A rák, mint a kibontakozó esetek mintegy felében halállal végződő kórtünet a népszerű hiedelemmel ellentétben nem a magyarul ugyanezen nevet elnyert kedves kis állatkáról kapta nevét, hanem az asztrológiai jelről. Angol nyelven a Rák csillagjegy vagy csillagkép neve a latinból átemelt Cancer, csakúgy mint a betegségé, ugyanakkor a rák mint faj köznépi elnevezése a „crab”.
Némi asztrológiai alapozó: a Rákot megelőző Ikrek jelképezi a gyakorlatilag folytonos és nyakló nélküli információközlést, míg a Rák az érkező információk befogadását, szelektálását és előemésztését szabályozza. Tehát mondjuk egy Ikrek aszcendensű, hármas házas vagy Merkúr jegyű személy folyamatosan pofázik kifelé mindenféle ostobaságot gyakorlatilag meggondolás nélkül. Ezt az üres locsogás-fecsegéshalmot a Rák szinte kivétel nélkül mind magába szívja, s amennyiben mindennemű helyes megérzésétől megfosztatik a rá erőszakolt pozitív gondolkodásnak hála, nem lesz képes elválasztani az ocsút a búzától, azaz befogadni a valóban hasznos és igaz tényeket, illetve elvetni magáról a mételyező ostobaságokat.
Rákbetegekké legnagyobb valószínűséggel akkor válunk, amennyiben a Rák csillagképben (a népszerű tévhiedelemmel ellentétben nem a jegyben), vagy az aszcendensünktől számított IV. házunkban karmikus jelekkel, illetve nehéz bolygófényszögekkel találkozunk. Karmikus jelek az asztrológiában a Lilith, leszálló holdcsomó és a Szaturnusz pozíciója, nehéz fényszögek pedig a legtöbb esetben kvadrátok vagy oppozíciók, de léteznek speciális esetek, amikor pl. a Szaturnusz egy tőle kisebb bolygóval áll konjunkcióban, mert ekkor annak pozitív hatásait elnyomhatja.
A rákbetegség egyenes ági következménye egy vagy több, a karmikus behatások által érintett terület kapcsán beérkező káros információk elégtelen szelektálásának. Magyarán vagy bármi baromságot bekajálunk, amit mások mondanak rólunk, felülírván sziklaszilárd belső értékrendünket, vagy túlzott érzékenységgel lázadozván ezen ránk erőszakolt ítéletekkel szemben olyan gyakran gondolunk a belénk plántált hazugságokra, hogy végül ezen okkultista ráolvasások elménkben megigéződvén önmaga megtámadására és leigázására késztetik a testünket.
A rák tehát egy olyan, embertelen szenvedések és fájdalmak árját gerjesztő önmegsemmisítő mechanizmus, amelynek kifejlesztője egy vagy több kívülről érkező igaztalan vagy hazug vádat oly mértékben internalizál, amelynek következményeképp végül el is hiszi magáról, hogy önmaga legnagyobb ellensége a saját személye, nem pedig az a mocskos állat, aki hazug pszichopatikus ítélkezésével kényszergeti őt a kárhozat irányába.
Ha nem szeretnénk rákbetegekké válni, egyenesen kötelességünk megszabadulni a pozitív gondolkodásunk által kívülről belülre plántált ellenségektől, nem beengedni a trójai falovat önmagunk legyőzetésére.
A rákbetegség túlélési esélyeit szinte nullára redukálja, amikor környezetünk vagy valami idióta tekintélyszemély a kezünkbe kapott pozitív lelet látván fülünkbe mantrázza, hogy e életidegen gyilkos métely a számunkra egy nem mindennapi csodás ajándék, melyet egyenesen Istentől kapunk a lelki üdvösségünk és szellemi megvilágosodásunk elősegítésére. Persze az sem jobb, amikor elkezdünk háborút indítani az eddigre már nagy valószínűséggel testünk szerves részévé lett métellyel szemben. A ráktól a háború hagyományos eszközei által csak úgy szabadulhatunk, ha vele együtt mi magunk is tepsiben végezzük.
A rák egy olyan parazitikus organizmus, amely ellentétben a klasszikus biológiai élősködőkkel magát a végtelen táplálását ellátni hivatott gazdatestet is felemészti. Hasonlóan korunk kapitalizmusához, ami pontosan ugyanezen alapelven működik. Annyi különbséggel, hogy a kapitalizmus rákbetegségében mi a daganatos kinövéseket táplálni hivatott puszta sejtekként vagyunk jelen, nem pedig komplett és egész organizmusokként.
