Minden istenfélő és a spiritualitás útján önfeledten lépkedő személyt alaposan letaglóz annak kérdése, hogyan képes a Sátán annak mindennemű nyílt színi megnyilvánulásának hiánya ellenére elhitetni emberek milliárdjait a földi mennyország és kapitalista munkaparadicsom hazug ígérvényének hithű szolgálatára, hogyan teszi egyre hitetlenebbé az embereket, mennyiféle piszkos trükkel, félelemkeltéssel, manipulációval képes elhitetni, ha lehet, még a választottakat is.
Ebben a mini forradalmi evangéliumban fény derül a Sátán sikerének intim kulisszatitkaira, illetve a megtévesztő ténykedésének detektálását segítő praktikákra.
Röviden szólnék arról, hogy mi, vagy ki is az a Sátán. Az ő sztorija ugye a kitalált édenkerti elbukástól indul, amikor is kígyó formájába alakulván ráveszi Ádámot és Évát a tiltott gyümölcsből való falatozásra.
Sátán említése a Mózes könyveiből teljességgel hiányzik. A kiűzetést követően a Sátán első ízben a Krónika I. könyvében jelenik meg, ahol ráveszi Dávidot, Izrael királyát népszámlálás tartására. Ezután Jób könyvében a Sátán megsanyargatja az ártatlan Jóbot, minden vagyonától és még feleségétől is megfosztván őt. Egyedül az ő élete elvételére nem nyer jogosultságot. Ezektől eltekintve Zakariás könyvében és az evangéliumokban kerül elő az ő neve.
A mítosz szerint a Sátán ama bukott angyalok vezetője, kik irigykedve szemlélték az Isten számára náluk is kedvesebb ember megalkotását. Sátán irigysége és az ember megvetése jeleként bele kívánt ülni Isten trónszékébe, amely műveletét Isten az ő és 600 alárendelt angyalának földre vetésével honorálta.
A Bertalan Evangéliuma nevű apokrif irat emlékezik meg a Sátán történetéről, kinek egészen a végidőkben elkövetkező ítélete napjáig nincs ugyan kimenetele a napvilágra (elzárásra került a sötétség birodalmában), ám valamiféle telepatikus képességei megléte okán képes gondolatokat vagy akár beszédet is közvetíteni az emberek elméjébe, befolyásolván őket az uradalma alá helyeződésére és az ő szolgálatára.
A Biblia egyéb fejezeteiből kisilabizálhatjuk, hogy ez a Sátán valószínűleg egy nem létező, fiktív entitás, habár lehet neki fizikai megnyilvánulása is. Mindez nem lényeg, mert a Sátán különböző neveinek összefésülésével egyértelműen megállapítható, hogy az Isten előtt gyűlöletes kora ókori okkultista vallásokat, illetve azok követőit nevezték gyűjtőnevükön Sátánnak.
Mózes ama feladatot kapta Istentől a zsidóság Egyiptomból való kivezetése mellett, hogy Kánaán földjére érve űzze el az ott élő bálványimádó népeket, s számoljon le végleg az akár csecsemőáldozatot is megkövetelő Moloch és Baál kultuszával. Mindennek feladatát Jéhu király végezte be, ki Jézabelt és Baál prófétáit kivégeztetvén végérvényesen eltüntette a föld színéről a bálványimádat e fajtáját.
A bálványimádat azt jelenti, hogy az emberek egy saját kezük faragta élettelen tárgyat, legtöbbször állatok vagy égitestek látványa nyomán készített szobrot, de olykor szimpla botot vagy karót imádnak istenükként és ruházzák fel azokat isteni tulajdonságokkal vagy varázserővel.
Ez ugye ellentmond a teremtés törvényének, amely szerint Isten igézéssel teremtette meg a Földet és annak minden lényét, ami azt jelenti, hogy kimondott szavai által automatikusan anyagi formába öltött objektumok jelentek meg. Az ember ugye ilyent nem tud csinálni, mi nem vagyunk teremtőképességgel felruházva, ehelyett fizikailag szükséges minden szükségletünket és használati eszközünket előállítanunk.
Persze mindez nem akadályozza, hogy elitjeink igyekezzenek leutánozni a teremtést, mindezt úgy, hogy a tevékenységük inspirációjául szolgáló irodalmat mesekönyvnek titulálják. Ez skizofrénia a javából.
