Kínában valóban rendkívül komolyan veszik a mantrát, hogy számodra is megjár a 15 másodperc hírnév. Az ország Z-generációs influencer-szféráját kiszolgáló technológiai háttér kompletten ama cél köré épül, hogy mindenki kapjon egy gurítási esélyt a rendszertől a mesés hírnév és anyagi jólét abszolválására, aki csak egy kamerával ellátott okostelefon birtokába jut.
Mindezen kívánalom teljesítése igazán groteszk körülményeket szül az országban, melyek egyedülállósága még a nagy amerikai influencer-ipart is heveny irigységre sarkallja.
Csangsában és temérdek nagy egyetemvárosban népesültek be ama influencer-utcákként elhíresült terek, melyeken napnyugtát követően középiskolás és egyetemista korú fiúk-lányok ezrei verődnek össze heringekként, hogy telefonos livestream-jeikkel versengjenek a megtekintésekért, lájkokért, s ami még fontosabb, az adományozó kedvű nézők kegyeiért.
Ezek a fiatalok azért tömítik el csaknem minden városközpont utcáit, parkolóit, nyilvános tereit, de még hídjait és aluljáróit is, mert a helyi platformok ajánló algoritmusai rendre a streamerek geolokációs adatai szerint passzintják össze azokat a potenciális nézők seregével. Kiváltképp a dekoratív lányok így komplett éjszakákat az alagsorok körlámpákkal tarkított sötétjében töltenek, mivel kifejezett céljuk ama lakóövezetek közvetlen vonzáskörzetében streamelni, ahol a város gazdag elitjeinek csemetéi éldegélnek. Az algoritmus így velük párosítja össze a lelkes nézőkre s kiváltképp a busás adományokra éhes kispénzű tiniket, akik így a szokványosnál magasabb összegű apanázst tehetnek zsebre.
Ezek a deréken dolgozó ifjú titánok kora esténként battyognak el a megfelelő célhelyre, ahol komplett mobilstúdió eszkábálását követően egészen hajnali 2-3 óráig a placcon csücsülnek, miközben próbálják a nézők kegyeit minél figyelemfelkeltőbb akcióikkal elnyerni.
A nagyja néhány szép énekkel is előteremtheti tandíja vagy nagyvárosi létfenntartása költségeit. Ám akiket kevésbé édeni énekhanggal áldott meg a sors, azok kénytelenek minél több groteszk humort, komikus szituációt, önlejárató és önbeégető akciót bevetni az odahaza önfeledten hahotázgató nézősereg pénzcsapjainak kinyitásáért.
Mindez egy külső szemlélőt még inkább fetrengve röhögésre ingerel. Egy ott élő amerikai úriember (Jakenbake) lefilmezte, ahogy ezek a pénzsóvár fiúkák és leányzók önkívületi állapotban üvöltöznek a kamerába, össze-vissza tapsikolnak, ugrándoznak, ugratják egymást a minél több néző képernyő elé ragasztásáért. Alább a rövidített változat került beillesztésre, a teljes hosszúságú Twitch streamért katt ide!
Annyira nagyüzemi aktus az influencerkedés Kínában, hogy még Amerikában sem nagyon alkalmazott módszerekkel közvetítik utcai akcióikat. Sokan például komplett stúdiólámpákat, állványokat, babzsákfoteleket visznek ki magukkal a terepre. A tehetősebb streamerek két vagy három telefonnal veszik műsorukat, melyek mindegyike egy-egy helyi platformra közvetít. A nézők, lájkok és adományok mellett szponzori ajánlatokért is versengnek az ifjú legények és leányok.
Az utcai streaming komoly pszichológiai faktorokkal is bír. A lányok, kik nem bírnak versenyezni az ország legismertebb influencerjeivel, magasabb fokú szimpátiára számíthatnak nézőiktől, amennyiben egész éjszakán át az aluljáróban fagyoskodnak. Bár Csangsa szubtrópusi klímával és iszony forró nyarakkal bír, téli időszakban még itt is lesüllyedhet a hőmérséklet 0 fok alá.