A rák tehát a modern kapitalista rendszer népbetegsége, amelynek táplálását az egyénekre erőszakkal hárított rendszerproblémák végzik.
A hazugságmantra szerint az ember úgymond a túlélése érdekében beszolgáltatja identitását (testét, elméjét + nemlétezőnek kikiáltott lelkét) a rendszer kontrollja alá. Ez a tumor kezdeti, viszonylag láthatatlan növekedésének pontja. Az ember tökéletesen természetesnek veszi a rendszer hegemóniáját a feje fölött, hiszen más egyebet el sem gondolhat.
Második stációban a tovább növekvő és immár ember fölé kerekedő tumor a rák táplálásának kötelező érvényű ukáza mellett annak elmeprogramját is kiadja részünkre, hogy a leigázott és az uralkodó kaszt élősködő parazitizmusát kizárólagos érvénnyel tápláló emberiség csakis az istenember parancsolgatóinak köszönheti életben maradását, nélkülük mindannyian éhen halnánk.
Az erőforrások és létfenntartáshoz szükséges tápanyagok allokációját közvetlen és szorongató kontroll alatt tartó hatalmasok az emberiség joviális munkaszolgálatáért cserébe épp annyi előemésztett, minőségtelen (többszörösen feldolgozott és szűken porciózott) élelmet juttatnak vissza azok szájába, ide értve a pénzügyi juttatásokat is, amennyiből azok ugyan éppen nem halnak éhen vagy fagynak halálra, de lelki erejük és mentális állóképességük fenntartására már abszolúte nem futja belőlük.
Harmadik fokozatában a rákbetegség az iskolarendszer, az uralkodó oligarchia és a politikus kaszt indoktrinációja által komplett földrészeket ural le, végül négyes stádiumában áttétessé válik, elterjed az egész bolygón, majd a gazdatestet jelképező globális népesség immár gyakorlatilag visszavonhatatlanul az enyészet martalékává alakul. A rákbetegség felfalja az emberiséget, a rendszer megakadályozza a fajfenntartást, végül a hatalom és az általa szabadulhatatlan elnyomásban tartott emberiség kéz a kézben, egymást szinkronban éltetvén és putyulgatván szép csendben elhal.
Micsoda csodálatos ajándék ez a sorstól!
Itt csatlakozik be a képbe a voltaképp mai témaválasztásom apropójaként szolgáló Kaló Jenő személye, ki egész előadmány-sorozatot szentelt a többek közt általa is megkövetelt pozitív gondolkodás tanával bebetonozott elmebomlásnak, sorskudarcoknak, rákbetegségnek. Csakhogy mint hamar kiderül e bonckés alá volt monológok sorából, ő maga mindennemű önbecsapó fellengzőssége ellenére nem mint tanító vagy gyógyító áll be a pozitív gondolkodás förtelmes delúziójának propagálásába, hanem amolyan szemléltető klinikai esetként áldozata vagy elkövetője a központi hatalmi eszközökkel elméinkbe hintett és belső lényegünkké transzformálandó „mi teremtjük magunknak ezt a világot” elmeprogram hintésének.
Elemezzük szép sorban az előadmányait, és a végére nyilvánvalóvá válik, miről is van szó.
Az első videó az öngyűlöletről és az önmegbocsájtás képtelenségéről szól, amely szerint hála gyakorlásával és embertársaink úgymond pozitív energiákkal való elárasztásával szabadulhatunk meg életgyűlöletünktől, öngyilkossági vágyainktól, illetve rákbetegségünktől. Na de mi ennek módja? Ezt sasoljuk:
„Irigység Orbán Viktorra” – Kire másra ugye.
„A negatív energia az visszahull ránk.” – Így van. Erre a pontra a cikk végén visszatérünk, mert már-már abszurditásba menő önellentmondásokba fog keveredni a Kaló Jenő a maga által ebben a videóban hangoztatott mantrák és a később tanúsított viselkedése közt.
„Nem tudok megbocsájtani…” – Talán mert szükség volna hozzá a másik hibabelátására és bocsánatkérésére, ami legtöbb esetben nem történik meg. Sőt, ellenkezőleg: még kárörvend is az elkövető.
