Céljaival ellentétes irányba lendült a bogárburger-ipar szekere, melynek képviselői a 2021-22-es kérészéletű (mily irónia) felfutásukat követően szinte kivétel nélkül mind a csőd szélén agonizálnak.
A Klaus Schwab-féle „semmid nem lesz, és boldog leszel” agenda szerves részeként érkezett köreinkbe a növényi alapú vegán húspogácsák mellett a különféle porított-aprított rovarokból, férgekből, kukacokból, petékből és lárvákból preparált alapvető élelmiszerek és édességek kollekciója, melyeket a túzokot és norvég lazacot nyakló nélkül nyelő elittel szemben az ő szándékaik szerint a pórnép – egyéb lehetősége nem lévén – önfeledten tömköd magába, két böffentés közt pedig rebegve szórja uradalmi elitje dicsőítésére irányuló háláját az éterbe, hogy éhen döglesztése helyett a mai napon is kosárkájába termelhetett pár karéj tücsöklisztből készült kenyeret.
Sajnos nem jött be a mesterterv, a szemfelnyitó médiumok habár csaknem a legutolsó pillanatban, de leleplezték az uralkodó osztály ármányait az emberiséggel szemben, ezért minimális és erőtlen reklámkampányt követően ezen termékek visszakerültek kifundálóik asztalára. Jó étvágyat hozzájuk!
Kiváltképp Amerikában és az Európai Unióban keltett vérgőzös felháborodást a rovarevés kívánalma, mivel ezen területeken abszolúte nem hagyományos és pláne nem gyakorolt konyhai metodika az undormányos férgek étkezési célú preparációja. Akinek ilyesféle „eledelekhez” volna gusztusa, annak tessék elszaladni Közép-Afrikába vagy Délkelet-Ázsiába, s máris bogárnasik valóságos garmadáját ízlelheti a nyugati piacokra hiábavalóan betörni igyekvő gyártók árszínvonalához képest töredék pénzért cserébe.
A bukott rovaripar most állattakarmányok nagyüzemi termesztése felé kívánja orientálni magát, mely területen tán úgy-ahogy sikerre lelhetnek.
Egyetlen dolog hibádzik a mestertervvel, melyre a bogaras ételek promócióját elősegíteni hivatott varsói konferencián több szkeptikus szakértő is rámutatott: állatok etetésére már temérdek vállalat kísérletezett korábban is rovarok ipari „termelésével”, de soha egyiküknek sem sikerült ilyesféle tevékenységét hosszú távon rentábilissá tennie.
Igazi érdekesség, mely szintén a varsói konferencián hangzott el, hogy a rovaripar az öreg kontinensen termel a legintenzívebben, miközben azt hihetnénk, minimum Kínában, de inkább Thaiföldön állítják elő a boltokba érkező bogaras élelmek java részét.
Az európai rovargyártó szektor most bogárfehérje előállításával kísérletezne, melyet sikeres pivot esetén nyilván rögvest bele is kevernének mondjuk a testépítők étrend-kiegészítőjébe, jó lesz az nekik.
Eredeti tervek szerint a tenyésztőtelepeken szaporított rovarokat kizárólag hasznavehetetlen szerves hulladékkal etették volna, melyeket megemésztvén és feldolgozván magas minőségű fehérjévé alakították volna azokat, így vetvén véget az egyre csak gyarapodó szerves hulladék korának.
Csakhogy grafit szállt a tetőre, mivel kiderült, hogy még ezeknek a minden hordalékon és ürüléken örömmel megtelepedő lényeknek is vannak igényeik, s nem voltak hajlandóak nyakló nélkül zabálni az eléjük vetett szemetet. Ehelyett minőségi táppal: szemes takarmánnyal, kukoricakeményítővel és búzakorpával volt szükséges etetni őket, hogy megkezdjék az értékes fehérjék előállítását.
Ki gondolta volna, hogy az ember mellett még eme alsórendű létformákat sem lehet minden szarral megetetni.
Az igazi slusszpoén eztán következik: mivel nevezett takarmányféléket a tenyésztett állatok, kiváltképp a legnagyobb számban tartott disznók és szárnyasok egyaránt szeretettel fogyasztják, voltaképp semmi szükség azok rovarokkal való felnyalatására, majd a szárnyasállomány állateledellé alakítására, mert ez egy totál fölösleges plusz lépés a jószágok ellátására.
Ez aztán a kapitalista furfang meg leleményesség! El se tudjuk képzelni, ily kreatív innovátorok nélkül hova jutna az emberiség.