Aki szeretne az utcai streamer-hegyek nem mindennapos látványában részesülni, egyebet nem szükséges tennie, mint váltania egy repjegyet Kínáig, ott beutaznia valamely nagy egyetemvárosba, preferáltan Csangsába vagy Sencsenbe, és körbekérdezni a helyieket, hogy hol gyülekeznek esténként a streamerek. Minden bizonnyal elvezetnek minket a megfelelő helyre, és máris élvezhetjük a műsort.
Érdekes módon gyarapodnak a fiatal influencerek Kínában. Nyugaton megszokhattuk, hogy általában ezerből vagy talán tízezerből egy egyén emelkedik ki és tesz szert mesés népszerűségre, mellé temérdek pénzre. Kínában ez nem így van: az egyenlősítésre törekvő algoritmusok mellett a fiatalságnak milliószám bizonyul lehetősége influencer pályára állni, merthogy itt ezeket a telefonos marketingeseket nagyüzemben tenyésztik.
A kínai influencergyárak akár ingyen vállalják egy-egy ígéretesebb, lehetőleg minél kreatívabb eladói vénával bíró fiatal kiképzését a követőgyűjtésre és termékek értékesítésére. Csupán be kell iratkoznod egy minden nagyvárosban fellelhető menedzsment irodába, ott felkészítenek a „mesterségre” és vállalják a népszerűsítésed. Önzetlen istápoló akcióikért cserébe az influencer-üzemek részesedést nyernek az ügyfeleik bevételeiből, általában 10%-ot. Ez nem olyan nagy érvágás annak fényében, hogy maguk a streaming platformok a lóvé felét lenyúlják. Kiszámítható, hogy az influencerek részesedése 40%-ot ér el ebben a roppant egyedi szisztémában.
Nem mindenki pályázik előkelő placcra egy zsúfolt nyirkos aluljáróban. Aki kifejezetten termékek reklámozására szakosodna, esetleg megelégszik hangyányit kisebb bevétellel, az az influencergyárak stúdióiban kialakított alig 1-2 négyzetméteres fülkéket is igénybe veheti erre a célra, melyek épp arra elegendőek, hogy 1-1 ruhadarab, lámpa vagy értékesíteni szándékozott egyéb kisebb kacat elférjen bennük a bemutatás céljából.
Az értékesítő influencerek voltaképp egyebet nem csinálnak, mint a rég elfeledett TV Shop módszert elevenítik fel újból. Kiállván a kamera elé addig dumálnak a gyártók által rájuk bízott cuccok mesés létmegváltó tulajdonságairól, mígnem a legönmegtartóztatóbb életet élő áldozatok sem képesek többé ellenállni a vásárlás aktusa iránt érzett heveny vonzalomnak.
Kínában az amerikai Black Friday mintájára külön ünnepnapot kapnak a shoppingolók, melyet hivatalosan szinglik napja néven emlegetnek, de a szlengben a vonatkozó dátum végett (november 11.) dupla tizenegyesnek hívják egymás közt e jeles ünnepélyt.
A dupla tizenegyest az Alibaba shopping platform találta ki 2009-ben, 2021-re az ezen a napon gazdára lelt termékek összértéke 84,5 milliárd dollárt (33 ezer milliárd Ft) tett ki.
A streamelő értékesítők egyetlen és kizárólagos célja minél több kacat rásózása a vevőkre, ezért aztán olyan kreatív értékesítési módozatokhoz fordulnak, melyek mondhatni az egész világon egyedülállóak.
