Ritka azon alkalom, amikor egy cikk tartalmát teljes egészében egy YouTube komment ihleti, most azonban ennek az ideje jött el.
Hosszú idők óta szemlélem értetlenül, hogy nem fogják fel a fogyatékos prolik, velük a szociopata karhatalmi aktorok, hogy miért nem kíván a fiatalság csak azért sem a „becses” kétkezi munka felé orientálódni, miért akar immár hivatalos statisztika által elismerten is minimum huszonöt százalékuk online véleménybajnok, influencer, tiktokker lenni, amikor ott vannak a mesés mérgező akkugyárak, lehet menni oda is megrokkanni, tárt karokkal várják a munkáltatók a jelentkezőket!
Na hát akkor most lerántom a leplet az igazságról a nevezett YouTube komment alapján, természetesen megtoldván azt temérdek extra ponttal, melyek egy részét a korábbi írásaimban már hébe-hóba ellőttem. Sajnos a komment becses helyére nem emlékszem, mindössze a szövegét másoltam ki anno, amikor megpillantván azt elégedetten csettintettem, hogy végre valaki ápol valaminemű viszonyt a valósággal!
Alább tehát néhány indok felsorolása olvasható arról, miért szeretik a fiatalok jobban a tiktokkerkedést a könyékig mártózásnál a gépolajban. És nem, ennek jobbára semmi köze holmi „büdös a munka” vagy a „kényelem az első” kategóriájú hányásokhoz, melyeket a hatalom emberei és az imbecilis szülői közeg tagjai fröcskölnek az általuk gyalázott fiatalok felé.
Habár a felsorolás némi kényelmi faktornak tetsző indoklást is tartalmaz, ki fogom fejteni, mennyire másról van szó.
Úgy szoktam bevezetni az efféle értekezéseket, hogy miért felsőrendűbb és bizonyos esetekben egyszerűbb tevékenység a szellemi alkotás a fizikai munka helyett, hogy megjegyzem a lakhatás, házasságkötés, gyerekvállalás és autóvásárlás elérhetetlen luxussá válásának tényét. Ebből való kiindulás nélkül ugyanis nincs szilárd alapja a tiktokker tevékenység józan visszaigazolásának.
Mivel a sorolt, úgymond életkezdéshez szükséges tényezők mindegyike abszolválhatatlan, eleve nem létezik értelmes indok a kétkezi munka felé való orientálódásra, hiszen olyan helyre költözni, ahol munka van máris megköveteli a négy lehetetlen feltétel közül kettő (fedél + autó) alanyi jogú kipengetését már az állásra jelentkezés és a munka megkezdése előtt. Mivel a lehetetlen feltételek nem teljesülnek alanyi jogon, ezért eleve értelmezhetetlen a „költözz oda, ahol munka van” ostoba mantrájának érvénye az ezt szajkózó retardáltak agymosott elméjének világán kívül.
A mai fiatalság színe-javának egyetlen és kizárólagos vagyona az okostelefonja, esetleg egy laptop. Erre a szociopata boomerek azt röfögik, hogy örüljenek és legyenek hálásak, amiért legalább ennyi jut nekik. Mert az ő idejükben még okostelefon sem volt, csak megfizethető árú lakhatás, filléres benzin meg olyan jól fizető munkahelyek, melyek jövedelméből simán félre lehetett tenni. Nem úgy mint manapság, hogy halálra adósodás nélkül lehetetlenség elkezdeni létezni.
A boomerek szerint tehát az egy szem harmincezer forintos okostelefon automatikusan és busásan kompenzálja az összes többi elérhetetlenné lett tízmilliós költségű életkezdési alkalmatosságot. Mivel ők dirigálnak és diktálnak, egyébre sem bizonyul lehetőségünk a követelményeink automatikus elfogadásán és az azokhoz való alkalmazkodáson felül. Tehát ne tessék csodálkozni, ha nem fog érkezni az unoka, vagy a mamahoteles hikikomorikként gúnyolt áldozataitok nem termelik meg alanyi jogon a nyugdíjatokat.
