Harmadik parancsolat:
Károli: Az Úrnak a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd; mert nem hagyja az Úr büntetés nélkül, a ki az ő nevét hiába felveszi.
Kat.: Uradnak, Istenednek a nevét ne vedd hiába, mert az Úr nem hagyja büntetlenül azt, aki a nevét hiába veszi.
Jézus Krisztus Istentől valóként aposztrofálta magát. A farizeusok képébe vágta, hogy ő egy személyben jogosult elengedni másik bűneit, meggyógyítani a betegeket és rokkantakat, sőt, halott embereket feltámasztani.
Ez nyilvánvaló istenkáromlás, amely tényt a farizeusok is készséggel dörgölték az orra alá. Istennel egyenlővé tévén magát világosan megszegte az egyes parancsolatot, de a hármast is, hiszen az Úr nevét magára felvévén az ő nevében gyógyította ki a betegeket kórságaikból:
Egy hordágyon fekvő bénát hoztak hozzá. Hitüket látva Jézus e szavakkal fordult a bénához: „Bízzál, fiam, bocsánatot nyernek bűneid!” Néhány írástudó erre azt gondolta magában: „Ez káromkodik.” Jézus belelátott gondolataikba, ezért megkérdezte: „Miért gondoltok magatokban rosszat? Mi könnyebb? Azt mondani, hogy bocsánatot nyernek bűneid, vagy azt, hogy kelj föl és járj? Tudjátok hát meg, hogy az Emberfiának van hatalma a földön a bűnök megbocsátására!” Ezzel a bénához fordult: „Kelj föl, fogd ágyadat és menj haza!” Az fölkelt és hazament. Ennek láttán félelem fogta el a népet, és dicsőítette az Istent, hogy az embereknek ekkora hatalmat adott.
Jézus Krisztus káromolta az Isten szavának és törvényeinek közvetítésével hagyomány szerint megbízott farizeusokat, ráadásul visszavágott az Isten neve hiábavaló felvételének tényét személyére rovó szólamaiknak:
Felelének és mondának néki: A mi atyánk Ábrahám. Monda nékik Jézus: Ha Ábrahám gyermekei volnátok, az Ábrahám dolgait cselekednétek. Ámde meg akartok engem ölni, olyan embert, a ki az igazságot beszéltem néktek, a melyet az Istentől hallottam. Ábrahám ezt nem cselekedte. Ti a ti atyátok dolgait cselekszitek.
Mondának azért néki: Mi nem paráznaságból születtünk; egy atyánk van, az Isten. Monda azért nékik Jézus: Ha az Isten volna a ti atyátok, szeretnétek engem: mert én az Istentől származtam és jöttem; mert nem is magamtól jöttem, hanem ő küldött engem.
Innentől nyilvánvalóvá lett a farizeusok részére annak ténye, hogy Jézus a sátán segedelmével űzi ki az emberekből az ördögöket:
…A farizeusok így nyilatkoztak: „Belzebulnak, a gonosz lelkek fejedelmének nevében űzi ki a gonosz lelkeket.” Jézus belelátott gondolataikba és így szólt hozzájuk: „Minden önmagával meghasonlott ország elnéptelenedik, minden önmagával meghasonlott város vagy ház elpusztul. Ha a sátánt sátán űzi ki, meghasonlik magával. Hogyan állhat fenn akkor az országa? Ha én Belzebub segítségével űzöm ki a gonosz lelkeket, a fiaitok kinek a segítségével űzik ki?
Még pimaszul vissza is szólt a magas rangú elöljáróknak:
…Minden bűnre és káromlásra elnyerik az emberek a bocsánatot, de a Lélek káromlása nem nyer bocsánatot. Ha valaki az Emberfia ellen beszél, bocsánatot nyer, de ha a Lélek ellen beszél, nem nyer bocsánatot sem ezen, sem a másvilágon.