Először is, a legtöbb influencer egyáltalán meg sem válogatja az általa eladandó cuccokat, azokról részletes leírást nem kap. Ezért számtalanszor előfordul, hogy a dupla tizenegyes alkalmával szétszórt vakcok tömegével kerülnek vissza azok értékesítőihez, tetemes kárt előidézvén a biznisz profitjában. Normális ruhát például tökéletesen lehetetlen online vásárolni, figyelembe véve azok méret, anyag és fazonproblémáit. S akkor a kínai ruhadarabokat jellemző általános minőségbeli aggályokról még nem is beszéltünk. Mindezek mellett nagyüzemileg sózzák a vevőkre nyugati sportruházat és luxusmárkák igencsak kétes nívójú kopírozásait.
Mivel Kína elsődleges törekvése a nyugati hatalmak legyőzése kapitalizmusban, s ennek lehetősége manapság leginkább a fogyasztás felpörgetése által szavatolható, ezért a streamer eladók – már csak a hozzájuk visszajuttatott selejtek magas száma végett is – presszionálva vannak a minél szélsebesebb értékesítésre.
Így született meg a nyugati fogyasztó disztópiákban is meghökkenést keltő 3 másodperces shopping szisztémája, amelyben egy dekoratív hölgy különféle termékek garmadáját úgy értékesíti, hogy mindegyikük legfeljebb 3 másodpercen át foglalja a képernyőt azok elkelte előtt.
3 másodperc alatt kizárólag az ár bemondására van lehetőség, s ennyi infó bőven elegendő ahhoz, hogy a csillapíthatatlan étvágyú fogyasztói zombik egymást taposván csapjanak le a szükségletükhöz képest három számmal nagyobb estélyi ruhára, kétséges hatásfokú felmosószettre, rozoga lábú kerekesszékre, vagy akár egy halom műanyag vállfára.
Ezek a termékek nem többek luxus dobozba csomagolt ipari selejteknél, melyeket a kudarcos értékesítésüket követően még három influencer streamjén megfuttatnak, végül kiküldik őket a Temu-n át az amerikai háztartásokba, ahonnan már nincs visszaútjuk az anyaföldre.
A kínai influencer-marketingnek és telefonos élő közvetítésnek ez a bizarr egyedisége felvetheti a kérdést, miféle incentívák szerint dübörög az ország ökoszisztémája, hogy a fiatalok milliószám választják eme igencsak túltelítetté lett pályát mondjuk a biztos megélhetést felajánló ipari munkahelyekkel szemben? Íme a folyamat mögött meghúzódó kulisszatitkok!
Jelenleg nagyjából 45 millió influencer tevékenykedik Kínában, kiknek nincs más egyéb hivatalos foglalatosságuk. Amennyiben az alkalmi tartalomgyártókat is figyelembe vesszük, kik nem keresnek pénzt videóikkal, összesen 150 millió főre tehető az online streamerek száma. Ez elképesztő mennyiség, a teljes lakosság több mint tíz százaléka, a 18-35 közti népességnek pedig csaknem fele!
A nagyvilágban az online streamerek és influencerek átlagos mennyisége messze 1 százalék alatt marad, de még a fogyasztói „Paradicsom” Amerikában is mindössze 12 millió fő, a népesség 3 százaléka gyárt teljes vagy részmunkaidőben online tartalmakat.
Ha ily tetemes arányt mutat az influencerek száma, magától értetődik ama következtetés, hogy az erőteljes túlkínálat következtében a többség nem tud megélni űzött foglalatosságából. Miért csinálják akkor?
Kína abszolúte unikum e tekintetben is. Nyugaton ugye a középszerűségből kiemelkedni képes influencerek tekintélyes népszerűségre tehetnek szert, sokan követik őket és felnéznek rájuk, szponzorációs ajánlatok tucatjait nyerhetik különféle vállalatoktól. Odaát a vadkeleten ez nem így van.
Az influencerség kényszerpálya ama egyre tekintélyesebb számú fiatal számára, kik az ország fogyatkozó gyáriparában, leépülő turisztikai ágazatában és egyre kisebb számban jelenlévő multinacionális cégek kötelékében nem találnak maguknak állást.
