Egyre számosabb fősodratú hírportál és közgazdasági blog értekezik a mesterséges intelligencia lufija kipukkanásának küszöbön álló és igencsak időszerű bekövetkeztéről. A szerencsétlen esemény súlyosabb következményeket von maga után, mint azt gondolnánk: szakértői becslések szerint az AI-lufi leeresztődése a dotkomlufi-válság horderejéhez képest 17-szeres, a 2008-as financiális krízist pedig négyszeres mértékben meghaladó tőkeeszköz-megsemmisülést idéz elő.
Ha az AI-válság horderejét összevetjük a millenniumot követő 25 esztendő során bekövetkezett három – a fenti kettő mellett a COVID-recessziót is behozván a képbe – „egyszer egy évszázadban” jellegű gazdasági összeomlás horderejével, a befürdött AI-transzformáció gerjesztette pénzügyi pusztítás a három korábbi gazdasági krízis együttes erejét is messze meghaladja!
A ChatGPT 2022 végi debütálásával minden Jézus Krisztusokat megszégyenítő erejű fanfárral és rajongással hirdette az uralkodó elit a mesterséges intelligencia által megváltandó emberhús-tömegek szent evangéliumát, akik fizetni fognak a gazdagok részére végzendő ingyen rabszolgáskodásuk lehetőségéért, kiknek produktivitása a csillagos egekbe ugrik, kiknek körében örök életre véget ér a rendszer és uralkodó elit elleni lázadások vérzivataros kora.
A hatalom az idők végeztéig megistenülvén és elnyomó hierarchiáját algoritmikusan megtámogatottan megszilárdítván végre soha le nem járó erőszakoskodás és gyötrés alá vonhatja a komplett globális népességet.
Legalábbis ez volt a távolba révedő vizenyős szemekkel elképzelt mese-mese-meskete. Az uralkodó kaszt víziója a 8 milliárd vágóállata részére.
A valóság pedig hamarost igencsak lengetős pofonok hadával józanítja az örök rabszolgatartása megszilárdítására igyekvő karhatalmat.
A hiteles analízis megtételéhez lássuk előbb az MI-transzformáció nedves vágyképének közvonalazódását közvetlen megelőző tényezőket: mi vezetett a gépi algoritmusok sokasága kontrollálta globális népesség vágyképének uralkodó osztályt „megihlető” kibontakozásához? Igyekszem szokásomtól eltérően a lehető legrövidebbre fogni mondandómat, de az MI-buborék kipukkanásának okait és következményeit taglalgató értekezéseim csak az uralkodó osztály gondolkodásmódjának legalább felszínes megértését követően válhatnak a legtöbbek részéről élvezhetőkké és befogadhatókká.
Mi vezetett a mesterséges intelligencia megteremtéséhez?
Kétféle, egymással párhuzamosan futó szemszögből szükséges vizsgálnunk a mesterséges intelligencia megalkotásának szükségét, melyek a XX. század elejétől fogva kezdtek egyre szorosabban összefonódni, napjainkban pedig egyértelműen egybetartozni.
A magán (tőkés) hatalom az emberiség kifosztatására törekszik a munka kényszere által, az államhatalom pedig az ellenvetés, kérdezősködés, lázadás kibontakoztatásának lehetőségétől megfosztatott feltétlen (óramű pontosságú) engedelmességre kívánja kényszeríteni őket.
A dolgozó emberiség kizsákmányolásának fő bázisa a magántulajdon, mely jog élesen elválasztódik magától a munkától. Azaz a nem dolgozó burzsoákhoz tartozik a tulajdon és vagyon, így a puszta létfenntartás kontrolljának lehetősége, míg a tulajdon és vagyon nélküli dolgozókhoz a „munkalehetőség”, azaz folyamatosan újratermelődni kénytelen bérmunka általi biztosítása a szükségleteknek és vagyonnak.
A tőkés osztály a tulajdon és vagyon maximalizálására törekszik a dolgozó alattvalókkal szemben. Ennek eszközei a gazdagok javára és szegények kárára hozandó törvények hada, a munkás osztály soha le nem járó, hónapról hónapra megújítandó rendszerszolgálatának kikényszerítése, illetve az elérhető létfenntartási szükségletek, piaci javak, munkaeszközök hozzáférésének szigorú és önkényes kontrollja.