Na de most nem ez a téma. Élettelen tárgyak istenként imádása azért halálos bűn Isten előtt, mert megfordul a viszonyrendszer: nem Isten ad meg nekünk mindent, amire szükségünk van, hanem nekünk szükséges csecsemők elégetésével és egyéb emberáldozatok bemutatásával gondoskodnunk a bőséges esőről, termésről és ellenségeink legyőzéséről.
Az emberáldozatot is megkövetelő bálványimádó vallások űzői gyilkolnak, tehát megsértik a teremtő egyik legfontosabb parancsolatát.
Felveheti erre egy vehemens Biblia-kritikus, hogy „dehát az Isten is megköveteli az áldozatot”, ami úgy ahogy van hazugság. E témáról már két esszét is szereztem a „miért kell böjtölni” és a „miért szükséges áldozatot hozni” kérdéskör mentén, tessék ezekhez elfáradni az áldozat szükségtelenségének és feleslegességének igazolásáért.
A Sátán leírásából megtudhatjuk, hogy az egy gyűjtőnév minden, az isteni teremtéssel ellentétes jelenség kollektív körülírására. A Sátán temérdek névvel rendelkezik a Bibliában, ezek: ördög, démonok fejedelme, Beliár, Baál, Moloch, Belzebub, nagy ritkán Baál-zebub.
Mivel fogalomról beszélünk, a Sátán nem egy fizikai entitás, habár megnyilvánulhat ekként is, hanem szellemi jelenség! Ez azt jelenti, hogy maga a Sátán, mint lény vagy mint fogalom nem képes a mi fizikai kényszerítésünkre az ő uradalma szolgálatának kisajtolására, sem nem fog személyesen kopogtatni a portánkon, hogy meggyőzzön minket az ő igazságának meg tanításainak feltétlen helyességéről.
Mi a Sátán legfőbb tulajdonsága tehát? Az hogy nincs, mégis van. Így jellemzi a Jelenések könyve az idők végén fejünk fölé terpeszkedő fenevad-rendszert: „vala és nincs, noha van”.
Hogy képes a nemlétező Sátán élő és ható működést demonstrálni? Úgy, hogy elhiteti magáról nemhogy létezése, de mindenhatósága tényét! Mi a trükk ebben a működésben? A Sátán által elénk prezentálni képes jelek és csodák sokaságát nem az Isten vagy a Krisztus teszi részünkre a mennyekből, fizikai tárgyakat legfeljebb közvetítő eszközökként felhasználván, hanem az ő uradalmát szolgáló emberiség, akik tökéletes összhangban és harmóniában, a fizikai valóság birodalmában építgetik a két kezükkel az ő trónszékét.
A Sátánnak tehát nincs hatalma, mégis úgy viselkedik vele szemben a komplett emberiség, mintha ő volna a mindenható és teremtő Isten, aki ezen mozzanatok egyikét sem tudja ugyan, viszont felhasználja az embert az isteni jelek és csodák gépi vagy mentális erővel való létrehozatalára.
A fő különbség a Sátán és Isten birodalma között, hogy a mennyek országában Isten szolgálja az embert, a földön az emberiség dolgozik keményen a Sátánnak a részére végzett mindennapi áldozattal, ami a kötelező érvénnyel űzött munkakultuszt jelenti.
Na és akkor lássuk végre, mi a Sátán voltaképp egyetlen és kizárólagos trükkje, amellyel milliárdok feletti uradalmát szavatolja. Ez pedig ugyanazon mantra, amit a bodóattila-félék is rendre minden alkalommal előszeretettel alkalmaznak.
Bár a Sátán fizikailag soha el nem érhet hozzánk, Isten tökéletes tudta nélkül egy hajunk szálát sem görbítheti meg, önmagától még csak megszólalni sem tud, ennek ellenére
képes elhitetni a földkerekség szinte minden emberével, hogy ő maga mindenhatóként az égvilágon mindenütt ott van, az egész emberiséget irányítja, és aki szeretne életben maradni ezen a földön, az csakis és kizárólagos érvénnyel az ő globális uradalmának kiépítését szolgálhatja.
Akik hisznek eme mantra hatalmának, azt az Isten a maga ígérvénye szerint kiszolgáltatja a Sátán részére. A Sátán szolgái elvesztik üdvösségüket és nem részesülnek az isteni kegyben, amennyiben az olykor igencsak hosszasnak érződő deréktörő kemény munka, személyes traumák, hatalmi téboly, más emberek általi önkényes sanyargatás sokasága ellenére sem térnek meg.
