Tízparancsolat +1:
Jézus Krisztus önkényesen hozott egy tizenegyedik parancsolatot is, amelynek pontja nem szerepel a mózesi rendelkezésekben. Szerinte aki nem mond le minden vagyonáról, annak árát nem osztja szét a szegények közt, majd nem követi őt, az hiába is tartja be az előző tíz utasítást, végül mégsem teheti be lábát a mennyek országába:
Egy alkalommal odalépett hozzá valaki, és megkérdezte tőle: „Mester, mi jót kell tennem, hogy eljussak az örök életre?” Így felelt neki: ha el akarsz jutni az örök életre, tartsd meg a parancsokat.” Az megkérdezte: „Melyeket?” Jézus felsorolta: „Ne ölj, ne törj házasságot, ne lopj, hamisan ne tanúskodjál, apádat és anyádat tiszteld, felebarátodat pedig szeresd úgy, mint saját magadat.” Az ifjú erre kijelentette: „Ezeket mind megtartottam. Mit kell még tennem?” „Ha tökéletes akarsz lenni – felelte Jézus -, add el, amid van, az árát oszd szét a szegények között, így kincsed lesz a mennyben. Aztán gyere és kövess engem!” Ennek hallatára az ifjú szomorúan távozott, mert nagy vagyona volt.
Mindezt nyilván azért tette, mert roppant mód irigykedik a gazdagokra:
Jézus most tanítványaihoz fordult: „Bizony mondom nektek, a gazdagnak nehéz bejutnia a mennyek országába. Újra azt mondom: Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni az Isten országába.”
Jézus a lemondás és irgalom gyakoroltatásával igyekezett meggyőzni híveit, hogy kőkemény munka, kuporgatás és mások rendre szoktatása helyett engedjenek szabad kezet a bűnözésnek. Mégis ha nem a milliárdosok meg uralkodó földesurak kontrollálnák a javak tulajdonlását meg elosztását, akkor kicsoda? A lakásfoglalók? A tolvajok? Letarolnák a szegények a gyümölcsösöket meg a veteményeseket? Nekünk gazdagoknak meg semmi nem jutna? Hát még csak az kéne!
Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti; vagy egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak.
Nahát ezt nem szabad hagyni. És akkor ez az élősködő csőcselék még munkakerülésre is biztatja a bandatagjait:
Tekintsetek az égi madarakra, hogy nem vetnek, nem aratnak, sem csűrbe nem takarnak; és a ti mennyei Atyátok eltartja azokat. Nem sokkal különbek vagytok-é azoknál? Kicsoda pedig az közületek, a ki aggodalmaskodásával megnövelheti termetét egy araszszal?
Az öltözet felől is mit aggodalmaskodtok? Vegyétek eszetekbe a mező liliomait, mi módon növekednek: nem munkálkodnak és nem fonnak; De mondom néktek, hogy Salamon minden dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül egy. Ha pedig a mezőnek füvét, a mely ma van, és holnap kemenczébe vettetik, így ruházza az Isten; nem sokkal inkább-é titeket, ti kicsinyhitűek?
Ne aggodalmaskodjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mivel ruházkodjunk? Mert mind ezeket a pogányok kérdezik. Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mind ezekre szükségetek van. Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek.
Ez a pénzügyi analfabéta hűtlen kezelésre buzdítja a közalkalmazottakat, miközben a jogosan kirótt és behajtott adósságok leírása mellett is bőszen kardoskodik:
Egy gazdag embernek volt egy intézője. Bevádolták nála, hogy eltékozolja vagyonát. Magához hívatta, és így szólt hozzá: Mit hallok felőled? Adj számot vagyonomról, mert nem maradhatsz tovább intéző. Az intéző így gondolkodott magában: Mitévő legyek? Uram elveszi tőlem az intézőséget. Kapálni nem bírok, koldulni szégyellek.
Tudom már, mit teszek, hogy befogadjanak az emberek házukba, amikor elcsap az intézőségből. Egyenként magához hívatta urának minden adósát. Megkérdezte az elsőt: Mennyivel tartozol uramnak? Száz korsó olajjal – felelte. Erre azt mondta neki: Fogd adósleveledet, ülj le hamar, és írj ötvenet. Aztán megkérdezett egy másikat: Te mennyivel tartozol? Száz véka búzával – hangzott a válasz. Fogd adósleveledet – mondta neki -, és írj nyolcvanat.
Az úr dicsérte a mihaszna intézőt, hogy okosan járt el. – Igen, a világ fiai a maguk módján okosabbak a világosság fiainál. Azt mondom hát nektek: Szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogyha majd elfogy, befogadjanak benneteket az örök hajlékokba.