Cél, hogy a dolgozó tömegek kihaljanak az őket foglalkoztató elitek feltétlen szolgálata hiányában, azok jóváhagyását mellőzvén saját erőből ne állíthassák elő a maguk szükségleteit, ugyanakkor a felső kasztok a lehető legkevésbé függjenek az őket szolgáló peonok szükségleteitől, igényeitől, továbbá sérthetetlenek maradhassanak az átveretésük tényére időről időre keservesen rádöbbenő köznép haragjával és lázongásaival szemben.
Az állam annyiban módosítja a kereteket, hogy a törvényi szabályozások vagyonos elitnek kedvező hajlítgatásáért cserébe elvárja az arc nélküli bürokrácia dolgozó népnél busásabb, de uralkodó elitnél szegényesebb ellátását, illetve az államhatalom erőszakszervezeti (katonaság, rendőrség, bíróság, propaganda stb.) védelmének megszervezését, mely alakulatok a külső ellenségekkel szembeni védekezés ürügyével a belföldi uralkodó osztályt védik az uradalmukra nézvést veszélyt jelentő alsóbb néprétegekkel szemben, kiknek kizárólagos feladatuk ebben az erőszakkal megszilárdított hierarchiában a dolgozás, illetve az elnyomás szisztémájának joviális és feltétel nélküli újratermelése.
Az egykori feudalizmus alatt megszilárdult, a királyi udvar és nemesi hálózat szoros szövetségén alapuló viszonyrendszer tökéletesen átmentette magát a modernitásba, ahol a nemesség a tőkés osztály, a királyi udvar pedig a bürokratikus államhatalom szerepét nyerte.
Eme igencsak ingatag, s az újkori történelem során temérdek véres konfliktust kitermelő konspiráció a XXI. századra elvezetett oda, hogy az egymással immár meglehetős rendszerességgel háló magán és állami hatalmak szereplői közt soha nem látott egyetértés és harmónia mutatkozik az emberiség jövőbeli sorsútja meghatározásának kérdéseiben, ám az alsó 99% százalék körében soha nem látott elutasítást és gyanakvást szülnek az uralkodó osztály tervei.
A vagyonos és pártállami elitek rémuralma megdöntésének elkerülésén felül kifejezett törekvése az uralkodó osztálynak az alattvaló népség hierarchikus elnyomatásának és egyoldalú rendszerfüggőségének fenntartása.
A dolgozó bérrabszolga ne hagyhasson ki egyetlen napot sem az ültetvényen az azonnali éhhalál fenyegető rémének felbukkanása nélkül. Legyen kényszeríthető örökkön örökké negatív jövedelemért végzett robotolásra. Bár hathatós kizsákmányolásuk érdekében muszáj munkaeszközöket adnunk a kezeikbe, illetve különféle gépek kezelését rájuk bíznunk, ezen tárgyakat csakis is kizárólag olyan módon és afféle célból használhassák, ahogy uraik és parancsolóik azt megkívánják tőlük.
Felfegyverezhetünk milliókat egy, az uralkodó osztály teljhatalmát megszilárdító háború megvívására, ám félő, hogy a lövészárokba tuszkolt katonák a kezükbe nyomott fegyvereket előbb-utóbb a parancsnokaik ellen fordítják, vagy ahogy történt a második világháborúban: a skulók 95%-a „egész véletlen” mellé megy.
Kényszeríthetjük alattvalóinkat az egyre bonyolultabb és összetettebb munkagépek használatának elsajátítására, programozókörnyezetek és adatbázisok turkászására, de rendre minden egyes nap Damoklész kardjaként lóg a főnökség feje fölött a tudásmunkás kaszt öntudatra ébredésének veszélye, aki elkezd maga is tőkefelhalmozást lehetővé tevő pénzügyi javadalmazást követelni magának, hogy viszi magával programkódjait a konkurens céghez. Vagy mivel rendkívüli specializált tudást megkövetelő mérnöki tevékenységét egy szabvány középmenedzser már nem képes ellenőrizni, ezért az nyugodt szívvel helyezhet el a vállalat rendszereiben hátsó kapukat, vagy lehetetlenítheti el az általa kotyvasztott spagetti-kód megértését helyébe ültetett utódja számára, amennyiben kirúgják.
A mesterséges intelligencia célja az igencsak dülöngélő, egyre inkább foszladozó egyirányú és egyoldalú behódolási, függőségi szisztéma stabilizálása az évezredeken át megszokott formájában.
A mesterséges intelligencia egy LÁTSZÓLAG pártatlan, értéksemleges megnyilvánulási formája a karhatalmi és tőkés terrornak. Valójában az osztályharc végleges felszámolására hívták létre.