Nem itt áll meg a Sátán a piszkos trükkjei művelésében. Sátánnak nem csak az ő birodalma felépíttetése célja a komplett emberiség részvételével, hiszen ne feledjük, a Sátán gyűlöli az embert. A Sátán kifejezett célja az emberiség lehető legnagyobb hányadának elkárhoztatása a végítélet bekövetkezte előtt, hogy azok örökkön örökké égjenek a gyehenna tüzén.
Ahhoz, hogy a Sátán globális teljhatalma beteljesülést nyerhessen, és az emberiség abszolút többsége elkárhozhasson, nem elég azokat kizárólagos érvénnyel ateizmusra és materializmusra szoktatni. A fizikai világ jelenléte része az isteni tervnek, habár nem elsődleges annak rangsorában. Az Istentől való végső és fatális elfordulást csakis és kizárólag a hazug hit és hamis erkölcs emberiség elméjébe plántálásával lehetséges szavatolni!
Ahogy azt tették régen a Baál és Moloch papjai, rá kell szorítani az emberiséget a szükségszerű áldozathozatalra, kényszeríteni őket az Isten örömére szolgáló foglalatosságok (mint szex, művészet vagy ismerkedés) démonizálására vagy szigorú korlátok közé szorítására. Külön apparátust szükséges felállítani a Sátán akaratával szembeszegülők üldöztetésére, kergetésére, elfogatására, meggyilkolására vagy rendszerből való kivetésére.
Isten országában az igézés általi teremtés elve működik, ám a Sátán birodalmát az embereknek életük kemény munkájával szükséges felépíteniük, bebetonozniuk, majd egyben tartaniuk.
Az újszövetség könyveiből megtudhatjuk, a világvégét nem az jelenti majd, hogy az emberek nihilistákká válnak, hanem hogy maradéktalanul elsajátítják a Sátán szolgálatának komplett erkölcsi-etikai tankönyvét, s térdre rogyva, hajlongva hódolnak neki.
Elkezdik sötétségnek látni a világosságot, világosságnak a sötétséget. Igazságnak a hazugságot, hazugságnak az igazságot. Isten prófétáit a gyülekezetekből kirekesztik, s aki öldökli ezeket, azt fogja hinni, hogy istentiszteletet cselekszik.
A sátáni hamis erkölcs halálos bűnnek kiált ki Isten által megengedett cselekedeteket, míg engedélyez Isten szemszögéből gyűlöletes akciókat. Az összemberiség általános viselkedésévé a képmutatás válik, ahol mindenki tökéletesen feddhetetlen szentként aposztrofálja magát, ám belül telve vannak gyűlölettel, irigységgel és gyilkolási vággyal. A korabeli népirtó diktátorok (a földnek fenevadai) nem voltak telítve akkora képmutatással, mint napjaink átlag polgárai. Ők a tömeges népirtásokat, etnikai tisztogatásokat, emberek tömeges kínzását és deportálását mint szükségszerű áldozatot látták a ferde utópiáik megteremtésére.
A Sátán kierőszakolta hamis hit és hazug morál kettőse elvezeti az emberiséget ama állapotba, hogy a Sátán tökéletes mindenhatósága immár hivatalosan is igazoltan megszilárdul a komplett Föld bolygón. Eztán következnek a nagy csapások, nyomorúságok, de ez már egy másik topik.
Vajon hogyan képes a Sátán az ő mindenhatóságának hazugságát átütni a komplett emberiségen? Úgy, hogy felhasználja a maga istenellenes erkölcsi és morális követelményeit az emberiség meggyőzésére.
Elhiteti velünk, hogy mi mind, puszta születésünk okán alanyi jogon bűnösök vagyunk. Te, mint porból gyúrt oktalan, alsórendű rongy ember, életed minden egyes napján újra meg újra elbuksz, nem vagy jó semmi egyébnek, mint tüzelőnek. Alapvető és Isten által szentesített testi funkcióid használata a gyehenna tüzére juttat téged te szarházi, bűnös, parazita ember!
Aki szeretné a Sátán szavát élőben hallani, s első kézből megismerni annak eszköztárát, az kapcsolódjon rá bodó attilára s az ő kiáltó szó csatornájára. Szerinte a puszta levegővételünk által elbukunk, természetes testi funkcióinkat ez a satnya, alsórendű Isten teljességgel elrontotta, épp ezért aki merészelné használni ezeket a maguk rendeltetésének megfelelően, annak teste rárohad a lelkére.
