Hamarosan kifogy a világ az elektromos autókba való akkumulátorokból

0

Bár elképesztő nyomás nehezedik az autógyárakra, hogy kapacitásaik zömét mihamarabb elektromos járművek gyártására állítsák át, a világ sok szempontból nem érett meg a forradalomra. Klímaválság ide vagy oda, nem lehetséges egyik napról a másikra átállítani a gyártósorokat. Előbb kellett volna gondolkodniuk a mélyen nem tisztelt döntéshozóknak.

A probléma gyökéroka még csak nem is a rendelkezésre álló gyártókapacitások elégtelensége vagy a kutatás és fejlesztés költségeinek radikális megnövekedése, hanem hogy egyszerűen nem áll rendelkezésre elegendő mennyiségű nyersanyag. Alig néhány hónappal korábban a globális chiphiányról siránkozott a sajtó, mely aztán végül annyira súlyos válságba torkollt, hogy a járműüzemek – hogy egyáltalán képesek maradjanak a termelés folytatására – kénytelenek voltak már létező és gyártás alatt álló modelljeikből kivenni bizonyos számítógép vezérelte elemeket.

Az elektromos autók bevezetése szempontjából újabb megoldhatatlan problémába futunk bele az akkumulátorok hiánya révén, mivel – a mikrochipekhez hasonlóan – a világ kezd kifogyni azon ritkaföldfémekből, melyek ezen alkalmatosságok összeállításához feltétlen szükségesek. A kobalt és lítium mind hiánycikk a globális kapitalizmus ellátóláncában, márpedig ezek nélkül nincs működő aksi. Súlyosbítja a bajokat, hogy a kiaknázható készletek mintegy 90%-a felett Kína diszponál, akik gátlástalanul ki is aknázzák ezen előnyüket. Gyakorlatilag az egész világ pengeélen táncol a velük való tárgyalásoknál, mivel amennyiben akár csak kis mértékben is igyekezne valamely hatalom visszaszorítani a kínai érdekérvényesítés dübörgő gépezetét, jó eséllyel egy újkori erőforrás-háború (III. világháború) közepén találhatjuk magunkat.

Amellett sem mehetünk el szó nélkül, hogy hiába környezetbarát folyamat maga az elektromos autók üzemeltetése, azok anyagfelhasználása és energiával való ellátása sem minden esetben a zöld zónában kóricál.

szennyezo_gyar

A ritkaföldfémek kibányászása például annak elképesztő energiafelhasználási igénye mellett a környező tájképet is teljesen taccsra vágja. Koszos-poros, a munkagépek üzeme által agyonszennyezett bányák a környékük élővilágát teljes egészében eltüntetik. A növényzet felszívódásának köszönhetően komplett porviharok szállnak fel a bányák környékén, melyek a környező lakosság élőhelyeit, vizeit beszennyezik, az emberek tüdejéről nem is beszélve.

Az áramellátás kérdése szintén megér egy misét. Elképesztően hatékony, olcsó és valóban gyors a megújuló energia terjedése, de annyira azért nem, hogy 1-2 év alatt az elöregedett, bontásra érett szénerőműveket szerte a világon fel lehessen számolni. Ezekre még legalább egy évtizedig, az atomerőművekre pedig sok tíz éven át szükségünk van, holott a folyók és tavak vizének iszonyatos apadása utóbbiak üzemeltetését hamarosan megvalósíthatatlanná teheti. Az elektromos járműveknek köszönhetően oly mértékben megnövekedhet az elektromos áram-felhasználás, ami szétroppanthatja a részben megöregedett és idejét múlt, részben üzemen kívül kerülő, részben még gyerekcipőben járó energiahálózatot.

A fenti körülmények közepette egyáltalán nem áll annyira jól az elektromos autók szénája, mint azt a hurráoptimista szabadpiac-hívők láttatni kívánják. Sőt mi több, olyannyira áldatlan a helyzet, hogy a Bank of America elemzése szerint 2025-re teljesen kifogyhat a világ az elektromos autókba szerelhető akkumulátorokból.

Mindez roppant veszedelmes szituációt teremthet, mivel az agyament politikusok nemhogy oktalan eufóriával árasztották el a lakosságot az elektromos járművek irányába, de elkezdtek komplett politikai határozatokat, törvényeket hozni a hagyományos benzin -és dízelüzemű autók visszaszorítására. Ostobaságuknak nyilván – ahogy mindig – a lakosság issza meg a levét, akik nem tudnak autóba szállni egy olyan rendszer regnuma alatt, mely konkrétan megakadályozza a létezést autó nélkül. Legalábbis annak, aki továbbra is a hagyományos munkaviszony-rendszer diktátumait kívánja követni.

bejaras

Sejthetjük, mi lesz a végeredménye azon folyamatnak, ahol számolatlanul öntik a pénzt környezetbarát beruházásokba, majd – mire azok megvalósulnak – nem marad mit üzemeltetni rajtuk. Ez a fránya piac, bár hívei szerint az emberiség minden problémáját megoldja a napi betevő kenyértől kezdve a kibernetikus halhatatlanságig, egy valamire nem képes: időszerű szükségletek kielégítésére a semmiből. De legalább izgalmas meséket fundálnak ki az emberiség elméjének békés altatására.

0 hozzászólás
Beágyazott kommentek
Minden hozzászólás