A mesterséges intelligencia lehetővé teszi milliárdok egyidejű és párhuzamos megfigyelését, kontrollját és utasítgatását anélkül, hogy a hatalomnak ehhez külön dedikált csinovnyikhadat kéne fenntartania. Emlékezetes az NDK fennállása alatt gyakorolt totalitárius elnyomás formája, amikor a mintegy 16 millió főre tehető keletnémet népség egynegyede (!) felebarátairól jelentéseket készítő Stasi ügynökként funkcionált.
A totális és teljes körű megfigyelés lehetőségének biztosítása mellett a mesterséges intelligencia mindenki részére egyénenként diktálja a munkavégzése ütemét, osztja be a lehető legmagasabb idő -és energiahatékonyság abszolválása érdekében a feladatokat, illetve az egyes személyek részére vállalati ültetvényen belül, vagy akár azokon kívül kiosztható jogosultságokat (lásd szociális kreditrendszer).
A mesterséges intelligencia önmagától (úgymond autonóm módon) nem termel semmit, nem képes semmilyen feladat tűprecíz és hibátlan végrehajtására, viszont kényszerítheti az embereket az uralkodó elit érdekeit legkifogástalanabb hatásossággal szolgáló produktivitási szint abszolválására.
Legalábbis ez volt az uralkodó milliárdos osztály nedves vágyálma az emberiség feltétlen behódolásának és alkalmazkodásának kikényszerítésére. A valóság pedig, ahogy az lenni szokott, egyik pofont a másik után osztja a fizetős rabszolgaság (mármint mi fizetünk, hogy rabszolgái lehessünk és maradhassunk a rendszernek örök életen át) aberrált vízióját totális megtébolyodásig kergető oligarchiának.
Miért nem váltotta be szinte semelyik ígérvényét sem a mesterséges intelligencia?
A ChatGPT 2022 végi megjelenésével rögvest felbolydult az addigra igencsak szorongatott nyakú uralkodó oligarchia propaganda-gépezete. A vakcinafasizmus romokban hevert, a globális gazdaság totális összeomlás felé zakatolt, az emberiség létét inflációs sokk és energiahiány tetézte rendszerválság tette pokollá.
Magától értetődővé lett a konklúzió, hogy lapuljon akármilyen bizonytalan kihasználási lehetőséggel, ám lakosság totális kontrolljának ígérvényével, s ami ezeknél is fontosabb, az összeomlófélben lévő rendszer válságának egyre csak nyilvánvalóbbakká váló jeleit elfedni képes bevételi -és profitlehetőségekkel kecsegtető „találmány” a tőkés oligarchia képviselőinek zsebében, arra a takonyfoltot önfeledten csőrébe pakolászó gyöngytyúk példázata nyomán muszáj lesz azonnali hatállyal lecsapni.
Akármi is fortyog a vadkapitalista „vizionáriusok” boszorkánykonyhájában, amennyiben az a rendszer totális összeomlását képes egy-két esztendővel elodázni, bizony annak felépítésébe szükséges áldozni minden fellelhető és mozgósítható tőkeforrást.
2022 során egy igencsak elhallgatott gazdasági sokk tőre döfte szíven a globális szoftverpiac szereplőit: megélhetési válságukra való reagálásképp magánfelhasználók és vállalatok hada egyaránt a szoftver-előfizetési kiadásai radikális lefaragásába fogott, mely akció minimum jelentős veszteségekkel, rosszabb esetben csőddel fenyegette a szoftvervállalatokat. Az előfizetéses szoftverek piaca rendkívül volatilis annak létszükségleti kiadásokon kívül eső volta miatt, ezért az emberek és cégek egyaránt – mielőtt a falat szájuktól való megvonása vagy súlyos létszám-leépítés mellett döntenének – első körben ezen költéseiket minimalizálták.
2021-ről 22-re megfeleződött a SaaS szolgáltatásokat kínáló vállalatok piaci kapitalizációja, 1 billió dollár értéket semmisítvén meg a globális tőkepiacokon. Megjegyzendő, hogy a COVID-karantén kezdetén a SaaS szektor tőkeellátottsága 500 milliárd dollárt tett ki, tehát egyszerűen és nyilvánvalóan a kikényszerített távmunka és oktatás szükségszerű kiadásainak visszanyesése zajlott – semmi olyan, ami folyamatra ne lett volna lehetséges előre készülni.
Mégis, a SaaS szektor kényszerű diétája pánikválságba sodorta a techvállalatokat. A „normálba való visszatérés” varázsigéje mentén végrehajtott kivonása a befizetéseknek és tőkeállománynak több vállalatot a csőd peremére sodort, miközben a kriptokereskedéssel foglalkozó cégek java és temérdek, ezen cégekbe befektetéseket helyező nagybank az elkövetkező 12 hónap során tönkre is ment.