Miután nihilistákká lett fiatal pályakezdőkként levágtuk magunkat a padlásgerendára rögzített kötélről, keserűen konstatálhatjuk a valóságot, hogy az egyetlen, esetleges megélhetés lehetőségével úgy-ahogy kecsegtető eszköz a kezünkben az okostelefonunk, mert a fogyatékos boomer söpredékkel lehetetlenség felfogatni korunk megélhetési válságának valóságát. Hiszen ők a sápszedő oldal aspiránsai, akik felé csorog a pénzre váltott vér és verejték a fiatalság testéből. Ők a maguk korában csak betántorogtak félig beb***va egy gyárba, aztán máris kapták alanyi jogon a megélhetést.
Így aztán beregisztrálódik az a TikTok meg YouTube fiók. Innentől persze tökéletesen bizonytalan, keletkezik-e egyáltalán a szerencsétlen fiatalnak bárminemű bevétele, de hadd leplezzem le a kulisszatitkot: napjaink munkavilága épp oly bizonytalan, ha nem még inkább, mint a pályakezdő influencer lét.
Ahhoz, hogy valaki egyáltalán az azonnali éhenhalás ideiglenes elodázására alkalmas álláshoz juthasson, másfél évtizedet szükséges feláldoznia valamely agyrothasztó butítási intézményben, ahol megtanítják őt a lobotomizált agyú zombi létre. Állásinterjúkra járkálni a mai világban kiváltképp költséges, hosszadalmas, gyötrelmes és szégyenletes, ahol a szadista hajlamokkal felvértezett HR-esek szinte sportot űznek a kiszolgáltatott peonok megalázásából a húszkörös interjúikkal és lélekgyilkos tesztjeikkel.
Aztán ott vannak az ostoba, agyhalott protokollok. Az öltözködés elvárt módja nem kizárólag az interjúkon kelt heveny rezisztenciát, de mikor megtudjuk, hogy hosszú éveken át az ing-öltöny-nyakkendő marad az egyetlen szóba jöhető kombó negyvenöt fok hőségben is, máris kapkodjuk magunkhoz telefonunkat, hogy ki-ki vérmérsékletétől függően megkezdje a legalább ciciroppantó és herenyomasztó ruhadarabokban való pózőrködést nem követelő táncikálást, vagy könnyeivel küszködvén sírja el traumáját ama közegnek, amelyben legalább valamicske megértésre talál.
TikTokon és Youtube-on az ember nulláról indul, ahonnan pár hónap elteltével reálisan néhány tízezer és sok százezer forint összeg közt szóródó pénzmagra tehet szert, melyet szinte teljes egészében arra költ, amire szeretne. Nincsenek rejtett extra költségek még kudarcélmény esetén sem, egyetlen vonatkozó és megkövetelt kiadás a mobilnet kipengetése és 5-6 évenként új alkalmatosság vásárlása.
A munka világában az ember súlyos mínuszokkal kezd, kiváltképp amennyiben a „saját szakmai fejlődése” érdekében balga módon diákhitelt vett fel. Hónapokon át szükséges kepesztenie a biztos anyagi csődöt és szülői ház pincéjébe való visszazuhanást garantáló próbálkozásaival a legalantasabb állás „elnyeréséért” is. Sikeres felvételünket követően a standardnak számító heti 40 óra munka és a kötelező érvénnyel szabadon választható 10-20 óra véletlenszerűen fizetett vagy fizetetlen túlóra mellett napi szinten 60-180 percnyi émelyítő zötykölődésre kényszerülünk, amely idő örökre elveszik részünkre.
Aki nem képes azonnali hatállyal abszolválni egy nagy átlagban 12-18 hónap álláskeresési időt megkövetelő munkát, azt 30 napon belül automatikusan megbírságolják valamilyen fejből kifundált mulasztási tétellel, vagy végrehajtják az elmaradt TB-vel.