Kínában az jelképez presztízst, ha egy fiatal biztos megélhetéshez jut valamely gyáregységben, nem pedig az aluljáróban fagyoskodván énekli ki az akcióikon derülő nézők szánalom-adományait. Szegény friss diplomás vagy egyetemre felvételt nem nyert fiatalságnak komplett majmot kell csinálnia magából a létezés magasztos jogának elnyeréséért, egymást is túllicitálván hülyeségben a bevételekért vívott küzdelemben.
Kínában tehát az egyre fojtóbb munkanélküliség elől menekülnek a fiatalok influencerkedésbe, ahol a végzős egyetemisták egynegyede nem talál magának diploma után állást. Ugyanis a belső kereslet elégtelen a friss munkaerő felszívásához (mindennemű ez irányú hatalmi törekvés ellenére Kína nem nyugati értelemben vett fogyasztói társadalom), ugyanakkor az USA-val és annak vazallusaival kényszerűen vívott kereskedelmi és vámháború végett az ország ipara és export-kereskedelme egyaránt haldoklik.
Nemrég például kiderült, hogy a helyi acélipari szereplők, köszönhetően többek közt az Evergrande csődjének, alig 1 százaléka profitábilis, az elektronikai vállalatok pedig abszolúte negatív rekordnak számító 0,5%-os effektív profitráta mentén szállítják a lassan fejes káposztánál is olcsóbb műszaki cikkeiket.
Kínában influencernek lenni nem kivételezett státusz, hanem szabvány proletár (és prekariátus) tevékenység, melyből a szerencsét próbálni kívánó fiúk és lányok 90 százaléka nem él meg. Bár az utcai és aluljárói streaming a viszonylag kellemes klimatikus viszonyokat magáénak tudó déli provinciákban dívik, abszolút mennyiségben a legszegényebb északkeleti tartományok ifjai vágnak bele az online streamelésbe, pusztán annak okán, hogy okostelefonjukon kívül semmi másuk nincs.
Ez a kényszer-influencerség paradox módon a legkisebb rossznak számít napjaink kínai munkaerőpiacán, mivel ők legalább talán jól érzik magukat, miközben ország-világ előtt hülyét csinálnak magukból.
Ezzel szemben a nagyvárosi fiatalság kétségbeesetten kapar állás után, minden létező pozícióban 150 másik diákhitellel leláncolt jobbággyal konkurálván a nemlétező karrier reménytelen abszolválásáért. A tavalyi évben első ízben jegyeztek fel olyan eseteket, amelyekben a mindennemű reményeiket vesztett, faluról a nagyvárosba emigráló, tanult és akár diplomás lányok a saját albérletükben haltak éhen.
Az influencerkedés tehát alacsony presztízse ellenére is tízmilliók számára képez vonzó alternatívát, miközben ebbe belefogni egyáltalán nem veszélytelen vállalkozás. A munkáltatók gyűlölik a nyilvánosság előtt szereplő fiatalságot, kiket gyakorta feketelistára pakolnak. A kihasználatlan diploma mellett értékesítgető streamerek garantáltan jelentős hátrányokat szenvednek el, amennyiben a későbbiekben mégis a hiábavaló álláskeresés mellett döntenének.
Kinn az utcán tartózkodni, illetve odahaza nyilvános geolokációs adatok mellett streamelni önmagában is hordoz bizonyos veszélyeket. Sok helyütt a hidakon letelepült fiatalok akadályoztatják a forgalmat, temérdek balesetveszélyes szituációt keletkeztetnek. A népszerűbb influencereket műsorkészítés közben felkereshetik és kileshetik, vagy akár nyíltan háborgathatják a kattant rajongók. Sok esetben valós veszélyt képez az erőszaktétel lehetősége is.