A keletkezett pénzügyi válság, bár a birka népség altatása érdekében nem harangozták be, a 2008-as összeomláshoz képest is nagyobb értékű tőkeeszköz-megsemmisülést keletkeztetett, miközben az S&P 500 index teljesítménye ezen év első felében 1970 óta nem látott mélységbe zuhant.
Tehát a mesterséges intelligencia szinte túlzás nélkül elmondhatóan megváltó messiásként szállt alá a techmágusok portáira. Hála az égnek a reálgazdaság állapota is segédkezet nyújtott az MI-csoda önfeledt hallelujázásának, mert a valóság világába önfeledten visszatámolygó oltott zombik megrökönyödve vették észre a valódi világ állapotának radikális (egyértelműen negatív irányú) változását, s mindemellett egy igazán katasztrofális inflációs sokkot is kaptak a nyakukba. A kirobbanó orosz-ukrán, illetve Izrael-Hamasz konfliktusokról meg ne is beszéljünk.
Nem kellett hát senkinek kétszer mondani, hogy térjenek vissza az online technológia isteneinek szerető karjai közé békésen tovább alukálni.
A körülmények szerencsés összejátszásának hála tehát megkezdhette a kockázati tőke, vele rablóbankok és pártállami pénzcsap-kontrollerek hada kivonni befektetéseit a zöld transzformációból, s annak erőforrásait számozatlanul a mesterséges intelligenciába önteni. Úgysincs az embereknek szükségük élhető bolygóra, jól elvannak a négy fal között is a fejükre csatolt VR-szemüvegükkel vagy a telefonjaik képernyőjén ugrabugráló TikTok-táncosok társaságával.
Eleddig mintegy 500 milliárd dollár összértékű magán és állami tőke folyt a mesterséges intelligenciába, ebből 300 milliárd csak az idei évben. S az igazi költekezési bonanza csak eztán következik! A Bain & Company becslése szerint a mesterséges intelligencia urainak terveik megvalósításához, ideértve az adatközpontok 200 GW összkapacitást megkövetelő ellátásának biztosítását, 2030-ig bezárólag 2 billió dollár összértékű befektetést szükséges összekalapozniuk.
Összehasonlításképp a ténylegesen keletkezett bevételekkel: a globális AI-piac 13%-át kontrolláló OpenAI idén 10 milliárd dollár környéki bevétellel számol, 5 milliárd dollár veszteség mellett! Ugyanis az AI piaca olyannyira fenntarthatatlan, hogy minden – akár ingyenes, akár fizetős – lekérés csak újabb veszteséget generál az összes AI vállalatnak.
Az AI tehát egyszerre követel középhatalmak költségvetését messze meghaladó mértékű befektetéseket, miközben profit még puszta hallucinációk szintjén sem realizálódik.
Innentől fogva totál egyértelmű, hogy az AI egy lufi, melynek kipukkanása csak idő kérdése. Akad viszont érdekesebb kérdés is ennél. Például mi van, ha a háborús gazdasági modell példájához hasonlóan (vagy a soha nem látott társadalmi kontroll csábító ígérvényének abszolválása érdekében) az államok felrúgván saját költségvetési korlátaikat az AI-rendszer globális kiépítése mellé állván korlátok nélkül öntik a pénzt ebbe a mindent elnyelő fekete lyukba, neadjisten a globális milliárdos kaszt összefogván úgy dönt, minden vagyonát feláldozza ennek a mesés utópiának a megvalósítására?
Ahhoz, hogy eme kínos, az AI lufi tényét kizárólag pénzügyi alapon fejtegetni hajlamos üzleti aktorok részéről elhallgatott tényezők vesézését megejthessünk, szükséges feltárnunk a mesterséges intelligencia globális társadalmi transzformáció (vö. totalitárius központi technokrata diktatúra, digitális állampolgárság és szociális kreditrendszer) levezénylésére eredendően alkalmas vagy épp alkalmatlan mivoltának tényezőit.
Éppen ezért, mielőtt az MI-lufi további boncolgatását megejtenénk, kalandozzunk szépen el a mesterséges intelligencia mesés ígérvényeinek világába: mi mindennel tömködték fejünket és altattak minket a globális digitális transzformáció nagyságos apostolai az elmúlt évek során, és ezekből mennyi minden valósult meg vagy éppen dőlt dugába az általuk ejtett lenyűgöző próféciák hada nyomán?