Jézus tutira nem a Kiszámoló Akadémián szerezte e selejtes tudását. Hát hova jutna a világ, ha mindenkinek el lennének engedve az adósságai? Netán csődbe mennénk? Na eddig és ne tovább! Jézus Krisztusnak vesznie kell!
Jézus Krisztus háromparancsolata
Az istenkáromló Jézus Krisztus a tízparancsolat helyébe saját háromparancsolatját ültette. Szerinte aki ezeket megszívleli, karöltve az irgalom gyakorlásával az áldozathozatal feltétlen szüksége helyett, az Isten minden parancsolatját és Mózes 600-nál is több törvényét, illetve rendelkezését kiválthatja velük.
Jézus hármas törvényének alapja az egyes parancsolat:
Hogy próbára tegye, az egyik törvénytudó kérdéssel fordult hozzá: „Mester, melyik a főparancs a törvényben?” Jézus ezt felelte: „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez a legnagyobb, az első parancs. A második hasonló hozzá: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat. Ezen a két parancson alapszik az egész törvény és a próféták.”
Krisztus követőinek sok olyant szabad tenniük, amiket a törvénytartóknak nem, mint pl. megszentelt kenyereket enni, iszákosok, vámszedők, paráznák társaságában tivornyázni, lopni-csalni-hazudni (csakis a jó érdekében persze), szüleiket nem tisztelni, vének rendeléseit és hagyományait nem betartani, és még sorolhatnám.
Jézus egyes számú parancsolatja tehát a következő:
Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.
A második pedig:
Szeresd felebarátodat, mint saját magadat.
A harmadik parancsolat Jézus többi tanításából vezethető le:
Csak olyant tegyél másokkal, amit szeretnéd, hogy veled is tegyenek.
Vagy:
Ne tégy olyant másokkal, amit nem szeretnél, hogy veled tegyenek.
Ez a három parancsolat a lélek (szeresd istenedet), szellem (szeresd felebarátodat) és test (azt tégy másokkal) harmóniáját garantálja. Elmeprogramozó uraságaink, testünket munkakényszerrel sanyargató hatalmasaink, lelkünk tartalmát a gyehenna tüzén elveszejteni kívánó rokonaink, családtagjaink tutira nem ilyen világról álmodnak!
Jézus követői nem tarthatják a mózesi parancsolatokat!
Jézus szinte mindegyik parancsolatot megszegte, az ellentétüket cselekedte, mégis beteljesítette őket. Ez meg hogy lehet? Mert a mózesi törvény a legalja, a padló. De feljebb lehet menni. Nem véletlen, hogy a kései próféták többed alkalommal kutyákhoz meg disznókhoz hasonlítgatják az embert, mert az erkölcsi törvények alá züllésnek ez a következménye.
Jézus nem a minimum alá züllést kívánta elkerültetni az emberrel, hanem a maximum abszolválása felé motiválni őket, mert az ő korában a mózesi parancsolatok már tömegével kerültek véletlen vagy szándékos félreértelmezésre, elszabotálásra, illetve felülírásra a vének rendeletei és hagyományai által. Ez azt is jelenti, hogy a törvény átokká vált, illetve törvény által többé nem lehet üdvözülni.
A tízparancsolat ugyan minden más könyv és próféta utasításait felülírja, mivel magasabb rendű törvény, viszont Jézus felülírja a tízparancsolatot is, de csak a keresztényeknek. A zsidók továbbra is a mózesi törvény átka alatt maradnak, mivel elvesztették kiválasztottságukat a világ feletti uralkodásra. Ezt a zsidók a mai napig nem akarják tudomásul venni, ezért a Krisztust sem ismerik el, holott a próféciák róla szólnak, hogy egyszer majd el fog jönni.
Aki Krisztus útját választja, az be sem tarthatja többé a mózesi törvényt, Izrael népe körébe nem léphet, mert a felvétel oda a beavatási szertartással kezdődik, ami bemerítkezést és körülmetélést követel! Aki férfiként nem metélteti magát körbe, az hiába is igyekezik Mózes törvényeit alkalmazni vagy betartatni azokat embertársaival, semmit nem nyer belőle. Sőt, a törvény átka végett nyomorúságosabbá válik léte, miközben üdvösségre nem juthat, hiszen személye nem része az Izrael népének.
Szóval a mózesi törvények nem vonatkoznak Krisztus követőire. Hát akkor mi vonatkozik?
Pontosan, Jézus háromparancsolata az Isten és felebarátaink szeretetéről, jótételekről embertársaink felé és az irgalom, szükségtelen dolgokról lemondás gyakorlása.