A szent lélek káromlásának jelentését csak a Bertalan Evangéliuma nevű apokrif iratból ismerhetjük meg:
Bizony, bizony, mondom nektek, hogy minden embernek minden bűn megbocsáttatik majd, de a szent Lélek elleni bűn nem fog megbocsáttatni.” Erre Bertalan:
„Miben áll a szent Lélek elleni bűn?” Jézus így válaszolt: „Mindaz, aki rendeletet bocsát ki minden olyan ember ellen, aki Atyámnak szolgál, a szent Lelket káromolta. Mert minden olyan ember, aki tiszteletteljesen szolgál Istennek, méltó a szent Lélekre, és aki rosszat mond rá, annak ez nem fog megbocsáttatni.
Retteghetnek hát a szodomai magyar falvak, melyek rendeleteket bocsájtanak ki az Atyát szolgáló szegények, földönfutók és hatalom nélküliek ellen.
Jézus tehát az Úr nevét „hiába” felvette, nevében új rendelkezéseket hozott, megbocsájtotta az emberek bűneit, melyet az előírt áldozat bemutatása mentén csak a farizeusoknak volt szabad, aztán pedig pofátlanul feltámasztotta a halott Lázárt is, amely aktushoz, mint a Jób könyvében azt olvashatjuk, még a Sátánnak sem volt joga, hogy embereket hozzon vissza a halálból.
Minden idők legförtelmesebb istenkáromlójával van tehát dolgunk, akinek a bűnlajstroma ráadásul a soron következő parancsolatok felrúgásával csak még tovább súlyosbodik.
Negyedik parancsolat:
Károli: Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt. Hat napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat; De a hetedik nap az Úrnak a te Istenednek szombatja: semmi dolgot se tégy azon se magad, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se barmod, se jövevényed, a ki a te kapuidon belől van…
Kat.: Gondolj a szombatra és szenteld meg. Hat napig dolgozzál és végezd minden munkádat.A hetedik nap azonban az Úrnak, a te Istenednek a pihenő napja, ezért semmiféle munkát nem szabad végezned, sem neked, sem fiadnak, sem lányodnak, sem szolgádnak, sem szolgálólányodnak, sem állatodnak, sem a kapuidon belül tartózkodó idegennek.
Mózes szerint aki szombatnapon dolgozni merészel, azt halállal kell büntetni, ki kell irtani a népéből.
Ehhez képest Jézus:
Abban az időben Jézusnak egy szombati napon vetések között vezetett az útja. Tanítványai megéheztek, ezért tépdesni kezdték a kalászt és eszegették. Ezt látva a farizeusok szóvá tették: „Nézd, a tanítványaid olyat tesznek, amilyet szombaton nem szabad tenni!” Erre így felelt: „Nem olvastátok, mit tett Dávid is, amikor társaival megéhezett? Bement az Isten házába és megette a szent kenyereket, amelyeket sem neki, sem társainak nem volt szabad megennie, csak a papoknak. Vagy nem olvastátok a törvényben, hogy szombatonként a papok a templomban megszegik a szombati tilalmat, mégsem követnek el vele bűnt?
Mondom nektek: itt nagyobb dologról van szó, mint a templom. Ha tudnátok, mit jelent: Irgalmasságot akarok, nem pedig áldozatot, nem ítélnétek el az ártatlanokat. Az Emberfia ura a szombatnak is!”
Hú mekkora istenkáromlás! Azt a mindenit! S ennél a pontnál sem tér észhez Jézus, hogy fejére hamut szórván keservesen megbánja a farizeusok színe előtt halálos bűnét. Ehelyett inkább tovább provokálja őket:
Innét továbbment, és betért a zsinagógájukba. Éppen ott volt egy béna kezű ember. Hogy vádaskodhassanak ellene, megkérdezték: „Szabad-e szombaton gyógyítani?” Így felelt: „Ha valakinek közületek csak egy juha van, s az szombaton gödörbe esik, vajon nem markolja meg és nem húzza ki Mennyivel többet ér az ember, mint a juh! Szabad tehát szombaton jót tenni.” Ezzel az emberhez fordult: „Nyújtsd ki a kezed!” Kinyújtotta, és az éppen olyan egészséges lett, mint a másik. Erre a farizeusok kimentek és tanakodni kezdtek, hogyan okozhatnák vesztét.
