A COVID-karantén beköszöntével terjedt el igazán az ún. produktivitás-ellenőrző szoftverek regnuma, melyeknek hála a home office-ban rekedt alkalmazottak teljesítménye a minden lében kanál menedzsment közvetlen kontrolljának szüksége nélkül a távolból is konstans monitorozás alá vonható.
Ezek a munkahelyi vagy akár alkalmazotti laptopokra felinstallált kémprogramok olyan primitív mechanizmusok mentén becslik meg a peonok elvégzett munkáját, mint billentyűk kopogása, egérkurzor mozgása, bizonyos időközönként leokézandó, felbukkanó pop-up ablakok, vagy ugyanígy néhány percenként webkamerával lövendő fotók, bizonyítandó, hogy a szorgos jól fizetett alattvaló odahaza a donaldkacsa szerelésében is szorgosan lapátolgatja a GDP-t munkáltatója számára.
Voltaképp tehát egy olyan totális megfigyelőrendszer alá vonják a menedzserek munkásaikat, melyekkel odahaza a négy fal komfortos menedékében is szoros központi ellenőrzés alatt tarthatók. A munkáltató határozza meg, hogy az ember a saját eszközén a saját lakásában hogy, mikor és mennyit dolgozzon. Ennyit a magántulajdon szentségéről.
Ezek a nevetséges kontroll-appok amellett, hogy totál hasztalanok, még nagyban pusztítják is a munkaerő morálját és teljesítményét. Ugyanis a saját egerünk mozgatásába meg gombok nyomogatásába önhatalmúlag belekotnyeleskedő menedzsmentnek lövése nincs, hogyan zajlik egy ténylegesen produktív munkanap. A tudásmunkások nem szigorúan monoton tempóban ütögetik a billentyűket napi 8 órán át, hanem kiváltképp kreatív munkaköröknél (mint amilyen pl. az újságírói tevékenység) gyakran hosszas perceken vagy akár órákon át nem történik semmi, majd az ihlet megérkeztével szuperszonikus sebességgel vetődnek a betűk a képernyőre. Aztán megint némi csend következik, és így tovább.
A hulladék kémprogramok viszont automatikusan riasztják a főnököt, ha azok bizonyos időn át nem érzékelnek egérmozgást vagy billentyűnyomást. Ilyenkor a menedzser szépen megcsönget minket Teams-en, hogy alaposan beolvasson nekünk a lustaságunk és munkakerülésünk kapcsán.
Mivel a menedzsment hülye, mint a segg, ezért tökéletesen nyilvánvaló, hogy ez a közvetlen a főnök úr íróasztalához bekötött új világrend alaposan földbe állítja a munkaerő morálját és teljesítményét egyaránt.
Egy 2023-as Glassdoor kérdőív szerint, melyet 2300 személy töltött ki, az irodai alkalmazottak 41%-a érezte magát kevéssé produktívnak, amennyiben bizton tudta, hogy főnöke megfigyeli őt és az eszközét a távolból. A „vissza az irodába” parancsa ezen a problémán mit sem segít, mivel a sült bolond vezetők a hatalom édes ízére ráérezvén a karantén feloldását követő nagy visszarendeződés alkalmával sem törölték alkalmazottjaik laptopjáról a perverz kukkolás eszközeit.
Áldott ama 36%-nyi kitöltő, kiknek fogalmuk nem volt a beküldött válaszaik szerint, főnökeik megfigyelik-e őket vagy sem. A két kategória szavazóit kivonván a teljes, 100%-os arányból kiderül, hogy mindössze 23%-nyi alkalmazott érzi magát produktívabbnak attól, ha főnöke percre kész nyilvántartás alá veszi az orrlyukából kikandikáló szőrtüszői számát.
Akad a 36%-nyi tudatlan számára egy igazán megnyugtató válaszom. A ResumeBuilder vállalatmenedzserek és igazgatók közt végzett kutatásában 96% ismerte be a távmunkásai megfigyelésének tényét, tehát ezek a szerencsétlen kis naivak is tökéletesen biztosak lehetnek a totális munkáltatói kontroll valóságában.