Pál apostol, bár egyéb téren nagy szélhámos volt, tökéletesen értette a törvény átkának lényegét:
Azért atyámfiai, ti is meghaltatok a törvénynek a Krisztus teste által, hogy legyetek máséi, azéi, a ki a halálból feltámasztatott, hogy gyümölcsöt teremjünk Istennek. Mert mikor a testben voltunk, a bűnök indulatai a törvény által dolgoztak a mi tagjainkban, hogy gyümölcsözzenek a halálnak; Most pedig megszabadultunk a törvénytől, minekutána meghaltunk arra nézve, a mely által lekötve tartattunk; hogy szolgáljunk a léleknek újságában és nem a betű óságában.
Pál a Galátziabelieknek írt levelében lefesti, hogy aki a törvény betűjét akarja tartani Jézus szeretetkultusza helyett, az elvesztvén a kegyelmet visszakerül a törvény átka alá, hol – mint Krisztus azt kifejti – lészen sírás és fogcsikorgatás:
Ha a törvényben keresitek az igazzá válást, elszakadtatok Krisztustól és elvesztettétek kegyelmét.
A Krisztus követőinek a szabadságuk elnyerése és megtartása érdekében gyakorlatilag isteni kötelességük dacolni a törvények hatalmával, kiemelt tekintettel az uralkodó osztályok rendelkezéseire:
A szabadságot Krisztus szerezte meg nekünk. Álljatok tehát szilárdan, és ne hagyjátok, hogy újra a szolgaság igájába hajtsanak benneteket.
Ezért a mózesi és földi törvények egyaránt semlegesek Krisztus igaz követőire nézvést. Ha valaki a szívébe vésett parancsolat megszegését kikényszerítő törvényt vezet be, azt kötelessége minden istenfélő embernek felrúgni, megszegni, a törvény átkában a sajnos elkerülhetetlenül kirótt büntetés elszenvedésétől eltekintve semmiképp sem osztozni.
Említettem, hogy Jézus a mózesi törvény felszámolásával egyúttal a zsidóság kiválasztottságát is megszüntette. Ennek igencsak tanulságos, ámde roppant egyszerű kronológiája van.
Jézus eredetileg „Izrael népének eltévelyedett juhaihoz” jött, azaz ama született vagy áttért zsidókhoz, akik elvesztették hitüket. A többi, zsidókat körülvevő pogány nép kapcsán parancsba adta apostolainak, hogy ne is foglalkozzanak azokkal, habár ő maga számtalan pogány személyt meggyógyított, akikben nagyobb hitelt talált a tévelygő izraelitáknál:
A pogányokhoz vivő utakra ne térjetek rá, s a szamariaiak városaiba ne menjetek be! Forduljatok inkább Izrael házának elveszett juhaihoz! Menjetek és hirdessétek: Közel van a mennyek országa!
Izrael népe azonban megtagadta őt, holott a négy evangélium mindegyike beszámol ama próféciák hadának beteljesüléséről, amelyekben a Jézus Krisztus személyleírásával tökéletesen megegyező megváltó a leírt körülmények között megérkezik a földre.
Jézust nemhogy nem ismerte el Izrael népe megváltóként, de prédikálása kezdetétől meg akarták őt ölni, kiváltképp a farizeusok:
Felelének és mondának néki: A mi atyánk Ábrahám. Monda nékik Jézus: Ha Ábrahám gyermekei volnátok, az Ábrahám dolgait cselekednétek. Ámde meg akartok engem ölni, olyan embert, a ki az igazságot beszéltem néktek, a melyet az Istentől hallottam. Ábrahám ezt nem cselekedte. Ti a ti atyátok dolgait cselekszitek.
Mondának azért néki: Mi nem paráznaságból születtünk; egy atyánk van, az Isten. Monda azért nékik Jézus: Ha az Isten volna a ti atyátok, szeretnétek engem: mert én az Istentől származtam és jöttem; mert nem is magamtól jöttem, hanem ő küldött engem.
Jézus ekkor tudta, hogy B tervként a zsidóság kiválasztottságát Isten megszünteti, s az vérségi, illetve áttérési alapú szövetség helyett az egész világ minden olyan lakójával (új)szövetséget köt, akik meghallják, megértik és megcselekszik Isten szavát. Így búcsúzik Jézus a kiválasztott zsidóktól:
Ezért mondom nektek, hogy elveszik tőletek az Isten országát, s olyan nép kapja meg, amely megtermi gyümölcsét.
Innentől Izrael fiának lenni többé nem keletkeztet automatikus üdvösséget:
…Mondom néktek, hogy sokan eljőnek napkeletről és napnyugatról, és letelepednek Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal a mennyek országában: Ez ország fiai pedig kivettetnek a külső sötétségre; holott lészen sírás és fogaknak csikorgatása.