Mivel Mózes halálbüntetést parancsolt a szombatnapot megszegni merészelőkre, nem véletlen, hogy Jézus kereszten végezte, hiszen pusztán eme egyetlen törvény megszegésével is méltóvá lett a halálra.
Ha már itt tartunk, a szombatnap szentségéhez szorosan kapcsolódó böjt és áldozathozatal szentségét is lábbal tiporta Jézus Krisztus:
Amikor Jézus továbbment, látott egy Máté nevű embert, amint ott ült a vámnál. Szólt neki: „Kövess engem!” Az felállt és követte. Amikor később vendégül látta házában, sok vámos meg bűnös jött oda, s Jézussal és tanítványaival együtt asztalhoz telepedett. Ezt látva a farizeusok megkérdezték tanítványaitól: „Miért eszik mesteretek vámosokkal és bűnösökkel?” Jézus meghallotta, és így válaszolt: „Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek. Menjetek és tanuljátok meg, mit jelent: Irgalmasságot akarok, nem áldozatot. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a bűnösöket.”
Odamentek hozzá János tanítványai és megkérdezték: „Miért van az, hogy mi és a farizeusok sokat böjtölünk, a te tanítványaid ellenben nem böjtölnek?” Jézus így felelt: „Hát búsulhat a násznép, míg vele a vőlegény? Eljön a nap, amikor elviszik a vőlegényt, akkor majd böjtölnek.
Micsoda egy sátánfattya! Máglyára vele!
Ötödik parancsolat:
Károli: Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, a melyet az Úr a te Istened ád te néked.
Kat.: Tiszteld apádat és anyádat, hogy sokáig élj azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ad neked.
Mózes törvénybe hozta, hogy ha valaki nem engedelmeskedik anyja meg apja szavának, nem tiszteli őket, kicsapongó és hitetlen életet él, akkor büntetések változatos sorát szükséges utódukra mérniük, melyek listája a szigorú atyai pofontól egészen annak nyilvános megkövezéséig terjedhet.
Jézus Krisztus igazi bűnöző, lumpen élősködő attitűdöt tanúsítván köpi szemen ezt a törvényt:
Ha valaki követni akar, de nem gyűlöli apját, anyját, feleségét, gyermekeit, fivéreit és nővéreit, sőt még saját magát is, nem lehet a tanítványom.
Micsoda vérmes Blaszfémia! Jézus bűnei még tovább súlyosbodnak, miután pofátlanul ismét összeragasztja magát Isten nevével, az ő személyének és szavának gyűlöletét Isten megvetésével:
Aki engem gyűlöl, Atyámat is gyűlöli.
Tehát Jézus egyenesen megköveteli, hogy gyűlöld a családodat, ha szeretnél üdvösségre jutni. Hagyd el őket, ne gondoskodj az ő földi szükségleteikről, hogy aztán legyen mit kiszarniuk meg legyen mivel a munka alapú társadalom acéljáromjában benne tartaniuk minket.
Jézus kötelez, hogy hagyj fel idősödő szüleid tiszteletével, halott rokonaid temetésével és szent síremlékeik ápolásával:
Egy másik pedig az ő tanítványai közül monda néki: Uram, engedd meg nékem, hogy előbb elmenjek és eltemessem az én atyámat. Jézus pedig monda néki: Kövess engem, és hagyd, hogy a halottak temessék el az ő halottaikat.
