Íme a 2025-ös esztendő előrejelzése!

Ha saccolnom kellene, hogy a 2024-es predikciókban jósolt megpróbáltatások mekkora arányban csapódnak fejünkre az évek során, akkor 15-30-30-15%-ot mondanék. Azaz 2024-ben az összeomlást gerjesztő folyamatokból úgymond demó verziót kaphattunk, az igazi nemulass csak eztán következik!

Az idei évben megduplázódik a kihívások, váratlan események, hirtelen katasztrófák és sorstragédiák száma 2024-hez képest, majd ugyanez várható 2026-ban is. Végül a 27-es esztendő, ha mindezt túléltük, már csak a pusztulás utózöngéi végett tartogat részünkre némi kihívást, de ha minden igaz, innentől abszolúte egy jobb világ előszobájába lépünk.

Az idei évre vonatkozó predikciók most is három nagy fejezetre oszlanak. Először nagy vonalakban vázolom az évet meghatározó energiák mindennemű általános tulajdonságait, aztán néhány konkrét jóslatot teszek az esztendő során bekövetkező eseményekre és folyamatokra – ezek hozzáadódnak a 2024-ben már ismertetett és az előző oldalon boncolgatott dolgokhoz, de semmiképp nem vesznek el belőlük! Végül az ezoterikusabb lelkületű olvasóim kedvéért egy asztrológiai olvasással tovább finomítom az elmondottakat.

A 2025-ös esztendőt tömören úgy jellemezhetnénk, hogy a tömeges elhalálozás éve köszönt be a nagyvilágba.

Ebben az évben minden bizonnyal nagyon sokan hagyják faképnél földi életüket, esnek végeláthatatlan agóniába, depresszióba, vetnek véget maguk vagy mások szenvedésének.

Ne tessék reszketni, nem olyan szörnyű ez, mindjárt megmagyarázom.

Szimbolikája szerint a halál valójában az élet része, legalábbis itt a Földön mindenképp. A komplett természet működése erről szól: a fák levetik leveleiket, a kígyó megszabadul kinőtt bőrétől, az emberiség túlad ama szemeten és mocskon, mely a maga környezetét és gyakran elméjét is mérgezi. Egy roppant alapos és radikális tisztítókúrát várhatunk tehát a 2025-ös évtől, melynek folyamatát kivétel nélkül így vagy úgy, de mindenki el fogja szenvedni.

Ami többé nem szolgálja az életet, annak el kell múlnia, hogy átadja a terepet az újnak, a frissnek. Forradalmi ideák és eszmék születhetnek ebben az évben akár olyan közegekből, melyekről életünkben nem gondoltuk volna, hogy valaha is gyümölcsöző gondolatokat fogannak.

A halált tehát ne feltétlen és konkrétan a fizikai elmúlásra értsétek: lelki, mentális, szellemi folyamatok által kell levetkőznünk magunkról félelmeinket, bűnös gondolatainkat, elnyomó viselkedésünket, rendszerszolga mentalitásunkat, hogy a pusztuló világrend düledező falai alól sikerrel kimenekülhessünk, mielőtt az maga alá temethetne minket.

Az örökkévalóság világában nyilván nincs szükség megújulásra, mert az önmagában tökéletes. Ám jelenleg még nem tartunk itt. Ebben a világban az elnyomás, hatalmaskodás, vég nélküli gyötrés, ösztönállati pusztítás, gyilkolás, versengés határozza meg legtöbbek létét. Miután sikerül egyeseknek az isteni trónszékre felverekedniük magukat, egyből kezdenek fáradozni ebül szerzett uradalmuk bebetonozásán, hogy örök életen át az egész népesség kizárólag az ő ukázukra figyelhessen, csak és kizárólag azt tehessék az alattvalók, amire a császár szájából utasítást kapnak.

Az utóbbi évek szélsőséges tenziói, erőszakhullámai, külső katasztrófái és gazdasági összeomlásai gondoskodtak arról, hogy az emberiség érdemes része ne bízzon többé a karhatalom mesés ígérvényeiben, hogy egyszersmind leereszkedett hozzátok az eleddig oly hiábavalóan hajszolt aranykor, csak most, hatezer év után még egyszer és utoljára hajtsátok igába fejetek, hajbókoljatok a miniszterelnök uraság előtt, hegesztgessétek szorgosan az akkukat a gödi gyárban és meglássátok, 2025-ben Magyarország édenkertbe szállásának tanúi lesztek!

Amíg ezt teszitek, mi szépen a fejetek fölött kiépítgetjük a digitális állampolgárságot, a fenevad bélyegét, hogy nélküle semelyikőtök ne vehessen, se ne adhasson el. Eközben az MI-atyaúristenség rendezgeti létetek minden egyes aspektusát, ideértve a testi funkcióitok feletti totális kontroll megragadását.