Végül csendesen, de azért nyilván lehorgasztott fejjel megegyeztek egymással a konferenciára invitált vállalati fejesek, hogy voltaképp a komplett iparág a kreatív rombolás süllyesztőjébe való.
Az egyik vállalatigazgató megjegyezte, hogy a bogaras bizniszeknek még a környezetvédelemre és zöld átmenetre irányuló ígérvényeik sem teljesülnek, mert vagy pénzügyileg bizonyul lehetetlennek a fenntartásuk, vagy a termelt élelem minősége nem felel meg még a legvisszafogottabb (akár emberi, akár állati) elvárásoknak sem.
S ez még mindig nem minden. A komplett rovarszektor hatalmas főbe lövést kapott egy, az angol kormány által rendelt kutatástól, melynek konklúziója szerint a rovar alapú élelmiszerek előállítása 5,7-13,5-ször gyorsabban eszkalálja a klímaváltozást a szójababtermesztésnél. A meglehetősen széles intervallumban betöltött pozíciójuk a bogárüzemeknek attól függ, milyen minőségű terménnyel etetik gyártmányaikat, és hát épp az imént derült ki viszonylag egyértelműen, hogy ideális növekedésükhöz nem elégednek meg mindenféle feldolgozott ipari hulladékokkal, melyeket a kereskedelmi láncok az emberek asztalaira pakolnak.
A katonalegyek és lisztkukacok termesztése még a részükre biztosítandó környezeti kondíciók tekintetében sem mutat jelentős rugalmasságot: ezeket meleg, párás közegben szükséges tartani a szaporodási ösztöneik ideális kielégítéséhez, amely kívánalom Európa klimatikus viszonyainak és energiaválságának fényében enyhén szólva is hatalmas gyomrosokat oszt a vállalati rentabilitásnak.
Kacérkodnak is a gyártók a Délkelet-Ázsiába való költözéssel, amely folyamatot meg maga az Európai Bizottság szabotálhatja, kik 2021-ben első ízben engedélyezték hét rovarfajta emberi fogyasztás céljából való értékesítését. Ha most kifarolnak e vállalatok Európából, nagyon csúnyán elbánhat velük az EU-s regulációkat kifejezetten az ő kedvükért felpuhíttató hivatal.
Végül – zárják konferenciájukat a vendégszereplők – a bogárszektor minimális pénzügyi haszon mellett az európai élelemellátás semelyik problémáját nem csillapította. Ezek pedig az élelembiztonság garantálása, fenntarthatóság biztosítása és pénzügyi gazdaságosság megteremtése lettek volna.
Nem kizárólag a tücsökkenyerek, kukacnasik és lárvafagyik nem leltek megértő piaci közegre, de az elsősorban amerikai földön tenyésző húsmentes hústermékek sem.
Mind a Beyond Meat, mint az Impossible Foods legalább három éve makacsul kitartó eladás-zuhanásokról számolnak be. Annyira áldatlan a helyzet, hogy a Beyond Burger részvényeinek értéke lassacskán eléri a nulla dollárt, a vállalat pedig csőd felé sodródik. Tetézi a bajt, hogy 2027 márciusában válik esedékessé egy 1 milliárd dollár összértékű kötvénycsomag visszafizetése, amelynek forrásait szinte lehetetlenség előteremteni a kívánt határidőre. A részvények és kötvények együttes teljesítménye kiválóan jelzi, hogy hosszú évek fáradalmas kísérleteit követően az „olyan mintha, de mégsem” kamu húskészítmények megteremtése és elterjesztése gyakorlatilag zéró értéket generált a vállalat terveibe bizodalmukat helyező naiv szerencsétlenek részére.
2025-ben előrejelzések szerint az értékesítési volumen jottányit sem nő, miközben a termékpaletta egyre csak gyarapodik. Ez nyilván azt is jelenti, hogy az egyes résztermékek eladásai folyamatosan hanyatlanak.
2024-ben a Beyond Meat 45 centet vesztett minden egyes dollárnyi húspogácsa-értékesítésen, miközben azok ára bő duplája egy hagyományos húskészítményhez képest.
A megélhetési válság ezeknek a méregdrága, többször feldolgozott, műanyag ócskaságoknak az elvetését követeli meg az emberek pénztárcájától, kik újból felfedezték maguknak a bevált, laboratóriumi kotyvasztást mellőző, ízletes és tápláló valódi húsokat. Ezek eladásai hosszú évek lejtmenetét követően ismét magasabb fokozatra kapcsoltak.
