Sehallselát Dömötör
buta volt, mint hat ökör,
mert ez a Sehallselát
kijárta az iskolát.Azt gondolta, hogy a pék
a pékhálót szövi rég,
és kemencét fűt a pók,
ottan sülnek a cipók.
Egyetlen szavacska átírása elegendőnek bizonyult e nemes Weöres Sándor versben, hogy tartalmát a XXI. századi körülményekhez fazonírozzuk.
Immár a mainstream közönség figyelmét sem kerüli el a közoktatás fatális leépülésének ténye, amely folyamatnak hála szegény szerencsétlen, jobb sorsra érdemes gyermekek a szinte soha véget nem érő tortúrának tetsző nyolc osztály színjeles bizonyítványok sorával tarkított kijárását követően hülyébbek lesznek, mint voltak a tanterem falai közt ejtett első belépésük előtt.
A vég nélkül vernyákoló, hisztériázó tanárok, bullyingoló és bántalmazó diáktársak hada, a legszigorúbb fegyházak világát idéző intézményi körülmények és a gyermekvédelem ürügyén érvényesített központi karhatalmi terror (iskolába kényszerítés szigorú büntetések terhe mentén) négyesének hála még ama gyermekáldozatok is az öngyilkossággal való kacérkodást választják kamasz korukra, kik egészen hihetetlen módon lelkendezve szeretnék elsajátítani a világ minden létező tudnivalóját – s kiábrándulva veszik tudomásul, hogy az iskola mindettől erőszakkal megfosztja őket.
Komolyan mondom, nem érdemel nyugdíját megtermelő utódot az a szülő, aki a mai világban gyermekeit iskolába járatja.
Eme igazságra reflektálnak az amerikai börtönintézmények diákjai, kiknek körében a COVID-karantén óta egészen elképesztő felfutást vett az iskolakerülés.
Amerikai törvények szerint krónikus hiányzónak minősülnek ama gyermekek, kik a tanév legalább 10%-ában, mintegy 18 tanítási napon nem mennek be az iskolába. A COVID-karantén előtti utolsó évben, 2019-ben az ő számuk 15%-ot tett ki. Ezt a számarányt az amerikai oktatási minisztérium mint krízisállapotot kiáltotta ki.
Öt évvel később, 2024-ben a notórius iskolakerülők száma 57%-kal megnövekedett, azaz valahol 23,5% környékén lehet az iskolába járás követelményét rendszerint elmulasztók mennyisége. A leglesújtóbb adatot egészen meglepő módon Los Angeles produkálja, ahol a gyermekek immár csaknem egyharmada (32%) hagyja maga mögött a központi elmeprogramozás depresszív hodályait.
Intézményi szempontból vizsgálván a menekülés tényét, Amerika-szerte 12-ből 1 iskolában tapasztaltak tömeges exodust az intézményvezetők. Chicagóban például 150 butítási-züllesztési egység üzemel félgőzzel, 47 pedig egyharmados kapacitással (!). Általában véve a kompetencia-felméréseken leggyengébben teljesítő intézmények diákjai menekülnek tömegével a totális szellemi leépülés intézményeiből.
Azt hihetnénk, idősebb korukra „benő a diákok feje lágya”, s megtanulják végre, hogy egy életen át tartó szorgos magolgatás nélkül vajmi kevés eséllyel válhat belőlük életét halálra unó portás, zombielméjű árufeltöltő vagy agresszív Karenek követelőzéseinek végtelen árjában fukdokló mekis kiszolgáló, így hát egyéni felelősségüket igazi csernusi vehemenciával magukra öltvén szépen fejest ugranak a garantált negatív reáljövedelemmel kecsegtető álomállás elnyerését szavatoló kémiatankönyv mesébe illően pompás képleteinek világába.
Persze. Bilibe lóg az a kéz, kedves karhatalmi aktorok. 🙂 A FutureEd 2025 februárjában 22 tagállamban ejtett vizsgálata szerint a legtöbb tagállam diákjai pont 12. osztályban, érettségi előtt produkálják a legszámosabb hiányzásokat. Mississippi államban a végzősök 41%-a (!) hiányzik rendszeresen az iskolából, Washington D.C.-ben és Oregonban pedig az 50 százalékot is meghaladja az iskolakerülők száma!
Mindemellett a FutureEd riportja szerint az óvodákban is egyre aggasztóbb számban ütik fel fejüket a krónikus hiányzások, holott ezen intézményekben garantáltan nem a gyerek dönt arról, hogy agyrothasztó tankönyvek kifestő füzetek bújása helyett inkább az otthoni donaldkacsázást választja. A szülők tehát minden bizonnyal messze menőkig sárosak a folyamatban, hogy gyermekeiket egyre kevésbé hagyják alávetni az elmepusztítási szisztéma kártevő folyamatainak.
A karhatalmi intézmények véleményével nagyon is tisztában vagyunk a gyermekek notórius iskolakerülése kapcsán, de mi a helyzet magukkal a közvetlen érintettekkel?
Akár hisszük, akár nem, a magyarországi egyoldalú követelőzés és gyötrés szisztémájával ellentétben Amerikában a másik oldal is alapos kikérdezésre került. A Gallup és a Walton Family Foundation közös felmérése szerint, melyet 1000 fő 12-18 év közti kamasszal végeztettek, a diákok kevesebb mint fele (48%) nyilatkozott úgy, hogy megéri iskolába járni, ő maga is szívesen teszi ezt, illetve véleménye szerint rendszerint érdekes új dolgokat tanítanak nekik. A maradék 52% (tehát a többség) unalmasnak tartja az iskolát, 30 százalék pedig kifejezetten káros időpocsékolásnak.
Akár hisszük, akár nem, ezek a hálátlan büdös kölkök még nem is gyűlölik annyira az iskolarendszert, ahogy szüleik teszik. Szintén a Gallup a szülői közeg véleményét is kikérdezte az iskolarendszerről, kik soha nem látott lesújtó ítéletet mondtak róla: 73 százalék szerint a közoktatás kifejezetten rossz. Ez még a diákok körében mért 52%-os arányt is jelentősen felülmúlja (vagy alul, attól függ, honnan nézzük).
Bár az amerikai iskolarendszer soha nem volt a szülői közeg szíve csücske, azért 2001-ben még „csak” 57% gondolta úgy, hogy az intézményhálózat jelentős reformokra szorul.
A notórius hiányzások mellett a fiatalság csökkenő létszáma szintén növeli az iskolák kihasználatlanságát. A 2010-es évek elején már zajlott egy egészen intenzív kapuzárási hullám, ám egy következő ilyen véghez vitelét már komoly akadályok gáncsolják, mivel létrejöhetnek az első olyan nagyvárosi kerületek vagy kistelepülések, amelyeknek józan időtávban elérhető környékén sem lesz majd található iskola.
A közoktatás csődje nem jelenti egyben a komplett amerikai iskolarendszer végét. Az ország mintegy 50 millió diákjának 45 százaléka nyerhetne magának jogosultságot, hogy magániskolába járjon, habár mindössze 1,2 millió fő látogatja ezen intézményeket.
Szintén ígéretes felfutásnak örvend a homeschooling (otthontanulás) és a szülői kisközösségek szervezte ún. mikroiskolák rendszere. A COVID-karantén óta e speciális oktatási módozatok rendkívüli felfutást vettek, mivel az iskolák nem engedték az egészséges oltatlan gyermekeket az osztálytermekbe.