Ahelyett, hogy a kicsapongó, javíthatatlan, családjával szemben folyton vétkező utódok példás megbüntetésére, vagy akár megölésére buzdította volna híveit, megparancsolta nekik a mózesi törvény felrúgását:
Akkor odalépett hozzá Péter és megkérdezte: „Uram, ha vét ellenem testvérem, hányszor kell neki megbocsátanom? Talán hétszer?” „Mondom neked – felelte Jézus -, nem hétszer, hanem hetvenhétszer.”
A sorosista, brüsszelita, háborúpárti Jézus Krisztus egészen hihetetlen pofátlanságról tanúbizonyságot tevén Zelenszkij vagy Magyar Péter helyett az ember saját családtagjait jelöli meg ellenségeknek. Ők azok, akik a háborúpártizó gyilkos propagandaszólamok papagáj módra ismétlésével, a fiatalság létének ellehetetlenítésével, az idősek tiszteletének és akár vérük feláldozásával együtt járó kiszolgálásának mantráival egyenesen a saját nappalijukban robbantják ki a mindent elsöprő, utódaikat a lövészárokba rugdosás szüksége nélkül is tömegével kivégző harmadik világháborút:
Azért jöttem, hogy szembeállítsam az embert apjával, a leányt anyjával, a menyet anyósával. Az embernek a tulajdon családja lesz az ellensége. Aki apját vagy anyját jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám, aki fiát vagy lányát jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám.
Jellemző volt a régi időkben a saját maguk felnevelte gyermekek kései csalódást keltő vagy bűn útjára tévedő identitásának kibontakozása láttán azok kitagadása a családból. Jézus ezt is feje tetejére fordította, és megtagadta saját apját-anyját, akiknek annyi sokat köszönhet, akik személyét felnevelték, és akiknek alázatos áldozathozataluk ellentételezésére igazán nem nagy ár azok végső kimúlásáig szolgálni őket hanyatló és egyre inkább mozdulni is képtelen testük ápolásával, kívánságaik végtelen lesésével, örök mélyszegénységbe süllyedvén és saját életvitel lehetőségétől megfosztatván szolgálni az ő egyre elviselhetetlenebbül követelőző személyüket:
Amikor anyja és rokonai odaértek, kint maradtak, beküldtek érte és hívatták. Sokan ültek körülötte, szóltak neki: „Anyád és testvéreid kint vannak, és keresnek.” Így válaszolt: „Ki az én anyám és kik az én testvéreim?” Aztán végighordozta tekintetét a körülötte ülőkön, s csak ennyit mondott: „Ezek az én anyám és testvéreim! Aki teljesíti az Isten akaratát, az az én testvérem, nővérem és anyám.
Jézus Krisztus szerint a kis gyermekeké a mennyek országa, s akik nem fogadják úgy az evangéliumot, ahogy a kis gyermekek, azok semmiképp nem léphetnek be oda. Ezzel megfordítja a természetes hierarchiát, ahol a gyermeket biza ütni-verni szükséges, mint a répát, hogy a feleselés és ellenállás lehetőségétől megfosztatván szolgálja hűséggel a munka társadalmát, egészen 33 éves korában fatális szervi katasztrófa, önakasztás vagy alkoholmérgezés nyomán bekövetkező tragikus elhalálozásáig.
Jézus heveny tahóságában és a bölcs idősekkel szembeni lázadását demonstrálván nemhogy az apánk-anyánk feltétlen tiszteletének törvényét rúgta fel, de az öregek rendelkezéseinek betartását, hagyományaik követését is két lábbal tiporta:
Akkor írástudók és farizeusok jőnek vala Jézushoz, Jeruzsálemből, mondván: Miért hágják át a te tanítványaid a vének rendeléseit? Mert nem mossák meg a kezeiket, mikor enni akarnak. Ő pedig felelvén monda nékik: Ti meg miért hágjátok át az Isten parancsolatját a ti rendeléseitek által?…
Képmutatók, igazán prófétált felőletek Ésaiás, mondván: Ez a nép szájával közelget hozzám, és ajkával tisztel engemet; szíve pedig távol van tőlem. Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, a melyek embereknek parancsolatai.