A munkából szerzett jövedelmünket nem arra költjük, amire szeretnénk, hanem utolsó petákig a munkáltató kontrollja alatt marad annak felhasználása. Akár éhen halás és halálra fagyás folyamatosan fenyegető árnya mellett is kizárólagos elsődleges prioritást élvező tevékenységünk lehet a munkahelyre való precíz és napi szintű bejárás szavatolása, a megjelenés garanciája kifogástalan öltözékben, testi és mentális állapotban, az ehhez szükséges üzemanyag vagy havi bérlet árának alanyi jogú kicsengetése. Tiktokkerként nem kötelező kimozdulnod még a hálószobádból sem, jelentős megtakarítási lehetőségeket keletkeztetvén a személyes büdzsédben.
Valamire való YouTube vagy TikTok tutorial akár ingyenesen is elérhető temérdek weboldalon, azonban a munkatársadalom kizárólag a totális csődöt garantáló, lehúzó, időrabló és marginális-hasztalan ismereteket átadó OKJ vagy egyetemi képzéseket ismer el validnak, melyeket úgymond a „szakmai fejlődésed” érdekében egyenesen muszáj igénybe venned – természetesen a saját jövedelmed és életidőd kárán.
Míg egyszeri youtuberként, tiktokkerként, bloggerként vagy magazinszerkesztőként nyugodt szívvel értekezhetsz ezernyi témakörről, ideértve a rendszer és hatalom hegemóniáját kikezdeni képes tudásanyag átadását, addig a hivatalos butítás-züllesztés kizárólag ún. gyakorlati, a világ megértését lehetőleg minél jobban akadályoztató, egy roppant speciális és szűk részterületen kívüli látás lehetőségét elfüggönyző, valós ismeretszerzés vágyát társadalmi exklúzióval vagy földönfutóvá tétellel szankcionáló szakmai vagy tudományos résztudás abszolválását engedi meg.
Ha szidod a főnököd, kritizálod a YouTube vagy TikTok működését, a rendszert, a hatalmat, a munka világát, nevezett platformok akkor is pénzzel jutalmaznak téged, amennyiben a tartalmaid monetizációjához szükséges minimális feltételeket teljesíted. Munkahelyen ugyanezen akcióidért útilaput kötnek a talpadra, bátortalan felszólalásaidat lefokozással vagy hátad mögötti fikázással honorálják, a HR-es nénik vagy a vállalatok akcióit kritizálgató megjegyzéseid által meg csakhamar rákerülsz a munkáltatók egymás közt titokban vezetett feketelistáira.
Igazságtalan bánásmóddal szembeni felszólalásod esetén a főnököd napi szintű kiszolgáltatottságban tarthat téged, bármikor kirúghat vagy fenyíthet a „van száz másik a helyedre” színvonalú dumáival. Nincs nagyobb létbizonytalanság a teljes munkaidős állásnál, az alkalmazotti létnél. A Youtube kizárólag akkor rúg ki, ha a felhasználási szabályzata ellen vétesz, máskülönben a felszólalásaid tartalma nem fogja radikálisan befolyásolni a megélhetésed. Ha saját felületet tartasz fenn privát tárhelyeden, senki nem fog téged a magad weboldaláról kirugdosni, ideértve a pszichopata főnököket és nárcisztikus HR-eseket.
Munkahelyen gyakorlatilag minden körülmények közt helyben kell lenned, míg TikTokon alkothatsz akár odahaza a hálószobád édeni komfortjából, digitális nomádként a világ szinte minden tájáról. Befutott alkotóként akár száz százalékban függetlenítheted magad a földrajzi helytől. Egy cégben még vezérigazgatóként is röghöz kötött szolga maradsz.
Youtuberként, bár egy valóban jövedelmező csatorna felépítése szinte minden idődet felemészti, legalább annak beosztása terén rendelkezel kontrollal. Éjjeli bagolyként gyárthatod a tartalmakat akár hajnali 3-kor, vagy bármikor, amikor rád jön az ihlet. Ha sikeressé válsz, delegálhatsz feladatokat, mint videóvágás és marketing alkalmazottak vagy más szabadúszók számára.
