási krízis hozza el. Muszáj a modellek „fejébe” szigorú időbeli és számítási korlátokat plántálni, az előfizetési árak növekményére lakatot verni, különben az AI nem marad versenyképes a leselejtezésre ítéltetett élő munkaerővel szemben. A ChatGPT jelenleg harmadannyi bevételt sem hoz a konyhára, mint amennyi pénzbe a lekérdezések és a központi adatcenter-infrastruktúrák kiépítése, fenntartása és energiaellátása kerül.
Mivel az AI nem rendelkezik tényleges értelemmel (nem kerülhet tisztába a szavak jelentésével úgy, mint egy ember, sőt voltaképpen a betű, szó, mondat kifejezések jelentését sem érti), így a jelenlegi modellek alkalmatlanok további fejlődésre.
Fenntarthatatlanság:
Nem kizárólag pénzügyi, de ökonómiai irracionalizmusról egyaránt beszélhetünk az AI modellek kapcsán.
Ahogy azt fentebb említettem, az AI modellek pénzügyi megtérülése harmadát sem éri el a tényleges fenntartási költségeknek, és akkor még nem is beszéltünk a komplett állami költségvetések felemésztését követelő adatközpontok felhúzásának lehetetlenségéről.
A kapitalizmus erre a szokásosan bevett „nyereségek privatizálása, veszteségek társadalomra oktrojálása” elvet alkalmazza, azaz a néppel fizetteti meg a rabszolgatartó újvilágrend-diktatúra kiépítését.
Ebben a szisztémában a lakosság a folyamatosan felfelé lövellő villanyszámláival közvetetten megfinanszírozza a magánprofit-érdekeket, hiszen egyéb másra nem nyer lehetőséget.
Az AI gerjesztette kielégíthetetlen tőkeéhség nyilvánvalóan hozzájárul a jóléti állam kevéske megmaradt szolgáltatásának elsorvadásához és a háborús gazdaság felfuttatásához, hiszen valahogy muszáj megmozgatni a totális elzselléresedése okán költekezni nem kívánó lakosságot a párnacihájába rejtett kevéske pénze felemésztésére a digitális Ponzi-séma minél tovább tartó pumpolásához.
Az AI adatcenterek gombamód való szaporodásának hála Amerika több megyéjében megháromszorozódtak a lakossági villanyszámlák. Eme elviselhetetlen kiadás-növekmény csillapítására mit kínálnak fel a kapitalisták? Finanszírozza meg a lakosság vagy az állam az adatcenterek mellett azok energiaellátását is, mini reaktorok vagy folyóközelben vízerőművek kiépítésével, melyekhez nélkülözhetetlen tőkét és munkát egyaránt az alattvaló réteg biztosítja! Alanyi jogon persze, mert egyebet mást nem tehet.
Felelősség-lefolyó:
Az AI ugyan szemmel láthatóan soha nem lesz képes leváltani az élő munkaerőt, viszont annál jobban alkalmas a tökéletes, másodperc alapú munkahelyi kontroll bevezetése mellett megteremteni egy igazán aljas és emberellenes folyamatot, az ún. felelősség-lefolyót.
Mindannyian halhattunk bőséggel sztorikat az újkori vadkapitalizmus „aranykorából”, amikor valamilyen ipari katasztrófa, munkahelyi balesethullám vagy a vállalat pénzügyi költéseinek szélsőséges félremenedzselése nyomán keletkező totális csőd következményeként az igazgatók meg bíróságok megnevezhető felelősökként megtalálják a portás bácsit meg a takarító nénit, hogy az ő földi pályafutásukra verhessenek végső lakatot bosszúból a vállalati menedzsment bűneiért.
A mesterséges intelligencia úgy kapcsolhatja turbó fokozatra a tőkések felelősség-hárítását, hogy voltaképpen minden kierőszakolt központi döntés, financiális csalás, biztonsági előírások hierarchia csúcsáról ukázként kiadott megszegéséből következő katasztrófa és emberi tragédia súlyát kivétel nélkül mindig a hierarchia alsóbb fokain agonizálgató áldozatok legyenek kénytelenek viselni, alanyi jogon és feltétel nélkül.
A következőképpen működik a szisztéma mondjuk egy korai stádiumú daganatos betegségek diagnózisára hadrendbe állított MI-algoritmus munkája nyomán.