Sajnos a minden részletre kiterjedő ellenőrzés igényét igencsak gyorsan lekövették a szoftvergyártók kínálta vállalati megoldások. Az Office 365-ben olyan funkció került beépítésre, mely képes egy vállalat összes dolgozójának generált dokumentumait összevetni, azok átfésülésével produktivitást becsülni, majd rangsorolni az alkalmazottakat feltételezett teljesítményük szerint.
Az S&P vállalatok, mint a JPMorgan, Barclays Bank, and UnitedHealth Group vezetőségei hosszú évek óta közvetlen olvashatják az alkalmazottjaik emailjeit. A laptopokba épített kamerákon, videókon, központilag átfutott dokumentumokban kényes magánéleti titkok kerülhetnek a főnökség birtokába.
Az már csak alap, hogy a főnököd szerető gondoskodására bízott laptopodra telepített kémszoftver elküldi az általad meglátogatott URL-ek listáját munkáltatódnak. A nyakló nélküli titkos adatgyűjtögetéseknek hála AI eszközök garmadája áll főnökeid rendelkezésére, hogy megbecsüljék irántuk való elkötelezettséged szintjét, veszély esetén pedig elébe mehessenek egy szervezés alatt álló munkahelyi pernek vagy sztrájknak, esetleg idejekorán le is szereljék azokat.
Az InterGuard szoftvere olyan adatokat gyűjt nagy titokban, melyekkel megakadályozható a munkavállalók érdekérvényesítő szervezkedése. A Work Examiner ennél is tovább megy: simán ellopja az alkalmazottak privát jelszavait, legyen szó akár e-mail hozzáférésről, akár valamely szociális média felületről, akár netbankunk belépő kódjáról. A Work Examiner képes a Facebook-on vagy Instagramon át küldött és fogadott privát üzeneteink leporszívózására is.
Az AI alapú ellenőrző technológiák valós időben számítják a munkaerő bérét azok teljesítménye szerint, automatikusan vonhatnak kötbért a fizetésekből. A munkáltatók temérdek kínos percet és beszélgetést megspórolhatnak, ha ráhagyják a programcsomagokba épített AI-chatbotokra a felfüggesztés, kirúgás feladatát.
Akár bérleti díjat is követelhetnél kizsákmányolóidtól a saját eszközeid távoli használatáért a saját lakásodban, de természetesen ha ilyenre vetemednél, csakhamar útilaput kötnének a talpadra. Kizárólag a tőkések bírhatnak úgymond alanyi jogosultsággal munka befektetése nélkül abszolválható busás vagyon harácsolására az egyre megfizethetetlenebb albérleti díjaikkal és ránk kényszerített előfizetési konstrukcióikkal.
A University College London kutatói kézjegyezte papír szerint a digitális transzformáció korábbi eszközei rendre pozitívan hatottak a munkaerő produktivitására és moráljára. A megfigyelő kapitalizmus szoftvereivel ez nem így van. Sőt, egyre radikálisabb inverz viszony figyelhető meg a két tényező között: minél több és közvetlenebb a munkáltatói megfigyelés és kontroll, a munkaerő annál paranoidabbá, boldogtalanabbá és demotiválatlanabbá válik.
Ugyanerre a következtetésre jutott a Glassdoor már citált felmérése: a megfigyelés a munkateljesítmény növelése helyett földbe állítja azt, a stressz-szintet megnöveli, a bizalmat erodálja, továbbá meggyorsítja az alkalmazottak kiégésének folyamatát, megsokasítja a vétett hibákat. és még a dolgozók erkölcsi-morális viselkedését is a kívánt irányvonallal ellentétes mederbe tereli.
A szigorú megfigyelést bevető munkahelyek kontraproduktivitására a Harvard Business Review tanulmánya hívja fel a figyelmet. Kutatók 100 alkalmazottat két csoportra osztottak. Egyiknek elmondták, hogy meg lesznek figyelve, a másik elől ezen tényt eltitkolták. Mindkét csoport Néhány elvégzendő munkafeladatot kapott.
A kutatók nagy megdöbbenésére a külső megfigyelés tényével tisztába kerülő munkások messze nagyobb számban és több alkalommal hágtak át szabályokat a másik csoport tagjainál! Azaz: többet mentek engedély nélküli szünetre, többször szegték meg az utasításokat, elkezdték az irodai eszközöket rongálni, vagy azokat ellopni.