Munkahelyen hajnali 6-kor zombiként kóvályogván is kényszerítve vagy a precíz és hathatós tevékenységre. Minden rád bízott feladatot úgy kell egymagadnak végezned, hogy azokat helyetted a főnököd osztja be. Nem alkalmazkodhatsz tehát feladataid végrehajtása tekintetében saját képességeidhez és természetes életritmusodhoz. Felettesed már csak kitolásból is megteheti – s a legtöbb kétkezi munkát erőszakoló rabszolgatelep biza ilyen -, hogy a jövedelmed megvágása céljából neked delegálja a legnehezebb és legtöbb idődet lefoglaló feladatokat, hogy ne légy képes teljesíteni az előirányzott kvótát.
Belépési küszöb az influencerek világába szinte nem is létezik, ezzel szemben munkahelyen hosszú éveken át pitizhetünk lihegő kiskutyákként, hogy a főnök egyszer csak észrevegye végre becses létezésüket. Még az is megeshet, hogy ennyi idő elteltével előléptet minket egy magasabb pozícióba, melyben 30 százalékkal magasabb jövedelemért cserébe megduplázódik a ránk rótt munkateher.
Tiktokkerként jövedelmünk népszerűségünkkel minimum egyenes arányban növekedik, jobb esetben pedig akár exponenciálisan is emelkedhet a nyakló nélkül beérkezgető szponzorációs ajánlatoknak hála. Állásra magunknak kell jelentkezgetnünk, temérdek megaláztatást és szarba sem vételt feltétel nélkül elfogadván, influencerként a cégek jelentkeznek be hozzád, s lesik mindennemű kívánságaidat a vackaik szponzorációs lehetőségének elnyeréséért.
Teljes munkaidős állásban örök életen át törlesztheted a diákhitelt, jelzálogot, vagy fizetheted az albérletet, mondván a munkás költözzön oda, ahol a munka van. Autód után, melyet kizárólag a munkáltatód kívánalmai mentén vehetsz használatba, koporsóba fekvésed napjáig pengetheted a benzint, súlyadót, kötelező biztosítást, csakhogy egy évben egyszer elmehess vele tepsibe pakolt szardíniaként gőzölögni valami túlzsúfolt tengerpartra, amely mesés szabadság elnyeréséért te 50 héten át kapkodhatod a Xanaxot és küszködhetsz sírógörccsel a főnököd kegyeinek elnyeréséért.
Amennyiben a szerencse rád mosolyog, befutott tiktokkerként akár életvitelszerűen tartózkodhatsz a tengerparton. Ha mégse sikerülne befutnod, semmi ok a pánikra: autód eladását vagy albérletedből való kényszerű kiköltözésed nem követi automatikusan a munkád elvesztése és foglalkoztathatatlannak minősítésed. Továbbra is kezedben marad az okostelefon, amelyen át önfeledten folytathatod a táncikálást vagy az aberrált munkatársadalom leleplezését.
Diákként milliós összeg kipengetését megkövetelő totó-lottó szelvényt kell váltanod olyan szakma vagy diploma abszolválására, melyet a papír megkaparintása után máris lehúzat veled a retyón a rabszolgatartó burzsoá elit, mondván a tanulmányaid megkezdésének pillanatában busás fizetésekkel kecsegtető slágerszakmád épp túltermelésnek örvend. És ez még a jobbik szituáció, rosszabb esetben ama abszolút többséget képező vesztesek körébe rugdosnak téged soha vissza nem fizethető adósságok mellett, akiket a gondolkodási képességük megléte vagy a pusztító nagyságú hasznavehetetlen tananyag elviselhetetlensége végett kitaszít magából a felsülőoktatási rendszer.
TikTokon vagy YouTube-on való barangolásaid alkalmával akár napi szinten sajátíthatsz el organikus módon új ismereteket, legyen szó nyelvtanulásról, műveltségről, a rendszer által eltitkolt vagy betiltott tudás elsajátításáról. Ezek magadba fogadásáért cserébe a rendszer természetesen örök mélyszegénységre vagy azonnali éhhalálra kárhoztat téged, de semmi pánik, hiszen nem „élvezel” totalitárius függőséget egy szociopata munkáltatótól vagy akár a néppusztító államhatalomtól. Már rögtön legelső nap eszközölheted egy személyes adományok gyűjtésére hivatott felület regisztrációját Patreon-on, Paypal-on vagy akár valamely népszerű kriptovaluta használatával.