„Nem másokkal kell foglalkozni” – Maga mégis rendre mindig másokkal foglalkozik: Ursula, Brüsszel, háttérhatalom, Magyar Péter (mondjuk az ő nevét nem meri kimondani, nehogy véletlen megidéződjön), Putyin bácsi (asztrológiai képletekkel alátámasztván az ő messiás istenemberi mivoltát), drága jó miniszterelnök úr, aki szegény teljhatalmú totalitárius diktátorként elszenvedője a rá rótt igaztalan népítéletnek.
„Hálásak lehetünk az anyánknak, hogy megszült…” – Inkább a kegyetlen véres bosszúállás volna a helyénálló attitűd, látván e világ állapotát, amelybe a beleegyezésünk ellenére beerőszakolnak minket, majd munkára kényszerítenek ennek a moslék rendszernek a fenntartásáért. Meg azért aztán igazán kár volt megszülnie, hogy kemény 9 hónapi vajúdásáért cserébe egy életen át óbégasson, terrorizáljon, végtelen nyugellátást követeljen, egész életemre a rendszer és önmaga rabszolgájává tegyen.
„Pozitív energiákkal érdemes megtölteni az életünket” – Mert:
„Ha hasonlóak akarunk lenni a jóistenhez, akkor ezt az utat kell követni” – Ha hasonlóak akarunk lenni a jóistenhez, akkor tökéletessé kell válnunk, ahogy a mi mennyei Atyánk tökéletes. Nem a valóságot eltagadni. A tökéletesség definíciója pedig Jézus Krisztus szerint a tízparancsolat megtartása, illetve a földi vagyonharácsolás vágyáról való lemondás, majd az ő személyének követése. Ha már hála a szülésért: Jézus kinyilvánítja, hogy aki nem gyűlöli meg saját anyját, apját, testvérét, anyósát, apósát, de még a saját életét is, az biztosan nem válik az ő tanítványává. Mert az elődeink bűneit is automatikusan magunkra vesszük, ha nem tagadjuk meg egyenes gerinccel az azokban való osztozást.
Eztán következik az „ezt a világot mi generáljuk” mantrája – no comment. Ennek a világnak semelyik tényezőjébe nem bírunk beleszólással, készen kaptuk azt, mire megszülettünk, minden intézményi hátterével, államával és földrajzi tényezőjével. Jutalmazó-büntetgető és életünket totalitárius módon befolyásoló apparátusa is rég kiépült már, mire ide megszülettünk. Egyetlen úgymond világformáló akcióink a maradéktalan behódolás lehet, ennek hiányában örök büntetgetés vagy nem létezőnek nyilvánítás.
Még hogy mi teremtjük ezt a világot… ennél hányingergerjesztőbb ótvar duma nincs a világon. Na aki ezt tényleg bekajálja, az meg sem áll a végstádiumú agytumorig, azt garantálom.
Eztán jön a másik förtelem, a pozitív gondolkodás és hála kinyilvánításának kívánalma:
„Gondoltunk már hálával arra az emberre, aki elszállítja a szemetet? Hányan vagyunk, akik képtelenek lennénk ezt a munkát elvégezni? De örüljünk, hogy vannak, akik ezt az alja munkát is elvállalják.”
Namármost. aki régebb óta olvas, az tudja mi erről a véleményem. Egyrészt az emberek egy egészen elenyésző hányadától eltekintve senkinek nem őszinte és szívből jövő vágya, hogy kukás legyen. Vagy ha igen, első fizetési csekkjébe foglalt számjegyek láttán sírva menekül ebből a viszonyrendszerből.
Kukás abból lesz, akit a rendszer a maga embereket önkényesen ide-oda dobálgató viszonyhálózatában bármi más feladat ellátására alkalmatlannak ítél, vagy környezete erőszakolta rá e sorsutat a folyamatos megszégyenítgetéseivel, vagy esetleg minimális eséllyel bár, de az egyén objektív képességhiánya, genetikai öröksége vagy alacsony intelligenciája is szerepet játszhat a kukás lét elfogadásában.
