Bő két évtizeden át a Paypal az online kereskedelem megkerülhetetlen behemótjának számított. Mint totálisan biztonságos(nak hitt) fizetési rendszer, a Paypal bankkártya nélkül is használhatónak bizonyult, nem kívánt permanens havi számlavezetési díjat és gyakorlatilag a világ bármely országából utalhattunk vele, megkerülvén az igencsak borsos banki utalási díjakat.
Ám az utóbbi évek alatt a Paypal igazán erőteljes riválisokra lelt első körben a digitális pénztárca appok, mint az Apple Pay és Google Pay képében, második körben pedig a Revolut, Wise és az ezekhez hasonló félbanki-féldigitális megoldások megjelenésével.
Mára a Paypal példás megbízhatóságába és makulátlan biztonságába vetett hit is végérvényesen szertefoszlott, miután annak weboldalán és tranzakciós felületén egyre több hiba és hiányosság veti meg lábát, s a pénzügyi maffia sem kíméli őket. Még saját maguk alatt is bőszen vágja a fát a vállalat magát önkéntes erkölcs-rendészetnek képzelő vezetősége.
Egészen a COVID-karantén idejéig jól ment a Paypal dolga, habár az elbaltázott 2019-es dizájnváltásuk és biztonsági update-jük felhasználók millióinak bosszúságát keletkeztette. 2022 óta viszont a globális online kereskedelem korábban megfékezhetetlennek tartott szárnyalása megfeneklett, s a piacterek forgalma elkezdett stagnálni. Mindezek mellett az egyre súlyosabb válságban agonizáló Kína radikális árleszorító dömping-akciót indított az amerikai és európai online vállalkozók ellen a Temu és a Shein nemzetközi bevezetésével.
Régebben azért számított a Paypal a megbízhatóság sziklaszilárd bástyájának, mert a hagyományos bankokénál is joviálisabb pénzvisszatérítő algoritmus védte az átvert vagy szélhámos kereskedők hitvány termékeivel megkárosított vásárlókat, akik akár hosszú napok elteltét követően is visszakövetelhették pénzüket a csalóktól.
Mostanra mindennek írmagja sem maradt. Sőt, nemhogy nem forszírozza többé a Paypal a csaló tevékenységek finanszírozásának tilalmát, de egyenesen azok élére állt.
2022-ben a kamionos tüntetések nyomán került a Paypal szerződési feltételei közé ama pont, hogy „tévinformációk terjesztésére” hivatkozva a vállalat bármikor leemelhet 1000 dollárt a vétkesek számláiról, vagy akár meg is szüntetheti azokat, a rajtuk tárolt pénzösszegeket pedig, legyen szó akár sokezer dollárokról, önkényesen einstandolhatja. Emellett a „gyanús pénzügyi műveletek” kiszűrésére hivatott AI-algoritmusuk, ahogy az a hagyományos bankokkal is történik, rendre igaztalanul zárolja olyan számlák millióit, amelyeken semminemű illegális ügylet nem zajlik.
Köszönhetően az egyre magasabbra és magasabbra srófolt tranzakciós díjaknak, a Paypal immár nagyobb arányú sápot szed felhasználóitól a hiéna bankkártya-vállalatoknál.
Ám a legfelháborítóbb Paypal-csalás nem is a fentebb sorolt akciók tömkelege, hanem egy, a cég alap tevékenységéhez látszólag semmilyen szinten nem kötődő átverés.
A Honey nevű webböngésző plugin igazi trójai falóként épül be a balgatag módon letöltést választó felhasználók böngészgette webshopokba. Ez a vírus jelentős népszerűségnek örvendhetett annak köszönhetően, hogy influencerek tömegei, mint a százmilliós rajongótáborral bíró Mr. Beast rendre eufórisztikus felhanggal hirdették az átverés dicsőségét.
Mit csinál ez a Honey nevezetű gyalázat? A kisebb influencerek promóciós kódjait lecseréli a saját bejáratú kuponkódjaira, majd ezekkel eltéríti a vásárlási tranzakciók útját az eredeti promóciót végző influencertől maga felé. Így a részesedés komplett összege a Honey-t (tehát Paypalt) illeti, míg a kispénzű youtuber, tiktokker, instagram-promoter egy kanyi vasat nem kap.
A Honey nem a legnagyobb influencereket károsítja meg legnagyobb mértékben, hanem a kisebbeket, akik néhány ezertől pár százezer főig terjedő feliratkozószámaikkal szűk érdeklődést kiváltó specializált termékeket és szolgáltatásokat ajánlanak, nem nagy ívű csalásokat (Honey, kriptó, NFT stb.), mint amiket a milliomos rajongószámú elit megengedhet magának.
Az még hagyján, hogy a Honey a kispénzű influencereket megkárosítja, de ugyanezt teszi a plugin telepítését választó felhasználókkal. A Honey eltünteti a kisvállalkozók olykor meglehetősen gáláns akciós ajánlatait, s az általa helyükbe ültetett ajánlatok nagyon gyakran jóval kisebb kedvezményeket ajánlanak a vásárlóknak. Az eredeti akciós ajánlat és a jóval magasabb fogyasztói ár közti különbözetet maga a Honey nyeli be, melynek fizetésére önfeledten klikkel az agyhalott zombi fogyasztói sereg.
Megint láthatjuk hát, hogy a kapitalizmus a hagyományos kizsákmányolás (munkások) után most a vásárlókat és ügyfeleket fosztogatja nyakló nélkül, alaposan megkárosítván az őket eltartó tudatlan jobbágyhadat, akik még mindig úgy gondolják, ennél a rendszernél jobbat el sem lehetne képzelni.