Rejtett és értékes tudásod közvetítése, melyért nem kepesztettél fél évszázadon át valamely agyrothasztó intézményben nemhogy éhhalálra kárhoztatna téged az interneten, de a YouTube mesés nézőszámokkal és busás apanázzsal honorálhatja például az oktatási rendszer totális elhülyülést generáló hatásának tényét leleplező kisesszéidet, előadásaidat.
Online szerzett tudásod soha nem évül el, viszont rendre minden hónapban bővül saját érdeklődésed és önálló tanulási tempód függvényében. A valódi élethosszig tartó tanulás kizárólag az agysorvasztó intézményrendszeren kívül kezdődik!
Kétkezi munkásként néhány év kemény munkát követően biztosan megnyomorodsz, majd hallgathatod a láncdohányos vakcinafasiszta doktorod monológjait arról, hogy tetszett volna jobban figyelni az egészségére, hát most tessék, itt a következmény. Aztán talán a munkád végleges elvesztése vagy rokkanttá nyilvánításod mellett összekalapálnak, de életed hátralevő részében már csak a haszontalan élősködő léted és magatehetetlen passzivitásod démonikus gondolatai foroghatnak a fejedben, mivel soha a büdös életben a puszta esélyed sem volt megismerni alternatív életutat a kemény és alázatos munka követelményén felül.
Tiktokkerként testi épséged szinte garantálva van, habár természetesen léteznek műfajok, mint bizonyos táncok, extrém sportok, utazások, ahol fennáll a baleset veszélye. Ám mivel ezek nem ún. munkabalesetek és az esetleges időleges vagy permanens rokkanttá válásod nem befolyásolja jelentősen kamera előtti pózolásod képességét – legfeljebb kénytelen leszel műfajt váltani -, még akkor is folytathatod tovább a pénzkeresést, amikor a munkafasiszta rendszer ugyanezen állapotodért már végső éhhalálra kárhoztatott volna.
Influencerként így leginkább a személyedre nehezedő mentális nyomás és nyilvános megszégyenítés esélye jelképez reális veszélyt, melynek művelete biza sokak részére elviselhetetlen tehert jelképez, kiváltképp azoknál, akik nagyon fiatalon lépnek erre a pályára.
De vessük csak össze mindezt a „normális”, tehát de facto elmebeteg és aberrált munkahelyekkel, iskolákkal, állami hivatalokkal, a napi szintű, elkerülhetetlen, örök életen át fennálló és soha le nem járó megaláztatásokkal, melyeket a hivatalos intézményrendszer csinovnyikjai napi szinten erőszakkal ránk rónak, s máris sírva fogunk kepeszteni a névtelen tahó trollkommentek után.
A tanári kar hosszú éveken át fennálló, napi szintű, elkerülhetetlen és folyton ismétlődő megszégyenítéseivel hozza tudtunkra, hogy mennyire rendetlenek vagyunk, hogy nem tudunk egy helyben megülni, hogy már megint feleselünk és nem figyelünk a tanár szájából fröcskölő hányásra. A hivatalban úgy leb***nak minket az általuk erőszakkal megkövetelt, viszont részünkről egyáltalán nem kívánt adatszolgáltatás, kérelmezés, pitizés, létezésünk jogának visszaigazolása elmulasztásáért, az ún. helytelen, tehát nem hajszál pontosan az agyhalott droiddá tevő protokolljaik szerinti végzésükért vagy a vonatkozó űrlapokon egy szál rubrika helytelen kitöltéséért, hogy örülhetünk, ha nem a zárt osztályon kötünk ki retardált tortúráik átvészelését követően.
Habár az iskola mégiscsak véget ér egyszer (mondjuk addigra már késő, végleg belerothadtunk a rendszerbe), a hivatal halálunk napjáig s olykor még koporsón túl is vegzálhat minket folyamatos elvárásaival, jogszabályi követelményeivel, illegális végrehajtogatásaival, gurítgatásaival, inkasszóival. Dolgozó agyhalott jobbágyokként a menekvés puszta esélye sem lehetséges.