Bár minden elmúlik egyszer, a rendszer és a hatalom hogyhogynem állandó és soha véget nem érő regnumra kíván berendezkedni. Soha ne érjen véget a szolgaság, a gazdagok örökké gazdagok, a szegények örökre szegények maradjanak. A monopolista nagyvállalatok uralkodjanak az idők végeztéig. Az ember szabad választása a koporsóba való önelégült belefekvéséig kizárólag a pártállam szolgálatára vagy az akkugyárak humánerőforrás-igényének kielégítésére szorítkozhasson.

2025-ben nincs apelláta: aminek vesznie kell, az szépen el fog halni. Tökmindegy, mit gondolnak erről a folyamatról a pártállami tömeggyilkosok, vadkapitalista rabszolgatartók, önfeledten inkasszózgató NAV-revizorok vagy az álspirituális sarlatánok.

A tömeges elhalálozást tehát nem feltétlen az emberéletek sorozatos kimúlására kell érteni. Minden szellemi termék, rendszerfolyamat, gondolati séma, melyek az élet folyását akadályozzák, irgalmat nem ismerő módon elsöprésre kerülnek. Ha az emberiség kellően magas nívón élne, és a többség végre venné a lapot, egyetlen embernek sem volna szükséges a világból távoznia.

Egész egyszerűen el kéne engednünk végre ama beteg gondolatokat, hogy mind azért születtünk erre a földre, hogy alanyi jogon és kérdezősködés nélkül szolgáljuk uraink és parancsolóink akaratát. Hogy bár semmi fölött nem rendelkezünk befolyással, pláne beleszólással, amit fejünk fölött uralkodóink átütnek, és önálló gondolatok megfogalmazása esetén automatikusan megbüntetnek és ellehetetlenítenek minket, mi mégis egyénileg felelősek vagyunk a bennünket személyes közreműködésünk nélkül is önfeledten terrorizáló világrend működéséért.

Ahogy a kígyó a bőrét, úgy vetik le ebben az évben az emberek erőszakkal rájuk oktrojált egyéni felelősségüket. A képlet egyszerű: amibe nincs közvetlen és tevőleges beleszólásom, azért definíciószerűen nem is lehetek felelős.

Ebben az évben tömegek engedik el végre hatalmi erőszakkal érvényesített késztetéseiket a további engedelmességre, megfelelésre, szolgálatra. Mint egy jó szarás: hagyjuk, hogy minden szerves hulladék ürüljön ki belőlünk, ami bennünket az iskolai indoktrináció, szülői tekintély, karhatalmi terror és törvényi gyötrelem által a rendszerben tart.

Egyéni felelősségvállalás ugyan nincs, viszont egyéni megváltás nagyon is van! Sőt, csak egyéni megváltás van. Erről szól a konkoly és a búza példázata Jézus Krisztustól. Komplett nemzetek, nemzedékek nem üdvözülhetnek, kizárólag az egyének, ki-ki cselekedetei szerint.

A rendszer, legalábbis annak életet akadályoztató része menthetetlenül el fog pusztulni. Kegyelmet nem ismerő hévvel fognak végigsöpörni a világon pusztító erdő -és tarlótüzek, melyek megújulásra késztetik végre az emberi beavatkozásnak hála beposhadt és lepusztult természetet.

Minden valamire való természetjáró tudja, hogy a spontán tüzek, tarlóégések kilobbanása teljesen természetes folyamat, mert ilyenkor a túlburjánzó és élővilág maradék részét fojtó fáktól, indáktól, sarjaktól, rétegzett avartól megtisztuló élővilág új lélegzetet nyer. Élő civilizációban, a települések környékén az embereknek kéne néhány évenként kontrollált tarlóégetést rendezniük, hogy a természeti környezet rendre felfrissülhessen. Ahol azonban ezt nem teszik, ott évtizedeken át fű alatt fortyogó, végül mindent felemésztő erdőtüzek porlasztanak hamuvá komplett településeket.

Spirituális értelemben a tűz az igazság szellemében való határozott és megingathatatlan kiállást jelenti, amikor a bullyingoló kollégák, bántalmazó családtagok, kapcsolat felbontásával fenyegetőző barátok és ismerősök ajvékolása ellenére is határozottan, ellentmondást nem tűrően küzdünk az igazságért!

Vége a hajlongva és gerincferdülve végzett engedelmesség korszakának, ebben az évben egyszer s mindenkorra kimondjuk, hogy elegünk van a minket oktalanul terrorizáló rendszerből, az életünket megnyomorító hatalomból, a kapcarongyként való bánásmódból, a hierarchiából eredő egzisztenciális kiszolgáltatottságból.

Követelni fogjuk jussunkat a boldog életre, az önfeledt vidámságra, az örömteli alkotás-teremtés lehetőségének abszolválására és kreatív késztetéseink kibontakoztatására. S ha nem adja meg nekünk a rendszer, amit kérünk, akkor határozott és erélyes módon fogjuk a hatalmasok tudtára adni kívánságunk súlyát, akik nem győznek majd rimánkodni, könyörögni a tyúkszaros életük megkíméléséért!