Isten szerint fussunk ki a rendszerből, hogy ne vegyünk részt annak bűneiben, és ne részesüljünk csapásaiban, bodó attila szerint pedig jelentkezzünk önként a megtöretésünkre, rimánkodjunk, hogy vigyenek bennünket háborúba vagy munkatáborba, mert ott a szexnél jóval gyilkosabb bűnöket is kénytelenek leszünk elkövetni, így végső kárhozatunk a buta isten selejtes találmányaitól való megfosztatásunkkal elkerülhetetlenné válik.
Az „Öregember és kutyája” tanmeséjében világosan megláthattuk, miféle piszkos trükköt vet be a Sátán az élet útjáról való letérítésünkre. Bodóattilai módon figyelmezteti az öregurat, hogy ha merészelne házi kedvencével tovább bandukolni a mennyek országának kapui felé, akkor a Sátán minden bozótból leskelődni fog rá, egyszerre mindenütt ott van, mindenható, sehol és semmikor nem lehetünk tehát biztonságban.
Miket sugdolózik még a Sátán a füleinkbe? Például hogy egyetlen rossz levegővétel a halálunkat garantálja, hogy minden egyes nap újból és újból automatikusan elbukunk, hogy a testünk eredendően az ördög találmánya. Az élet maga ama halálos bűn, melynek felszámolása az „üdvösségünk” érdekében elsődleges kérdés.
A Sátán mint személy nem hirdetheti nyíltan magát, ez nincs neki megengedve. Ezért félelemkeltéssel, manipulációval és befolyásolással szükséges egybegyűjtenie az áldozatait a sugallatai által, melyeket az ő fogságában vergődő áldozatai akképp aposztrofálnak, hogy egyenesen Isten szól hozzájuk a messzi fellegekből. Ezek közül többek nemhogy megőrülnek, nemhogy elkerülhetetlen skizofrénia válik oroszlánrészükké, de ugyanezen „isteni sugallatokra” késelik halálra saját családtagjaikat, vagy kergetik testvéreiket elmebetegségbe.
A Sátán teremtményei életük minden egyes napjában, napjaik minden egyes órájában, óráik minden percében újból és újból elbuknak, majd főnixként támadnak fel hamvaikból. Ez az örök, végeláthatatlan, idők végeztéig tartó folyamatos elbukás segít emlékeztetni bennünket arra, mennyire alsórendű és hitvány Isten hozott létre bennünket, ki teremtményei tulajdonságai ismeretének hiánya mellett folyamatosan degradál minket lefele, mondjuk mert nem tudjuk túltenni magunkat egy hűtőszekrény vagy párnaciha jelenlétén.
Bár a klasszikus irodalomban a Sátán rendre a minket biztos kárhozatba vezető földi élvezetek gyakorlására buzdít bennünket, napjainkban taktikát váltván az öröm halálos bűnnek kikiáltásával szedi áldozatait. A kivétel nélkül minden egyes nap újra meg újra menthetetlenül megismétlődő elbukásunkat taknyunk-nyálunk egybefolyatásával, hamu fejünkre szórásával, embertársaink vég nélküli szapulásával és az élet folyását megvonó örök vezekléssel szükséges törlesztenünk, hogy helyrehozza ama folyamatosan újratermelődő halálos bűneinket, melyek létéről nem is tudunk.
Piszkos trükkjei által a Sátán végül tökéletesen elhiteti velünk, hogy az ő ereje hatalmasabb még a magasságos Istennél is. A Sátán mindenütt ott van, minden élő és élettelen objektumban tökéletesen mindenható módon megnyilvánítja magát. A Sátán száma nagyobb és dicsőségesebb az Istenénél. Az Isten nincs sehol, eltűnt az éterből, hiányát az ilyen ócska, aberrált jóslataival kivétel nélkül mindig felsülő niniveszentmiklósi álprófétáknak szükséges pótolniuk, kik Isten megtestesült szájaiként közvetítik az ő szavát. Voltaképpen a viszony fordított: amit ők mondanak, az maga az Isten szava, s onnan tudhatjuk, hogy Isten szól hozzánk, hogy az ő lepcses pofájuk jár vég nélkül folyamatosan.
Sátán hamis prófétái tehát folyamatosan halásszák maguknak a megtéveszthető, alanyi jogú bűnösség bélyegével megfertőzhető embereket, kikre ráakaszkodván azok megkezdik felkészítésüket a menthetetlenül bekövetkező kárhozat elfogadtatására. Ehhez nem szükséges objektíve semmiféle bűnöket elkövetniük, elegendő, ha kialakul bennük a hamis bűntudat, amely megnyitja a csapokat az igazi bűnök elkövetése felé, s máris vonszonják magukat a pokol bejáratához.
