Kering egy soha vissza nem igazolt legenda arról, hogy szegény kapitalistákat mindegy szálig az áldott jó szívük viszi sorba, hiszen – kiváltképp amennyiben nem sújtják őket különféle adóterhekkel -, önkéntesen és szabad elhatározásból végeznek roppant bőkezű és nagyvonalú adakozó tevékenységet.
Most, hogy itt van a nyakunkon a válság, megmutathatják végre a kapitalisták, mennyire vastagon fog a ceruzájuk, amikor az adomány átruházását szolgáló csekkek kitöltését végzik. Egyre több a szegény és lecsúszott, kiknek nagy szükségük mutatkozik minden fillérnyi segítségre, legyen szó akár pénzadományokról, akár nem pénzügyi jellegű juttatásokról.
Élőben meg is figyelhetjük végre viselkedésük alakulását, amikor valóban nagy nélkülözésben szenved a lakosság: szépen fogják magukat, és nagy ívben leszarják mások nyomorát.
A Népszava (pfej!) riportja lerántja a leplet a burzsuj nagylelkűség meztelen valóságáról. A mindent elsöprő infláció és energiaválság következtében egyre több a rászoruló, kiknek jövedelme nem fedez egyes alapvető szükségleteket. A karitatív szervezetek nem bírják el a segítségkérők radikálisan megnövekedett számát, ezért epekedve várják a bőkezű adományozókat:
– Most már kénytelenek vagyunk türelmet kérni a segítségre váróktól, jelenleg nem tudunk új kérést befogadni – mondta a Népszavának a hátrányos helyzetű családokat, életkezdő fiatalokat, időseket, betegeket felkaroló Angyaljárat Alapítvány kuratóriumi elnöke.
Móznerné Eőry Mercedes szerint nagyon nagy a baj, az elmúlt években négyszeresére emelkedett a hozzájuk fordulók száma. Jelenleg 378 család vár ételt, és 718-nak ruhára, pelenkára, készpénzre lenne szüksége. Azt mondja, nem is lehet megmondani, kik vannak nagyobb bajban, a családok, az egyedülállók, vagy az idős emberek, akiknek nem a pénzük lett kevesebb, hanem a kiadásuk nőtt meg annyival, hogy a megélhetésük veszélybe került.
Élelemre és pelenkára van a legnagyobb igény, de sokan vannak, akiknek készpénzre lenne szükségük, mert már nem tudják kiváltani a gyógyszereiket, elmaradtak a rezsivel, vagy az albérlet fizetésével.
Csakhogy a roppant „emberszerető és jólétünk iránt meglehetős aggodalmat tanúsító” kapitalisták teljesen elmaradnak, sőt mi több, tökéletesen elszivárognak a karitatív szervezetek környékéről a legnagyobb szükséghelyzet idején:
Ám adománycsomag és pénz sem nagyon érkezik az alapítványhoz, ezek nélkül pedig nem tudnak segíteni. Van olyan támogató – mondta –, aki eddig minden hónapban 20 ezer forint értékű élelmiszercsomagot vásárolt, amelyből 3-4 család étkezését oldotta meg az alapítvány.
Mára ez az adakozó már nem bír kiszorítani ennyi pénzt a saját megnövekedett kiadásai mellett, és a többiek is hasonló okok miatt mondják le a segítést – magyarázta az elnök.
– Sokáig nem voltak családok, most viszont négy nagycsaládos is ebédel náluk – mondta. Jönnek pici babával, óvodásokkal, iskolásokkal. Régebben többen csak a hónap végén látogatták meg őket, most szinte mindenki állandó visszajáró. Sok étterem bezárt a Covid alatt, egyre kevesebb helyről támogatják az egyesületet, ma már olyan is előfordul, hogy az önkéntesek maguk főznek.
Az is megér egy misét, hogy az eddigi adományozók legnagyobb része sem az igazán gazdagok köréből kopogtatott a humanitárius alapítványok ajtaján, hanem kevéske összekuporgatott pénzüket feláldozók fáradtak be hozzájuk, hogy 3-4 családnak juthasson étel az asztalára.
Hol vannak az állítólagosan milliók kenyerét a saját két kezükkel előállító burzsuj milliárdosok az adakozók listájáról?
Ennyit a kapitalista nagylelkűség mítoszáról. A látható-tapasztalható eredmények beszélnek hitelesen, nem pedig a kizsákmányoló és rabigáztató kapitalisták nagyokat mondó szája, kiknek hazugságait kötelező az egész világnak alanyi jogon és feltétel nélkül elhinni. Különben még megsértődik a dúsgazdag barma, és nem lesz hajlandó rabszolgájává tenni a népességet.
Hát mi lenne így velünk? Még a végén éhen halnánk! Hé, várjunk csak…