A rendszer jelenleg elrabolja életünket, rabigája alá hajt minket, ellehetetleníti a rajta kívüli létünket, majd nagy cinikusan a pofánkba vagdossa, hogy mindezt mi egyénileg, a saját akaratunkból tesszük magunkkal! Úgy tűnik hát, hogy kicsit nyilvánvalóbb kommunikációt várnak tőlünk uraink, hogy mit szeretnénk tőlük kérni, mert eleddig nem voltunk elég érthetőek. 🙂 Hát majd kapnak akkor olyan akaratnyilvánítást a mocskos pofájukba, hogy kiszakad a dobhártyájuk.

A 2025-ös évben előttünk álló legfontosabb életfeladatunk: megtanítani magunkat az önfeledtség, boldogság, vidámság abszolválására úgy, hogy közben még minimum fél lábbal a halál torkában vergődünk.

Bárminemű megbánás és hamis bűntudat tanúsítása nélkül hagyjuk ott az óvilágot, és lépünk be az újba, amiben nincs oktalan szenvedés, gyötrelem, hatalmaskodás és elnyomás.

Ebben az évben tehát igazán egyedi hatásokat élhetünk meg, melyek szemlátomást – de csakis az illúziók szintjén – egymásnak ellentmondanak. Hát hogy lehetséges összeegyeztetni az önfeledt, örömteli életet ama borzalommal, halállal, melyek a továbbra is értetlenkedőket könyörület nélkül elragadják?

Így: igyekezz szavatolni, hogy többé semmilyen (se pozitív, se negatív) reakciót ne keltsenek benned a hatalom ármánykodásai. Akármikor is kíván a környezeted a tévéből áradozó negatív hírekkel, katasztrófákkal, agymosással, hamis és hazug bűntudatkeltéssel maga alá gyűrni, te vértezd fel magad ama kétélű éles karddal, mely elválasztja az igazat a hamistól, jót a gonosztól, hazug ármánykodást a jószándékú szavaktól.

Ebben az évben fektessünk minden korábbinál erőteljesebb hangsúlyt a megérzéseinkbe, legyen szó a tévéből áradó mocskok szűrésétől a politikusok szájából fröcskölő ürüléken át személyes közegünk manipulációjáig bezárólag, hogy sikerrel lavírozzuk túl magunkat ezen a nehéz időszakon. S közben érezzük jól magunkat!

Bulizzunk – ha fizikailag nem tehetjük, akkor legalább fantáziáljunk egy szükségtelen szenvedésektől mentes világról! Képzeljünk el egy olyan rendszert, amelyben hiábavaló kompromisszumok és fáradozás nélkül is tökéletes örömben éreznénk magunkat. Mindig legyünk tekintettel a felénk közelgő veszedelmekre és nehéz helyzetekre, hogy sikerrel lavírozzuk át magunkat azokon, ugyanakkor ne aggodalmaskodjunk afelől, hogy holnap mit eszünk, vagy miben ruházkodjunk. Itt és most a „Nincsen holnap” filozófiának regnuma jött el!

Az év dichotómiája tehát, melyekből választásra kényszerülünk: megtanulunk végre önfeledten örvendeni az életnek, vagy továbbra is a sátáni áldozatkultuszt űzzük, amibe lassan mind belehalunk.

Akik megpróbálnak minket az élet élésében gátolni, azok földi pályafutása itt és most keserves véget ér.

Önfeledten fogunk táncolni az elnyomóink hullahegyein, akik akadályoztatják létezésünket. Erről szól a címben hangoztatott szlogen: „A haláli jó party éve!”. Csak rajtunk múlik, a kétféle eshetőség közül melyiket választjuk.

Akik az elsőt, rájuk megérdemelten érkezik ama tragikus csapások garmadája, melyek a rendszerben ragadt szolgahadak létét megsemmisítik. Mert ezek a rétegek menthetetlenek: minél inkább kimondjuk az igazságot, annál erőteljesebben gyűlölnek minket. Ahogy az időközben Darth Vader-ré vedlett Anakin Skywalker, akitől Obi Wan-nal vívott kudarcot párbaját követően végső haláltusájában már csak egy „Gyűlöllek!” színvonalú mantra kiköhögésére futotta.

Kinek utóbbira esik választása, beléphet végre a mennyek országának előszobájába, ahol ugyan még szükséges a menyasszonynak készülődni a menyegzőre, bebugyolálnia magát az alkalomhoz illő öltözékbe, de a belső, lelki tisztaság ténye kósza kérdésként sem merül fel többé.

Lássunk most néhány specifikus történést, eseményt, folyamatot, melyek a 2025-ös év során a világ minden elérhető sarkán kifejtik hatásaikat. Nem győzöm ismételni: ezek nem eltörlik, hanem kiegészítik és bővítik a tavalyi évben tett predikciókat!