Annyira hihetetlennek tűnt az eredmény, hogy a kutatócsapat megismételte a kísérletet, immár kétszáz résztvevővel, kicsivel más feltételek mellett. Itt mindenki fejébe ama információt plántálták, hogy engedélyezett a csalás egy feladat megoldásában, ám a megfigyelésük tényébe beavatottakat figyelmeztették, hogy a szabályok áthágása büntetéssel jár. Mindennek ellenére a megfigyelés tudatát hordozó csoportban alaposabban felfutott a csalás a másik, tudta nélkül ellenőrzött csoport tagjaihoz képest.
Illendőnek mutatkozott e paradox viselkedést megmagyarázni, így a következő indoklással álltak elő a pszichomókusok. Amikor az ember tudatosan felfogott külső kontroll alatt áll, saját erkölcsi-morális iránytűje szükségszerűen kihelyeződik az ő saját fejéből (vagy ha úgy tetszik: lelkiismeretéből) a jutalmazását-büntetését végző tekintélyszemély felé. Magyarán saját közvetlen erkölcsi iránytűjének követése helyett azt kezdi kényszerűen monitorozni, mit is vár tőle a főnök a biztos jutalom elnyerése érdekében.
Igen ám, de a kutatók állítottak egy csapdát. Ahogy az a vállalati ültetvényen is lenni szokott, eleve abszurd teljesítmény-követelményeket plántáltak a páciensek fejébe. Ezek az elvárások összetűzésbe keveredtek a párhuzamban megkövetelt szabálytartással. Személyi attitűdtől függően az alanyok többsége vagy annak reményében rúgta fel a szabályokat, hogy így teljesíthetik a kvótát, vagy elbukásuk biztos tudatában minden mindegy alapon elkezdtek a maguk pitiáner módszereivel bosszút állni azokon, akik ilyen teljesíthetetlen kihívásokra kényszerítették őket, miközben másik oldalról mindenféle hátráltató béklyókat vertek rájuk. A megkövetelt erkölcsiség központja, így mindennemű morális felelősség tehát kiexportálódott a körülményeket kontroll alatt tartó személyekre. A betarthatatlan szabályok meg így nem lesznek betartva.
Paradox módon tehát a külső és totális, másodperc alapú megfigyelése az alkalmazotti állománynak nemhogy boldogtalanokká és paranoidakká teszi őket, de teljesítményüket földbe állítja, morális érzéküket pedig abszolúte lezülleszti.
Eme igencsak tanulságos kísérlet tapasztalatai nyomán játszi könnyedséggel megérthető, miért eleve halálra ítélt szisztéma egy totális központi megfigyelésen, adatgyűjtésen és ellenőrzésen alapuló új világrend, ahol az ember a szívébe vésett parancsolatok helyett az egyre nyilvánvalóbban szociopata, erkölcsi toprongy, népnyomorító és pedofiltenyésztő hatalom egymásnak és saját maguknak is mereven ellent mondó utasításait kénytelen feltétel nélkül és alanyi jogon követni.
A tanulmány szerzői egy személyi autonómiát tiszteletben tartó és kölcsönös bizalmat megalapozó munkahelyi légkör megteremtését javasolják totális megfigyelés bevezetése helyett. A hibridmunka világában, ahol az irodai dolgozó feladatai egy részét hazaviszi, vagy többnyire home office-ban tevékenykedik, nem lehetséges kizárólag primitív kontrollok, mint egérmozgás szerint mérni a produktivitást, a munkások személyes adatainak és titkainak kiszivárgása pedig örökre kihúzhatatlan szögeket verhet a munkáltató iránti bizalom koporsójába.
Akinek minden mozzanatát figyelik, nem öntudatos szupermunkás válik belőle, hanem agyhalott zombi. Akit másodperc alapon monitoroznak, maga is kénytelen másodperc alapon monitorozni, hogy mit vár tőle a főnök vagy az algoritmus. Ez a személyi mentális kapacitások totális leépülését vonja maga után.