Ebben a viszonyrendszerben a csekélyke szóba jöhető kivételtől eltekintve semelyik kukás nem viszonyul hálával a saját sorsáért, sem az emberek a kukásokhoz ugyanezen attitűddel (hiszen a rendszer ítélete szerint te kukásként értéktelen szubhumán létforma vagy). Ami ennél is rosszabb, az emberek többsége abszolúte természetesnek veszi, hogy egy ilyen „életpályát” a társadalom aljára erőszakolt rétegek örök életen át űznek, mert a mások szemetének, mocskának, szarának eltakarítására kötelezett rétegek munkájának hála saját maguknak nem kell szembesülniük a bolygógyilkos szemetelésük tényével, meg hogy mennyi energiát és életerőt lop el az általuk űzött nyakló nélküli fogyasztás, mely vágyaik kielégülését mások legalja ganajtúró tevékenységekre kényszerítésével szavatolják.
Ily körülmények közepette nincs megengedve a kukások meg egyéb lenézett szakmányok űzőinek tisztelete, mert az ő helyüket a társadalmi hierarchiában pontosan a szubhumán-közeli létformaként bélyegzésük betonozza be.
Fontos hozzátenni, hogy objektíve senki emberi minőségét nem határozza meg az ő végzett munkája, de a rendszer mégis csakis és kizárólag eme egyetlen fokmérce szerint rangsorolja az alattvalóit, akár tetszik ez az emberiségnek, akár nem. Majd aki nem ért egyet, azt kukásnak sem veszik fel, aztán nyugodtan moroghat az őt ért méltatlan bánásmód miatt a híd alatt.
„A mindensz…izmus egy teljesen negatív dolog” – A minden sz…izmus egy tökéletesen helytálló és objektív megközelítési mód, amennyiben tényleg minden sz…
Sőt mi több, ilyenkor a mindensz…izmus egy tökéletesen pozitív dolog, hiszen a kinyilvánított vélemény a világ állapota kapcsán tökéletes harmóniát ápol a valósággal. Ekkor garantáltan nem fog rákbetegség kialakulni bennünk, ha nevén nevezzük a gyermeket. Viszont ha önbecsapással meggyőzzük magunkat meg embertársainkat arról, hogy ez a világ mennyei ambrózia, miközben annak bűzétől meg mocskától szinte felfordulunk, máris elkerülhetetlenül ér utol minket a mentális pusztulás. Ugyanígy persze, ha elhordjuk a világot sz…nak, miközben szemünk világával látjuk, hogy beköszöntött a mennyek országa, az is ugyanígy megbetegít.
Kaló nem fejezi be a mondatát, ehelyett csapongva ugrunk egy másik témára. Jön Mohács 500, és Mohácsot azért vesztettük el, mert nem fogtunk össze. Ez a zavaros, érthetetlen, oda-vissza ugráló gondolkodás a videó teljes hátralevő részében megmutatkozik.
Jön aztán az általa nem értett Káin és Ábel sztorival. Káin nem irigy volt Ábelre, hanem a pozitív gondolkodásával meggyőzte magát, hogy egy magára valamit is adó Isten nem utasíthatja el az ő ajándékát. Amikor Isten véleménye nem ugyanez volt, akkor gerjedt éktelen haragra. Isten nem büntette Káint az ő hibás ajándékáért, sem nem dorgálta meg, csak nem tekintett arra.
„Én tudok mesélni, milyen volt 1950-ben az élet… elképesztően jobb a helyzet ma Magyarországon, mint akár csak 50 évvel ezelőtt… Az 1970-es években egy 2500 forintos kereset egy nagyon jó keresetnek számított.” – Érdekes, pont ugyanezen téma kapcsán munkálkodom épp a Kaló Jenő hazudozásait megcáfoló esszé összehozatalán. Persze az ő ócska dumálmányaitól függetlenül.
Elöljáróban legyen elég annyi, hogy a magyar létszínvonal 1978-ban tetőzött az abszolút csúcsán, azóta tragikus lejtmenet következett és most, 2025-ben a magyarok akkora (anyagi) nyomorban tengődnek, mint a Rákosi-rendszer vége felé.
Az 1970-es évektől mostanáig szinte az egész világon lejtmenetbe kapcsolt a lakosság létszínvonala, ahol az emberiség 30%-a (aztán lassacskán többsége) kiárazódik a létszükségletekhez jutás jogából, és egyes szükségletek, mint lakásvásárlás elérhetetlen luxussá váltak.
Na de ne a levegőt csépeljünk, lássunk egy gyors elemzést, csak Magyarország példája nyomán.