Az influencerek lelkére nehezedő mentális nyomás tehát szinte semmi ama totalitárius, szabadulhatatlan, soha véget nem érő terrorhoz képest, amellyel a hierarchia csúcsán tomboló hatalmasok gyötörnek minket a munka és a hülyítés, züllesztés világában. Ha az állam vagy valamely végrehajtó ránk szállván igyekezne egzisztenciális megsemmisítésünket eszközölni, az online térben tevékenykedvén némi józan ésszel és kis szerencsével továbbra sem lehetetleníthetik el a létezésünket. Lehetőségünk van a keresett pénzt az adott platform kontóján tartani, azt átkonvertálni virtuális javakra vagy kreditekre, melyek nem adóztathatók. Tehetősebb polgárként nyithatunk külföldi számlát, vihetjük vállalkozásunkat offshore-ba, vagy konvertálhatjuk bevételünket egyből kriptóba.
Ahhoz, hogy a munka világában úgymond befuthassunk, azaz halálra vegzált dolgozó jobbágyként előléptetést nyerhessünk felülről taposott és alulról köpködött középvezetői pozícióba, az esély körülbelül 1:20-hoz. Hogy influencerként ismertté váljunk úgy, hogy közben megélhetésünk is biztosításra kerül, ennek esélye szintén nagyjából 1:20-hoz. Munkából szerzett jövedelmünk előtt egyértelműen szigorú felső korlátok tornyosulnak, YouTube karrierünk felfutása előtt semminemű fizikai vagy virtuális akadály nem áll.
Tiktokkerként kizárólag a magad főnöke maradsz (+ bizonyos részben a Bytedance alárendeltje), munkásként minden kollégád, felettesed, pártállami apparatcsik, de olykor még saját rokonaid, családtagjaid is rajtad hatalmaskodván taposnak bele a posványba. Pincérként vagy szálláshely recepciósaként százával vernyákolnak feléd vérmes gyűlöletükben a fröcskölődő prolik és tapasztalhatod személyesen az interneten arctalanul megnyilvánuló trollok keserű és véres valóságát. A saját online felületeidről a bántalmazókat kitilthatod, cserébe minimális mértékű népszerűség-vesztés elviselésére vagy kénytelen, ami még nem a világ vége. Kapcarongyként rángatott bérrabszolgaként ha csak egy vendégnek is merészelsz visszaszólni vagy nem a kötelezően elrendelt illemtani protokoll szerinti választ adni, maholnap máris kaparhatod az aluljáró padlóját.
Szabadon tevékenykedő influencerként mit sem számít, ha ADHD-s, autista, sajátos nevelési igényűként megbélyegzett vagy, netán valami mentális betegségben szenvedsz, még így is jó eséllyel megértő közönségre lelhetsz. A munka világában eme tulajdonságaid örökre kizárnak téged a létjogosultságból. Tökmindegy, mit ugatnak a HR-es mancik, egy ADHD-s vagy autizmussal élő személy önéletrajzait megfontolás nélkül vetik a kukába, vagy pedig az interjú alatt rugdalják őket vissza az álláskereső sorba.
Amennyiben minden szóba jöhető tényezőt latba vetvén összehasonlítjuk az online influencerséget a kemény és alázatos munka világával, ép elméjű ember nem gondolhatja komolyan, ideértve magát a dolgozó népséget is, hogy bárminemű választási lehetőség fennállása esetén normális akció a leépítő, szégyenteljes, megalázó, gyilkos és életünk megsemmisítését garantáló munka választása a tiktokkerkedés ellenében. A munka tehát kizárólag ott nyerhet teret magának, ahol nincs valós választás, ahol a józan ész minden megnyilvánulása legyilkolásra került, illetve ahol förtelmes, soha le nem járó erőszakterror tartja egyben a munka alapú társadalom regnumát, elsötétítvén és gyűlölettel átitatván azok elméjét, akik tűzre pakoltatnák vagy oroszlánok elé vettetnék az örömteli alkotás-teremtés meghatározta boldog, önfeledt, oktalan terrortól mentes lét szószólóit.
